Erdélyi Lapok, 1934. október-december (3. évfolyam, 205-278. szám)

1934-10-02 / 205. szám

■Jj f Yjj) j y o ( 0& Lej y' « B f ir Taxa postala plătită in numerar con­orm aprobării Dir. Gen. PTT No. 157.012 1934 n « r i « n F .1 Főszerkesztő: dr Paál Árpád KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP III. évfolyam, 205 (795) szám. * Kedd, — 1934 október 2 Főmunkatárs: dr Gyárfás Elemér Megindult a kormánytevékenység a „tízéves“ közigazgatási törvény érdekében Az ellenzéki pártok elfogadják az alapelvet, de a rész­letekben nagyok az eltérések. Szembekerülnek a köz­­pontosítás és a széttagolás ellentétei Hihalacin­e Itáliába utazik a fasiszta­ rendszer tanulmányozására Bucurestiből jelentik. Amint már jelentet­tük, Inculetz belügyminiszter az ellenzéki pár­tok vezetőségeinél megkezdette a tájékozódást, hogy hogyan fogadnák egy állandó közigaz­gatási törvény megalkotásának a tervét. Az alapeszme tudvalevőleg Tatarescu, miniszter­elnöktől indult ki, aki azt szeretné, hogy az összes kormányképes ellenzéki pártok a mai kormánypárttal egyezzenek meg olyan alap­vető közigazgatási törvényben, amelyen leg­alább tíz évig nem tesznek változtatást, ha mindjárt kormányváltozások lesznek is ez idő alatt. A közigazgatási törvény alapelvei és egyes részletei eddigelé szinte évenként változtak. Még a legjobb közigazgatási jogász is alig tud kiigazodni az egymást felváltó közigazgatási törvények és módosítások között. Ez a körül­mény az ország közállapotaira is károsan hat vissza, mert éppen az állandó működésre hiva­tott közigazgatási szervezetet teszi ki folytonos bizonytalanságoknak. Ennek a beteges helyzetnek a kiküszöbö­lését minden párt szükségesnek látja. Elvileg tehát mindenütt megvan a hajlandóság, hogy a tízéves időtartamú közigazgatási törvény eszméjét szívesen fogadják. Azonban a részle­tekre nézve sok az olyan eltérő álláspont, amely miatt a megegyezés keresztülvitele most még nehéznek mutatkozik. A mai kormánypárt inkább a központo­sítás irányában akarja megoldani a köz­­igazgatás rendezését, a nemzeti­ paraszt­­párt viszont az önkormányzati eszmének, s a tartományi széttagolásnak a híve. Az ellentétes nézőpontok között tulajdonkép­pen nincs középút, mert a kettőnek a vegyí­tése csak zavart okozhat a köziigazgatási rend­,­szerben. Központosító és széttagoló irányok egybekeverése csak olyan belső ellenmondást idézhet elő, hogy ugyanazon közigazgatási tör­vény egyik szakasza a másikkal kerülne szembe. Másrészt a nemzeti­ parasztpárton legújab­ban nagy idegesség van amiatt, hogy Maniu és Vaida nehéz sérelemként írják a mai kor­mányzat terhére több erdélyi főtisztviselő el­bocsátását. A nemzet­i-parasztpárt a közigazga­tási törvény felőli kiegyezés tervét is most már teljes gyanakvással nézi. Úgy ítéli meg ezt a tervet, hogy a mai kormány ilyen ki­egyezéssel a maga hivatalnoki karát akarja biztosítani a nemzeti-parasztpárt kormánya idejére is. Pedig a nemzeti-paraszt­párt a maga kormányra jövetele esetén nem hajlandó ér­vényben hagyni a mai tisztviselő-elbocsátá­sokat. Bucurestiből jelentik: Inculetz belügymi­niszter eddig Averescu tábornagygyal, Mitti­lacheval és Jorga professzorral tárgyalt a tíz­éves közigazgatási törvény terve felől. E hét folyamán a többi pártvezérekkel tárgyal. A pártvezérekkel folyt megbeszélések eredményét a belügyminiszter a minisztertanács elé viszi. Bucurestiből jelentik: Mihalache azt ter­vezi, hogy tanulmányútra megy Itáliába, ahol a fasisztarendszer eredményei felől igyekszik beható tájékozódást szerezni. Különösen az itáliai hivatásrendi szervezetekkel, s azok mű­ködésével akar megismerkedni. A nemzeti­­parasztpárt elnöke valószínűleg e hét pénte­kén utazik el Bucurestiből, de egyelőre még nem megy egyenesen Itáliába, hanem előbb Genfben találkozik Titulescuval. Vele több megbeszélése lesz, s csak néhány napos genfi tartózkodás után utazik tovább Itáliába. Bucureşti. Saját tud. Mihalache Câmpu­­lungban beszédet mondott egy nemzeti­­parasztpárti gyűlésen. — A kormány — mondotta — egy fel­bomlott hadsereg benyomását kelti. Se irány­elvei, se vezetői, se felelőssége. Az ifjú liberáli­sok, bármennyire szeretnék megteremteni az új liberalizmust, ez a párt végérvényesen el van ítélve. Az adósságrendező törvényről szólva kije­lentette Mihalache, hogy azt véglegesnek tekinti s így mindenki rendezze adósságát a törvényben előírt módon. »•c- »»»♦♦ &»»»»fro<r»»»»»»»»»»»»<x>»»»»»»o Új olasz városok támadtak a pontiniai mocsarak helyén Mussolini az ásó­kapu munkáját harci győzelemként ünnepli. De fegyverrel is fel akarja szerelni országa minden emberét Rómából jelentik. December 18-án lesz Olaszország új tartományának, Littániának közigazgatási­­életrehívása. Ez a tartomány a pontinai mocsárvidék helyén keletkezett. Ezt a vidéket századok óta hiába kísérelték meg ki­szárítani és termőtalajjá tenni. A fasiszta ura­lom azonban óriási pénzek és műszaki mun­kák befektetésével fogott hozzá, hogy az egész­ségtelen vidéket egészséges lakóterületté átala­kítsa. A mocsarak elleni birkózás sikerült, s ma már 1500 család telepítési területe az egy­kori mocsárvidék. Jó ivóvíz, tiszta levegő van ott, ahol még tíz év előtt a malária volt az uralkodó hatalom és poshadt víznél, rothadt levegőnél egyebet nem lehetett találni. Múlt év december 18-án szentelték föl a vidék első városát, Littoria nevűt. Ez évi ápri­lis 15-én adta át a király és királyné a második várost az odaköltöző lakosságnak, a Sabaudia nevűt. És még ez év vége előtt lehelyezik a tar­tomány fővárosául szánt harmadik városnak is az alapkövét. Ezt a fővárost Pontiniának fog­ják nevezni. A megnevezett városalapítások közül még tíz új telepes község sorakozik. Jelenleg 20 ezer munkás foglalkozik a talajjavító munkákkal, ami 17 ezer hektárnyi területre terjed ki. Hat­féle fajta szerint 1097 telepesházat építettek, 200 kilométer útvonalat, 976 csatornát és vízi­­utat. Négyszáz nagyobb mezőgazdasági üzem is létesült a kiszárított mocsarak területén. Múlt szombaton Sabaudia városában juta­lomosztás­­ volt azoknak a munkásoknak a szá­mára, akik a mocsár elleni küzdelemben leg­jobban kitüntették magukat. Mussolini osz­totta ki a jutalmaikat. Az ünnepi beszéd során hangoztatta, hogy a termőtalajért folyó küz­delem az olasz nép igazi kedvence, s nem az emberpusztító háború. — Ha ötven év múlva — mondotta a Duce — gyermekeitek gyermekei me­g­kérdik tőle­tek, hogy mit jelentenek az évszámok a házaito­kon, büszkén és boldogan felelhetitek, hogy a feketeingesek forradalmának első tíz éve alatt egy nagy csata volt a víz és a halál ellen. Ti ebben a csatában győztetek, s ásóval, kapával és izzadással egy új tartományt ajándékoztatok Olasz­országnak. Ezek után a Duce kiosztotta a jutalmakat, amelyekben azok a munkások részesültek, akik a talajszerző munkában legtöbb bátorságot, kitartást és ellenálló erőt tanúsítottak. A juta­lom egy díszokmány volt és mellette jelenté­kenyebb pénzösszeg. Persze a jutalmazó ünnep az összes telepe­sek között óriási lelkesedést keltett. Mussolini másik alakja, Londonból jelentik. A Sunday Express ró­mai munkatársa érdekes beszélgetést folytatott Mussolinivel, aki kijelentette, hogy az új hon­védelmi törvény alapján Olaszország nyolcmil­lió embert tud­ mozgósítani. Mussolini a tőle megszokott harcias modorban jelentette ki, hogy egész Olaszországot militarizálni kell és a fasizmusnak minden fegyverfogható embert fel kell szerelnie. A kontinensen ugyanis száz­millió német és 200 millió szláv él. Olaszor­szágnak ezzel szemben 42 millió lakosa van és 17 millió olasz él külföldön. Tekintetbe véve ezeket — mondotta Mussolini — Olaszország­nak minden polgárát katonának kell nevelnie. A fasizmus harcnak tekinti az életet és vállal­ja is az ezzel járó kockázatokat. A fasiszta min­dig kész van a harcra is, a halálra is.

Next