Erdélyi Napló, 1996. május-június (6. évfolyam, 18-26. szám)
1996-06-26 / 26. szám
1996. június 26. SZATMÁRNÉMETI A kisebbségi társadalom kérdései Nemzetiségi társadalom és intézményrendszere című emlékrendezvényen tisztelgett a Szatmárnémeti Kölcsey Kör a magyar kisebbségpolitikus Jakabffy Elemér születésének 115. évfordulóján. Az 1993-ban induló kisebbségpolitikai találkozó ma már nemzetközileg is elismert fóruma a téma szakavatott politológusainak, történészeinek és politikusainak. A '96-os találkozón a kisebbségi társadalom intézményeiről művelődési, politikatörténeti és jogi vonatkozású előadásokat követhettek nyomon az érdeklődők a szatmári katolikus püspökség dísztermében. Határon innen és túlról érkeztek rangos előadók. Köztük találtuk Pomogáts Bélát, a Magyar Írószövetség elnökét, Szépfalusy Istvánt, a bécsi Bornemisza Péter Társaság elnökét, Kretzinger Istvánt, a Bocskay Szövetség elnökét, Dudás Károlyt, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökét, Tóth Mihályt, az Ukrajnai Magyar Művelődési Szövetség elnökét és Kötő Józsefet, az RMDSZ képviselőjét. Elismerésnek örvendett Bárdi Nándor solymári, Vincze Gábor szegedi, Tamás Sándor nagyváradi, Bakk Miklós lugosi és David Zath dél-tiroli tudományos kutató előadása. Az egész napos szimpóziumot követően a részvevők megkoszorúzták Jakabffy Elemér és Paretz György (a Magyar Népi Szövetség egykori titkára) síremlékét. Bakk Miklós politikust idézem: „Sokoldalú volt ez az élet, mert egy jogász, egy politikus, egy történész, egy lapszerkesztő tevékenységét foglalta egybe, harmonizálta életvitellé, s egész volt, mert mindez egyetlen célt szolgált: hogy modern eszmeiséggel alapozza meg és segítse a Romániában élő - az ideszakadtság élményétől sokáig még bénult magyarság jogvédő küzdelmét.” Bíró Ágnes Ja^aßffy 9{apol<i '96 Évadzáró a temesvári Csiky Gergely Színházban Harmadszorra tartotta meg évadzáró seregszemléjét, „miniévadját” a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, dicséretre méltó kezdeményezése a hazai színházi élet legfiatalabb igazgatójának, Demeter Andrásnak. A május 27-29. között lezajlott színházi maratonon műsorra került az 1995-96-os évad öt előadása, mindez megtoldva egy bemutatóval. Illyés-Litvay-Darvas Szélkötő Kalamona című zenés komédiájával nyitották meg a miniévadot. A zenés mesedarabot a budapesti Vas-Zoltán Iván rendezte, amelyhez Weiner József tervezett funkcionális díszletet. Véleményem szerint az évad egyik legsikerültebb produkciójában a társulat hét színésze: Mátyás Zsolt Imre, Dukász Péter, Giacomello Roberto, Fincziski Andrea, Mátray László, Lehoczky Andrea és Stadler Andrea csodálatos munkát végzett. Külön dicséretet érdemel Tímár Tamás koreográfiája, valamint Nagy Krisztina korszerű, ötletes jelmezei. A statikus beállításokat időközben kiiktatták a Merő Béla által rendezett Figaro házasságából, ezáltal pergőbbé téve az előadást. Beaumarchais vígjátékában eredeti Almaviva grófot alakít Sütő Udvari András, Bakos Éva a grófné szerepében túlfeszített önkontrollal játszik, ám előadásról előadásra fondorlatosabb Demeter András Figarója, Mira József díszletei, Húros Annamária jelmezei, Horváth Károly zenés kompozíciói, valamint Liana táncú koreográfiája jelentősek az előadás sikerre vitelében. A lecsúszott emberek világát Makszim Gorkij A mélyben (Éjjeli menedékhely) című színművével érzékeltették a legtalálóbban. Árkosi Árpád több mint háromórás előadása magával ragadta nézőit. A népes szereplőgárdából kiemelkedik Sütő Udvari András Klescs-je, Gáli Annamária/Balogh Csilla Annája, Hunyadi László Szatyinja, Mátyás Zsolt Vaszka Pepelje. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című színjátékából született előadásról az Erdélyi Napló hasábjain nemrég bőven cikkeztem. Csupán annyit tehetnék hozzá, hogy a produkciót az újonnan létrehozott és korszerűen felszerelt Stúdió-teremben játszották Merő Béla rendező irányításával, kihasználva a terem adta lehetőségeket. Színház a fogdában, fogda a színházban, színház a színházban - fogalmazhatnánk röviden a La Mancha lovagja musical kapcsán. Nagyszerű vállalkozása ez a temesvári társulatnak, annál is inkább, mert ennek a műfajnak alig adnak teret az erdélyi magyar színpadokon. Bevett szokássá vált (elsősorban a Marosvásárhelyi Színiakadémián) musicalnek nevezni ilyen-olyan zenés előadásokat, amit nem tartok helyénvalónak, mert hamis kép alakul ki a műfajról. Dale Wassermann-Mitch Leight-Joe Darion La Mancha lovagja valódi musical. S a temesvári társulat meglepően jól csinálja! Fenntartásaim vannak a műszaki, technikai kivitelezéssel, de a helyi feltételeket figyelembe véve Vas Zoltán Iván előadása várakozáson felüli. Puskás Tamás (Cervantes/Don Quijote) kettős szerepalakítása emlékezetes, Gajdó Delinke főiskolai hallgató (Aldonza/Dulcineea) énekhangja nem eléggé erőteljes, ám lélekből fakadó átélései meggyőzőek, a nagyszámú statisztérát pedig biztos kézzel irányítja Tímár Tamás koreográfus. Mintegy a miniévad ajándékaként, stúdióelőadásként került bemutatásra Radu Tempea kolozsvári főiskolai hallgató rendezésében Harold Pinter A gondnok című kamaradarabja. Az 1995-96-os évadot kiértékelő megbeszélésen a legtöbb vitát ez a színházi produkció váltotta ki. A vita során színházi szakemberek és újságírók nemegyszer tettek fel „kellemetlen” kérdéseket a fiatal rendezőnek, aki irigylésre méltó nyugalommal válaszolt. Az előadások kapcsán kibontakozó vitákat minden esetben jónak, kreatívnak tartom, ellenben elgondolkoztató bizonyos „entellektüelek” hozzáállása az ilyen és ehhez hasonló formabontó előadáshoz. Szerintem az alig egyórás abszurd a tudatalatti színpadi kivetítését valósította meg. Mindent egybevetve a temesvári magyar színházban pezsgő, alkotó munka folyt a most lezárult évadban. Műsortervét tudatosan dolgozta ki, szerepelt benne zenés-táncos mesejáték, klasszikus vígjáték, dráma, musical, abszurd hazai színház alig jellemezhető ilyen változatos repertoárral. Demeter András megfogyatkozott társulatát pótolni igyekszik, a színház egyensúlyát próbálja helyreállítani, ezért külföldi rendezőket hívott meg, vendégszínészekkel játszik, színis diákokkal dolgozik. Summa summarum: az 1995-96-os évad „jó mulatság, férfi munka volt”! Stracula Attila FOTOKIÁLLITAS GYERGYÓSZENTMIKLOSON Képek, színek, hangulatok Megismerni csak úgy lehet valamit, különösen egy idegen szellem kultúráját, ha előzetesen megformált vélemények kritikájával befolyásolni nem hagyva értelmünket és érzésünket késnek vagyunk befogadni minden hatást, amelyben mély, egyetemes emberi érték és szépség lakozik - olvashatták a Gyergyószentmiklósi Művelődési Ház kiállítótermébe látogatók május 28. és június 9. között az Egy kevés Indiából című fotókiállításon. Ez alkalommal Bagosi Hajnal mutatta be Indiában készült fotóit. A képsorok ízelítőt adnak a távoli országról. Erődök, síremlékek városképek (Delhi, Dardzsiling, Csándigárh, Kalkutta), kőkertek, bevásárlóutcák színes forgataga, a grandiózus Tádzs Mahal épülete, az indiai esküvőt bemutató képsorok, tájak, emberek és természetesen Körösi Csoma Sándor síremléke egy huszonéves lány optikáján keresztül. A jól exponált, pontosan beállított képek a kuriózumon túl művészileg is értékelhetők. Mint annyiszor, most is feltevődik a kérdés: Hogyan jutott el a mindössze huszonkét éves Bagosi Hajnal Indiába? - Furcsán hangzik, de már tíz évvel ezelőtt elhatároztam, hogy egyszer eljutok Indiába. Ebben nagy szerepe volt Körösi Csoma Sándornak, mert megfogott eltökéltsége, óriási szelleme. A középiskola utolsó évében aztán levelet írtam a budapesti Indiai Követségre, beszámoltam nekik India iránti vonzódásomról. Mondanom sem kell, mennyire meglepődtem, amikor megérkezett a meghívólevél. 1992 augusztusában utaztam Budapestre, itt az Indiai Követség vendégeként egy évig hindi nyelvet tanultam, erről oklevelet is adtak. Aztán levelezőtársaim kerültek Bombayből és Delhiből, ők biztosítottak arról, hogyha sikerül kijutnom, szívesen segítenek nekem. 1995 elejére sikerült összegyűjtenem az útiköltségre valót, és januárban eljuthattam álmaim országába. Három és fél hónapot tölthettem ott, többnyire utazgattam, mindent végigjártam, megnéztem amit csak lehetett Kalkuttától Dardzsilingig. Akkor már tudtam, hogy visszatérek. Az az érdekes Indiában, hogy sokkal erősebbek a színek és a hatások, mint Európában. Az emberek is sokkal pozitívabban viszonyultak hozzám, mint az itthoniak. Kedvesek, nyitottak, barátságosak. Ez év márciusában másodjára már úgy menjen vissza, mintha hazamennék. Néprajz szakra jelentkezem az idén, ha sikerül, a Tanügyminisztérium ösztöndíjasaként Indiában tanulhatok. Annyira érdekel India, a kultúra, az emberek, hogy életem fő foglalkozása minden bizonnyal velük lesz kapcsolatos. Kacsó Eklit Éta.. Dardzsilingi teaültetvény