Erdélyi Magyarság, 1991 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1991-02-01 / 5. szám

Bocskai István politikai végrendelete: Egymás javát örvendjék, egymás nyavalyáját fájlalják (...) Ezeknek utánna mint nemzetemnek, hazámnak igaz jó akarója fordítom el­mémet a’ közönséges állapotnak el-rendelésére, és abból is az tanátsomat, tett­­szésemet igazán, és jó lelki-esmérettel meghagyom ’s írom, szeretettel intvén mind az Erdélly és Magyar Országi híveinket az egymás között való szép egyes­­ségre, atyafiúi szeretetre. Az Erdéllyieket, hogy Magyar Országtól, ha más fejede­lemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A’ Magyar Országiakat, hogy az Er­déllyieket tőllök el ne taszíttsák, tartsák ő attyákfiainak, és ő véreknek, tagoknak. Ha a’ fejedelemségek, a’ mint szokott lenni, vagy Erdé­lyben, vagy Magyar Or­szágban változnak, e magok között a’ respublicák az egyességet a’ confoederatio szerént tartsák meg, és az idő ha mit hoz, egymás javát örvengyék, és egymás nyavalyáját fájla­lyák, és mindenben oltalommal, segítséggel legyenek egymás­nak, mert tudott dolog az, hogy a’ viszsza­vonással nagy birodalmak is el­romla­­nak, viszontag az egyességgel, kitsinyek is nagyra növekednek. Magyar Országot is, a’ mi nemzetünket idegen földről ki­ szállítván az egyesség, erre a’ szép földre plántálta, naggyá nevelte, és sokáig floreáltatta, a’ viszsza­ vonás viszont meg­ szag­­gatta, el­rontotta, és ebbe a’ jó napba hozta, mellyben mostan vagyon, szánkban az izi, az egynéhány esztendőkben mitsoda romlást hozott, hogy az magyar egy­mást vágta, rontotta, minden nemzetségeknek, még az nyilván való ellenségeink­nek is előtte, szidalmunkra, gyalázatunkra, oljon az Isten minden keresztyén lelki esméretet annak, ’s a’ félének tsak gondolattyától is. Az egyességnek pedig örökösen való magtartásában ezt az utat látjuk. A’ fejede­lemségek ha szintén változnának is, mindenik hellyen a’ szabad választás szerént, de a’ respublicáknak soha egymás ellen senki ingerléséből, izgatásából ne töre­­kedgyenek. Valameddig pedig a’ Magyar Korona ott fen nálunknál erősebb nem­zetségnél, a’ németnél lészen, és a’ Magyar Királyság is a’ németeken forog, min­denkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdéllyben fen­tartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen. Ha pedig Isten azt adná, hogy a’ Magyar Ko­rona, Magyar Országban magyar kézhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdéllyieket is intyük, nem hogy attól elszakadnának, vagy abban ellent tartaná­nak, de sőt segéllyék tehetségek szerént, és egyenlő értelemből azon Korona alá a’ régi mód szerint adják magokat. Melly dologról ha valaha hittel való Confede­rate lehet közöttök, felette igen javallyuk. (...) 1606. december 17. (Részlet. Forrás: Magyar Történeti Szöveggyűjtemény II/1. Bp. 1968.)

Next