Erdélyi Lapok, 1934. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

1934-01-21 / 16. szám

III. évf. 16. sz. — Vasárnap, 1934. január 21. Erdélyi Lapok Mit tárgyal a zágrábi kisantant­­konferencia ? Zágrábból jelentik. A hétfőn, 22-én kez­dődő kisantantkonferencia programja a követ­kező: Benes, cseh és Titulescu, román külügy­miniszterek szombaton délben érkeznek meg Zágrábba. Ugyancsak e napon délután meg­kezdődnek az első tanácskozások. Hétfőn dél­előtt és délután ülés. Kedden a külügyminisz­terek Belgrádba utaznak, ahol megjelennek a királynál. Az utolsó megbeszélések a vonaton folynak le. Kedden este Benes és Titulescu elhagyják Belgrádot. A három külügyminiszter értekezletének tárgya: a Szovjet diplomáciai elismerésének tanulmányozása, az általános politikai hely­zet, a leszerelés kérdése, a Népszövetség re­formja s a revízió kérdésében az ismert ál­láspont leszögezése. Új rendszabályok: az egyetemeken Bucureşti. Saját tud. A romániai főisko­lák rektorainak napok óta folyó tanácskozásai tegnap végetértek. A következő határozatokat hozták: Az egyetemi tanárok kötelességeinek teljesítése kérdésében elhatározták, hogy a rektorok és dékánok szigorúan ellenőrizzék, hogy a hallgatók rendesen járnak-e az elő­adásokra? Vita tárgyát képezte a tanácskozá­sokon az is, nem lenne-e helyes, újból beiktat­ni a főiskolai törvénybe azt az intézkedést, amely szerint az egyetemi tanárnak abban a városban kell laknia, amelyben a katedrája van. Erre vonatkozólag azonban nem történt döntés. Az egyetemi rend fenntartásának ügyében az egyetemközi tanács azon a véleményen volt, hogy az érvényben lévő törvények és rende­­letek elegendők a diákok közötti rend fenn­tartására s így újabb intézkedésekre nincs szükség. Bucureşti. Saját tud. A bucureşti keres­kedelmi akadémia tanári tanácsa elhatározta, hogy e főiskola mindazon hallgatóit, akik még n­em töltötték be 21-ik életévüket, kötelezni fogja arra, hogy lépjenek ki a politikai szer­vezetekből és politikai jellegű nyilvános gyű­léseken ne vegyenek részt. vül nehéz helyzetben vagyok. Van neked fo­galmad arról, hány hozzád hasonló embertől kapok naponta levelet? Kérnek, valamennyien hozzámjönnek, mint valami csodatevő vajákos­­hoz, feltárják a sebeiket, a kezüket nyújtják felém fuldokló emberroncsok, nézd, fogd, ol­vasd, s­zúr bele íróasztalfiókja zsúfolt ölébe — menekült özvegy, máltóságos asszony trafi­kot kér, diplomás hólapátoló protekciót, rok­kant altiszt házimesterséget, Kis Péter öt pen­gőt cipőtalpalásra, Nagy­né húszat, mert a Dunába fojtja magát... Hát mit gondoltok, mi vagyok én, bűvész, pénzcsináló, arany­ember? Mihály Gábor hallgatóit. Kicsire össze­­húzódva figyelt a tompazöld karosszék mélyén. — Hidd el, barátom, — folytatta a kitűnő szakember, — én tudom legjobban, mi törté­nik ebben a nyavalyás világban. Földindulás, káosz, leépítés, kultúrák és intézmények csőd­je. S akkor ideál­ltok ti, állástalan Mihályi Gáborok és azt kívánjátok, hogy én, egyedül é­n segítsek rajtatok. Nem mondom,­­ egyes speciális esetekben talán megtehetném. Nem teszem. Elvből nem teszem. Megmondom miért. Egész életemben utáltam a félmegol­dásokat, a felaprózott munkát. Erre az elvre építettem a karrieremet. Mit gondolsz, hová jutnék, ha csak egyes esetekkel is behatóan foglalkoznék. Ha elérzékenyülnék és ember­­baráti pózban tetszelegnék. Nyakamra nőné­nek, nem maradna időm arra, amire tehetsé­gemnél fogva predesztinálva vagyok, félrelök­nének barátom és jönne helyembe másvalaki; nem, nem így kell a dolgokat megoldani. Mihályi Gábor felegyenesedett. — Azt mondtad !- tagolta lassan a szót, — azt mondtad az előbb, hogy egyes kivételes esetekben mégis módodban áll segíteni. Igaz? — Igaz, de ... — Megállj. Valamit meg kell mondanom. Tizenhét esztendeje hallgatok, ma is hallgat­nék, ha csupán magamról volna szó. Komisz­­ságnak éreztem olyasmire apellálni, ami em­beri, bajtársi kötelesség. Emlékszel a tobolyi rohamra .1916 augusztus 18-án? • — Emlékszem. — Akkor, azon a napon valaki pokoli zárótűz közepén vállára vett egy embert, téged, a melledből csurgott a vér, tüdőlövést kaptál. Az az ember keservesen vánszorgott veled a kötözőhelyig. Aztán tovább ment, hallgatott, soha többé nem beszélt róla. Az az ember az életedet mentette meg. Az az ember én voltam. — Te... — Megállj, még nem végeztem. Tegnap a kislányom betegágya mellett azt mondtam magamban: elmegyek ahhoz az emberhez, aki adósom. Elég volt a finnyáskodásból, az úri gesztusokból, leszek keményöklű proletár, zsaroló, mit bá­nom én, akármi... Belesuhintott ,a levegőbe, elhallgatott. Őméltósága az Íróasztal elé ült, a fél falat betöltő, életnagyságú portré alá. — Lássunk tisztán. Te tizenhét esztendő­vel ezelőtt kihúztál a csávából. Ennek fejében ma ellenszolgáltatást kérsz, követelsz. Meg­teszem. Elveim fenntartásával hajlandó va­gyok némi pénzsegélyt nyújtani. Állást, sajnos, nem szerezhetek, mert hatáskörömben nincs és nem is lesz üresedés. Rendben van? A vezérigazgató úr csekklapot nyújtott át 200, azaz kettőszáz pengőről. Mihály Gábor akkor, abban a percben vívta meg élete legádázabb harcát. Az arca bíborpirosra gyűlt és eszeveszett indulat fojto­gatta torkát, fogd, tépd, morzsold össze azt a papírrongyot, vágd az arcába, sima, hűvös, farizeus arcába ... aztán csak összeomlott, alázatossá roppant kemény szittyagerince: „Apuskám, én olyan nagyon, nagyon Mihályi Gábor kapitulált. Zsebretette egy dörmö­gő mackó, meg egy prémgalléros ka­bátka árát. Megköszönte szépen, csak a hangja remegtt egy cseppet, a válla görnyedt mé­lyebbre. Elment. Amikor az előszoba ajtaja becsapódott mögött,e Őméltósága felkelt, megnyomta a vikánycse­ngő gombját. A belépő inasnak azt mondotta: — János, ha e­z az úr máskor is találna jönni, mondja neki azt, hogy nem vagyok itthon. 3 Üssi ezen küt!©nteöz© ©B'ssáfgiberi emberek Ítélik meg a szerencsésen gyógyultak milliói ama csodás eredményt, melyet a Togal-tablettákkal elértek. Riz Géza, Cernaut-ból pl. ezeket írja: „Kötelességemnek tartom, Önöknek az Önök által gyártott Togal készítményért köszönetemet nyílvá­nítani. Miután bizalmamat minden gyógyszer iránt elvesztettem, Togal-lal végeztem az utolsó kísér­letet, hogy rheumatikus tagfájdalmaimtól megszabaduljak. Ma minden szenvedőnek legmelegebben csak azt tanácsolhatom, hogy csak Togal-t használjon, mert ez az egyetlen szer, mely engem meg­mentett! Hálából a Togal-t minden szenvedőnek legjobb meggyőződésem szerint fogom ajánlat­­ esetén. A Togal kiválasztja a húgysavat, baktériumölő és a bajt gyökerében támadja meg. Togál semmivel sem pótolható! Biztos, h hogy használni fog! Tegyen még ma egy kísérletet! Az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Lei 52.— R­­­ogal-tabletta svájci készítmény. Több mint 6000 orvos igazolja, hogy a Rheuma Köszvény Ischias Spanyolnátha gyorsan és biztosan hat Ideg- és főfájás Hüléses megbetegedések A nemzeti­ parasztpárt elhatározta, ha harcot indít a parlamentben a kormány ellen Bucureşti, Saját tud. A nemzeti paraszt­párt parlamenti tanácsa tegnap délután meg­alakult. Costachescut, a szenátus volt elnökét választották meg elnöknek. A parlamenti ta­nács jóváhagyta Mihalachenak Tatarescu aján­latára adott válaszát és elhatározta, hogy az országgyűlés megnyitása után eleven tevé­kenységet fognak kifejteni, hogy napirend előtti felszólalások útján kifejezzék a párt ál­lásfoglalását az önkormányzatok megszünte­tésének stb. kérdésében. Az elfogadott­­ határozati javaslat ezeket írja a politikai fegyverszünet ügyében: A választások után, amelyek a régi liberá­lis rendszer szerint folytak le, a nemzeti pa­raszt­párti parlamenterők kötelességüknek ér­zik, hogy az igazolási vita­ során az egész or­szág előtt leleplezzék a liberális választási mód­szerek borzalmait, amelyek következtében több barátunk halálát lelte, más barátaink pe­dig még ma is kórházban, feküsznek, vagy bör­tönben ülnek. A pártok közötti politikai fe­szültség enyhítéséről mindaddig szó sem le­het, amíg a visszaéléseket és törvényellenes­ségeket meg nem torolják. A parlamenti tanács megállapítja, hogy a liberális párt régi mentalitásában semmi vál­tozás nem állott be, hogy a visszaélések és törvénytiprások folytatódnak, ami szétrombol­ja a törvényesség eszméjét, minden civilizált állami élet alapját s azért elhatározza, hogy heves harcot fog folytatni, hogy véget vessen ezeknek az állapotoknak. Minden katolikusnak meg kell is­merkednie szent hite kulturértékével! Még ma rendeljük meg a KATOLIKUS LEXIKONT! STiit sflárskot, szsbratat stb. Timişoara III. Eüsabetin Sír. Memorandului 11. Levélre váiaszbélyeget kér. nrrr-r- mrin—irwriTyir-rinrnTiriBinrfrirTrF Tmmninraii ihiwn

Next