Erdélyi Napló, 1995. november-december (5. évfolyam, 44-52. szám)

1995-11-01 / 44. szám

..­ A napokban felröppent a hír, hogy lehallgatásra alkalmas ké­szüléket találtak az RMDSZ nagyenyedi irodájában. Mivel szakemberek még nem vizsgál­ták meg tüzetesen a szerkezetet, folyik a vita, hogy alapos-e az RMDSZ gyanúja.­­ A marosvásárhelyi Közigazga­tási Bizottság rendkívüli ülésén leváltották Ioan Racolţa prefek­tust és Burkhardt Árpád alpre­­fektust Maros megye éléről. He­lyettük az RNEP-es Titu Gavrilt és a kormánypárti Sbârcea Ti­­beriut nevezték ki.­­ Temesváron hivatalába iktatták dr. Dan Poenaru prefektust. Az eseményre érkezett politikai sze­mélyiségek között jelen volt Oc­­tavian Cozmănca, a kormány közigazgatási államtitkára is. A kormány a prefektus lecserélését annak elégtelen tevékenységével indokolta. Az ellenzéki többségű Temes megyei tanács tagjai kö­zött is nagy megdöbbenést keltett az ügy.­­ Az angol tengerészgyalogság kommandós alakulatai és román hegyivadász zászlóaljak tartot­tak hadgyakorlatot Brassó me­gye területén. A közös hadgya­korlatot követően Rob Owen, Nagy-Britannia követségének katonai attaséja elmondta, hogy a közös hadgyakorlat nem része a Béke­partnerség programnak, ellenben hozzájárult Románia alaposabb megismeréséhez, s ha az ország tökéletesíti a katonai felkészülést, és társadalmi poli­tikájában teljesíti a nemzetközi egyezményben összefoglalt ha­tározatokat, akkor nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy egy bizonyos idő után kérje a NATO-tagságot. A Független ifjúsági alapítványok képviselői követelik az ifjúsági és sportügyi miniszter leváltását. Alexandru Mironovnak azért kel­lene távoznia, mert kezdeménye­zője volt annak a törvénytervezet­nek, amely a volt KISZ-vagyont a Tudom­ány- és Oktatásügyi Mi­nisztériumnak és az Ifjúsági és Sportminisztériumnak juttatná. A Szenátus által jóváhagyott tör­vénytervezet megjelenése előtt az ifjúsági alapítványok gazdálkod­hattak a pénzalapokkal és az in­gatlanokkal. A tiltakozó szerve­zetek képviselői szerint a tervezet alkotmányellenes, mivel célja az ifjúság vagyonának államosítása és kisajátítása.­­ Előrehozott választásokra készül az Új Románia Párt - jelentette be Ovidiu Trăsnea tiszteletbeli elnök. Szerinte előrelátható volt az RMP és az RTDP szakítása. Úgy véli, hogy ennyi volt „a Va­dim nevezetű politikai képződ­mény“ élettartama, mivel sokat és hiábavalóan beszélt. Ide kap­csolódik az a hír is, mely szerint egészségügyi okokra hivatkozva lemondott az ÚRP elnöke, Nico­­lae Loteranu.­­ Értesüléseink szerint Temes és Csongrád megye önkormányza­tának vezetői november 1-jén aláírják a két testvérmegye kö­zötti első határátkelőhely ideig­lenes megnyitásáról szóló jegy­zőkönyvet. A Nagycsanád-Kis­­zsombor határátkelőhely ügyét a nagylaki határátkelőhely-építke­zések mozdították elő. DeTroTa Erdélyi Napló MÉGSEM TÖKÉLETES A MESTERMŰ Beszélgetés Asztalos Ferenc képviselővel, a Parlament Tanügyi Bizottságának alelnökével­ ­ Mivel az ATV - szokása sze­rint - félreinformálta a nézőket a diákok követeléseivel kapcsolat­ban, megkérném, tájékoztassa ol­vasóinkat, mit követelnek az egye­temi hallgatók.­­ Van két rövid távú követelé­sük: az 5026-os, illetve az 5244-es tanügyminiszteri rendelet azonnali eltörlése - a későbbiekben kitérek ezekre -, és van négy hosszú távú követelésük: 1. a különböző alkot­mányellenes díjak eltörléséről; 2. az egyetemi autonómia elvének tiszte­letben tartásáról és a rektor kineve­zéséről (vagyis hogy az egyetemi Szenátus nevezze ki a rektort); 3. az ösztöndíjak kritériumainál a diákok valós szükségleteit tartsák tisztelet­ben és ne a kiszabott összegeket; 4. a diákok egész évben ötvenszázalé­kos kedvezményt kapjanak minden közszállítási eszközön, valamint a belföldi távolsági buszokon, vona­tokon és hajókon.­­ Markó Béla az összes pártel­nök közül elsőként kijelentette, hogy az RMDSZ elismeri a diá­kok követeléseit, ennek ellenére a sztrájkoló diákok és az RMDSZ közötti viszony nem alakult kielé­gítően. Miért? - Október 18-án a parlamenti szakbizottság reggeltől estig azon vitatkozott, hogy ildomos-e fogadni a sztrájkoló diákok küldöttségét, amely a négy plusz két pontba fog­lalt követeléseiket akarta megma­gyarázni. Végül sikerült meggyőz­nünk a bizottság fő kormányzópárti elnökét, az RNEP-es alelnököt, va­lamint a többi képviselőt, hogy nem demokratikus dolog elzárkózni a dialógustól. Tehát fogadtuk a diáko­kat, akik nagyon pragmatikusan elő­adták követeléseiket. A két minisz­teri rendeletre vonatkozólag azt mondták, hogy a minisztérium át­hágta az Alkotmányt, amely szerint Romániában ingyenes az oktatás. A rendeletek ugyanis egész sor taksát próbálnak bevezetni. Hatalmas díjat róttak ki a felvételi vizsgára való be­iratkozásra, különböző pótvizsgák­ra, átiratkozásokra és minden lehet­séges szolgáltatásra, amely nem szerepel a tan­tervben. A legsokko­­lóbb az 5026-os rendeletnek az a ki­tétele, miszerint évismétlés esetén a diák köteles - szaktól függően - 600 ezer és ötmillió lej­ közötti összeget fizetni. Fogadtuk tehát a diákokat. Összesen két párt, a DP és az RMDSZ képviselői támogatták őket hosszú távú követeléseikben. A bi­zottságban az a vélemény alakult ki, hogy a tanügyi törvényt nem lehet megváltoztatni, de meg kell vitatni a miniszteri rendeleteket, és csökken­teni kell a díjak összegét. A nagy meglepetés október 21- én ért, amikor a diákok újabb tár­gyalásra hívták meg a különböző el­lenzéki pártok és az NRP képviselő­it, ám az RMDSZ kimaradt a meg­hívottak sorából, tehát elszigetelé­sünk folytatódik. Ennek a meghí­vásnak az lett az eredménye, hogy a részvevők vállalták: sürgősségi eljá­rást javasolva megfogalmaznak egy törvénytervezetet, amelynek célja a meglévő törvény diákok által köve­telt pontjainak a módosítása. - Szó sem volt a nem román nyelven folyó oktatásról? - Erről egyetlen szó sem esett. - De az egyetemi autonómiáról beszéltek, bár mind a diákok, mind a képviselők kínkeservesen kerülgették, inkább körülírták az autonómia szót.­­ Ez nekem is feltűnt. Hadd be­széljek arról is, hogy az RMDSZ a közelmúltban az Alkotmánybíró­sághoz beadott óvását három téma­kör: 1. a kisebbségi jogok; 2. az egyetemi autonómia; 3. az oktatás anyagi alapjának bizonyos diszkri­minációs kitételei köré csoportosí­totta. Különben az RMDSZ az e­­gyetlen párt, amely az oktatási tör­vényről azt vallotta, hogy nem euró­pai, nem demokratikus és nem szol­gálja a román oktatási reformot, mi­vel túlközpontosított. A többi párt azt vallotta, hogy a törvény tökéletes mestermű. Márpedig ezen a töké­letesnek minősített konstrukción máris megjelentek az első repedé­sek, és most már a Parlament bizo­nyos része is elfogadja, hogy azon lehet változtatni. Ez számunkra le­hetővé teszi, hogy ismét próbálkoz­zunk. Újabb tanügyi törvényterveze­tet nyújtunk be, amely tartalmazza a diákok követeléseit, de azt is, amit fent említett óvásunkba foglaltunk. - Tehát újabb reményt jelen­tenek számunkra a diáktünteté­sek? - Meg vagyok győződve, hogy ez a tanügyi törvény halálának kez­dete, s hogy ezeket a repedéseket már nem lehet foltozgatással ki­javítani. Ferencz Zsuzsanna SEPSISZENTGYÖRGY Még nem lépett a MAKOSZ Az elmúlt hét végén tartották a Magyar Középiskolások Országos Szövetségének (MAKOSZ) hete­dik kongresszusát. Az új elnöktől, Csáki Árpádtól kérdeztük, hogy miként szándékozik fellépni a szervezet a tanügyi törvény ellen, s hogy támogatja-e az egyetemi di­ákszövetségeket a tandíjak és pót­vizsgadíjak megszüntetéséért ví­vott harcukban.­­ A kongresszuson csupán tisztújító gyűlést tartottunk, s né­hány alapszabálymódosítást fogad­tunk el. Csak érintőlegesen beszél­tünk az oktatási törvényről. Ebben az ügyben az egyetemistákat és a középiskolásokat közös érdekek vezérlik - például az utazási ked­vezmény a tömegközlekedési esz­közökön vagy a tandíjak és a pót­vizsgadíjak eltörlése -, ezért körül­belül két hét múlva sort kerítünk az állásfoglalás szövegének megfogal­mazására, s annak elfogadtatására. - Az elnökség többsége hajlik arra, hogy az egyetemisták mellé álljon? - Természetesen, hiszen remél­hetőleg néhány éven belül mi is e­­gyetemi hallgatók leszünk, tehát ben­nünket is érintenek ezek a dolgok. - Szóba került-e valamilyen til­takozási forma? - Egyelőre csak japánsztrájkra gondoltunk, de ha szükséges, más eszközökhöz folyamodunk. Min­denesetre felkérjük a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét is, hogy támogassanak bennünket. P. L. BÁRÓT GYILKOLT A GAZ Csütörtökről péntekre virradólag a Baráton, a Béke utca 5. szám alatt lakó Ilyés család négy tagja életét vesztette. A holttesteket szom­baton, a kora délutáni órákban találták meg a hozzátartozók. Az erdővidéki kisváros, de lehet, hogy az egész régió történetében nem jegyeztek meg olyan balesetet, melynek következtében egyetlen családnak négy tagja hunyt volna el egyszerre. Az Ilyés család az ötvenes-hatvanas években a köpeci szénbányák alkalmazottai számára épített, két utcát alkotó ikerházak egyikében lakott. Háromszobás, parányi hajlék, kicsi udvarral. A kapun belül Roghina Gheorghe szá­zados, a baráti rendőrség parancsnoka áll, aki - sápadtan a borzalomtól - közli: - Mind a négyen elhunytak. Megölte őket a gáz. Baráton csak ‘89 decemberének eseményei után engedélyezték a földgáz bevezetését a ma­gánházakba. Azelőtt csak állami intézmények használhatták. 1994 őszétől azonban ez már a harmadik eset, amikor az égve hagyott gáz áldo­zatot követelt. A rendőrparancsnok meg is jegy­zi: - Az ördögbe is, oda kellene már figyelni. Hi­szen bárkivel megtörténhet! A házban a nyomozók végzik a helyszínelést, feltárják a tragédia részleteit. Egyikük, Nagy Fe­renc, épp az egyik áldozat, Ilyés Andrásné testvé­re. - Szinte naponta összejártunk a nővéremék­­kel - mondja. - Itt lakunk a szomszédban, az 1- es szám alatt. Nem nagyon akadt olyan nap, hogy a kicsi fiúk, Sanyika, ne szaladt volna át hozzánk. Csütörtök este találkoztunk utoljára Bandiékkal. Az tűnt fel, hogy már második napja nincs semmi mozgás az udvarukon, még a tyúkokat sem en­gedték ki a ketrecből. Ma (szombaton - szerk. megj.) ebéd után szóltam a gyermeknek, menjen, nézze meg, nem az új háznál dolgoznak-e Bandi sógorék. Amikor azzal jött vissza, hogy nin­csenek ott, gyanút fogtam, hogy valami baj lehet. Bementem az udvarukba. Az ajtó zárva volt. A konyhaablakból kivettem az üveget, s bemász­tam. Azt hittem, ott maradok... Nem kaptam le­vegőt, a gáz sistergett a kályhában... Ijedtemben még az elzárókulcsot sem találtam. Az egyik szomszéd hozott egy fogót, azzal zártam el a gáz­csapot. A kályhában persze nem égett a tűz, csak­­­­ a gáz ömlött... Sanyika az apjával volt a hátsó szobában, Bandika és Marika a szobáikban. A nyomozók kifelé jönnek a házból.­­ Fulladás. Éjszaka történt, mert valamennyi­en ágyban voltak, hálóruhákba öltözve. Az asszony bizonyára hánykolódott, mert az ágya melletti virágvázát ledöntve találták. A hányadék és a testükön talált jellegzetes nyomok egyaránt igazolják, hogy halálukat gázmérgezéses fulladás okozta. A gáz öt perc alatt végez az emberrel... Ifjabb Ilyés András barátja, Szász László is megszólal: - Péntek délelőtt tíz és délután három óra kö­zött ötször jártam az udvarukban. Bandit keres­tem. Többször próbáltam telefonálni is. De min­den zárva volt, s a telefont sem vették fel­... Fülöp Sándor, egy másik barát is járt itt pén­teken: - Este tizenegy körül jártam az udvarban. A konyhában égett a villany, s ha jól emlékszem, a tévé is működött. Kopogtam, de senki sem válaszolt. A házban nehéz a levegő. A holttestek alatt megfeketedett ágynemű. A kályha előtt Sanyika és a családfő cipői. Teherrakfelületű ARO gép-—­ kocsi gördül a kapu elé. Délután három óra. A négy pokrócba csavart holttestet az autóra rakják. Idősebb Ilyés András élt 51 évet, Ilyés And­rásné Nagy Mária élt 48 évet, ifjabb Ilyés András élt 24 évet, Ilyés Sanyika élt 8 évet. A középső fiú, Tibor Bukarestben van. Ka­tona: Ben­kő Levente

Next