Erdélyi Magyarság, 1997 (8. évfolyam, 29-32. szám)
1997-01-01 / 29. szám
A Bolyai Társaság Elnökségének Nyilatkozata Az 1996. novemberi választásokon Romániában győzött a demokratikus ellenzék. Az új politikai hatalom, meghirdetett programjához híven nagyszabású politikai és társadalmi reformok végrehajtására készül. Az ország lakosságának többségéhez hasonlóan a romániai magyar közösség is nagy várakozással tekint a jövőbe. Azért támogatta a hatalomváltást, azért vesz részt politikusaival és szakembereivel a hatalom központi és helyi struktúráiban, mert alapvető céljai azonosak a többségi románságéval, a demokrácia intézményeinek megszilárdítása, az emberi jogok tiszteletben tartása, az ország integrálása az európai struktúrákba. A romániai magyarság tisztában van azzal, hogy saját céljai elérésére csakis olyan társadalomban számíthat, amelyben új értékrend és új politikai irányzat lép érvénybe, az pedig jogos és természetes összetevőként építi magába a magyarság igényeit. Ezek közé az igények közé tartozik az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása. A romániai magyar értelmiség, egész közvéleményünk azt várja az új politikai hatalom reprezentánsaitól, hogy ismerjék el a két kolozsvári egyetem 1959-ben történt egyesítésének jogtalan és önkényes voltát, valamint azt a tényt, hogy ez az esemény szerves része volt a magyar értelmiség ellen indított kampánynak és a magyar nyelvű oktatás fokozatos felszámolásának, amely végső soron közösségünk etnikai és kulturális identitásának megszüntetését célozta. E folyamat káros hatásai mindmáig érezhetőek tudományos és művelődési életünkben, éppen ezért közösségünk továbbra is kitart az önálló, állami magyar egyetem gondolata mellett. Ennek alátámasztására a történelmi előzmények és a szimbolikus érték fogalmán túl mindenekelőtt arra a két elvre hivatkozunk, amelyet minden demokratikus rendszer magáénak vall, éspedig: 1) az adófizető állampolgár joga, amely a magyar közösség számarányát tekintve indokolja önálló állami egyetem létét; 2) az esélyegyenlőség elve, amelynek garantálnia kell, hogy fiataljaink sem a továbbtanulás, sem az egyetemi, illetőleg tudományos pályán való előrehaladás szempontjából etnikai hovatartozásuk miatt ne kerülhessenek hátrányos helyzetbe. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedek során, de még az utóbbi években is ez a kérdés igen gyakran volt félreinformálás, hamisítás és manipuláció tárgya, társaságunk arra törekszik, hogy hiteles adatokat és információkat bocsásson a szakemberek és a közvélemény rendelkezésére, és ezáltal megteremtse a racionális, higgadt, szakmai és politikai mérlegelés feltételeit. Máris szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy az önálló magyar egyetem — miképpen azt 1945 és 1959 közötti története is igazolja — sem elgondolását, sem működését tekintve nem kíván az etnikai vagy nyelvi elzárkózás intézménye lenni. Ugyancsak elvi opcióink közé tartozik, hogy a Bolyai Egyetem visszaállításának úgy kell megtörténnie, hogy a jelenlegi kolozsvári Egyetem működése ne szenvedjen kárt. A fenti megfontolásoktól eredően a romániai magyar közvélemény mindenekelőtt azt várja a jelenlegi politikai hatalom felelős képviselőitől, hogy elvi nyilatkozat formájában ismerjék el az önálló Bolyai Egyetem gondolatának létjogosultságát, és jelöljék meg a kérdés gyakorlati megoldásának racionális és méltányos kereteit. Gondolunk többek között olyan szakbizottság felállítására, amely a szükséges tanulmányok elvégzése után javaslatokat tesz a terv végrehajtási módozataira vonatkozóan, és ezzel előkészíti a tényleges megoldás feltételeit. Társaságunk tisztában van azzal, hogy 1990- től számítva a számszerű mutatók tekintetében, a romániai magyar fiatalok felsőoktatási lehetőségei érezhetően javultak, de a kívánatos arányt még nem érik el. Ilyen körülmények között számunkra az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása, mint közösségünk egyik stratégiai célja továbbra is időszerű. Ugyanekkor számolunk azzal is, hogy e cél megvalósulásáig lehetséges és szükséges a magyarság jogainak jobb és méltányosabb rendezése a jelenlegi felsőoktatási struktúrákban és erre nézve alkalmasnak látszik az illetékes szakminisztériummal és az intézmények vezető testületeivel való tárgyalásos egyeztetés. A Bolyai Társaság Elnöksége, Kolozsvár 1997. január 23. Az Erdélyi Magyarság 75. születésnapja alkalmából köszönti a Bolyai Egyetem egykori két tanárát: Faragó József néprajztudóst és Incze Miklós történész professzort.