Erdélyi Magyarság, 2005 (16. évfolyam, 58-61. szám)
2005-01-01 / 58. szám
Azon országok mindenkép sajátlagos viszonyai, melyek a Kárpátok és a Duna, a Fekete tenger és az Adriai tenger közt feküsznek, nagyon megnehezítvén egy egységes állam alakulását, kívánatossá teszik, hogy az e tájakon elterülő régi történeti államok egymással szövetségre lépjenek, melyet Dunai Szövetséginek lehetne elnevezni. A közösen érdeklő tárgyakon kívül, miket a szövetségi hatóság intézne, minden állam törvényhozása, igazságszolgáltatása, közigazgatása teljesen független lenne. A lehető széles körű decentralisatio és az által, hogy minden községnek és tartománynak bő szabadság engedtetnék, a szövetség öszszes lakói akadálytalanul fejlődnének s minden nép elfoglalhatná az emberiség nagy családjában őt illető helyét. Az új közjogi rend alapja a dunai tartományokban az egyes népek szabad beleegyezése volna, akár egy törvényalkotó gyűlés, akár az általános szavazat alakjában, így például Erdély lakói általános szavazattal fognak eldönteni, vajon hazájuk egy legyen-e Magyarországgal? vagy legyen politikailag egyesülve Magyarországgal, közigazgatásilag pedig különválva attól, vagy végre csak szövetségben legyen Magyarországgal és a többi szövetséges állammal, mint maga is autonóm állam, teljes egyenlőségi alapon? Részemről csak egy föltételt kötnék ahhoz, ha Erdély autonóm állam s a szövetségnek, mint ilyen kívánna tagja lenni; azt tudniillik, hogy Erdély és Magyarország közt personális unió létezzék a közös fő személyében. E két országnak egy ura kellene hogy legyen, bármi lenne is aztán a neve. Jó egyetértés a magyarok és románok közt, ami az én leghőbb vágyam, jólétet és szabadságot biztosítana mindkét népnek. Remélem is, hogy el fogjuk érni e nagy czélt. Az esetre, ha a keleti kérdés a keresztyén népek függetlenségével találna megoldatni, kívánatos, hogy Szerbia s a többi délszláv országok szintén belépjenek a dunai szövetségbe, mely esetben a Kárpátoktól a Balkánig terjeszkednék s állana: Magyarországból, Erdélyből, Romániából, Horvátországból s a netán Szerbiához csatolandott tartományokból stb. Oly kényes kérdések megoldására, melyekre nézve a népek megegyezni nem tudnának, a barátságos hatalmak közvetítését vagy ítéletét is ki lehetne kérni. A szövetségi szerződést egy törvényalkotó gyülekezet készítené, alapul véve bizonyos elveket, mik közül néhányat megjelölök. 1. Közösen érdeklő ügyek lennének: a szövetségi terület oltalma, a külpolitika, a külképviselet, a kereskedelmi rendszer, oda értve a kereskedelmi törvényhozást, a vám, a fő közlekedési vonalak, a pénz, a súlyok és a mértékek. 2. Mindent, ami a szárazföldi és tengeri haderőre, a várakra s a hadi kikötőkre vonatkozik, a szövetségi hatóság fogná szabályozni. 3. A szövetség egyes államainak a küludvaroknál nem volnának külön képviselőik, a szövetségi diplomata egy és közös lesz. 4. Közös lesz a vámügy, melynek jövedelme az egyes államok közt akként fog föloszlatni, miként a törvényalkotó gyülekezet megszabni fogja. Közös lesz a kereskedelmi törvényhozás. Egy a pénz, egy a súly, egy a mérték az egész szövetségben. 5. A törvényalkotó gyűlés fogja eldönteni azt is, váljon szövetségi gyülekezet (parlament), mely a végrehajtó hatalmat gyakorolja, csupán egy kamarából álljon-e avagy kettőből, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Utóbbi esetben a képviselőház választatni fog, az egyes államok népességi aránya szerint. A senatusban a nagy és kis államok egyenlő számú tagok által lesznek képviselve, amiben a kisebb államokra nézve kitűnő garancia rejlik. 6. A végrehajtó hatalmat egy szövetségi tanács gyakorolja, melyet, ha egy kamara lesz, ez, ha kettő, ezek választják. Ő fog irányt adni a külpolitikának is, a törvényhozás ellenőrzése mellett. 7. A szövetség hivatalos nyelve fölött a törvényalkotó gyűlés fog határozni. A végrehajtó, úgy a törvényhozó hatalom gyakorlatában minden tag saját anyanyelvét használhatja. 8. A szövetségi hatóság székhelye váltakozva majd Pesten, majd Bukarestben, egyszer Zágrábban, másszor Belgrádban lesz. 9. Azon államnak, ahol a szövetségi hatóság a fennebbi sorrend szerint tartózkodni fog - feje lesz egyidejűleg a szövetségi tanácsnak és a szövetségnek is ideiglenes elnöke. 10. Minden egyes állam otthon oly alkotmányt ad magának, aminő érdekeivel leginkább megegyezik, természetesen azon feltétellel, hogy ez alkotmány elvei a szövetség által szentesített elvekkel ne ellenkezzenek. 11. A különböző nemzetiségek és vallásfelekezetek egymáshoz való viszonya a következő alapokon rendeztetnék, melyek már a magyar bizottságnak Turinban, 1860. szeptember 15-én közzétett emlékiratában is benfoglaltatnak. Nevezetesen: a) Minden község maga határoz hivatalos nyelve fölött. E nyelven fognak folyni szóbeli tanácskozásai, készülni jelentései és levelei a megyefőnökhöz, kérvényei a kormányhoz és a diétához. Minden község maga szabja meg azt is hogy iskoláiban melyik legyen a tannyelv? b) Minden megye szótöbbséggel dönti el, hogy a közigazgatásban mely nyelv használtassák? E nyelven fognak folyni a szóbeli tárgyalások, szerkesztetni a jegyzőkönyvek s a levelezések a kormánynyal. A kormány viszont szintén e nyelven válaszol s fogalmazza minden rendeletét. c) A parlamenti tárgyalásnál minden képviselő tetszés szerint használhatja az országban dívó nyelvek bármelyikét. d) A törvények a megyékben és községekben otthonos valamennyi nyelven fognak közzétenni. e) Az ország lakói egyesülhetnek, nemzetiségük érdekében nagy nemzeti egyletekké (consortii), szervezkedhetnek kényük-kedvük szerint, s tarthatnak kisebb-nagyobb gyűléseket és időhöz kötött értekezleteket vallási ügyeik elintézése végett. Egyszersmind választhatnak maguknak nemzetiségi főnököt, akit vojvodának, kospodárnak vagy más effélének nevezhetnek. f) Templomaik és iskoláik fölött intézkedni a nemzetiségi egyletekre bízhatják, szabadon választva főpapjaikat s czímezve ezeket patriarchának, metropolitának vagy más effélének. g) Statútumokat hozhatnak szervezetük s nemzetiségi és vallási érdekeikre vonatkozólag. h) Az állam csupán egyet követel tőlük, azt, hogy határozataik és tetteik nyilvánosságra hozassanak. Hiszem, hogy a fentebbi javaslatokat a dunai tartományok mind elfogadják, mert megfelelnek óhajaiknak és érdekeiknek s biztosítják jövőjüket. Ily módon sikerülni fognak köztünk benső egyetértést eszközölni, a minek legelső következménye a zsarnokok bukása és az volna, hogy szétmállanának azon vén és korhadt államok (értsd: Austria és Törökország), melyek őket most szolgaságban tartják s nemes törekvéseiket meggátolják. Az ég nevére kérem a magyar szláv és román testvéreket, borítsanak fátyolt a múltra s nyújtsanak egymásnak kezet, fölkelvén mint egy ember a közös szabadságért, s harczolván valamennyien egyért, egy valamennyiükért a svájcziaktól adott régi példa nyomán. Az ég nevére kérem, fogadják el a tervet mely nem concessio, hanem kölcsönös és szabad szövetkezés. Minden egyes al-dunai nemzet, ha sikerülne is maga köré gyűjtenie most máshová tartozó fajrokonait, legfölebb másodrendű államot alkothatna, melynek függetlensége örökös veszélyben forogna s mely szükségkép alárendelve volna idegen befolyásoknak. De ha a magyarok, délszlávok és románok a fennebbi tervet fölkarolják, elsőrendű, gazdag és hatalmas állam lesznek 30 millió lakossal, mely sokat fog nyomni Európa mérlegében. Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között! íme ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom! íme egy mosolygó jövő valamennyiük számára! Kossuth Lajos első dunai konföderációs terve törökországi száműzetésekor, 1851-ben készült el. Az 1862-es, „Dunai Confoederatio projectum" célját úgy foglalta össze: „nemzetem sérelme nélkül a nemzeti viszályok kiegyenlítése, kültámadás, külabsorptio, külsuprematiotóli függés elleni biztosság, véderőegyesítés által. Vám- és kereskedelmi rendszeregység. ” A tervezetet elküldte Helfy Ignácznak, aki Kossuth megkérdezése nélkül hozta nyilvánosságra, amit ő határozottan nehezményezett, Turinból írott levele szerint, mivel az ügy „tractatus alatt lévén forma szerint nem a nyilvánosság elé való”. Legalábbis egyelőre. Kossuth ugyanis jó érzékkel a kedvező nemzetközi helyzetre várt. Azaz a tervezet nemzetközi támogatására. Máskülönben, bizton tudta: elsöpri a szomszédok ellenállása, akik szerint „a confoederatio Magyarországnak a többiek feletti suprematióját készítené elő. ” (a szerk.) (folytatás a 47. oldalon) * Tárgyalás alapjául elfogadta Kossuth Lajos, Turin 1862. május hó 1-jén