Erdélyi Lapok, 1934. július-szeptember (3. évfolyam, 131-204. szám)

1934-08-26 / 175. szám

III. évf. 175. sz. — Vasárnap, 1934. augusztus 26. Erdélyi Lapok ——.......................3 Agusztus huszonnyi újabb horogkeresztes felkelés készült Ausztriában Ottól tizennégy évig terjedő börtönt kaptak a burgenlandi zendülök Bécsből jelentik. A rendőrség szenzációs ügyben nyomozott már napok óta. Kiderült, hogy a horogkeresztesek nem nyugodtak bele július 25-iki vereségükbe s újabb lázadást ké­szítenek elő augusztus 28-ra. A lázadókat há­rom csoportba osztották. Az A. csoport feladata lett volna az összes középületek és pályaudva­rok megszállása s a lázadás tényleges végre­hajtása. A B. csoportnak, mint pártrendőrség­nek, feladata lett volna az árulás megakadályo­zása. A C. csoport nem vett volna részt a lá­zadásban, azért, hogy sikertelenség esetén hozzálásson a párt újjászervezéséhez. A „Sturm über Österreich“, Schuschnigg kancellár lapja, azt írja, hogy a lázadás terve Münchenből származik. Augusztus 1-je óta 20 kiképzett német agitátor jött Ausztriába, hogy újjászervezzék a nemzeti szocialista pártot. Bécsből jelentik: Négy napi tárgyalás után pénteken hirdetett ítéletet a katonai bíróság a felsőőri zendülés ügyében. Hét vádlottat 5—14 évi, tizennégy vádlottat 1—1 évi súlyos bünte­tésre ítélt a törvényszék. Galbrunner mérnök ügyét rendes bíróság elé utalták. Naniu hírlapi beszélgetésben felel a miniszterelnök éles támadásaira — Ismét bejelenti, hogy felvilágosító körútra indul — Bucureşti. Saját tud. A Dimineaţa munka­társa Lovátán megintervjuvolta Maritul — Igaz-e, — kérdezte, — hogy ki méltóz­­tatott lépni a párt elnöki tanácsából? Maniu: Mihalache ezt a hírt megcáfolta Constantában. Újságíró: Ez a cáfolat csak arra mutat rá, hogy ön, mint volt miniszterelnök, hivatalból tagja az elnöki tanácsnak. Maniu (mosolyogva): Egy trónörökösre szintén jogszerint száll a korona, de azért mégis lehet mást ültetni a trónra. Újságíró: Igaz, hogy a sovátai tanácsko­zásra Popovici elhozza Vaidát is? Maniu: Én nem várok senkit sem. Újságíró: De ön részt vesz az értekezleten? Maniu: Nem. Még 3—4 napig maradok Sovátán, azután Bucurestiben lesz dolgom. Szüretig tudok néhány hétre szabadulni a ba­dacsonyi gazdálkodás gondjaitól. Az újságíró végül megkérdezte Maniut, mi a véleménye Tatarescu tárgu-jiui nyilatko­zatáról, amely éles választ tartalmaz Maniunak a bucureşti díszlakomán mondott beszédére. Maniu így felelt: — Ha a cenzúra folytatja a jelenlegi mód­szer gyakorlását s egyeseknek megengedi, hogy beszéljenek, amit akarnak, mialatt tőlem meg­vonja a védekezés jogát, akkor úgy fogok cse­lekedni, ahogy ígértem. Személyesen járok városról-városra és most fogom mondani a népnek a mondanivalómat. Maniu egyébként csak szeptember 30-án, egy Timisoarán rendezendő banketten fog fe­lelni Tatarescunak. A lapok sokat írtak az utóbbi időben arról, hogy miután Mihalache egészen külön utakon kezd járni, Vaida közeledni szándék­szik Maniuhoz. Erre vonatkozólag Vaida így nyilatkozott: — Elvileg egyetértek Maniuval, de alá­vetem magam a pártvezetőség határozatának. Mihalache közönséges rágalma­zónak mondja Bratianu Dinut. Bucuresti. Saját tud. A Dreptatea tegnap esti számában Mih­alache válaszolt Dinu Bra­tianu támadásaira. — Nagyon kevéssé érintenek engem ezek a támadások, — írja — ezek a liberális párt helyzetének hőmérője. Egy kormányon lévő párt nem támad népgyűléseken, hiszen módjá­ban van megtorlással élni. Valószínű azonban, hogy Bratianu nem veszi észre, nem érzi, hogy pártja kormányon van. Mert vagy igaz az, amit a nemzeti parasztpártról állít és akkor köteles­sége a kormánynak, hogy izzó vassal égessen jegyet a bűnösök homlokára. Vagy pedig nem igaz és akkor Bratianu közönséges rágalmazó, ami nem illik egy pártvezérhez. ahova hármasban mentek végül és ahol hár­masban rajongtak a virágos kertek, halvány­zöld barackfák és haragosszínű öreg fenyők csodálása közben. Délután kettesben tették meg az utat: ’ Endre és Marika, miután ebéd előtt azt már megbeszélték. Egy hétiig nem látták egymást, mert End­rének sok munkája volt. Négy nap múlva, amikor ismét ünnep jött, utaznia kellett ke­nyeret adó vállalata utasítására. Útközben eszébe jutott a lány. Rágondolt a szavaira, amelyeket szinte a sajátjának érzett és amint maga elé képzelte Marikát, gödröcskés arcá­val, egyenes nézeteivel és szelíd hangjával, amely, úgy látta, jóságtól cseng, maga sem tudta, hogy történhetett ilyen gyorsan ez a föllobbanás, összeszorult a torka és ki kellett néznie a vonat ablakán, nehogy útitársai észre­vegyék érthetetlen viselkedését. Akkor már tudta, hogy szeretni fogja a lányt és ami bizonytalanság még elömlött benne, az nem volt más, minthogy a régebbi ismerőseinek, a tíz nőnek, a művirágoknak emléke élt szívében. — Talán őt is felruházom nem létező szép és jó tulajdonságokkal, hogy háromhónapi szerelem után rádöbbenjek a valóságra: csalás történt. Visszaélés a hitemmel... így gondolkodott a vonat robogása köz­ben. De ez a kétség elszállt hazatérése után, amikor újra együtt volt Marikával, sétált vele a hegyekben és hallgatta égő kíváncsisággal a lányt. Sok íz, szépség, hit, béke utáni vágyás és természetszeretet zengett Marika elmondott szavaiban, a szavak muzsikája, csupa harmó­niával, olyan, mint egy nagy szimfónia. — Egymásra találtunk, — gondolta Endre két hónap múltával, amikor a lány arról be­szélt neki, hogy ismeretlen érzések kínozzák, sokszor nem látja semmi értelmét az életének, de ez nem betegség, öngyilkos sem akar lenni, mert teste-lelke erős, hite nagy, csak valami beteljesületlenséget lát minden tettének hát­terében. — Még fiatal, — szólt erre Endre, — tizenkilencéves maga, mit akar hát? Otthona, békéje, igaz szerelme___ — Igen. Minden együtt van. Ekkor csókolták meg egymást először. Minden előzetes szándék nélkül jött az egy­­másratalálás. Úgy vitte egymáshoz őket a csók, mint ahogyan lelkükben parázzsá izzott a szeretet az áldozócsütörtöki első találkozás után.* Az első nyári napon, amikor már minden szabadidejüket, egymás mellett élték, derűben, csendes hallgatásban, lázas egymáskeresésben, Endre kivette szabadságát és délután elment Marikáikhoz: — Menjünk le a falumba, a Balaton mellé,* — mondta, — szeretném maga mellett járni néhány napig a partot, a Kiserdőt, nézni a Sió füzeseit. Évek óta nem jártam ott, szenvedés már, ha eszembe jut, nem alszom féléjszaká­kon át, mert az emlékek tömege úgy rajzik bennem. Beszélek az édesanyjával, vigyázok magára, rokonaimnál lakhat, én meg szállodá­ban bérelek szobát. Másnap utaztak, délben már meg is érkez­tek és délután kimentek a mólóra sétálni. Endre mint egy kis gyermeket, kezénél fogva vezette a lányt és úgy mutatta sorban azokat a helyeket, amelyekről tudta: élete végéig élni fognak emlékében. Alkony ereszekedett már, amikor Endre szülőháza felé indultak volna, így ezt az utat másnapra halasztották. Álltak hát a mólón és az este érkezését figyelték. A víz színjátszását, a nap búcsúzkodását a tihanyi kolostor kettős tornyától, a csillagok fürdését a tóban és az elsuhanó vitorláscsónakokat. Egymást nézték éppen, csókra váró mo­solygással, amikor néhány lépésnyire tőlük anya közeledett gyermekkocsival. Fiatal, szép anya, nevető gyermekével. — Apuka jön ott csónakon, — így az anya a gyermekének, aki még nem tudott ugyan válaszolni értelmes szóval, de látszott: érti az anyja szavát, összecsattogtatta két kövérkés tenyerét és ujjongásában talán először mondta ki a szót: — Apuka. Ketten. Endre és Marika a meghatottság­tól lenyűgözve nézték a közelgő csónakot és a­ nevető gyermeket. A lány könnyeket törölt le szeméből és azt mondta: Megtaláltam. Most... Bandi... rátalál­tam az élet értelmére. Talán ... Ugye bizonyo­san igazam van. Ez ... egy ilyen kis gyerek és a vele járó felelősség a cél... az igazi szépség. A fiatalember, ahogy saját szavait hallotta most, nagy boldogságában összekulcsolta kezeit: — Istenem, — mondta úgy, hogy nemcsak a lény, de az anya is hallhatta. — Ne válassz el soha egymástól kettőnket. Istenem És imát mondott a homályosuló estében hat a Togal-tabletta minden Hűréses megbetegedési idegfájdalom, Spanyolnátha és mindennemű dheumatikus betegség esetén. Togal oldja a húgysavat és eltávolítja a szervezetre káros anyagokat! Minden gyógyszertárban és drogériában, kei 52-— vagy Lei 130-—. Biztos hatású csakis a Svájci készítmény! Az angol font lertünő árcsökkenése Párizsból jelentik. Pénteken a fontot az ed­digi legmélyebb árfolyamon, 75,73 ponttal je­gyezték. A dollár és a frank árfolyama változatlan. Ezzel bebizonyosodott, hogy a dollár és a font egymástól teljesen függetlenek.

Next