Erdélyi Lapok, 1935. július-szeptember (4. évfolyam, 130-203. szám)
1935-07-05 / 130. szám
Főszerkesztő: dr Paál Árpád KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP IV. évfolyam, 130 (998) szám. * Péntek, 1935 július 5 Főmunkatárs: dr Gyárfás Elemér TITULESCU tárgyalásai Londonban A külügyminiszter előadta a kisantant és a Balkánszövetség aggodalmait a német-angol tengerészeti egyezményre vonatkozólag Biztosították az angol politika változatlanságáról Londonból jelentik: Titulescu, román külügyminiszter szerdán délelőtt Hoare külügyminiszterrel tárgyalt, aki délben villásreggelit adott az ő tiszteletére. Délután Titulescu újabb tárgyalásokat folytatott Edennel, kinek az angol kormánytól a népszövetségi ügyek vitelére különleges megbízatása van. A konzervatív irányú, de egyébként független és a tömeghangulatra támaszkodó Daily Telegraph közléseket hoz arról, hogy Titulescu a Baldwinnal folytatott beszélgetései során milyen szempontokat fejtett ki és milyen biztatásokat kapott. A lap erre nézve a következőket írja: — Titulescu utalt a német-angol tengerészeti egyezmény olyan hatására, mely növelheti a német propaganda erejét úgy a kisantantban, mint a Balkán egész területén. Ez a fordulat abból a benyomásból származik, hogy most Németország hatalmas szövetségest kapott Nagybrittaniában, akit a kisantant és a Balkán-szövetség államai eddig a maguk leghatározottabb támogatójuknak számítottak abban a küzdelemben, melyet jelenlegi határaik fenntartásáért folytatnak. Titulescu erre biztosításokat kapott, hogy semmi változás nem állott elő az angol politikában, mely marad, miként a múltban is volt, a Népszövetség támogatója. Titulescunak különös hangsúlyozással tudtára adatott, hogy az angol érzelmek Franciaország iránt változatlanul megmaradnak s hogy Angliának nincs szándéka légi egyezmény kötésére Franciaország részvétele nélkül. A dunai egyezményről és a dunai államok közös biztonsági szerződéséről külön tárgyaltak. Párizsból jelentik: A Temps részletes közléseket hoz arról, hogy Titulescut az angol politika további franciabarát irányáról az angol kormány tagjai megnyugtatták. Az angol miniszterek arról is biztosították Titulescut, hogy a német-angol szorosabb egyetértésről szóló híreket csak a német propaganda terjeszti. Közli még a lap, hogy szerdán a Dunavidék kérdéséről kezdett Titulescu Edennel tárgyalásokat. Az Echo de Paris értesülése szerint az angol kormány arról érdeklődött Titulescunál, hogy a dunai államok között milyen közös biztonsági rendszer volna megvalósítható. Az Edennel folytatott szerdai tárgyalásokon különösen erre nézve adott Titulescu részletes tájékoztatásokat. Német kérdések az angol alsóházban. Nem lehet a leszerelési tárgyalásokat a Versailles szerződés alapján folytatni. — Anglia Németországnak is szállít repülőgépet Londonból jelentik. Érdekes interpellációk hangzottak el szerdán az angol alsóházban. Hoare külügyminiszter, Cooks munkáspárti képviselő kérdésére válaszolva közölte, hogy az angol kormány érdeklődött, mely feltételek mellett volna hajlandó Németország a Népszövetségbe való visszatérést megfontolni. A német kormány erre közölte, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a Simon előtt tett április 9-iki és a Hitler által tett májusi nyilatkozatot revízió alá vegye. Mander képviselő azt kérdezte, biztosítékot nyújthat-e a kormány arra, hogy az általános leszerelési tárgyalásokat a versaillesi szerződés által Németországra kényszerített korlátozások alapján lehessen folytatni, amennyiben ehhez más nemzetek is hozzájárulnak. Hoare külügyminiszter így válaszolt: — Miután nincs kilátás arra, hogy általános megállapodás jöhetne létre a versattlesi szerződés alapján, a kormánynak nem áll módjában biztosítékot adni. Mander: Ez azt jelenti, hogy míg a világ összes nemzete kész lenne a Versailles- szerződés alapján egyezményt kötni, az angol kormány vonakodik attól? Hoare: Várunk addig, míg valamennyi nemzet ilyen egyöntetű álláspontra jut. Addison képviselő megkérdezte a külügyminisztert, szállított-e Anglia ugyanolyan repülőgépmodelleket más államoknak, mint amilyen az angol légi haderőnek van. A külügyminiszter „igen“-nel válaszolt. Cooks: Küldtek ilyen gépeket az új német barátnak is? Hoare kijelentette, hogy ez kívánatos is, mert megrendelést és munkát ad az angol cégeknek. Cooks erre jobb karját felemelve harsány hangon kiáltotta: — Heil Hitler. Anglia megalázkodásra határozta el magát, hogy Franciaországot megnyerj© Olaszország ellen Londonból jelentik. A Daily Express szerint a szerdai minisztertanács elhatározta, hogy minden követ megmozgat Franciaország jóindulatának visszanyerése végett. Meg akarja győzni Franciaországot arról, hogy Anglia jóhiszeműen kötött tengerészeti egyezményt Németországgal. Eden kimagyarázkodás céljából ismét Párizsba megy és meg fogja ígérni, hogy Anglia ezután minden külpolitikai lépés előtt kikéri Franciaország véleményét. Vagyis: teljesen feladja eddigi függetlenségét és semmit sem tesz a francia külügyminisztérium hozzájárulása nélkül. Erre szükség van amiatt, mert az Olaszország elleni gazdasági intézkedéseket Franciaország beleegyezésével akarja megtenni. ARATÁS Irta: Dr LEBER JÁNOS Mire ezek a sorok napvilágot látnak, sokhelyütt már javában folyik az aratás. Szikár, napégette férfiak állanak ki a búzatáblák elé, bronzkarjukon megfeszül az acélizom s derekukat mélyen meghajtva, megkezdik a földművelő ember leggyönyörűbb, de egyben legirgalmatlanabb munkáját az élettel, az életért. Az érett kalászok meghajolnak előttük, az erősebbek előtt és alávetik magukat az örök rendeltetésnek. Nem zúgnak, nem perlekednek. Tudják, hogy ez a sorsuk. Lenni, hogy élet lehessenek magasabbrendű életek számára. Pendül a kasza, pattog a szár, zizeg a sok kalász, karcsú lányok markokba szedik, izmos legények kévékbe szorítják és keresztekbe rakják. Keresztek! Mily csodálatosan szép és kifejező módja a kéveszárításnak! Mennyi gondba, aggodalomba, kínba, fáradtságba, fájdalomba kerül egy-egy búzakereszt! Ezért, kereszt. De mennyi reménység, öröm, élet, megváltás, jövendő fakad belőle, mennyi vigaszt, örömet, boldogságot, kielégülést nyújt az éhező emberiségnek! Ezért is kereszt. Most tudja meg a földet verejtékezve munkáló nép: jól imádkozott-e. Agrárországokban igen súlyos jelentősége van az aratásnak. Az effész gazdasági berendezkedés ennek eredményén épül fel. Befelé ez a tápláléka, kifelé ez a fizetőeszköze. Ha a termés jó, javul az alsó néposztályok sorsa, emelkedik az élet színvonala. A munkakedv és munkakészség anyagi támogatást kap és kevés jóakarattal a lehetőség, sőt a valóság fokára emelkedik. Földművelő országokban az aratás a legfontosabb időszak. Nemcsak gazdasági, hanem politikai és szociális sorsa is megfordulhat a nemzetnek a termés eredményén vagy eredménytelenségén. De van az aratásnak ennél egy mélyebb, erkölcsi jelentősége is. Tizenegy hónap szorgalma, gondja, aggodalma, munkája, verejtéke érik be, vagy pusztul el a búzaföldeken. Semmiféle egyéb emberi munka sikere nem függ annyira össze az idővel és nem függ annyira a természet szeszélyétől, mint a mezőgazdáé. Ezért van az, hogy a természet rejtelmes, döbbenetes erőit senki se tiszteli jobban a földműves embernél. Ha a falu népe babonás, hisz olyan erőmegnyilvánulásokban is, amelyek a tudomány tisztánlátása mellett már nincsenek összefüggésben a természeti erőkkel, ha tisztelettel és félelemmel gondol a tüneményekre, amelyek a természeti erők megnyilvánulásával kapcsolatosak, ha naiv és talán korlátoltnak látszó meséket és regéket is kapcsol hozzájuk: ez mind onnan van, mert a földből élő egyszerű nép sokszor és nehéz szenvedések árán tapasztalja, mennyire, ki van szolgáltatva egy rajta kívül álló, általa nem szabályozható és nem befolyásolható erőrendszer játékának. De a jóravaló, jámbor falusi ember tudja azt is, hogy a természet erőit az Isten alkotta. Bölcseleti tudományossággal nem tudja ugyani megmagyarázni, de ösztönösen érzi, hogy ezekknek az erőknek mikénti érvényesülését az Isten örök tervében fogant elgondolások gondviselése szerűen befolyásolni és szabályozni tudják. Minden aggodalma és félelme ellenére is jól érzi magát tehát a földdel foglalkozó ember az Isten kezében. Hite ezért nagyobb, mélyebb. Bizalma szilárdabb. Vallásossága talán nem oly világos és tudatos, mint a városi emberé, de mindenesetre — kevés kivételtől eltekintve —