Erdélyi Magyarság, 1996 (7. évfolyam, 25-28. szám)
1996-01-01 / 25. szám
TŐKÉS LÁSZLÓ A megbékélésről „ (...) A román hatalom doktrínéi elvi, eszmei megkötöttségei sem kedveznek a kibontakozásnak. Mert mihez kezdjünk az olyasféle beszűkítéssel, melyek szerint a megbékélés csupán a román és a magyar államok közötti viszonyra érvényes, és semmi köze nem lehet a romániai magyarság helyzetéhez?! Ennek értelmében a román fél idegesen és makacsul kizárja még csak a lehetőségét is annak, hogy a kétmilliós romániai magyarság „beleszóljon” a román-magyar kapcsolatokba, és megbékélési kezdeményezéseit rendre indulatosan visszaveri. Vagy: mekkora mozgásteret enged a politikai megoldások keresésének az a korlátolt és rosszhiszemű felfogás, mely eleve a területi szeparatizmussal téveszti össze és azonosítja a kisebbségi autonómia bármely formáját és a kollektív kisebbségi jogokat, eleve „szélsőségesnek” és „románellenesnek” bélyegezve mindazokat, akik ezen politikai kategóriákban gondolkoznak?! A romániai magyarság reprezentatív képviseleti szervezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség álláspontja szerint a román-magyar megbékélés megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a nyitottság, az előfeltételek nélküli párbeszéd, valamennyi rendezési lehetőség és megoldási alternatíva figyelembevétele. Ennek értelmében az Iliescu elnök ajánlotta francia-német modell csupán egyike a lehetséges mintáknak. Ugyanúgy, de sajátos helyzetünket figyelembe véve sokkal inkább alkalmazható esetünkre az olasz-osztrák, vagyis a dél-tiroli modell. Markó Béla RMDSZ-szövetségi elnök nézetei szerint még inkább egy sajátos román-magyar megbékélési modell kidolgozása volna kívánatos, mivel minden „sajátos helyzet” „sajátos megoldást” követel. Szövetségünk teljes mértékben nyitott valamennyi megoldási módozat irányában. (. . .) „ Meg kell vizsgálni a már működő európai autonómia-formákat” - mondja Schöpflin György londoni politológus -, és ezek felhasználásával kimunkálni a romániai magyar nemzetközösség konszenzuson alapuló sajátos státusát. Erre nézve csupán megismételhetem az Iliescu elnökhöz intézett nyílt levelemben foglaltakat, miszerint: a román-magyar történelmi megbékélés egyetlen útja, feltétele és lehetősége: a romániai magyar nemzetközösség autonóm státusának, egyéni és kollektív emberi jogainak biztosítása. „A romániai románok és a romániai magyarok valós egyenjogúsága” - tehetjük hozzá Markó Béla szavaival -, mely „a Románia és Magyarország közti történelmi megbékélés alapköve” lehetne. Olyan megoldásokat kell keresnünk, melyek nem az etnikai asszimilációnak kedveznek, hanem a kollektív társadalmi integrációt segítik elő. (. . .)”