Erdélyi Magyarság, 2001 (12. évfolyam, 45-48. szám)
2001-01-01 / 45. szám
ERDÉLYI XI. ÉVFOLYAM 2001. JANUÁR, FEBRUÁR, MÁRCIUS Kétpólusú román politika * ^ // * * ^ tiszt Komálijában 1956-ban egy Sztálin nélküli sztálini típusú diktatúra erősödött meg. Február 14-25 között az SZKP XX. kongresszusán a román delegációt mélységesen megrettentette Hruscsov titkos beszéde a sztálinizmus bűntetteinek leleplezéséről. Mert ha a Szovjetunióban napfényre kerültek mindezek, vajon biztonságban van-e a román pártvezetés? Remélték, várták, hátha megbukik Hruscsov, és minden marad a régiben. Ez volt az oka annak, hogy csak egy hónappal később, 1956. március 23-25 között tartotta meg Gheorghiu- Dej sajátos hangvételű beszámolóját a Központi Bizottságban a XX. kongresszusról. Tulajdonképpen egy zárt levelet olvasott fel, amelyről a jelen lévőit még jegyzetet sem készíthettek. A beszámoló legfontosabb gondolatai: 1. A személyi kultusz Romániában is érezhető volt - ld. ütemes taps, nevek, művek ismétlése, városok, utcák elnevezése /Brassó például a Sztálinváros nevet kapta/ -, de közel sem olyan mérékben mint a Szovjetunióban, ahol a „trockisták és Berija ügynökei” megsértették a lenini normákat. 2. Egyes pártvezetőket a párt fölé emelték, de ez a jelenség a Pauker-Georgescu-Lucafrakció félreállításával megszűnt. 3. Hibás volt az a tétel, amely „az osztályharc mesterséges szítására ösztönzött", de ezért is az említett hármas a felelős. 4. Az egyes állambiztonsági szervek megsértették ugyan a törvényességet, de azt hamar leleplezte a párt. Gheorghiu-fej méltatta Sztálint, aki 1934- 1939 között megtisztította a párt sorait. /Sic!/. Egyedül az irodalmi életben tettek sikertelen kísérletet a desztalinizálásra. A kommunista párthoz ezer szállal kapcsolódó Alexandru Jar fő műve a 204-es kilométerkő a hazai titatlanításról, egyike a kor tucatnyi sematikus regényének - a Sztálin-rajoni pártaktíva ülésén az SZKP XX. kongresszusa eseményeinek feldolgozása során Gheorghiu-Dej bíztatására szólalt fel. Az író a pártgyűlés elé tárta az eltelt évek tapasztalatait, az adminisztratív módszereket, az intézményes terrort, hogy még az írók is rendőri zaklatásoknak vannak kitéve. Nem sokkal ezután, a bukaresti írók pártszervezetének ülésén az írók megszavazták Jár kizárását a pártból, Majtényi Erik, Szász János és Veronica Porumbacu kivételével. A román írók kongresszusán pedig súlyos vádakkal illették a romániai magyar írókat állítólagos nacionalizmusuk miatt. A bírálatnak megvolt a maga észszerű magyarázata. Ugyanis a desztalinizáció kísérlete a romániai magyar irodalomban sokkal erőteljesebb volt, mint román kortársaik körében, amit nemcsak az a tény jelzett, hogy Bar mellett több romániai magyar író kiállt. Bizonyos enyhülés is ami a két ország kapcsolatát és a nemzetiségi kérdést illeti éppen ennek volt tulajdonítható, hogy ti. a romániai magyar értelmiség körében fejtette ki a legnagyobb hatását - természetesen a magyarországi változások mellett - a XX. pártkongresszus. Hangsúlyozni kell, hogy arról a magyar értelmiségről van szó, a magyarság hivatalos képviselőiről, akik a rendszer megreformálásában gondolkodtak - ld. reformkommunisták -, és a nemzetiségi jogok számukra elsősorban a nyelvhasználat kérdését - kulturális autonómia - jelentette. Nem lebecsülendő ez, de kétségek merülhetnek fel, hogy ők, akik így, vagy úgy a baloldali forrásvidékéről jöttek, ők képviselték-e igazán a magyar érdekeket. Nagy viták színtere volt 1956-ban Kolozsvár. Márciusban itt vetette fel egy választási nagygyűlésen Miron Constantinescu jelenlétében Szabédi László - amikor az országban alapszervi szinten még hozzá sem kezdték a XX. kongresszus feldolgozásához - a magyarság egyenjogúságának kérdését. Constantinescu elismerte a panaszok jogosságát, de a román nacionalistákra hárította a felelősséget. Néhány konkrét engedményt tett a román hatalom. Kimondották, hogy a nemzeti kisebbségek iskoláiba csak akkor vezetik be a román nyelv tanulását, ha anyanyelvükön jól írnak és olvasnak. 1956 novemberében megalakították a Nemzetiségi Főigazgatóságot és az 1957-58-as tanévtől már 15 tanuló esetében indíthattak ötödikes és 10 tanulóval hatodikos és hetedikes nemzetiségi osztályokat. Művelődés és Napsugár néven magyar művészeti és gyermekújságot indítottak, újjászületett a kolozsvári Irodalmi Kör, megjelent Kós Károlytól a Varjú nemzetség és a Budai Nagy Antal, az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó új sorozatot ígért, a két világháború között megjelent könyvek újrakiadását, beleértve a polgári írókat is. Egymás után szervezték újjá a többi magyar múzeumot, könyvtárat. Mivel Románia akárcsak a nemzetiségi kérdést, a kétoldalú kapcsolatokat is taktikai kérdésnek tekintette, az SZKP XX. kongresszusa változást, de nem alapvető és lényegi változást hozott a két ország kapcsolatrendszerében. 1956-ban a felszínen jól működtek a cserekapcsolatok, a közös rendezvények. Az egymás országába való utazások könnyítésére hozott intézkedéseknek igen jó hatásuk volt. Augusztus folyamán megszűnt a vízumkényszer, ami nagyon helyesnek bizonyult. Az érdekeltek körében sok felgyülemlett elégedetlenségnek vetett véget. Növekedett a turistaforgalom. Sok közvetlen kapcsolat létesült a sport, az ifjúsági szervezet, kulturális intézmények, iskolák, egyetemek között.Az év nyarán Illyés Gyula erdélyi útja és Tamási Áron október 16-17-iki kolozsvári látogatása, találkozása az írókkal, előadása az egyetemen igazi szenzáció volt. Sőt, Tamási diadalútja felért egy tüntetéssel. A valóság az volt, hogy a román fél nem tartotta be a kulturális, vízügyi, egyezményben foglaltakat, nem kártalanította a magyar kisembereket ill. a magyar államot az államosított vagyonokért, stb. Valóságos bombaként robban Pándi Pál cikke a Szabad Nép 1956. szeptember 9-iki számában, amely elsőként tárta fel nyíltan és őszintén, nyilvánosan a magyarság helyzetét és a két ország kapcsolatát. A lapszámot ugyan bevonták a forgalomból, de az írás román fordítása közismertté lett, még a Központi Vezetőség is megtárgyalta. A Pándi-cikket természetesen el kellett ítélni, mely során olyasmik hangzottak el, hogy nem szolgálja a két nép barátságát, a szerző a magyar revizionizmus képviselője, beavatkozott Románia belügyeibe. Erdély több helységében megjelentek ismét a román pártvezetők, hogy a helyszínen vizsgálja felül az elkövetett hibákat. Szeptember utolsó napjaiban Miron Constantinescu, Fazakas János, Iosif Ardeleanu több napot tartózkodtak Kolozsváron. A bizottság a színházban, iskolákban, más intézményekben a helyszínen nézték meg, a benne foglaltak megfelelnek-e a valóságnak, ezután megbeszélésre hívta meg a magyar írókat, amely három nap, három éjjel tartott. A magyar értelmiség követelése ekkor: a kétnyelvűség visszaállítása, az Akadémia magyar tagozatának megszervezése, magyar alminiszterek kinevezése a kulturális és a közoktatási tárcánál, a mezőgazdasági főiskola újraindítása, a Bolyai Egyetem a román egyetemekkel való egyenjogúsága volt. Ürügyül szolgált számára a nyílt magyarellenességre, a személyi kultusz továbbéléséhez, politikai ellenfeleivel való leszámoláshoz, a Varsói Szerződéstől való fokozatos eltávolodásra, és a külön útra, végül a régi vágyra/?/ a szovjet csapatok távozására Romániából, amit már 1955 augusztusában, a II. kongresszus előkészületei idején kezdeményezett az RMP KB PB-je, a szovjet csapatok kivonását. 1958-ban 25.149 szovjet katona tartózkodott Romániában - a kivonulás jutalom volt a román pártnak az 1956-os magyar forradalom idején tanúsított magatartása miatt. Múltidézés 1.