Erdélyi Magyarság, 2005 (16. évfolyam, 58-61. szám)

2005-01-01 / 58. szám

Azon országok mindenkép sajátlagos viszonyai, melyek a Kárpátok és a Duna, a Fekete tenger és az Adriai tenger közt feküsznek, nagyon megnehezítvén egy egységes állam alakulását, kívánatossá teszik, hogy az e tájakon elterülő régi történeti államok egymással szövetségre lépjenek, melyet Dunai Szövetséginek lehetne elnevezni. A közösen érdeklő tárgyakon kívül, miket a szövetségi hatóság intézne, minden állam törvényhozása, igazságszolgáltatása, közigazgatása teljesen független lenne. A lehető széles körű decentralisatio és az ál­tal, hogy minden községnek és tartománynak bő szabadság engedtetnék, a szövetség ösz­­szes lakói akadálytalanul fejlődnének s minden nép elfoglalhatná az emberiség nagy családjá­ban őt illető helyét. Az új közjogi rend alapja a dunai tartomá­nyokban az egyes népek szabad beleegyezése volna, akár egy törvényalkotó gyűlés, akár az általános szavazat alakjában, így például Er­dély lakói általános szavazattal fognak eldönte­ni, vajon hazájuk egy legyen-e Magyarország­gal? vagy legyen politikailag egyesülve Ma­gyarországgal, közigazgatásilag pedig külön­válva attól, vagy végre csak szövetségben le­gyen Magyarországgal és a többi szövetséges állammal, mint maga is autonóm állam, teljes egyenlőségi alapon?­­ Részemről csak egy föltételt kötnék ahhoz, ha Erdély autonóm ál­lam s a szövetségnek, mint ilyen kívánna tagja lenni; azt tudniillik, hogy Erdély és Magyaror­szág közt personális unió létezzék a közös fő személyében. E két országnak egy ura kellene hogy legyen, bármi lenne is aztán a neve.­­ Jó egyetértés a magyarok és románok közt, a­mi az én leghőbb vágyam, jólétet és szabadsá­got biztosítana mindkét népnek. Remélem is, hogy el fogjuk érni e nagy czélt. Az esetre, ha a keleti kérdés a keresztyén népek függetlenségével találna megoldatni, kí­vánatos, hogy Szerbia s a többi délszláv orszá­gok szintén belépjenek a dunai szövetségbe, mely esetben a Kárpátoktól a Balkánig terjesz­kednék s állana: Magyarországból, Erdélyből, Romániából, Horvátországból s a netán Szer­biához csatolandott tartományokból stb. Oly kényes kérdések megoldására, melyek­re nézve a népek megegyezni nem tudnának, a barátságos hatalmak közvetítését vagy ítéletét is ki lehetne kérni. A szövetségi szerződést egy törvényalkotó gyülekezet készítené, alapul véve bizonyos elve­ket, mik közül néhányat megjelölök. 1. Közösen érdeklő ügyek lennének: a szö­vetségi terület oltalma, a külpolitika, a külképvi­selet, a kereskedelmi rendszer, oda értve a ke­reskedelmi törvényhozást, a vám, a fő közleke­dési vonalak, a pénz, a súlyok és a mértékek. 2. Mindent, a­mi a szárazföldi és tengeri haderőre, a várakra s a hadi kikötőkre vonatko­zik, a szövetségi hatóság fogná szabályozni. 3. A szövetség egyes államainak a küludva­­roknál nem volnának külön képviselőik, a szö­vetségi diplomata egy és közös lesz. 4. Közös lesz a vámügy, melynek jövedel­me az egyes államok közt akként fog föloszlat­ni, miként a törvényalkotó gyülekezet megszab­ni fogja. Közös lesz a kereskedelmi törvényho­zás. Egy a pénz, egy a súly, egy a mérték az egész szövetségben. 5. A törvényalkotó gyűlés fogja eldönte­ni azt is, váljon szövetségi gyülekezet (parla­ment), mely a végrehajtó hatalmat gyakorolja, csupán egy kamarából álljon-e avagy kettőből, mint az Amerikai Egyesült­ Államokban. Utób­bi esetben a képviselőház választatni fog, az egyes államok népességi aránya szerint. A se­­natusban a nagy és kis államok egyenlő számú tagok által lesznek képviselve, a­miben a kisebb államokra nézve kitűnő garancia rejlik. 6. A végrehajtó hatalmat egy szövetségi ta­nács gyakorolja, melyet, ha egy kamara lesz, ez, ha kettő, ezek választják. Ő fog irányt ad­ni a külpolitikának is, a törvényhozás ellenőr­zése mellett. 7. A szövetség hivatalos nyelve fölött a tör­vényalkotó gyűlés fog határozni.­­ A végrehajtó, úgy a törvényhozó hatalom gyakorlatában min­den tag saját anyanyelvét használhatja. 8. A szövetségi hatóság székhelye válta­kozva majd Pesten, majd Bukarestben, egyszer Zágrábban, másszor Belgrádban lesz. 9. Azon államnak, a­hol a szövetségi ható­ság a fennebbi sorrend szerint tartózkodni fog - feje lesz egyidejűleg a szövetségi tanácsnak és a szövetségnek is ideiglenes elnöke. 10. Minden egyes állam otthon oly alkot­mányt ad magának, a­minő érdekeivel legin­kább megegyezik, természetesen azon feltétel­lel, hogy ez alkotmány elvei a szövetség által szentesített elvekkel ne ellenkezzenek. 11. A különböző nemzetiségek és vallásfe­lekezetek egymáshoz való viszonya a követke­ző alapokon rendeztetnék, melyek már a magyar bizottságnak Turinban, 1860. szeptember 15-én közzétett emlékiratában is benfoglaltatnak. Nevezetesen: a) Minden község maga határoz hivatalos nyelve fölött. E nyelven fognak folyni szóbeli ta­nácskozásai, készülni jelentései és levelei a me­gyefőnökhöz, kérvényei a kormányhoz és a di­étához. Minden község maga szabja meg azt is hogy iskoláiban melyik legyen a tannyelv? b) Minden megye szótöbbséggel dönti el, hogy a közigazgatásban mely nyelv használ­tassák? E nyelven fognak folyni a szóbeli tár­gyalások, szerkesztetni a jegyzőkönyvek s a le­velezések a kormánynyal. A kormány viszont szintén e nyelven válaszol s fogalmazza min­den rendeletét. c) A parlamenti tárgyalásnál minden képvi­selő tetszés szerint használhatja az országban dívó nyelvek bármelyikét. d) A törvények a megyékben és közsé­gekben otthonos valamennyi nyelven fognak közzétenni. e) Az ország lakói egyesülhetnek, nem­zetiségük érdekében nagy nemzeti egyletek­ké (consortii), szervezkedhetnek kényük-ked­­vük szerint, s tarthatnak kisebb-nagyobb gyű­léseket és időhöz kötött értekezleteket vallá­si ügyeik elintézése végett. Egyszersmind vá­laszthatnak maguknak nemzetiségi főnököt, a­kit vojvodának, kospodárnak vagy más effélé­nek nevezhetnek. f) Templomaik és iskoláik fölött intézkedni a nemzetiségi egyletekre bízhatják, szabadon választva főpapjaikat s czímezve ezeket patriar­­chának, metropolitának vagy más effélének. g) Statútumokat hozhatnak szervezetük s nemzetiségi és vallási érdekeikre vonatko­zólag. h) Az állam csupán egyet követel tőlük, azt, hogy határozataik és tetteik nyilvánosság­ra hozassanak. Hiszem, hogy a fentebbi javaslatokat a du­nai tartományok mind elfogadják, mert megfe­lelnek óhajaiknak és érdekeiknek s biztosítják jövőjüket. Ily módon sikerülni fognak köztünk benső egyetértést eszközölni, a minek legel­ső következménye a zsarnokok bukása és az volna, hogy szétmállanának azon vén és kor­hadt államok (értsd: Austria és Törökország), melyek őket most szolgaságban tartják s ne­mes törekvéseiket meggátolják. Az ég nevére kérem a magyar szláv és román testvéreket, borítsanak fátyolt a múltra s nyújtsanak egy­másnak kezet, fölkelvén mint egy ember a kö­zös szabadságért, s harczolván valamennyi­en egyért, egy valamennyiükért a svájcziaktól adott régi példa nyomán. Az ég nevére kérem, fogadják el a tervet mely nem concessio, ha­nem kölcsönös és szabad szövetkezés. Min­den egyes al-dunai nemzet, ha sikerülne is ma­ga köré gyűjtenie most máshová tartozó fajro­konait, legfölebb másodrendű államot alkothat­na, melynek függetlensége örökös veszélyben forogna s mely szükségkép alárendelve volna idegen befolyásoknak. De ha a magyarok, dél­szlávok és románok a fennebbi tervet fölkarol­ják, elsőrendű, gazdag és hatalmas állam lesz­nek 30 millió lakossal, mely sokat fog nyomni Európa mérlegében. Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között! íme ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom! íme egy mo­solygó jövő valamennyiük számára! Kossuth Lajos első dunai konföderációs terve törökországi száműzetésekor, 1851-ben készült el. Az 1862-es, „Dunai Confoederatio projectum" célját úgy foglalta össze: „nem­zetem sérelme nélkül a nemzeti viszályok ki­­egyenlítése, kültámadás, külabsorptio, kül­­suprematiotóli függés elleni biztosság, véd­erőegyesítés által. Vám- és kereskedelmi rend­szeregység. ” A tervezetet elküldte Helfy Ig­­nácznak, aki Kossuth megkérdezése nélkül hozta nyilvánosságra, amit ő határozottan ne­hezményezett, Turinból írott levele szerint, mi­vel az ügy „tractatus alatt lévén forma sze­rint nem a nyilvánosság elé való”. Legalábbis egyelőre. Kossuth ugyanis jó érzékkel a ked­vező nemzetközi helyzetre várt. Azaz a terve­zet nemzetközi támogatására. Máskülönben, bizton tudta: elsöpri a szomszédok ellenállá­sa, akik szerint „a confoederatio Magyaror­szágnak a többiek feletti suprematióját készí­tené elő. ” (a szerk.) (folytatás a 47. oldalon) * Tárgyalás alapjául elfogadta Kossuth Lajos, Turin 1862. május hó 1-jén

Next