Erdélyi Lapok, 1934. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

1934-02-13 / 33. szám

** Egy seprű miatt haldoklik egy kisfiú a Szent József kórházban Az anya kétszer adta vérét, hogy megmentse gyermekét Valea lui Mihai — így nevezik azt az ér­mes­léki nagyközséget, ahol Ujfalusi Laci az állami iskola ötödik osztályát koptatta. Ujfalu­si Laci V. elemi osztályú tanuló neve most úgy kerül az újságba — s mire e sorok meg­jelennek, talán az igazságos Isten itélőkönyvé­­be, — hogy megdöbbentő, felháborító dolog történt ezel a vézna, vékonydongáju legényké­vel... Röviden: két gyerek „feladta“ Lacit a görög katolikus iskola tanítónőjének — akinek férje Goya Ioan községi jegyző, hogy Laci azt híresztelte a tanítónőről, többek között Covaci állami iskolai igazgatónak is, hogy a Doamna, a tanítónő az iskola seprűit hazaviteti és a padláson gyűjti össze. A tanítónő férje, a jegy­ző ezen annyira felháborodott, hogy a kis Uj­falusi Lászlót felhivatta a görög katolikus isko­lába és az osztály színe előtt összepofozta, ösz­­szerugdosta, úgyhogy orrán-száján elindult a vér.. A kisfiú nagynehezen csak hatravonszor­­gott s mintegy két hét telt el... A gyermek lábszára közben megdagadt, irtózatos fájda­­lakat érzett, s amikor a községi orvoshoz el­vitték, az kijelentette: „Haladéktalanul kórház­ba kell vinni“. Az oradeai sebészorvosnak pe­dig az volt az első diagnózisa: csonthártya vér­zés, csontvelőgyulladás, elhanyagolt, elmérge­sedett stádiumban — a lábat amputálni kell... Az osztály szeme láttára: Goya jegyző úr véresre veri Ujfalusi Lacit. Nem vádolunk senkit, nem mondunk íté­letet: — ez itten a bíróság dolga. Okozati ösz­­szefüggést sem keresünk a főjegyző úr rúgásai s a vézna kis Ujfalusi Laci csontvelő gyulla­dása között, mert: — ez az orvos dolga. Csak megh­algatunk mindenkit, aki valamit mon­dani tud és mondani mer ebben a megdöbben­tő esetben, amely az egész község lelki nyugal­­mát felborította. Az első szó talán az Ujfalusi Lacié legyen. ... Ott fekszik a Szent József szanatórium 52. számú szobájában, fehérre lakkozott vas­ágyon. Előbb csak két hosszú és sovány kart látok, amelyik ott pihen a hófehér dunyhán, aztán pillantom csak meg az arcát; fájdalom­ba fásult, sárga kis gyermek arcában lázasan izzik két sötét szeme, ajkai cserepesek. Fárad­tan és erőtlenül válaszol a kérdésekre, de lo­gikusan, tisztán, biztosan beszéli el szomorú történetét. Dr Petz Gyula inspekciós orvos áll még az ágy mellett s a kórteremben többen is hallják, ahogy elmondja kérdéseimre szomorú történetét: — Ujfalusi Lászlónak hívnak. Ötödik ele­mibe járok. Állami iskolába. Tizenhároméves vagyok. Apámat Ujfalusi Sándornak hívják. Két testvérem van, egy fiú s egy leány. Majd­nem­ egyidősek velem. Karácsony előtti csü­törtökön történt. Odahaza voltam. Két fiú jött értem, hogy hivat a tanítónő, a másik, a görög katolikus iskolából. Elmentem. Bemegyek az osztályba. Megállok a katedra előtt. Az osztály tele volt. Azt mondja akkor a Doamna: „Mit beszélsz te, Lacikám, rólam a faluban? Gerő Sanyi azt­ mondja, hogy te Covaci igazgató ur­nak azt állítottad ...“ Akkor kinyílt az osztály ajtaja s bejött Goya jegyző úr. Még hátra se fordultam, amikor három pofont adott. Elbo­rított a­ vér. A jegyző úr akkor elkezdett rug­dosni. Adott még két pofont és azt­ mondta, hogy takarodjal­ haza. Bajosan tudtam haza­menni. Sántítottam nagyon. Este kitelt a hi­deg. Vasárnap meg lefeküdtem, mert nagyon fájt a lábam. Éppen ottan fájt, ahol megrug­­dosott.. Amí­g ezt elmondja, többször félbe kell szakítani. Kipirul az arca, fáradtan liheg. Megint retenetes melegség, láz borítja el. Covaci igazgató úr kijelentette: „A gyermek semmit sem mon­dott a seprűről.. Fekete ruhában egy ráncosképű, szakáli öregasszony szipog az ágy végénél, tépi a zseb­kendőjét. Többször is közbe akar szólni, de a feltűnően okos Ujfalusi Laci, mindig leinti: „Hallgasson nagyanyám ..Most kiegészíti a gyermek elbeszélését : — Lacikát még karácsony előtti csütörtö­kön verte meg a jegyző úr, de csak január 8-án vittük el And­rássy Ernő dr úrhoz, ami­kor már nem bírta tovább a fájást. Tetszik tudni, szegény emberek vagyunk s nem fekszik otthon az asztalban a pénz. Andrássy dr úr azt mondta, hogy nem vállalhat semmi felelős­séget, az első vonattal hozzuk be ide. De köz­ben beszéltünk odahaza Covaci igazgató úrral is, az állami iskolától. Az igazgató úr azt mon­dotta, hogy Lacika neki semmiféle seprűről sem beszélt... Hát most itt vagyunk — mond­ja az öregasszony és kisitt szemmel nézi az unokáját, aki lázas önkívületeiben olykor már a halállal beszélget... — Hát most itt vagyunk s nem tudjuk, hogy mi lesz. Szegény ember­nek, tetszik tudni, még perelni is nehéz, mert sok pénz kell ahhoz ... Feljelentést adtunk be a megyéhez, meg a­ törvényszékhez, de a jegy­ző úr azt mondja, hogy ő kifizeti a kezelés költségeit s kiegyezik velünk ... Erre mi visz­­sza is akartuk vonni a feljelentéseket, de a törvényben azt mondták, hogy nem játszanak velünk ... Most aztán nem tudom, hogy mi lesz... Sebészek konzíliumot tartanak. Vérátömlesztés. Mit mond a ke­zelőorvos? Amikor Ujfalusi Lacit január 8-án behoz­ták a Szent József szanatóriumba, dr Gutmann Jenő sebészfőorvos azonnal megállapította, hogy a gyermeknek alsó lábszárcsontján csont­hártyavérzéstől eredő veszedelmes genyesedé­­se van. Az orvosi beavatkozás már nagyon megkésett. A genyesedésben levő lábszárcsont már eltört és csontvelőgyulladás lépett fel. Dr Gutmann egyébként a következőket mondja: — Az eset rendkívül veszedelmes és na­gyon is kétséges, hogy a gyermek életben ma­rad. Hibásak a szülők is, hogy a gyermeket nem vitték idejekorán orvoshoz. Az eset nem mérgesedett volna ennyire el és meg lehetett volna állapítani, amit határozott biztonsággal így nem tudok állítani és pedig azt, hogy a csonthártya vérzés s csontvelőgyulladás a külső ütés, illetve rúgás következménye. A gyerme­ket ugyanis már olyan későn hozták be, hogy külső ütések nyomait nem lehetett megállapí­tani. Az orvosi bizonyítványokat is ilyen érte­lemben írtam meg. A csont­hártya vérzés és csontvelőgyulladás ugyanis infekciótól, mond­juk egy mandulagyulladástól is származhatik. A jegyző mindenesetre nagyon megijedt. En­gem is felkeresett és kijelentette, hogy az orvo­si költségeket viseli s állandóan érdeklődik a gyermek állapota iránt. Én annyira veszedel­mesnek ítéltem az esetet, hogy jónak láttam a­ felelősség megosztását és orvosi konzíliumra kértem dr Pap Sándor és dr Pirce Ferenc se­bészorvosokat. A konzílium után az volt a vé­leményem, hogy a gyermek lábát amputálni kell. A szülők ebbe nem akartak beleegyezni, így tehát egy ideig várakozó álláspontra helyez­kedtünk. A gyerek azonban, akinek lábszár­­csontja eltört a genyesedésben, annyira le­gyengült, hogy vérátömlesztés vált szükségessé. Az a ritka eset történt, hogy az édesanyja vére alkalmas volt erre és kétszer végeztünk vérátömlesztést, amely szemmel láthatóan jó hatással volt, úgyhogy a gyermek csak ennek köszönheti, hogy még ma is életben van. Most m­ár az sincs kizárva, hogy a lábat nem kell amputálni s hosszas és gondos kezelés után talán összeforr a csont. Hangsúlyozom azon­ban, hogy a gyermek állapota még ma is vál­ságos ...* ...Még ma is válságos. És nincs kizám az sem, hogy mire e sorok napvilágot látnak. Ujfalusi Lacika már az Úristen trónusa előtt áll és onnan néz le Valea lui Mihaira, az álla­mi is­kolára s az egész csúnya földre, ahol a megrémült Brutalitás s a féktelen Kapzsiság most alkuszik elrontott lábán s tizenhárom­éves elrontott életén ... * Bélteky László. | V'B « í »/.a »- a & Lr * OVassátok e. ierje»»retek HT] • »- ■ a több nap» flB&j •Mint a? w-1 í /| • V f Erdelyi Lapok p Erdélyi Lapok III. évf. 33. szám. — Kedd, 1934. február 13 Az olosztereki kórház­sorsjegyek húzása technikai okokból február 10-ről május 1-re halasztatott. Ez a meghosszabbított idő al­kalmat ad mindenkinek, hogy megpróbálja szerencséjét. Egy sorsjegy ára csak 25 lei, 1215 darab nyer. Főnyeremény 100.000 lei. Sorsjegyek árának és 7 lei portaköltségnek előzetes beküldése ellenében bárkinek kész­­széggel küld az UNITÁRIUS NŐK SZÖVETSÉGE, Odorheiu, Strada P. Elisabeta 51. Párizs véres napjaiból. A köztársasági gárda letartóztat egy tüntetőt.

Next