Erdélyi Magyarság, 1997 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1997-01-01 / 29. szám

A Bolyai Társaság Elnökségének Nyilatkozata Az 1996. novemberi választásokon Romániában győzött a demokratikus ellenzék. Az új politikai hatalom, meghirdetett programjához híven nagy­szabású politikai és társadalmi reformok végre­hajtására készül. Az ország lakosságának többségéhez hasonló­an a romániai magyar közösség is nagy várako­zással tekint a jövőbe. Azért támogatta a hatalom­­váltást, azért vesz részt politikusaival és szakem­bereivel a hatalom központi és helyi struktúrái­ban, mert alapvető céljai azonosak a többségi ro­mánságéval, a demokrácia intézményeinek meg­szilárdítása, az emberi jogok tiszteletben tartása, az ország integrálása az európai struktúrákba. A romániai magyarság tisztában van azzal, hogy saját céljai elérésére csakis olyan társada­lomban számíthat, amelyben új értékrend és új politikai irányzat lép érvénybe, az pedig jogos és természetes összetevőként építi magába a ma­gyarság igényeit. Ezek közé az igények közé tartozik az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása. A romániai magyar értelmiség, egész közvéleményünk azt várja az új politikai hatalom reprezentánsaitól, hogy ismer­jék el a két kolozsvári egyetem 1959-ben történt egyesítésének jogtalan és önkényes voltát, vala­mint azt a tényt, hogy ez az esemény szerves ré­sze volt a magyar értelmiség ellen indított kam­pánynak és a magyar nyelvű oktatás fokozatos felszámolásának, amely végső soron közösségünk etnikai és kulturális identitásának megszünteté­sét célozta. E folyamat káros hatásai mindmáig érezhetőek tudományos és művelődési életünk­ben, éppen ezért közösségünk továbbra is kitart az önálló, állami magyar egyetem gondolata mel­lett. Ennek alátámasztására a történelmi előzmé­nyek és a szimbolikus érték fogalmán túl minde­nekelőtt arra a két elvre hivatkozunk, amelyet minden demokratikus rendszer magáénak vall, éspedig: 1) az adófizető állampolgár joga, amely a ma­gyar közösség számarányát tekintve indokolja önálló állami egyetem létét; 2) az esélyegyenlőség elve, amelynek garantál­nia kell, hogy fiataljaink sem a továbbtanulás, sem az egyetemi, illetőleg tudományos pályán való előrehaladás szempontjából etnikai hovatar­tozásuk miatt ne kerülhessenek hátrányos hely­zetbe. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedek so­rán, de még az utóbbi években is ez a kérdés igen gyakran volt félreinformálás, hamisítás és mani­puláció tárgya, társaságunk arra törekszik, hogy hiteles adatokat és információkat bocsásson a szakemberek és a közvélemény rendelkezésére, és ezáltal megteremtse a racionális, higgadt, szak­mai és politikai mérlegelés feltételeit. Máris szük­ségesnek tartjuk leszögezni, hogy az önálló ma­gyar egyetem — miképpen azt 1945 és 1959 kö­zötti története is igazolja — sem elgondolását, sem működését tekintve nem kíván az etnikai vagy nyelvi elzárkózás intézménye lenni. Ugyan­csak elvi opcióink közé tartozik, hogy a Bolyai Egyetem visszaállításának úgy kell megtörténnie, hogy a jelenlegi kolozsvári Egyetem működése ne szenvedjen kárt. A fenti megfontolásoktól eredően a romániai magyar közvélemény mindenekelőtt azt várja a jelenlegi politikai hatalom felelős képviselőitől, hogy elvi nyilatkozat formájában ismerjék el az önálló Bolyai Egyetem gondolatának létjogosult­ságát, és jelöljék meg a kérdés gyakorlati megol­dásának racionális és méltányos kereteit. Gondo­lunk többek között olyan szakbizottság felállítá­sára, amely a szükséges tanulmányok elvégzése után javaslatokat tesz a terv végrehajtási módo­zataira vonatkozóan, és ezzel előkészíti a tényle­ges megoldás feltételeit. Társaságunk tisztában van azzal, hogy 1990- től számítva a számszerű mutatók tekintetében, a romániai magyar fiatalok felsőoktatási lehető­ségei érezhetően javultak, de a kívánatos arányt még nem érik el. Ilyen körülmények között szá­munkra az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása, mint közösségünk egyik stratégiai célja továbbra is időszerű. Ugyanekkor számolunk azzal is, hogy e cél megvalósulásáig lehetséges és szükséges a magyarság jogainak jobb és méltányosabb rende­zése a jelenlegi felsőoktatási struktúrákban és erre nézve alkalmasnak látszik az illetékes szak­minisztériummal és az intézmények vezető tes­tületeivel való tárgyalásos egyeztetés. A Bolyai Társaság Elnöksége, Kolozsvár 1997. január 23. Az Erdélyi Magyarság 75. születésnapja alkalmából köszönti a Bolyai Egyetem egykori két tanárát: Faragó József nép­rajztudóst és Incze Miklós történész pro­fesszort.

Next