Erdélyi Napló, 1996. július-augusztus (6. évfolyam, 27-35. szám)

1996-08-07 / 32. szám

VII. BÁLVÁNYOSI NYÁRI SZABADEGYETEM „Július utolsó hetében két jeles esemény zajlott a világban, az egyik az atlantai olimpia, a másik pedig a Bálványosi Szabadegyetem. A kettő közötti fő különbség az, hogy 1996 júli­usa előtt senki nem tudott még Atlantáról, Bálványos viszont már nevet szerzett az eddigi hat szabadegyetemmel”. Németh Zsolt Bálványosfürdőn július 22-27. között hetedik alka­lommal került megrendezésre az immár hagyományos nyári szabadegyetem. A szervezői csapat most is a megszokott összetételben állt fel: a FIDESZ-Magyar Polgári Párthoz közel álló Pro Minoritate Alapítvány, a Pro Europa Liga, valamint a Reform Tömörülés holdudvarába tartozó Fiatalok a Demokráciáért Ala­pítvány és a Kézdivásárhelyi MADISZ. A nyári egye­tem programja ugyancsak a „régi rend" szerint alakult: a délelőtti politikai előadások után az időjárás függvé­nyében lehetett válogatni a vidék nyújtotta lehetősé­gek (Szent Anna-tó, Bálványosi vár, illetve más gyalog­túrák) vagy tábori beszélgetések (például a helyben csapolt csíki sör körül tömörülve) között. Kulturális programokban sem volt hiány, a legna­gyobb sikert talán a Szőcs Géza-Selmeczi György-est aratta, melyen Szőcs Géza a Ki cserélte el a népet? cí­mű legújabb drámájából olvasott fel részleteket, majd Selmeczi György énekelt, erdélyi magyar költők általa megzenésített verseit adta elő, végül pedig Kádái Bar­na: Európa messze van című film levetítésére került sor. Az utolsó előtti tábori estén egy multinacionális éneklő csoport tartott előadást, melynek minden tagja más-más nemzetiségű volt. Ennek megfelelően dalaik között voltak magyar, francia, baszk, korzikai, szardí­niai, cigány, keleti, afrikai, keleti, holland, spanyol népdalok. Ezenkívül - ha már az atlantai események követésére nem volt lehetőség - volt focimeccs, közben igazi helyi jellegű vihar, kidőlt fák az úton, valamint tánctanítással egybekötött székely táncház, tábortűz és szalonnasütés. Külön bája volt az idei táborozásnak a mindenna­pos TM. Félreértés ne essék, nem Transzcendentális Meditációról van szó, hanem a katonai ébresztő haté­konyságával bíró rituális Trash Metal ébresztőről, amelyben az előadók bőven ontották az amerikai kul­túrposvány filmremekeiből ismert, vulgo címszó alatt jegyzett kifejezéseket. Külön színfoltot jelentett néhány helyi alternatív zenekar fellépése. Műsorukkal lénye­gében a zenéhez képest nyújtottak alternatívát, így so­kunk esetében a primér reakció a fénybe borított sváb­­bogáré volt. Előbb dermedt döbbenet, majd fejvesztett menekülés. Újdonsága volt a The Bálványos Sunshine tábori napilap is, amely egyszerre szolgálta az informá­lódást, egyfajta korlátozott véleménycserét és egyesek grafomán hajlamainak kiélését. Visszatérve a tábor elsődleges, szabadegyetemi jel­legéhez, az idén is több neves politikus és közéleti sze­mélyiség tartott előadást. A szabadegyetemet Németh Zsolt, a FIDESZ-MPP alelnöke, Toró T. Tibor, a Re­form Tömörülés elnöke, valamint Smaranda Enache, a Pro Europa Liga vezéregyénisége nyitották meg há­rom kérdéskör jegyében. Választ kerestek arra, hogy „miért pont Bálványos, miért ebben a formában, és mit sikerült megváltoztatni hét év alatt”. E problémacso­mag fejtegetése során beszéltek a rendezvény elindí­tásának mozzanatairól, a magyarországi magyarság, az erdélyi magyarság s a román ellenzék képviselőiből összeállt háromszögfórum szerepéről. E szellemi mű­hely lényege a párbeszéd útján történő problématisztá­zás, gondolatcsere, illetve az ifjúság köreiből való rész­vevők informálása, új értelmiségi generációk szeren­csésebb szocializációjához való hozzájárulás - többek között olyan lehetőségek megteremtése révén, melyben az érdeklődők az őket leginkább érintő aktuálpolitikai, emberi, illetve nemzetközi jogi tárgykörökbe tartozó kérdéseket tehetnek fel a szakavatott előadóknak. A politikai affinitású, s feltételezhetően többségben lévő hallgatóknak az első nap, a pártelnökök fóruma lehetett igazi csemege, melyen a meghívottak, Orbán Viktor (FIDESZ), Markó Béla (RMDSZ), Horia Rusu (‘93-as Liberális Párt), Adrian Severin (Demokrata Párt) a magyar-román kapcsolatokról szóltak az euro­atlanti integráció szemszögéből. Orbán Viktor előadásában Magyarország és Romá­nia euroatlanti integrációjának lehetőségeit, illetve fel­tételeit, valamint az érintett országok egymáshoz való viszonyulásának szerepét viszgálta. A FIDESZ elnöke szerint, ha Magyarországot előbb veszik fel az Európai Unióba mint Romániát - márpedig a részvevők egyön­tetű véleménye szerint erre lehet számítani -, akkor ez lesz a két szomszédos ország számára a következő évek legnagyobb politikai kihívása. Egyértelmű kellene legyen minden magyar politikai erő számára, hogyha Magyarország bekerül az Európai Unióba, akkor ma­gyar érdek Románia eurointegrációjának támogatása. Orbán figyelmeztetett arra is, hogy újra kell gondolni az erdélyi magyarság szerepét is ezekben a folyama­tokban. Azt a téveszmét pedig végképp el kell felejteni, hogy Bukarest vagy Budapest vétójoggal rendelkezne egyik vagy másik ország felvétele esetében. A két or­szág euroatlanti csatlakozásáról olyan trendek, erők és érdekeltségek fognak dönteni, amelyek mellett ele­nyészik az érintett országok esetleges egymást akadá­­lyozási szándéka, illetve annak politikai súlya. Máso­dik pontban Orbán Viktor a NATO-tagság mindennél való előbbrevalóságát fejezte ki. Bár jelen pillanatban három városban (Pécs, Kaposvár, Szolnok) is állomá­soznak NATO-csapatok, és minden jel arra mutat, hogy hosszabb itt-tartózkodásra készülnek, de ha az ország mégis kimarad a NATO-ból, ütközőzónává vál­na. Horia Rusu expozéjában megkülönböztette a „nyu­gati" és az „amerikai” típusú integrációt, és sajnálkoz­va állapította meg, hogy Romániában az integrációpárti politikai erők között ez utóbbi szimpatizánsai vannak többségben. Toró T. Tidor felszólalásában visszatért ezen eredeti problémafelvetésre, két kérdést téve fel az előadóknak. Egyrészt Horia Rusut kérte fel, hogy kon­firmálja azon feltételezését, miszerint az integráció ál­tala vázolt két modellje mögött voltaképpen a globalis­­ta, multinacionális tőke jegyében történő eurointegrá­­ció, illetve a helyi érdekeket figyelembe vevő, Hazák Európája néven rögzült de Gaulle-i vízió húzódik meg. Másrészt felhívta a figyelmet arra, hogy esetleg indo­kolt lehet térségünkben is egyfajta integráció-elkötele­zett euroszkepticizmus. Az előadók sajnos csak a má­sodik pontra reagáltak, elismerve, hogy az integráció­nak is meglehetnek a maga veszélyei, de ezzel együtt tudomásul kell venni, hogy a semlegesség vágyálom, s az orosz érdekszférába való betagozódás egyik ország­nak sem érdeke. Orbán Viktor sajnálatos tényként említette, hogy Magyarország jelen pillanatban nem rendelkezik olyan tervezettel, amely abban az esetben lenne életbe lép­tethető, ha kimarad az Európai Unió bővítéséből. Az elmúlt években mindent arra a lapra tettek fel, hogy az euroatlanti integráció belátható időn belül bekövetke­zik, így ennek érdekében, a távlati megtérülés remé­nyében vállalta Magyarország több, számára hátrá­nyos gazdaságpolitikai intézkedés bevezetését. Ha, te­hát ez valamilyen oknál fogva mégsem következne be, akkor nemcsak elvesztegetett évekről és egyfajta gaz­dasági önkiszolgáltatásról beszélhetnénk, hanem perspektívavesztésről is. A további előadások a magyar és román jogrend­szernek az emberi jogok szemszögéből való vizsgálatá­val, az egyetemi autonómia, diákönszerveződés, ki­sebbségi önkormányzati modellek kérdéskörével, a posztkommunista alkotmányok demokratikus újjá­születésével és Magyarország, valamint Románia geo­politikai kilátásaival foglalkoztak. Az előadók között szerepeltek többek között Gabriel Andreescu, Gáli Kinga, Kai Wyn­ands, Michelle Caldera, Kaltenbach Jenő, Székely István, Kónya-Hamar Sándor, Renate Weber, Szesztay András, Markó Attila, Mészáros Ist­ván, Tamás Sándor, Pataki Gábor Zsolt, Jeszenszky Géza, Valentin Stan és Molnár Gusztáv. Az utolsó tábori napon az előadói sátorban megje­lent egy magyar, egy európai és egy román zászló, mely mintegy összegezte a beszélgetéseket azzal a szimbolikus üzenettel, hogy egymás felé Európán át vezet az utunk. Egy kérdés maradt még függőben, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a nemzeti érdekeket Európa érdekével. Németh Tünde Erdélyi Napló

Next