Erdélyi Lapok, 1934. július-szeptember (3. évfolyam, 131-204. szám)

1934-07-01 / 131. szám

111. évfolyam, 131. (1*41) szám. Vasárnap, (Oradea) Főszerkesztő DR. PAÁL ÁRP KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP DR.« GYÁRFÁS Egy is szócska törlésével megszüntették az üzleti könyvekben és levelezésekben a kisebbségi nyelvhasználatot Súlyos következményű határozathozatal a szenátusban. Gheorghiade román, Binder német, Gyárfás magyar és Manoilescu román szenátorok felszólalása a megszorító intézkedés ellen Bucureşti Saját tud. A nemzeti munkavé­delmi javaslat szakaszonkénti vitája során nagy harcot folytattak le a kisebbségi szenáto­rok részint, hogy leszögeztessék, kire vonatko­zik a törvény, részint pedig, hogy töröltessék a bizottsági tárgyalás során beiktatott 4-ik sza­kaszt, amely sérelmes a kisebbségi nyelvek használatának a szempontjából. A javaslat első szakasza tudvalevőleg elő­írja, hogy az ország területén működő vállala­toknál alkalmazásban lévő munkások és hiva­tali személyzet 80 százaléka „román“ kell hogy legyen. Ehhez hozzászólva Gyárfás Elemér, a következőket mondotta: — Az alkotmány terminológiája értelmé­ben a „román“ szó alatt az ország összes állam­polgárai értetnek, tekintet nélkül származásuk­ra, fajukra, vallásukra. Hiszem, hogy a minisz­ter úr ennek a szakasznak a szövegezésénél az alkotmányban meghatározott jogi értelemben használta ezt a kifejezést, nem pedig fajvédő értelemben, amely a népi származást, a fajisá­­got teszi vizsgálat tárgyává. Kérem a minisz­ter urat, nehogy az alantas hivatali szervek hibás felfogással alkalmazzák a törvény e ki­tételét, szíveskedjék a szenátus nyílt ülésén is ismételni a bizottsági tárgyalások során tett kijelentését, amely szerint a „román“ szót az al­kotmányban meghatározott értelemben hasz­nálja a törvény. Teodorescu ipar- és kereskedelemügyi miniszter: Világos, hogy a román kitételt a tör­vény a szó alkotmányos értelmében használja. Ezután a megnyugtató kijelentés után gyorsan jutott el a vita a sérelmes negyedik szakaszig, amely eredeti szövegezésében úgy hangzik, hogy a vállalatok kötelesek a kereske­delmi törvény által előírt könyveket és egész levelezésüket románul „is" vezetni. Vaitoianu tábornok rendkívül merev állás­pontot elfoglaló beszédben kifogásolta az „is" csócskát, követelte annak törlését, hogy ezzel a kereskedelmi és ipari életben biztosíttassák a román nyelv kizárólagossága. Az első, aki a soviniszta álláspontot vala­mennyire enyhíteni igyekezett Gheorghiade szenátor volt, aki után Binder szász szenátor lépett a szószékre és rendkívül erélyesen tilta­kozott a kisebbségek nyelvét kizárni szándéko­zó javaslat ellen. — Ez jogtalan beavatkozás — mondotta — az állampolgárok magánéletébe. Míg ugyanis megérthető az, hogy ama üzleti könyvek, ame­lyek állami közegek felülvizsgálásának vannak alávetve, az állam nyelvén vezettessenek, a legteljesebb mértékben alkotmányel­lenes annak előírása, hogy magánvál­lalatok magánfelekkel folytatott üz­leti érintkezésükben milyen nyelvet használjanak. Ez ellenkezik az alkot­mány betűjével és szellemével egyaránt és szöges ellentétben áll a népkisebb­ségi egyezménnyel, ami a nyelvhaszná­lat jogát biztosítja; kérem tehát a sza­kasz törlését. Vaitoianu: Romániában tessék románul le­velezni. Gyárfás Elemér: Alkotmányellenes és a békeszerződésekbe ütköző intézkedés, amely Homárnál türelmetlenség hírébe hozza Ezután Gyárfás Elemér sietett a szószékig. — Csatlakozom Binder szenátortársam fel­szólalásához. Nem értem, hogy egyáltalában mit keres ez a szakasz ebben a törvényjavaslatban, amely csupán a külföldi állampolgárságú munkásoknak és hivatali személyzetnek romá­niai vállalatoknál való alkalmazását akarja korlátozni, helyesebben százalékosan előírni. Megállapítom, hogy ezzel az alkotmányellenes s a békeszerződésekbe és a kisebbségi egyez­ménybe ütköző intézkedéssel, ha az törvény­erőre emelkedik, a mai Románia türelmetle­nebb álláspontot foglal el, mint a régi kis Ro­mánia, amely nem avatkozott bele abba, hogy az ország vállalatai milyen nyelven vezetik könyveiket és milyen nyelven folytatják ma­gánlevelezéseiket. De hasonlíthatatlanul türel­metlenebb lesz ezáltal államunk a háború előtti Magyarországnál, ahol például az Albina és a szász bankok s a magyar intézetek is minden ügyfelükkel annak nyelvén leveleztek. Kinder: Úgy van, igazi Gyárfás. De különben is az egésznek sem­mi értelme sincs. A kereskedelmi levelezésnek nem az a célja, hogy valamilyen nemzeti kul­túrát terjesszen. Ez a művelődési intézmények dolga. A kereskedelmi levelezés célja üzletkö­tés, üzleti kapcsolatok szerzése, fenntartása. Ehhez szükséges, hogy a cég kedvében járjon a félnek. Már most hogyan lesz ez lehetséges, ha olyan leveleket ír neki, amelyeket az meg sem ért? Meg vagyok győződve, hogy maga a Banca Naţionala se fog tudni alkalmaz­kodni ehhez az előíráshoz. Mint ahogy eddig is nem­ románul folytatta bel­földön is levelezésének tekintélyes ré­szét. Vagy mint ahogy például az álla­mi osztálysorsjáték mindenféle kisebb­ségi nyelven küldöz leveleket az or­szág különböző nemzetiségű lakosai­nak. A magánügyekbe való ilymértékű beavatkozás elviselhetetlen és az állam szempontjából is céltalan. (Tudósításunk folytatása a 3-ik oldalon.) Az a hatalmas harmadik Pár héttel ezelőtt ilyen című cikk­ben szólottu­nk a titkos bűnről, amely az emberi életeket még csirájukban irtani kezdi. Az új büntetőjogi tervezet bizonyos esetekben mentesíteni akarja ezt a bűnt a büntetéstől s igy tág le­hetőséget nyitana, hogy akár minden esetben elmaradjon a bűn megtorlása és különösen a bűn elkövetésétől való visszariadás. Ez ellen születtünk. A büntetőjogi tervezet már parlamenti tárgyalásra került. Az illető parla­menti bizottságban Csiszár Sándor bucureşti római katolikus érsek nagy­szabású előterjesztést tett a törvényterv kérdéses szakasza ellen. Az előterjesz­tés majdnem egész terjedelmében a következő: A római katolikus egyház és annak min­den romániai híve nevében tisztelettel kérést terjesztettek elő az új büntetőtörvénykönyv­tervezet 482. szakaszának a törlésére. Ez a sza­kasz akkor, amikor bizonyos esetekben meg­engedi az abortuszt, valójában büntetlenséget biztosít minden elhajlási esetben, mert hiszen magának a törvénynek az előírásai szerint ugyanazok a személyek idézik elő az abortuszt, akik azt igazolni fogják. Az abortusz engedélyezése azonban min­den szempontból elítélendő. És­pedig: 1. Az elpusztított gyermek szempontjából minden tekintetben nyilvánvaló istentelenség és jogtalanság. Ezt szükségtelen bővebben fejte­getni. 2. A társadalom szempontjából: bármilyen emberi élet kioltása a legalyosabb veszteség. Különösképpen: arra az érvelésre, hogy testileg vagy szellemileg alsóbbrendű lény jöhetne a világra, világosan azt lehetne felelni, hogy hi­szen akkor az erősebb jogán el kellene pusztí­tani mindazokat a lényeket, amelyek a szüle­tések után alsóbbrendűeknek mutatkoznak. De az az eljárás szörnyűség volna, amely még szembeötlőbben mutatja meg az abortusz ször­nyűségét, mert ekkor még sem a testi, sem a lelki tulajdonságok nem állapíthatók még meg, megközelítő valószínűséggel sem. 3. Államtársadalmi szempontból szintén nyilvánvaló, hogy ma még inkább, mint bár­mikor minden egyes román állampolgári élet elpusztítása a legnagyobb veszteség, ami az or­szágot érheti. 4. A méltányosság szempontjából: nem lé­tezik nagyobb igazságtalanság, mint az erősebb önzésének prédájául dobni a gyöngébbet. 5. A jog szempontjából: szöges ellentét ez a jog egyik alapelvével. Mert a megfogamzott magzat személynek számít, aki számos előjog­gal van felruházva, így a névhez, az örökséghez való joggal stb. Mindezeket a jogokat elrabol­ják tőle, ha — elméletileg véve — meghagyván neki a többi jogot, elvonják az elsődlegesét, az élethez való jogot. 6. A család szempontjából: gyengül annak alapja, amelyet a gyermekek alkotnak. Viszont a világra jött és már gondolkozó gyermekekre nézve irtózatos dolog tudni, hogy testvéreiket maguk a szülők ölték meg. Mert más név nem illeti meg az abortálót, mint a gyilkos neve. Mi ugyanis az emberölés, ha nem egy ember­életnek erőszakos megsemmisítése? Vagy talán az előidézett abortusz nem erőszak a természet ellen? 7. És magának az abortáló nőnek a szem­pontjából: Az anyának éppúgy, mint minden­kinek másnak kötelessége akár meghalni is

Next