Erdélyi Magyarság, 1999 (10. évfolyam, 37-40. szám)

1999-01-01 / 37. szám

Merjünk magyarok lenni Az RMDSZ VI. kongresszusa előtt Martonyi János: Európa, nemzet, jogállam II. János Pál pápa Romániában Koszovó üzenete A délszláv válság Koszovóban kezdő­dött, napjainkra oda érkezett vissza, de közben független lett Szlovénia, Horvátország és legalábbis átmenetileg stabilizálódott a helyzet Boszniában. Szerbia délnyugati felén elterü­lő­ Koszovó a középkori szerb állam kialakulásának színhelye. Erre hivatkozva tartanak rá idényt. Azonban a török hódoltság idején a szerbek északra menekül­tek. Az albánok emiatt, a számbeli fölény - Európában itt a legnagyobb a népszaporulat -, a belső­ elvándor­lás és az illír eredet okán vallják magukat a terület egyetlen jogos birtokosának. Az első világháborút lezáró békeszerződések létrehoz­ták, mint a legheterogénabb államalakulatot a Szerb- Horvát-Szlovén Királyságot, amelyben a nagyszerb kon­cepció érvényesült a honitok, magyarok, bosnyákok, crnagoraiak, albánok ellenében. Az albánoknak még anyanyelvű iskoláik sem voltak. Sőt. Egy 1938-as doku­mentum szerint/idézi: Rehák László: A ki­sebbségek Jugoszláviá­ban. 165. p./ “A tiszta arnauta vidékeken nem kell megkövetelni, hogy a gyerekek iskolá­ba járjanak, vagyis nem kell művelni őket, s ami különösen fon­tos, nem kell testneve­lési tanfolyamokat tar­tani, és idő előtt harcosokká kiképezni az ifjúságot... mert csak árthatnak nekünk a jövőben.” Ha a dolgok nem is úgy történtek, ahogy a szakiro­dalomban olvasható, hogy ti. 1945 áprilisában a vaj­dasági és kosovo-metohijai küldöttek kérték felvéte­lüket a szerb föderációba, az tény, hogy 1945. szep­tember 3-án törvénybe iktatták az autonómiák létre­jöttét, amelyet az 1946. január 31-iki alkotmány is szavatolt. E tényre különösen érdemes a román politikusok és a közvélemény figyelmét felhív­ni, mert egyáltalán nem arról van szó, hogy az autonómia itt újdonság lenne. Ennek miben­létére érdemes felidézni a Kosovo-Metohija Autonóm Körzet Végrehajtó Tanácsa 1958. június 29-iki “Uta­sítását” az albán nyelv használatáról. A 70-80-as években Jugoszlávia belső nehézségeinek köszönheti, hogy a koszovói válság “begyűrűzött”. Az albán és a szerb lakosság aránya 1981-ben 90 a 10-hez. A hatalom teljes egészében a szerbek kezén. Az ez ellen tüntető albánok ellen bevetik a rendőrséget. Ezt követ­te a Szerb Tudományos Akadémia memoranduma Nagy- Szerbia megteremtésének szükségességéről. 1989 márciusában alkotmánymódosítással először Koszovót, majd néhány hónapra rá a Vajdaságot meg­fosztják állami funkcióitól, és a köztársasági szervek ellenőrzése alá kerülnek, a tatományi képviselőktől pedig megvonták a vétójogot. 1990 júliusában a ko­szovói képviselőház kinyilvánítja, hogy Koszovó au­tonóm föderációs egység. Szerbia erre szétkergeti a képviselőházat és az élet minden területén átveszi a vezetést. Tehát a még egy ideig megmaradt önálló albán in­tézményrendszert, a szerb hatalom eltörölte. Az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa, Max van der Stoelnek két évvel ezelőtt közbenjárt az albán egyetem ügyében. A közbenjárás sikertelensége radikalizálta az albánokat. Ettől kezdve nőtt meg a Felszabadító Had­sereg szerepe, és úgymond a békés nemzeti küzdel­met a fegyverek kezdeményezése váltotta fel. Még pontosabban: eddig csak az elvett autonómiát követelték, mostantól a függetlenséget. Románia a koszovói válság kitörésének következté­ben újból válaszút előtt áll: 1. vagy nem avatkozik be a háborúba, vagy ha igen minden erejével Szerbiát támo­gatja a hagyományos szerb-román barátság, az ortodo­xia és az orosz orientáció alapján, 2. vagy egyetért a NATO minden akciójával és ahogyan Emil Cons­­tantinescu elnök mon­dotta április végén, ezzel kikövezi Románia a NATO-ba vezető útját. Rendkívül tanúságos kirándulás a tallózás a napi román sajtóban. Romániában a román pártok és a médiák majdnem kivétel nél­kül összekapcsolják a koszovói rendezést az erdélyi kérdéssel. “Orbán Viktor csak rámutatott Jugo­szlávia térképére, és már ki is jelölte az új háborús szinteret, a Vajdaságot" - írta Dumitru Tinu az Adevărul “Koszovó, Vajdaság, Hargita- Kovászna?” című vezércikkében. Nem véletlen az a hír, amelyik a marosvásárhelyi Recurs-ban jelent meg arról, hogy a városi csendőr­ségen megalakítják az intervenciós hadosztályt, kere­tei között olyan alegységekkel, amelyeket a helyi sajá­tosságoknak megfelelően, a “szeparatista akciók elle­ni fellépésre képeztek ki.” Idézi a lap Anghel Andreescu dandártábornok indokát, aki szerint erre azért volt szükség, mert egyes magyar politikusok az RMDSZ-ben szeparativizmusra szólítottak fel. Teodor Melescanu volt külügyminiszter szerint is mindazokat, akik az erdélyi autonómiát követelik, fel­bátorította Orbán Viktor azon kijelentése, mely sze­rint “a koszovóihoz hasonló elbánást sürgetett a Vajdaság számára is. ” A Román Nemzeti Egy­ségpárt nyilatkozata felhívta a román kormány figyel­mét, hogy “a most Jugoszláviával szemben alkalma­zott politikai, katonai forgatókönyv hamarosan meg­ismétlődhet Erdélyben." A Romániai Szerbek Szövetsége, a Vatra és egy sor diákszervezet kezdeményezte, hogy április 3-án Te­mesváron tartsanak szolidaritási naggyűlést. “Koszo­(Folytatás a hátsó borítón) "MA KOSZOVÓ, HOLNAP A VAJDASÁG, HOLNAPUTÁN ERDÉLY

Next