Erdélyi Magyarság, 1994 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1994-02-01 / 17. szám

záztíz esztendővel ezelőtt, 1883. december 16-án született Kós Károly író, építész, képzőművész, a Trianon utáni Erdély kultúrájának kiemelkedő alakja. Benedek Elek, Bánffy Miklós és annyi más jeles magyar ember mellett ő volt az egyik, aki vállalta az erdélyi sorsot és az erdélyi kultúra építését a román uralom alatt is. Szerkesztőségünk az Ő szavaival tiszteleg a kiváló férfiú emléke előtt. „... Ezer esztendő nagy idő még népek és kultúrák életében is, de ezer esztendő alatt Erdély földjén egyik nép és egyik kultúra sem tudta és nem is akarta a másikat a maga képére átformálni. Külső erők néha megpróbálták ezt nagy áldozattal, de kicsi eredménnyel és vég­ső siker nélkül. Ellenben a három együttélő kultúra tudattalanul állandó és soha egészen meg nem szűnő törekvése volt, hogy faji természetének megtartásával olyan közösségeket vegyen magára, melyek különválóságaik ellenére is típusosan erdélyivé tegyék. Más nép az erdélyi magyar, mint a magyarországi, más a király­földi szász, mint a németországi német és más az erdélyi román, mint az ókirályságbeli­ fizikumban is más, de mentalitásban éppen az. És ha megmaradt a román románnak, a szász németnek és a magyar és székely magyarnak, de egymástól való különbözőségük mellett jellemzi őket és minden kulturális megnyilatko­zásukat az a közösség is, melyet a megmásíthatatlan és örök természeti adottságokon kívül a közös sors, az élettel való közös küzdelmek közös formái determináltak. Ez a megnyilvánuló közösség éppen az a speciális erdélyi psziché, amit egyik erdélyi népnek Erdély határain kí­vül való nemzettestvére sem értett és érthetett meg soha. Hogy mi lesz Erdély népének és Zsögödi Nagy Imre rajza kultúrájának útja a jövőben, az jórészben Erdély népeitől függ. A história bizony­ítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták és azoké lesz a jövőben, akik azt a jövőben vállalni fogják. Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája akkor virágzott ki leggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egy akarással vállalták a külön erdélyi sorsot és építették azt külön erdélyi eszükkel. ... De amely nép valaha is elejtette Erdélyt, az a nép és kultúrája elesett itt a múltban és el fog esni a jövőben is menthetetlenül.. . ”

Next