Erdélyi Napló, 1996. július-augusztus (6. évfolyam, 27-35. szám)
1996-08-07 / 32. szám
VII. BÁLVÁNYOSI NYÁRI SZABADEGYETEM „Július utolsó hetében két jeles esemény zajlott a világban, az egyik az atlantai olimpia, a másik pedig a Bálványosi Szabadegyetem. A kettő közötti fő különbség az, hogy 1996 júliusa előtt senki nem tudott még Atlantáról, Bálványos viszont már nevet szerzett az eddigi hat szabadegyetemmel”. Németh Zsolt Bálványosfürdőn július 22-27. között hetedik alkalommal került megrendezésre az immár hagyományos nyári szabadegyetem. A szervezői csapat most is a megszokott összetételben állt fel: a FIDESZ-Magyar Polgári Párthoz közel álló Pro Minoritate Alapítvány, a Pro Europa Liga, valamint a Reform Tömörülés holdudvarába tartozó Fiatalok a Demokráciáért Alapítvány és a Kézdivásárhelyi MADISZ. A nyári egyetem programja ugyancsak a „régi rend" szerint alakult: a délelőtti politikai előadások után az időjárás függvényében lehetett válogatni a vidék nyújtotta lehetőségek (Szent Anna-tó, Bálványosi vár, illetve más gyalogtúrák) vagy tábori beszélgetések (például a helyben csapolt csíki sör körül tömörülve) között. Kulturális programokban sem volt hiány, a legnagyobb sikert talán a Szőcs Géza-Selmeczi György-est aratta, melyen Szőcs Géza a Ki cserélte el a népet? című legújabb drámájából olvasott fel részleteket, majd Selmeczi György énekelt, erdélyi magyar költők általa megzenésített verseit adta elő, végül pedig Kádái Barna: Európa messze van című film levetítésére került sor. Az utolsó előtti tábori estén egy multinacionális éneklő csoport tartott előadást, melynek minden tagja más-más nemzetiségű volt. Ennek megfelelően dalaik között voltak magyar, francia, baszk, korzikai, szardíniai, cigány, keleti, afrikai, keleti, holland, spanyol népdalok. Ezenkívül - ha már az atlantai események követésére nem volt lehetőség - volt focimeccs, közben igazi helyi jellegű vihar, kidőlt fák az úton, valamint tánctanítással egybekötött székely táncház, tábortűz és szalonnasütés. Külön bája volt az idei táborozásnak a mindennapos TM. Félreértés ne essék, nem Transzcendentális Meditációról van szó, hanem a katonai ébresztő hatékonyságával bíró rituális Trash Metal ébresztőről, amelyben az előadók bőven ontották az amerikai kultúrposvány filmremekeiből ismert, vulgo címszó alatt jegyzett kifejezéseket. Külön színfoltot jelentett néhány helyi alternatív zenekar fellépése. Műsorukkal lényegében a zenéhez képest nyújtottak alternatívát, így sokunk esetében a primér reakció a fénybe borított svábbogáré volt. Előbb dermedt döbbenet, majd fejvesztett menekülés. Újdonsága volt a The Bálványos Sunshine tábori napilap is, amely egyszerre szolgálta az informálódást, egyfajta korlátozott véleménycserét és egyesek grafomán hajlamainak kiélését. Visszatérve a tábor elsődleges, szabadegyetemi jellegéhez, az idén is több neves politikus és közéleti személyiség tartott előadást. A szabadegyetemet Németh Zsolt, a FIDESZ-MPP alelnöke, Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke, valamint Smaranda Enache, a Pro Europa Liga vezéregyénisége nyitották meg három kérdéskör jegyében. Választ kerestek arra, hogy „miért pont Bálványos, miért ebben a formában, és mit sikerült megváltoztatni hét év alatt”. E problémacsomag fejtegetése során beszéltek a rendezvény elindításának mozzanatairól, a magyarországi magyarság, az erdélyi magyarság s a román ellenzék képviselőiből összeállt háromszögfórum szerepéről. E szellemi műhely lényege a párbeszéd útján történő problématisztázás, gondolatcsere, illetve az ifjúság köreiből való részvevők informálása, új értelmiségi generációk szerencsésebb szocializációjához való hozzájárulás - többek között olyan lehetőségek megteremtése révén, melyben az érdeklődők az őket leginkább érintő aktuálpolitikai, emberi, illetve nemzetközi jogi tárgykörökbe tartozó kérdéseket tehetnek fel a szakavatott előadóknak. A politikai affinitású, s feltételezhetően többségben lévő hallgatóknak az első nap, a pártelnökök fóruma lehetett igazi csemege, melyen a meghívottak, Orbán Viktor (FIDESZ), Markó Béla (RMDSZ), Horia Rusu (‘93-as Liberális Párt), Adrian Severin (Demokrata Párt) a magyar-román kapcsolatokról szóltak az euroatlanti integráció szemszögéből. Orbán Viktor előadásában Magyarország és Románia euroatlanti integrációjának lehetőségeit, illetve feltételeit, valamint az érintett országok egymáshoz való viszonyulásának szerepét viszgálta. A FIDESZ elnöke szerint, ha Magyarországot előbb veszik fel az Európai Unióba mint Romániát - márpedig a részvevők egyöntetű véleménye szerint erre lehet számítani -, akkor ez lesz a két szomszédos ország számára a következő évek legnagyobb politikai kihívása. Egyértelmű kellene legyen minden magyar politikai erő számára, hogyha Magyarország bekerül az Európai Unióba, akkor magyar érdek Románia eurointegrációjának támogatása. Orbán figyelmeztetett arra is, hogy újra kell gondolni az erdélyi magyarság szerepét is ezekben a folyamatokban. Azt a téveszmét pedig végképp el kell felejteni, hogy Bukarest vagy Budapest vétójoggal rendelkezne egyik vagy másik ország felvétele esetében. A két ország euroatlanti csatlakozásáról olyan trendek, erők és érdekeltségek fognak dönteni, amelyek mellett elenyészik az érintett országok esetleges egymást akadályozási szándéka, illetve annak politikai súlya. Második pontban Orbán Viktor a NATO-tagság mindennél való előbbrevalóságát fejezte ki. Bár jelen pillanatban három városban (Pécs, Kaposvár, Szolnok) is állomásoznak NATO-csapatok, és minden jel arra mutat, hogy hosszabb itt-tartózkodásra készülnek, de ha az ország mégis kimarad a NATO-ból, ütközőzónává válna. Horia Rusu expozéjában megkülönböztette a „nyugati" és az „amerikai” típusú integrációt, és sajnálkozva állapította meg, hogy Romániában az integrációpárti politikai erők között ez utóbbi szimpatizánsai vannak többségben. Toró T. Tidor felszólalásában visszatért ezen eredeti problémafelvetésre, két kérdést téve fel az előadóknak. Egyrészt Horia Rusut kérte fel, hogy konfirmálja azon feltételezését, miszerint az integráció általa vázolt két modellje mögött voltaképpen a globalista, multinacionális tőke jegyében történő eurointegráció, illetve a helyi érdekeket figyelembe vevő, Hazák Európája néven rögzült de Gaulle-i vízió húzódik meg. Másrészt felhívta a figyelmet arra, hogy esetleg indokolt lehet térségünkben is egyfajta integráció-elkötelezett euroszkepticizmus. Az előadók sajnos csak a második pontra reagáltak, elismerve, hogy az integrációnak is meglehetnek a maga veszélyei, de ezzel együtt tudomásul kell venni, hogy a semlegesség vágyálom, s az orosz érdekszférába való betagozódás egyik országnak sem érdeke. Orbán Viktor sajnálatos tényként említette, hogy Magyarország jelen pillanatban nem rendelkezik olyan tervezettel, amely abban az esetben lenne életbe léptethető, ha kimarad az Európai Unió bővítéséből. Az elmúlt években mindent arra a lapra tettek fel, hogy az euroatlanti integráció belátható időn belül bekövetkezik, így ennek érdekében, a távlati megtérülés reményében vállalta Magyarország több, számára hátrányos gazdaságpolitikai intézkedés bevezetését. Ha, tehát ez valamilyen oknál fogva mégsem következne be, akkor nemcsak elvesztegetett évekről és egyfajta gazdasági önkiszolgáltatásról beszélhetnénk, hanem perspektívavesztésről is. A további előadások a magyar és román jogrendszernek az emberi jogok szemszögéből való vizsgálatával, az egyetemi autonómia, diákönszerveződés, kisebbségi önkormányzati modellek kérdéskörével, a posztkommunista alkotmányok demokratikus újjászületésével és Magyarország, valamint Románia geopolitikai kilátásaival foglalkoztak. Az előadók között szerepeltek többek között Gabriel Andreescu, Gáli Kinga, Kai Wynands, Michelle Caldera, Kaltenbach Jenő, Székely István, Kónya-Hamar Sándor, Renate Weber, Szesztay András, Markó Attila, Mészáros István, Tamás Sándor, Pataki Gábor Zsolt, Jeszenszky Géza, Valentin Stan és Molnár Gusztáv. Az utolsó tábori napon az előadói sátorban megjelent egy magyar, egy európai és egy román zászló, mely mintegy összegezte a beszélgetéseket azzal a szimbolikus üzenettel, hogy egymás felé Európán át vezet az utunk. Egy kérdés maradt még függőben, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a nemzeti érdekeket Európa érdekével. Németh Tünde Erdélyi Napló