Erdélyi Magyarság, 1998 (9. évfolyam, 33-36. szám)
1998-01-01 / 33. szám
IX. ÉVFOLYAM 1998. JANUÁR. FEBRUÁR. MÁRCIUS Börtönvilág Romániában Ember az országút szélén Szekuritáte éve kárából: eddig kiadatlan dokumentumok 1940 július 27-én Molotov magához kérette Davidescut, Románia moszkvai nagykövetét és 24 órát adott, hogy Románia kivonuljon Besszarábiából. Románia félelmében, hogy hasonló lépésre kényszerítik Erdély vonatkozásában, Németország és Olaszország döntőbíráskodását kérte. Az “eredmény”: a második bécsi döntés augusztus 30-án, azaz Észak-Erdély 44 000 km2-nek átadása Magyarország javára. 1990 óta, miután először lehetett a besszarábiai kérdésről nyíltan beszélni, a román politikusok többsége elismeri, hogy a besszarábiai és az erdélyi kérdés összefügg... Ami Besszarábia jövőjét illeti, az elképzelések (Moldáviában és Romániában) számosak. Vannak közös motívumok, például az „egy nemzet, két ország” definíció, de vannak különbözőségek is: 1. Egyesül a kettészakított Moldova. (a. Független államként; b. Románia részeként; c. Románia részeként, de egy föderatív államban.) 2. Romániában sokan feltételezik: az egyesülés esetében számos nehézséggel kell számolni, mint a lakosság alacsony civilizációs igénye, a román nemzettudat hiánya vagy zavara, a nemzetiségek ellenséges magatartása. 3. Románia bekebelezi Észak-Bukovinát és Besszarábiát. Ez esetben számolnia kell egy: a. orosz-román, b. ukrán-román; c. magyar-román konfliktussal. Amiért ezidáig mérsékelt érdeklődést mutattak Romániában hivatalosan aziránt, hogy Besszarábia visszatérjen Romániához, világos okokkal magyarázandó: A Moldáviával megnövekedett Romániában kb. másfél millióval megnőne a nemzeti kisebbségek száma, és ez az ország kereteit szétfeszítő veszélyforrás lehet. Románia határainak megváltoztatása keleten - akár népszavazással, akár nemzetközi döntéssel, akár fegyveres úton - példa lehet egyéb határmódosításra, például a magyar-román határ viszonylatában is. 1990 februárjában az első szabad romániai választások előtt Bécsben a Páneurópai Unió égi kötelespéldány sze alatt összeült néhány tucat erdélyi, magyarok, románok, szászok, zsidók, örmények Magyarországról, Romániából, Németországból, Ausztriából, Svédországból, hogy megalakítsa az erdélyiek pártját, hogy egy esetleges hazatérés esetében a román parlamentbe bekerülve képviselhessék a közös szülőföld, Erdély érdekeit. A cél ez volt, ezzel mindenki tisztában volt, mégis alig-alig lehetett elérni, hogy ez valamilyen formában a párt alapszabályzatába is bekerüljön. Akkor, a jelen lévők, akik között ott volt Iuliu Maniu egyik rokona is, meg kellett állapítsák, hogy - elsősorban a románok számára - Erdély közigazgatási, vagy állami autonómiájával, önállóságával, a föderációval még korai foglalkozni - egy szóval: hiába él bennük a regionalizmus valamiképp, mindez történelmi múlt számukra. Erdély autonómiája az 1863/64-es országgyűlésükön, valamint 1867-1914 között a románság részéről, kizárólag mint az erdélyi-magyarországi unióval való szembenállás merült fel, a Monarchia föderalizálása - Nagy- Ausztria, benne egy föderatív államformájú Erdéllyel - ld. az erdélyi románok vezetőit, Popoviciot, Vaida-Voevodot és Maniut - úgyszintén. Említett erdélyi román politikusok megkóstolva a regáti román hatalmat 1920 után, újból felevenítették Erdély autonómiáját. 1945-ben pedig a kommunistává lett bukaresti hatalomtól szerettek volna minél távolabb kerülni, minél lazábbra fogni a kapcsolatokat. Bár búvópatakként - még az erdélyi románság körében is, bár egyre halványodva - az erdélyi gondolat, a függetlenség gondolata évtizedeken keresztül jelen volt, nem tudott sodró folyammá növekedni. Annál érdekesebb, hogy néhány hete épp egy bukaresti hetilap, a Capital vetette fel a kérdést egy közvélemény-kutatás keretében. Jól ismertek, hogy a közvéleménykutatások mennyire tükrözik egy társadalom egészének véleményét. S hacsak nem egy újabb kártya kijátszásáról van szó, a magyar után, az erdélyi kártyáról, nem kis érdeklődéssel várjuk mi, erdélyiek a Kisházában és a Nagyhazában, lesz-e, s vajon mi lesz a folytatás? KEMI IITRESSZMINI KÉK