Erdélyi Napló, 1995. november-december (5. évfolyam, 44-52. szám)
1995-11-01 / 44. szám
.. A napokban felröppent a hír, hogy lehallgatásra alkalmas készüléket találtak az RMDSZ nagyenyedi irodájában. Mivel szakemberek még nem vizsgálták meg tüzetesen a szerkezetet, folyik a vita, hogy alapos-e az RMDSZ gyanúja. A marosvásárhelyi Közigazgatási Bizottság rendkívüli ülésén leváltották Ioan Racolţa prefektust és Burkhardt Árpád alprefektust Maros megye éléről. Helyettük az RNEP-es Titu Gavrilt és a kormánypárti Sbârcea Tiberiut nevezték ki. Temesváron hivatalába iktatták dr. Dan Poenaru prefektust. Az eseményre érkezett politikai személyiségek között jelen volt Octavian Cozmănca, a kormány közigazgatási államtitkára is. A kormány a prefektus lecserélését annak elégtelen tevékenységével indokolta. Az ellenzéki többségű Temes megyei tanács tagjai között is nagy megdöbbenést keltett az ügy. Az angol tengerészgyalogság kommandós alakulatai és román hegyivadász zászlóaljak tartottak hadgyakorlatot Brassó megye területén. A közös hadgyakorlatot követően Rob Owen, Nagy-Britannia követségének katonai attaséja elmondta, hogy a közös hadgyakorlat nem része a Békepartnerség programnak, ellenben hozzájárult Románia alaposabb megismeréséhez, s ha az ország tökéletesíti a katonai felkészülést, és társadalmi politikájában teljesíti a nemzetközi egyezményben összefoglalt határozatokat, akkor nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy egy bizonyos idő után kérje a NATO-tagságot. A Független ifjúsági alapítványok képviselői követelik az ifjúsági és sportügyi miniszter leváltását. Alexandru Mironovnak azért kellene távoznia, mert kezdeményezője volt annak a törvénytervezetnek, amely a volt KISZ-vagyont a Tudomány- és Oktatásügyi Minisztériumnak és az Ifjúsági és Sportminisztériumnak juttatná. A Szenátus által jóváhagyott törvénytervezet megjelenése előtt az ifjúsági alapítványok gazdálkodhattak a pénzalapokkal és az ingatlanokkal. A tiltakozó szervezetek képviselői szerint a tervezet alkotmányellenes, mivel célja az ifjúság vagyonának államosítása és kisajátítása. Előrehozott választásokra készül az Új Románia Párt - jelentette be Ovidiu Trăsnea tiszteletbeli elnök. Szerinte előrelátható volt az RMP és az RTDP szakítása. Úgy véli, hogy ennyi volt „a Vadim nevezetű politikai képződmény“ élettartama, mivel sokat és hiábavalóan beszélt. Ide kapcsolódik az a hír is, mely szerint egészségügyi okokra hivatkozva lemondott az ÚRP elnöke, Nicolae Loteranu. Értesüléseink szerint Temes és Csongrád megye önkormányzatának vezetői november 1-jén aláírják a két testvérmegye közötti első határátkelőhely ideiglenes megnyitásáról szóló jegyzőkönyvet. A Nagycsanád-Kiszsombor határátkelőhely ügyét a nagylaki határátkelőhely-építkezések mozdították elő. DeTroTa Erdélyi Napló MÉGSEM TÖKÉLETES A MESTERMŰ Beszélgetés Asztalos Ferenc képviselővel, a Parlament Tanügyi Bizottságának alelnökével Mivel az ATV - szokása szerint - félreinformálta a nézőket a diákok követeléseivel kapcsolatban, megkérném, tájékoztassa olvasóinkat, mit követelnek az egyetemi hallgatók. Van két rövid távú követelésük: az 5026-os, illetve az 5244-es tanügyminiszteri rendelet azonnali eltörlése - a későbbiekben kitérek ezekre -, és van négy hosszú távú követelésük: 1. a különböző alkotmányellenes díjak eltörléséről; 2. az egyetemi autonómia elvének tiszteletben tartásáról és a rektor kinevezéséről (vagyis hogy az egyetemi Szenátus nevezze ki a rektort); 3. az ösztöndíjak kritériumainál a diákok valós szükségleteit tartsák tiszteletben és ne a kiszabott összegeket; 4. a diákok egész évben ötvenszázalékos kedvezményt kapjanak minden közszállítási eszközön, valamint a belföldi távolsági buszokon, vonatokon és hajókon. Markó Béla az összes pártelnök közül elsőként kijelentette, hogy az RMDSZ elismeri a diákok követeléseit, ennek ellenére a sztrájkoló diákok és az RMDSZ közötti viszony nem alakult kielégítően. Miért? - Október 18-án a parlamenti szakbizottság reggeltől estig azon vitatkozott, hogy ildomos-e fogadni a sztrájkoló diákok küldöttségét, amely a négy plusz két pontba foglalt követeléseiket akarta megmagyarázni. Végül sikerült meggyőznünk a bizottság fő kormányzópárti elnökét, az RNEP-es alelnököt, valamint a többi képviselőt, hogy nem demokratikus dolog elzárkózni a dialógustól. Tehát fogadtuk a diákokat, akik nagyon pragmatikusan előadták követeléseiket. A két miniszteri rendeletre vonatkozólag azt mondták, hogy a minisztérium áthágta az Alkotmányt, amely szerint Romániában ingyenes az oktatás. A rendeletek ugyanis egész sor taksát próbálnak bevezetni. Hatalmas díjat róttak ki a felvételi vizsgára való beiratkozásra, különböző pótvizsgákra, átiratkozásokra és minden lehetséges szolgáltatásra, amely nem szerepel a tantervben. A legsokkolóbb az 5026-os rendeletnek az a kitétele, miszerint évismétlés esetén a diák köteles - szaktól függően - 600 ezer és ötmillió lej közötti összeget fizetni. Fogadtuk tehát a diákokat. Összesen két párt, a DP és az RMDSZ képviselői támogatták őket hosszú távú követeléseikben. A bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy a tanügyi törvényt nem lehet megváltoztatni, de meg kell vitatni a miniszteri rendeleteket, és csökkenteni kell a díjak összegét. A nagy meglepetés október 21- én ért, amikor a diákok újabb tárgyalásra hívták meg a különböző ellenzéki pártok és az NRP képviselőit, ám az RMDSZ kimaradt a meghívottak sorából, tehát elszigetelésünk folytatódik. Ennek a meghívásnak az lett az eredménye, hogy a részvevők vállalták: sürgősségi eljárást javasolva megfogalmaznak egy törvénytervezetet, amelynek célja a meglévő törvény diákok által követelt pontjainak a módosítása. - Szó sem volt a nem román nyelven folyó oktatásról? - Erről egyetlen szó sem esett. - De az egyetemi autonómiáról beszéltek, bár mind a diákok, mind a képviselők kínkeservesen kerülgették, inkább körülírták az autonómia szót. Ez nekem is feltűnt. Hadd beszéljek arról is, hogy az RMDSZ a közelmúltban az Alkotmánybírósághoz beadott óvását három témakör: 1. a kisebbségi jogok; 2. az egyetemi autonómia; 3. az oktatás anyagi alapjának bizonyos diszkriminációs kitételei köré csoportosította. Különben az RMDSZ az egyetlen párt, amely az oktatási törvényről azt vallotta, hogy nem európai, nem demokratikus és nem szolgálja a román oktatási reformot, mivel túlközpontosított. A többi párt azt vallotta, hogy a törvény tökéletes mestermű. Márpedig ezen a tökéletesnek minősített konstrukción máris megjelentek az első repedések, és most már a Parlament bizonyos része is elfogadja, hogy azon lehet változtatni. Ez számunkra lehetővé teszi, hogy ismét próbálkozzunk. Újabb tanügyi törvénytervezetet nyújtunk be, amely tartalmazza a diákok követeléseit, de azt is, amit fent említett óvásunkba foglaltunk. - Tehát újabb reményt jelentenek számunkra a diáktüntetések? - Meg vagyok győződve, hogy ez a tanügyi törvény halálának kezdete, s hogy ezeket a repedéseket már nem lehet foltozgatással kijavítani. Ferencz Zsuzsanna SEPSISZENTGYÖRGY Még nem lépett a MAKOSZ Az elmúlt hét végén tartották a Magyar Középiskolások Országos Szövetségének (MAKOSZ) hetedik kongresszusát. Az új elnöktől, Csáki Árpádtól kérdeztük, hogy miként szándékozik fellépni a szervezet a tanügyi törvény ellen, s hogy támogatja-e az egyetemi diákszövetségeket a tandíjak és pótvizsgadíjak megszüntetéséért vívott harcukban. A kongresszuson csupán tisztújító gyűlést tartottunk, s néhány alapszabálymódosítást fogadtunk el. Csak érintőlegesen beszéltünk az oktatási törvényről. Ebben az ügyben az egyetemistákat és a középiskolásokat közös érdekek vezérlik - például az utazási kedvezmény a tömegközlekedési eszközökön vagy a tandíjak és a pótvizsgadíjak eltörlése -, ezért körülbelül két hét múlva sort kerítünk az állásfoglalás szövegének megfogalmazására, s annak elfogadtatására. - Az elnökség többsége hajlik arra, hogy az egyetemisták mellé álljon? - Természetesen, hiszen remélhetőleg néhány éven belül mi is egyetemi hallgatók leszünk, tehát bennünket is érintenek ezek a dolgok. - Szóba került-e valamilyen tiltakozási forma? - Egyelőre csak japánsztrájkra gondoltunk, de ha szükséges, más eszközökhöz folyamodunk. Mindenesetre felkérjük a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét is, hogy támogassanak bennünket. P. L. BÁRÓT GYILKOLT A GAZ Csütörtökről péntekre virradólag a Baráton, a Béke utca 5. szám alatt lakó Ilyés család négy tagja életét vesztette. A holttesteket szombaton, a kora délutáni órákban találták meg a hozzátartozók. Az erdővidéki kisváros, de lehet, hogy az egész régió történetében nem jegyeztek meg olyan balesetet, melynek következtében egyetlen családnak négy tagja hunyt volna el egyszerre. Az Ilyés család az ötvenes-hatvanas években a köpeci szénbányák alkalmazottai számára épített, két utcát alkotó ikerházak egyikében lakott. Háromszobás, parányi hajlék, kicsi udvarral. A kapun belül Roghina Gheorghe százados, a baráti rendőrség parancsnoka áll, aki - sápadtan a borzalomtól - közli: - Mind a négyen elhunytak. Megölte őket a gáz. Baráton csak ‘89 decemberének eseményei után engedélyezték a földgáz bevezetését a magánházakba. Azelőtt csak állami intézmények használhatták. 1994 őszétől azonban ez már a harmadik eset, amikor az égve hagyott gáz áldozatot követelt. A rendőrparancsnok meg is jegyzi: - Az ördögbe is, oda kellene már figyelni. Hiszen bárkivel megtörténhet! A házban a nyomozók végzik a helyszínelést, feltárják a tragédia részleteit. Egyikük, Nagy Ferenc, épp az egyik áldozat, Ilyés Andrásné testvére. - Szinte naponta összejártunk a nővéremékkel - mondja. - Itt lakunk a szomszédban, az 1- es szám alatt. Nem nagyon akadt olyan nap, hogy a kicsi fiúk, Sanyika, ne szaladt volna át hozzánk. Csütörtök este találkoztunk utoljára Bandiékkal. Az tűnt fel, hogy már második napja nincs semmi mozgás az udvarukon, még a tyúkokat sem engedték ki a ketrecből. Ma (szombaton - szerk. megj.) ebéd után szóltam a gyermeknek, menjen, nézze meg, nem az új háznál dolgoznak-e Bandi sógorék. Amikor azzal jött vissza, hogy nincsenek ott, gyanút fogtam, hogy valami baj lehet. Bementem az udvarukba. Az ajtó zárva volt. A konyhaablakból kivettem az üveget, s bemásztam. Azt hittem, ott maradok... Nem kaptam levegőt, a gáz sistergett a kályhában... Ijedtemben még az elzárókulcsot sem találtam. Az egyik szomszéd hozott egy fogót, azzal zártam el a gázcsapot. A kályhában persze nem égett a tűz, csak a gáz ömlött... Sanyika az apjával volt a hátsó szobában, Bandika és Marika a szobáikban. A nyomozók kifelé jönnek a házból. Fulladás. Éjszaka történt, mert valamennyien ágyban voltak, hálóruhákba öltözve. Az asszony bizonyára hánykolódott, mert az ágya melletti virágvázát ledöntve találták. A hányadék és a testükön talált jellegzetes nyomok egyaránt igazolják, hogy halálukat gázmérgezéses fulladás okozta. A gáz öt perc alatt végez az emberrel... Ifjabb Ilyés András barátja, Szász László is megszólal: - Péntek délelőtt tíz és délután három óra között ötször jártam az udvarukban. Bandit kerestem. Többször próbáltam telefonálni is. De minden zárva volt, s a telefont sem vették fel... Fülöp Sándor, egy másik barát is járt itt pénteken: - Este tizenegy körül jártam az udvarban. A konyhában égett a villany, s ha jól emlékszem, a tévé is működött. Kopogtam, de senki sem válaszolt. A házban nehéz a levegő. A holttestek alatt megfeketedett ágynemű. A kályha előtt Sanyika és a családfő cipői. Teherrakfelületű ARO gép-— kocsi gördül a kapu elé. Délután három óra. A négy pokrócba csavart holttestet az autóra rakják. Idősebb Ilyés András élt 51 évet, Ilyés Andrásné Nagy Mária élt 48 évet, ifjabb Ilyés András élt 24 évet, Ilyés Sanyika élt 8 évet. A középső fiú, Tibor Bukarestben van. Katona: Benkő Levente