Erdélyi Lapok, 1934. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)
1934-02-13 / 33. szám
** Egy seprű miatt haldoklik egy kisfiú a Szent József kórházban Az anya kétszer adta vérét, hogy megmentse gyermekét Valea lui Mihai — így nevezik azt az érmesléki nagyközséget, ahol Ujfalusi Laci az állami iskola ötödik osztályát koptatta. Ujfalusi Laci V. elemi osztályú tanuló neve most úgy kerül az újságba — s mire e sorok megjelennek, talán az igazságos Isten itélőkönyvébe, — hogy megdöbbentő, felháborító dolog történt ezel a vézna, vékonydongáju legénykével... Röviden: két gyerek „feladta“ Lacit a görög katolikus iskola tanítónőjének — akinek férje Goya Ioan községi jegyző, hogy Laci azt híresztelte a tanítónőről, többek között Covaci állami iskolai igazgatónak is, hogy a Doamna, a tanítónő az iskola seprűit hazaviteti és a padláson gyűjti össze. A tanítónő férje, a jegyző ezen annyira felháborodott, hogy a kis Ujfalusi Lászlót felhivatta a görög katolikus iskolába és az osztály színe előtt összepofozta, öszszerugdosta, úgyhogy orrán-száján elindult a vér.. A kisfiú nagynehezen csak hatravonszorgott s mintegy két hét telt el... A gyermek lábszára közben megdagadt, irtózatos fájdalakat érzett, s amikor a községi orvoshoz elvitték, az kijelentette: „Haladéktalanul kórházba kell vinni“. Az oradeai sebészorvosnak pedig az volt az első diagnózisa: csonthártya vérzés, csontvelőgyulladás, elhanyagolt, elmérgesedett stádiumban — a lábat amputálni kell... Az osztály szeme láttára: Goya jegyző úr véresre veri Ujfalusi Lacit. Nem vádolunk senkit, nem mondunk ítéletet: — ez itten a bíróság dolga. Okozati öszszefüggést sem keresünk a főjegyző úr rúgásai s a vézna kis Ujfalusi Laci csontvelő gyulladása között, mert: — ez az orvos dolga. Csak meghalgatunk mindenkit, aki valamit mondani tud és mondani mer ebben a megdöbbentő esetben, amely az egész község lelki nyugalmát felborította. Az első szó talán az Ujfalusi Lacié legyen. ... Ott fekszik a Szent József szanatórium 52. számú szobájában, fehérre lakkozott vaságyon. Előbb csak két hosszú és sovány kart látok, amelyik ott pihen a hófehér dunyhán, aztán pillantom csak meg az arcát; fájdalomba fásult, sárga kis gyermek arcában lázasan izzik két sötét szeme, ajkai cserepesek. Fáradtan és erőtlenül válaszol a kérdésekre, de logikusan, tisztán, biztosan beszéli el szomorú történetét. Dr Petz Gyula inspekciós orvos áll még az ágy mellett s a kórteremben többen is hallják, ahogy elmondja kérdéseimre szomorú történetét: — Ujfalusi Lászlónak hívnak. Ötödik elemibe járok. Állami iskolába. Tizenhároméves vagyok. Apámat Ujfalusi Sándornak hívják. Két testvérem van, egy fiú s egy leány. Majdnem egyidősek velem. Karácsony előtti csütörtökön történt. Odahaza voltam. Két fiú jött értem, hogy hivat a tanítónő, a másik, a görög katolikus iskolából. Elmentem. Bemegyek az osztályba. Megállok a katedra előtt. Az osztály tele volt. Azt mondja akkor a Doamna: „Mit beszélsz te, Lacikám, rólam a faluban? Gerő Sanyi azt mondja, hogy te Covaci igazgató urnak azt állítottad ...“ Akkor kinyílt az osztály ajtaja s bejött Goya jegyző úr. Még hátra se fordultam, amikor három pofont adott. Elborított a vér. A jegyző úr akkor elkezdett rugdosni. Adott még két pofont és azt mondta, hogy takarodjal haza. Bajosan tudtam hazamenni. Sántítottam nagyon. Este kitelt a hideg. Vasárnap meg lefeküdtem, mert nagyon fájt a lábam. Éppen ottan fájt, ahol megrugdosott.. Amíg ezt elmondja, többször félbe kell szakítani. Kipirul az arca, fáradtan liheg. Megint retenetes melegség, láz borítja el. Covaci igazgató úr kijelentette: „A gyermek semmit sem mondott a seprűről.. Fekete ruhában egy ráncosképű, szakáli öregasszony szipog az ágy végénél, tépi a zsebkendőjét. Többször is közbe akar szólni, de a feltűnően okos Ujfalusi Laci, mindig leinti: „Hallgasson nagyanyám ..Most kiegészíti a gyermek elbeszélését : — Lacikát még karácsony előtti csütörtökön verte meg a jegyző úr, de csak január 8-án vittük el Andrássy Ernő dr úrhoz, amikor már nem bírta tovább a fájást. Tetszik tudni, szegény emberek vagyunk s nem fekszik otthon az asztalban a pénz. Andrássy dr úr azt mondta, hogy nem vállalhat semmi felelősséget, az első vonattal hozzuk be ide. De közben beszéltünk odahaza Covaci igazgató úrral is, az állami iskolától. Az igazgató úr azt mondotta, hogy Lacika neki semmiféle seprűről sem beszélt... Hát most itt vagyunk — mondja az öregasszony és kisitt szemmel nézi az unokáját, aki lázas önkívületeiben olykor már a halállal beszélget... — Hát most itt vagyunk s nem tudjuk, hogy mi lesz. Szegény embernek, tetszik tudni, még perelni is nehéz, mert sok pénz kell ahhoz ... Feljelentést adtunk be a megyéhez, meg a törvényszékhez, de a jegyző úr azt mondja, hogy ő kifizeti a kezelés költségeit s kiegyezik velünk ... Erre mi viszsza is akartuk vonni a feljelentéseket, de a törvényben azt mondták, hogy nem játszanak velünk ... Most aztán nem tudom, hogy mi lesz... Sebészek konzíliumot tartanak. Vérátömlesztés. Mit mond a kezelőorvos? Amikor Ujfalusi Lacit január 8-án behozták a Szent József szanatóriumba, dr Gutmann Jenő sebészfőorvos azonnal megállapította, hogy a gyermeknek alsó lábszárcsontján csonthártyavérzéstől eredő veszedelmes genyesedése van. Az orvosi beavatkozás már nagyon megkésett. A genyesedésben levő lábszárcsont már eltört és csontvelőgyulladás lépett fel. Dr Gutmann egyébként a következőket mondja: — Az eset rendkívül veszedelmes és nagyon is kétséges, hogy a gyermek életben marad. Hibásak a szülők is, hogy a gyermeket nem vitték idejekorán orvoshoz. Az eset nem mérgesedett volna ennyire el és meg lehetett volna állapítani, amit határozott biztonsággal így nem tudok állítani és pedig azt, hogy a csonthártya vérzés s csontvelőgyulladás a külső ütés, illetve rúgás következménye. A gyermeket ugyanis már olyan későn hozták be, hogy külső ütések nyomait nem lehetett megállapítani. Az orvosi bizonyítványokat is ilyen értelemben írtam meg. A csonthártya vérzés és csontvelőgyulladás ugyanis infekciótól, mondjuk egy mandulagyulladástól is származhatik. A jegyző mindenesetre nagyon megijedt. Engem is felkeresett és kijelentette, hogy az orvosi költségeket viseli s állandóan érdeklődik a gyermek állapota iránt. Én annyira veszedelmesnek ítéltem az esetet, hogy jónak láttam a felelősség megosztását és orvosi konzíliumra kértem dr Pap Sándor és dr Pirce Ferenc sebészorvosokat. A konzílium után az volt a véleményem, hogy a gyermek lábát amputálni kell. A szülők ebbe nem akartak beleegyezni, így tehát egy ideig várakozó álláspontra helyezkedtünk. A gyerek azonban, akinek lábszárcsontja eltört a genyesedésben, annyira legyengült, hogy vérátömlesztés vált szükségessé. Az a ritka eset történt, hogy az édesanyja vére alkalmas volt erre és kétszer végeztünk vérátömlesztést, amely szemmel láthatóan jó hatással volt, úgyhogy a gyermek csak ennek köszönheti, hogy még ma is életben van. Most már az sincs kizárva, hogy a lábat nem kell amputálni s hosszas és gondos kezelés után talán összeforr a csont. Hangsúlyozom azonban, hogy a gyermek állapota még ma is válságos ...* ...Még ma is válságos. És nincs kizám az sem, hogy mire e sorok napvilágot látnak. Ujfalusi Lacika már az Úristen trónusa előtt áll és onnan néz le Valea lui Mihaira, az állami iskolára s az egész csúnya földre, ahol a megrémült Brutalitás s a féktelen Kapzsiság most alkuszik elrontott lábán s tizenhároméves elrontott életén ... * Bélteky László. | V'B « í »/.a »- a & Lr * OVassátok e. ierje»»retek HT] • »- ■ a több nap» flB&j •Mint a? w-1 í /| • V f Erdelyi Lapok p Erdélyi Lapok III. évf. 33. szám. — Kedd, 1934. február 13 Az olosztereki kórházsorsjegyek húzása technikai okokból február 10-ről május 1-re halasztatott. Ez a meghosszabbított idő alkalmat ad mindenkinek, hogy megpróbálja szerencséjét. Egy sorsjegy ára csak 25 lei, 1215 darab nyer. Főnyeremény 100.000 lei. Sorsjegyek árának és 7 lei portaköltségnek előzetes beküldése ellenében bárkinek készszéggel küld az UNITÁRIUS NŐK SZÖVETSÉGE, Odorheiu, Strada P. Elisabeta 51. Párizs véres napjaiból. A köztársasági gárda letartóztat egy tüntetőt.