Erdélyi Magyarság, 1995 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1995-01-01 / 21. szám

Az 1994. december 13-15-i, az 1989-es temesvári forradalomra emlékező nemzetközi értekezlet résztvevőinek a­­ FELHÍVÁSA Ézsaiás 61:11 „Mert mint a föld megtenni csemetéit, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.” Öt esztendő telt el azóta, hogy a Temesvári Református Egyházközség hívei kiálltak hitük és protestáló lelkészük, Tőkés László mellett, s amikor melléjük állt Temesvár népe, kezdetét vette a zsarnokság elleni lázadás, melynek eredményeképpen megdőlt Kelet- és Közép-Európa legvéresebb diktatúrája. A szolidaritás temesvári mintája nemcsak elindítója volt a romániai forrada­lomnak, hanem - s ezt ma, öt év távlatából világosan látjuk - arra is figyelmeztet, hogy a forradalom szellemiségének tovább kell élnie az igazság kimondása melletti elkötelezettségben és a közélet tisztaságáért érzett felelősségben. Ma már civiltársadalmi tapasztalat is, hogy a temesvári forradalom eszmeiségének to­­vábbéltetése nélkül elszabadul a politikailag szított intolerancia, az etnikai indíttatású gyűlölet, mely a régi rendszer híveinek és módszereinek kedvez restaurációs terveik megvalósításában. A temesvári forradalom szelleme azonban él, s mindaddig nem lophatják el, amíg vannak emberek és csoportok, akik, amelyek hiszik és hirdetik, hogy a forradalom valóban FORRADALOM volt, s a maguk közvetlen környezetében nemet tudnak mondani a gyűlöletkeltésre és a közélet hazugságaira, a korrup­cióra. Ki kell jelentenünk: Temesvár ma is kötelez. Olyan név ez, amely igazságtételt és megbékélést jelent, etnikumok és felekezetek összefogását a jogszerűség, a társadalmi igazságosság a nemzeti méltányosság és méltóság jegyében. Újólag felhívjuk demokratikus közvéleményünk figyelmét, hogy a forradalom eszmeiségében megfogalmazott javaslataink, melyek az interetnikus és feleke­­zetközi kapcsolatok javítását, a politikai közéletben a Temesvári Kiáltvány érvényesítését célozták, még mindig időszerűek. Felhívással fordulunk tehát egyházainkhoz, híveinkhez, minden igazságot és szabadságot tisztelő és kívánó embertársunkhoz, hogy: • támogassák a nemzeti közösségek, különböző etnikai csoportok és feleke­zetek közeledését szorgalmazó baráti társaságok megalakulását és műkö­dését, és tiltakozzanak az ilyen kezdeményezések kétes politikai haszonból vagy vélt államérdekből történő kisajátítása ellen; • álljanak ki egy felekezetközi vegyes bizottság létrehozása mellett, mely az etnikumközi kapcsolatok fe­lvigyázását, a konfliktusos helyzetek megelő­zését és kezelését vállalja fel; • forduljanak, velünk együtt, a jelentős világegyházak vezetőihez, hogy támo­gassák egy olyan felekezetközi központ Temesváron való felállítását, amely elősegítené az egyházak fokozott szerepvállalását a kelet- és közép­európai nemzetek és országok európai integrációjában. Temesvár, 1994. december 15.

Next