Erdélyi Napló, 1992. március-április (2. évfolyam, 9-17. szám)

1992-03-05 / 9. szám

EGY HORDOSZÓNOK DICSŐ ELŐÉLETE A nemzet nevében a nép ellenében I 10. oldal VÁLASZTÁSI UTÓÍZEK Taktikák és eredmények A külügy győzelme , 5. oldal NAGYVÁRAD, 1992. március 5. 16 oldal, ára: 25 lej, 16 forint ÚJ SOROZAT (27.) II. ÉVFOLYAM A NAGY ARANY FOLYÓ Ha valamilyen indián szokás szerint kéne újrakeresztelni nagyjainkat, az én névtáramban Petőfi volna a Vízesés, a Vízcsóva, a Vízláng, Arany pedig a Folyó. Jól átjárja medrét, a legkisebb partszéli kavicsot is jól ismeri, ez adja magabiztosságát életbevágó vívódásoktól sem mentes útjának. Arany életforradalmár, Ő csak méltóságteljesen hömpölyög. Azt a forradalommagmát, amelyet Petőfi egyetlen pillanatban tudott - persze özönével - felmutatni, azt Arany egész életében, életművében hordozza. És nem kockáztat, mégha a bőrét is viszi a vásárra, csak azt mondja, amit biztosan tud. Még amikor Toldiként le is gyűri a farkast, vagy amikor a cseh bajnokot legyőzi, a mesét is át- meg átszövi a realitás. És amikor a bőrét viszi a vásárra, mint mikor Ferenc József Magyarországra látogat, és őt felkérik, hogy írjon dicsőítő ódát, ehelyett megírja a Walesi bárdokat, hogy "ötszáz bizony dalolva ment lángsírba walesi bárd, és egy se bírta mondani, hogy éljen Eduárd", szóval, mikor a bőrét viszi a vásárra, azt is olyan magabiztosan... Egész életműve egyetlen nagy egység, A nagy Folyó. Valahol a forrásvidéken a Toldi meg a forradalmi eszme, aztán a balladák, és végül a látszólag csendes tengerbe ömlés, az Őszikék, a városi líra megteremtése. Ezért kell nekem Arany János. Mert ő az én folyóm. A Nagy Arany Folyóm. 175 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT. ШШ Csapó József fotóriportja Nagyszalontán készült, ahol március elsején szobrot állítottak a város nagy szülöttjének, Arany Jánosnak. HA MÁRCIUS!, AKKOR NŐNAP Kérdezd a szoknyába kapaszko­dó kisgyereket, a titkokra ráébre­­­­dő kamaszt, a négy fal között­i, magányosan búsongó férfit, a sírgödörtől rettenő aggas­tyánt: ki a NŐ? Egyikük sem tud vála­szolni. Csak fájón érzi hiányát, ha nincs karnyúj­tásnyi közel­ségben. Annyi virá­­got érdemelne, amennyi fe gyöngédség simogató szót kapunk Tőle! (Szegedi)

Next