Erdélyi Lapok, 1934. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
1934-01-02 / 1. szám
2 Monte anu kereskedőt, aki nyilvánosan helyeselte a merényletet és Virgil Ionescu mérnököt, a vasgárda konstantai tagozatának vezetőjét, akit szintén bűnrészességgel gyanúsítanak. A vizsgálatot szombat délután háromóráig a szinaiai hatóságok vezették. Ekkor IConstantinescut és bűntársait egy személyvonathoz csatolt külön vagonban, erős őrizet alatt, megkötözve, átkísérték Ploestibe, ahol az ügyészségi fogdában, külön cellákban hegyezték el őket. Duca holtteste az Athénéul kupolacsarnokában. A közvélemény még mindig alig ocsúdott fel a megdöbbenésből, amelyet Duca meggyilkolásának híre okozott. Bucurest talán még sohasem gyászolt ilyen mély és mindenkit hatalmába ejtő szomorúsággal. Az ország legtehetségesebb államférfiét vesztette el Ducában, Bucurest pedig a legnépszerűbb politikust. Ha ő beszélt a parlamentben, mindig tömve voltak a páholyok és karzatok a főváros előkelő világának tagjaival. Elegáns szónoki modora, világos okfejtése, a hév és meggyőződés, amellyel beszélni tudott s előadásának meleg, lebilincselő közvetlensége mindenkit magával ragadott. Ünnepi hangulat s egyben a nagy események izgalmának feszültsége érzett a parlamentben, ha ő beszélt. Az az egyéniség volt, aki csak rokonszenvet kelthetett maga iránt s akivel ellenfelei is csak a tisztelet és megbecsülés hangján szánhattak szembe. Igazi úr volt. Közvetlen, előzékeny, szeretetreméltó. Életmódjában egyszerű, majdnem igénytelen. Mindenki szerette. S ez a szeretet elemi erővel nyilvánult •Teg szombaton délután, amikor a halottas vonat az északi pályaudvarra befutott, öt vágódból állott a halottasvonat, amelyíknek mozdonyát gyászfátyollal beve '•’•ók takarták. Az első vagonban a család foglalt helyet. A következőben a kormány tagjai, a hatóságok képviselői. A harmadik vagonban ravatalozták fel a volt miniszterelnök koporsóját. Egyszerű lepel takarta le s a ravatal négy sarkán egy-egy gyertya égett. Az útvonalon, Sinaiatól Bucureştig minden állomáson rengeteg nép várta a gyászvonatot, papjaikkal az élükön. Gampinában és Ploestiben néhány percre megállt a vonat s itt a kivonult papság és a nép megható és ünnepélyes gyászszertartással fogadta a nemzet halottját. Gyászénekkarok és halotti zene hangjai kísérték a megölt miniszterelnököt a merénylet színhelyétől a fővárosig. Bukarestben az északi pályaudvart és az előtte lévő hatalmas teret elözönlötte a nép. A kivezényelt karhatalom csak nagy erőfeszítéssel tudta fenntartani a rendet. Mindenki látni akarta, mint fut be a gyászvonat a katonazenekar gyászindulójának hangjai mellett, mint emelik vállukra a miniszterek a koporsót és mint helyezik a gyászdrapériákkal és koszorúkkal díszített ágyulafettára, amint ez a nemzet nagy élharcosainak temetésénél hagyomány ... Az északi pályaudvar előtti téren rövid gyászszertartás volt, amit a román egyház első főpapja végzett. A meghatottság leírhatatlan volt. A gyászolóközönség hangosan zokogott. Magasrangú marcona katonák, miniszterek, újságírók, sőt egyszerű, haptákba feszült közlegények nem tudták visszatartani könnyeiket. Aztán elindult a gyászmenet s az azt kísérő népáradat a Calea Victoriei úti Ateneupalota felé. Ennek kupolacsarnokában ravatalozták fel nagy gyászpompával azt a férfiút, aki néhány nappal ezelőtt egy ország sorsát intézte s ma már csak por és hamu ... Iros Lalai és étel közti! Irta: Sulyok István úr. A társadalom számára nincs semmi fontosabb az irodalomnál — olvastuk a minap valahol. — Az irodalom tulajdonképpen minden. Az irodalom csinálta a francia forradalmat és nem a politikusok. Az irodalom vitte diadalra a német szabadságharcokat és nem a hadvezérek. Azon az alapon, amit az irodalom fektetett le, építették fel politikai alkotásaikat Gavour és Bismarck. A homéroszi eposzokon nyugszik az antik görög nagyság, a modern regények vezettek a társadalmi reformokhoz. Julius Caesar politikai és hadvezéri sikereit művészi történetírásával szilárdította csak meg. Az irodalom, ha mint a köttőikon- A VILÁGIRODALOM [I M^J?»****.. I SIENKIEWICZ: VÍZÖZÖN (fsizve) — — — — 90 Lei VOLODIJOWSZKI UR (fűzve) 90 Lei A KERESZTES LOVAGOK (fűzve) 90 Lei és portó . Kapható az Erdélyi Lapok könyvosztályánál. centráció művészetét nézzük, mélyebben jár a tudományos kutatásnál. A politikus, az államférfiú, a szociálpolitikus, az újságkiadó, aki azt hiszi, hogy irodalom nélkül boldogul, homokra épít, munkája hatás nélkül, eredmény nélkül, dicsőség nélkül marad ... Az irodalomnak e mélyenható jelenségét ezek a sorok tőlünk távolélő, idegen népnek az emlékezetébe idézik. Mellékes, hogy ki és az sem fontos, hogy melyik népnek. Amit mondanak ezek a mondatok, igaz mindenütt, ahol népek magasabbrendű közösségben élnek. Különösképpen igaz és időszerű pedig ott, ahol ezeket a közösségeket bármily okból válságok láza rázza. Valóban, az irodalom minden a népek életében. Ezért oly nagy a becsülete az íróknak és költőknek az elfogulatlan történelem ítélőszéke előtt. A politikusoké és hadvezéreké pedig csak akkor, ha alkotó művészei voltak mesterségüknek. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint a magyar történelem, ahol minden nagy fordulatnak az irodalom az előfutárja és prófétája. Ennek a kategorikus tételnek egyetlenegy, láthatatlan és kinemblondos feltétele azonban mégis van: az, hogy az irodalomban éljen is benne valóban minden, ami a nemzetnek az igazi élete. Vergődjenek benne az ember szenvedései és a reményei, hullámozzanak benne küzdelmei és vereségei, a bűnei és erényei, az akarata és törekvései, ütközzék ki az önmagáról és az ellenfeleiről való véleménye, — szóval éljen benne a ntása, a vére, a szelleme, a gondolata, öntudatosan, vagy öntudatlanul, osztályonként vagy típusonkénti képekkel, ahogyan és ahonnan éppen a művész szeme meglátta e nagy valóságnak valamelyik oldalát. Éljen benne az az ember, akinek a sokszorosából lesz a nemzet. Mivelhogy pedig a húsból és szellemből összegyúrt embert mindennél jobban érdekli és izgatja a jövő s annak a nagy, titokzatos körében a maga szűkülő életköreinek a sorsa, legyen ez az irodalom a jövendőnek a csodálatos tükre, amely a kis és nagy, emberi és társadalmi valóságok művészien kicsiszolt lapjain mutassa meg az örök fejlődésnek a titkait. A jónak és a rossznak, az emberinek és a társadalminak, a kicsinyeknek és nagyoknak a szerepét a nemzet életében. A szenvedésnek a hasznát és azokat a károkat, amelyekkel a győzelmeket meg kellett fizetni. Egyetemes művelődési mozgalmaknak a hatását s azt a hatást is, amelyekre ezekben a folyamatokban a nemzeti szellem vállalkozótt. S mindezt tegye a művészi épségnek titokzatos erejű, olthatatlan , árnyékot nem, vető fénye mellett, amelynek áthatóbbak sugarai, mint a tudomány bonyolult lámpásainak szúró világossága. Az irodalom minden. A mindennél is több azonban az irodalom azoknak a népek- Erdélyi Lapok III. évf. 1. szám. — Szerda, 1934. január 3. Adatok az elhalt miniszterelnök életrajzából Duca János György Bukarestben született 1881-ben előkelő bojár családból, amely azonban nem volt a nagyvagyonúak közül való. Duca is nem annyira a családi vagyonból, mint inkább saját keresetéből tartotta el magát, míg a politikai pályán feltűnhetett. Középiskoláit Bukarestben, főiskoláit Párizsban végezte s ott szerzett jogi diplomát. Egyúttal ottan kezdett újságírói működésbe is, amit idehaza egész hivatásszerűen folytatott s ekként vonta magára a liberális párt nagyjainak a figyelmét. Bratianu Jonesnek igen bizalmas munkatársa lett s igy korán bekerült a liberális párt vezérkarába. Huszonhétéves korában parlamenti képviselő, 1907-ben már miniszter közoktatásügyek élén. A háború utáni alkotmányozó országgyűlésen sok szerepe van a koalíciós pártok közötti egyeztetésben s Tace Ionescu külügyminiszter külpolitikai munkálataiban. Az 1922-ben uralomra kerülő liberális kormánynak ő a külügyminisztere. Majd az Averescu-kormány után ismét viszszatérő liberális kormánynak a belügyminisztere lesz. Később a liberális párt által létesített régensi intézmény védelmében a mostani uralkodóval is szembekerül, de utóbb sikerül ennek a rossz hatását enyhítenie. A Bratianu-fivérek elhalálozása után ő lett a liberális párt főnöke s mint ilyen jutott pár héttel ezelőtt a kormányelnöki székbe. Lapot indított a bucureşti érsekség. Bucureştiből jelentik: Január 1-én hagyta el a sajtót „Farul Nou“ címen a bucureşti érsekség új román nyelvű katolikus időszaki lapja. A lap kéthetenként fog megjelenni, mint az első számból következtetni lehet, igen változatos tartalommal. A lap élén egy nyolctagú szerkesztőbizottság áll, felelős szerkesztője pedig Frollo bucureşti katolikus ügyvéd. Kincsestár Minden tárgyról mindenkinek. L sorozat: Szinyei József: A magyar nyelv. Weis István: A magyar falu. Genthon István: Budapest múltja és művészete. Lukács Károly: A Balaton. Ritz József: A könyv története. Babits Mihály: Dante. Schenk Jakab: A madarak. Steiner Lajos: Az időjárás. Mosonyi János: Idegrendszerünk. Burger Károly: Az egészséges nő. Szőllőssy Lajos: A táplálkozás. Sik Sándor: A cserkészet. IL sorozat: Nyirő Gyula dr. Psychoanalysis. Nagy József: A filozófia nagy rendszere. Zimmermann Ágoston: Fejlődéstan. Bartucz Lajos: Mikép fedezte fel az ember önmagát. Lassovszky: Világrendszerek. Mihelics Vid: Keresztényszocializmus. Szabó Vendel: Katolicizmus. Balanyi György: Szerzetesrendek. Szabó Vendel: A pápaság. Luttor Ferenc: Róma. (A város a történelem tükrében). Glatz Károly: Velence múltja és művészete. Haraszti Emil: A zenei formák története. NIL sorozat: Czettler Jenő: Agrárpolitika. Ihrig Károly: Szövetkezetek. Judik József: A pénz. Vermon Duckworth Barker: Az angol civilizáció. Szerb Antal: Az angol irodalom kis tükre. Pukánszky Béla: A német irodalom kis tükre. Várady Imre: Az olasz irodalom kis tükre. Török Pál: A francia forradalom története. Bartoniek Emma: A középkor. Kmoskó Mihály: Az iszlám. Kállay Miklós: A legújabb líra a világirodalomban. Kniezsa István: A szlávok A könyvek ára igen szép kartonkötésben darabonként 25 lei, egész vászonkötésben 40 lei. Egy teljes sorozat megrendelése esetén portémentesség. ERDÉLYI LAPOK KÖNYVOSZTÁLYA.