Erdélyi Magyarság, 2003 (14. évfolyam, 52-53. szám)

2003-07-01 / 52. szám

Forgalmi dugó a damaszkuszi úton avagy „politikusaink" megvilágosodása A kettős állampolgárság ügyének kapcsán soha nem látott forgalom indult be a damaszkuszi úton. Azok a politikusok, akik erről nem is olyan régen még hallani sem akartak, mert az szerintük nem volt „eurokonform”, most hirtelen gyökeresen más hangokat kezdenek megütni. Szól a bül­­bülszavú trilla a jelenlegi kormánypárt, illetve az ellenzék politikusainak részéről egyaránt. Persze, mert most ezzel lehet tapsot aratni. De, hogy mi lesz a tettek mezején, az igencsak kérdéses. Az aczélosan összekovácsolt Kovács csapat nyilatkoza­taival nem érdemes sokat foglalkozni, hiszen azok a kapi­talista internacionálé szellemében mindenkori gazdáik vélt vagy valós érdekeit a stréber diák szervilizmusával igyekez­tek és igyekeznek túlteljesíteni. Tegnap Moszkva, ma ugyanilyen szolgai módon Brüsszel. Utóbbi sajnos nem csak nekik... Most ne foglakozzunk a 23 millió román vendégmun­kás általuk beígért inváziójával. Ez a fajta alantas politikai fajtalankodás közismert. Legyen elég egy nemrégen elhang­zott kijelentés Kovács Lászlótól ( persze ez az álláspont is „rugalmasan” változott azóta már; volt már minden, s lesz is, sőt azok ellenkezője is, lesz itt még kettős állampolgár­­sági Teller-levél ), miszerint az Európai Unióban nem ad­nak kollektív alapon kettős állampolgárságot, csak egyéni elbírálás alapján. Erről többek között meg kellene kérdez­ni a Romániában élő román-horvát állampolgárok ezreit, hogy nyugat-európai példáktól most tartózkodjunk. ( lásd erről a 6. oldalon lévő cikket - a Szerk.). Amiben viszont Kovácsnak - horribile dictu - igaza van: „...most azok követelik a kettős állampolgárság kiterjeszté­sét a határon túli magyarokra, akik 1998 és 2002 között kormányon voltak, ám az ügy érdekében egyetlen lépést sem tettek.” Sőt kimondottan ellenezték azt. Ma egyes, akkori „urak” már szeretnék elfeledtetni ma­gatartásukat pl. a Magyarok Világszövetségének ellehetet­lenítésével kapcsolatban. Azt, hogy hogyan viselkedtek an­nak kapcsán, amikor az MVSZ beterjesztette javaslatát a külhoni állampolgárság jogintézményének bevezetésére. A státustörvényt is csak ezután kezdték akkori u­tán külügyé­­reink szorgalmazni, mert addig jegelték, jóllehet addigra, ekkor ősszel azt a parlamentnek már tárgyalnia kellett vol­na. A válasz nem csak merev elutasítás volt részükről ak­kor, hanem sunyi, cinikus módon még a pénzt is elvonta a szövetségtől akkori pártunk és kormányunk, mivel nem a hivatalos jelölt futott be, nem tetszett a törvényesen meg­választott elnök személye. Elég csak elővenni az akkori új­ságokat, olvasni az abban lévő szánalmas cikkeket. De más példán is lemérhető az un. nemzeti oldal meg­világosodása via Damaszkusz. Mert míg nem is olyan ré­gen a Világszövetség elnökének, Patrubány Miklósnak ne­vét a már kész újságcikkből is ki kellett húzni, az nem je­lenhetett meg a „polgári napilapéban, mert kihúzta azt (ó, mily’ ismerős az ilyen) a belső cenzúra még egy olyan tudó­sításból is amikor ez súlyosan tisztességtelen volt (v.ö.: saj­tótisztesség), addig ugyanez a napilap ma már azért hébe­­hóba hírt ad ugyanezen személy a nemzet érdekében tett nem mindennapos erőfeszítéseiről, sőt már neve is olvas­ható ott időnként. Hiába! Mindegyik oldalon változnak az egyéni érdekek, s a vélt, vagy valós felső elvárások, parancsok a gazdiktól. Ezzel egyidőben az RMDSZ is hozza formáját. Míg ko­rábban ez a téma számára is tabu volt - jóllehet nagyon is ismerték a moldovai állampolgárokkal kapcsolatos román gyakorlatot, sőt az idevonatkozó hatályos törvényt is - mára már ők is megvilágosodtak. Irány Damaszkusz! Legalább is egy kis időre. Addig, míg kalácsadó gazdájuk ezt megen­gedi nekik. Markónak ma már az is eszébe jut, hogy hisz’ ők már 2000-ben gyűjtöttek aláírásokat a külhoni állam­polgársággal kapcsolatban, csak hát „ez akkor annyiban maradt”... ! Meg aztán „az ilyesmit, az ehhez, hasonlókat végső so­ron nem is tiltja a román alkotmány”. Oh isteni szikra! Azt már elfelejti hozzátenni, hogy részükről ez is egy volt a szo­kásos bolsevik aljas szemfényvesztések közül. Erre addig volt szükség, míg a választási előkészületek folytak, míg szükség volt a voksokra. Utána aztán jöhetett az özönvíz, meg a druzsba, az együtthálás Iliescuékkal. Persze mindez nem számítana ma, ha ezek a dolgok még az ellenzék részéről is szép csendben nem feküdnének el a retorika szintjén. Miközben Aradon egy szobor felállítása körül zajlik a román kormányszintű kutyakomédia, aköz­ben a magyar kormány részéről folyik Romániával az aljas vigyordiplomácia, s a mai ellenzék meg Brüsszelben kus­­had. Míg az MVSZ jelenlegi vezetése következetesen szót emelt és emel Trianon és a Benes dekrétumok ellen, addig „vezetőink” felemelt kézzel masíroznak a „magasabbrendű nyugati demokrácia” irányába Szlovákiával együtt, ahol még ma is érvényben vannak a benesi dek­rétumok. Mert szerintük, tekintettel kell lenni a gyilkosok érzékenységé­re, tisztelni kell azok ilyenfajta másságát. Meg aztán ugye „mit szól a „fejlett Nyugat”, ha látják, hogy mi civakodunk.” Az MVSZ-hez képest - amelyik először volt hajlandó rá­hangolódni a csonkaországon kívüli testvéreink jogos, ter­mészetes óhajára - még az egykori „nagytakarító” „rend­szerváltó” párt is késésben van, amelyik ugye nem is olyan régen össznemzeti új szövetségek helyett alapszerződéseket kötögetett. Minden szinten képmutatás és árulás legfelső fokon! Tény, hogy a külhoni állampolgárság, vagy a kettős ál­lampolgárság jogintézményének bevezetését nem lehet elkap­kodni. Akár egyik, akár másik igen felelősségteljes kidolgo­zást igényel. Mert hordereje egyelőre felmérhetetlen. De az is tény, hogy mindegyik kormánynak erre évek álltak ren­delkezésre, amit „politikusaink” bűnös módon elhenyéltek, elszabotáltak. Csak hát az ilyenek kivitelezéséhez gerinces - és ugyanakkor művelt, tájékozott - politikusok kellenének. Nem olyanok, akik Trianon előkészítőjének, a hazaáruló Károlyi Mihálynak szobrot emelnek Budapesten, vagy róla utcát neveznek el. De olyanok sem, akik ezt csendben tűrik. Persze mindenki abból főz ami a konyhában van. Rövid idő múlva ezekből a mindkét oldalbeli politikusokból kell összegereblyézni EU-s képviselőgárdánkat. Nem túl bizta­tó a felhozatal, s a kép. S elnézve komprádor burzsoáziánk, az „elit” viselt dolgait nem a kettős állampolgárság az egyet­len ami dugulást okoz nem csupán a damaszkuszi úton, ha­nem rövidesen annak brüsszeli agglomerizációjában is. Égetően szükséges tehát a jelenlegi ellenzék elkopott, kompromittált nomenklatúrájának, (külpolitikával foglal­kozó) vezető gárdájának gyökeres átalakítása, annak teljes cseréje. Ezt már most, azonnal el kell kezdeni. Ellenkező esetben a következő választásnál a vederből az előző, a már ismert cseberbe esünk vissza. Mert, amíg a mai ellenzék ügyeletes, elsőszámú, az el­szakított területeken élő honfitársainkért „felelős” „Kár­pát - medencei” „külügyére” 13 év vakvágányon való kül­politikai tébláboló bolyongás(a), tévelygés(e) után nyilváno­san kijelenti, mert részéről még ma is csupán „ennyire fus­sa”, hogy - idézzük - „a nemzet tagjai elsősorban emberek”, addig mi csak kétségbeesetten aggódó türelemmel várakoz­hatunk, szemlélve a damaszkuszi úton lévő forgalmi dugó­ról szóló tudósításokat. A nemzet eközben erkölcsileg pusztul, számban meg fogy! Csak aztán - urak és elvtársak - a végén már nehogy késő legyen! Az Erdélyi Magyarságért Alapítvány

Next