Erdélyi Napló, 1997. március-április (7. évfolyam, 10-18. szám)

1997-03-11 / 11. szám

I. Erdélyi Napló A magyar népet szabadságszeretetéről ismerik szerte a világon. A történelem során számtalanszor ragadott fegyvert a török, osztrák vagy a rendi elnyomás ellen, majd később a szovjet uralom, a proletárdiktatúra ellen.. A magyar szabadságszeretet mégis 1848-49-ben, a forradalom idején vált igazán legendássá. Petőfi Sándor és Kossuth Lajos neve a szabadság szinonimájaként vonult be a köztudatba a világ minden pontján, és ekképpen él ma is, 149 év múltán. Az 1848-as forradalom magyar földön békésen indult, és ez volt benne a legcsodálatosabb. Véráldozatot csak akkor követelt, amikor a forradalmi vívmányokat meg kellett védeni. Elbukott, de bukásával is előremozdította a történelem kerekét. Célkitűzései ma sem szégyenletesek, az idő nem járt el felettük. Talán ezért van az, hogy a március tizenötödikét nem kell újra és újra meghirdetni. Noszogatás, hívogatás nélkül öltözik ünneplőbe a világ magyarsága, kokárdát tűz kabátja hajtókájára, és virágot visz az emlékhelyekre. SZABAD A SAJTÓ!... Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat, s úgy imám le haldokolva, piros véremmel e szava­kat, hogy Itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugárai. Ma született a magyar szabad­ság, mert ma esett le a sajtóról a bi­lincs... vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nél­kül lehet bármely nemzetnek sza­badsága? Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üd­­vezellek, ki imádkoztam és küzdöt­tem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdal­mam, midőn nélkülöztünk tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utósó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sí­rodba az egész nemzetet, mert to­­vább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség! Ezzel köszöntelek, ez legyen út­­ravalód az életben. Élj boldogul!... nem kivánom, hogy ne találkozzál ,vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen min­dig férfierőd a vészeken diadalmas­kodni! Késő éj van. Jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb min­den országbeli testvérednél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, té­ged tiszta örömkönnyek mostak, és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szi­vek. Jó éjszakát!... ha elalszom, je­lenj meg álmaimban úgy, amilyen leszesz férfikorodban, amilyen nagy­­ftak, ragyogónak, a világtól tisztek­nek én reméllek! (Petőfi Sándor naplójából, Pest, 1848. március 17.) FORRADALOM VÉR NÉLKÜL Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először meg­szólalt. Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e nap­tól kezdődik. A nemzet történeté­ben ez volt az epochalis nap. Ezen­túl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébre­dett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép kivívta jogait, miknek láncait legközelebb találta. „Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, halad­nunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közö­sek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra rögtöni eltör­lését; felelős minisztériumot Buda­pesten; évenkénti országgyűlést Pesten, és azt, rögtön! Törvény előt­ti egyenlőséget polgári és vallási te­kintetben; kívánjuk, hogy a nemze­ti őrsereg rögtön fölállíttassék, véd­je hazáját minden férfi, egyenruha ne legyen; közös teherviselést, úr­béri viszonyok megszüntetését, es­küdtszéket képviselet alapján, ma­gunk választjuk bíráinkat magunk közül; nemzeti bankot, idegen bankjegyeket nem akarunk elfo­gadni. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáin­kat ne vigyék külföldre, a külföldie­ket vigyék el tőlünk. A politikai stá­­tusfoglyok bocsáttassanak szaba­don. Unió Erdély és Magyarhon kö­zött! Ezen jogokat követelni tarto­zik a nemzet s bízni önerejébe s az­ Petőfi Sándor ihletett lelkesedés­sel és látnoki arckifejezéssel szavalá el az általa költött Nemzeti dalt. Va­lahányszor a strófák végszavait nyo­matékosan kiemelte, a tömeg feltar­tott kezekkel riadá az „Esküszünk" szót, melyet a kivívott sajtószabad­ság új oltáránál ünnepélyesen tett vala le, s mennydörögve visszhangoz­tatott. És mikor már felszabadított sajtónk legelső szüleménye, mint egy szabad szárnyakkal felruházott egész­séges angyali csecsemő, a népnek fel­­mutattatott, ég- és földrázó volt az öröm kitörése; a vidáman mosolygó újszülöttet összevissza csókoltuk lel­kesedéstől lángoló szemeink s üdvöz­lő könnyeink sugáraival. Meg kell em­lítenem, hogy e tett annál inkább érde­mes a dicsőség koronájára, mert még ekkor a Bécsben is felszabadított saj­tó híre nem volt elterjedve. A győzelmesen megküzdött csa­pat szétoszolván, egypár perc alatt minden ember öltönyén vagy kalap­ján háromszínű nemzeti kokárda hirdeté a szellemi diadalt. Déltájban a bécsi forradalomról is kezdtek már fővárosunkban be­szélni, de még ekkor biztos és kime­ntő tudósításunk nem volt felőle. Petőfi Sándor, ki szellemi forra­dalmunk lángjait dicső nemzeti dalá­val egész az égig emelte föl, úgyhogy ezzel még a mennyet is megindítá­s örömkönnyekre fakasztá. - ő, a nép költője, magyar Béranger, délután két óra tájban másodmagával jött hozzám, s engem mint lapszerkesztőt ünnepélyesen felszólíta az iránt, hogy - miután a sajtószabadság a nép által helyre van állítva - cenzúra nélkül nyomassam lapomat; mibeni megegyezésemet annyival is inkább­­ örömmel nyilvánítom, mert úgy­ cse­lekedni felhívás nélkül is hazafiúi kö­­telességemnek tartandám. (Vahot Imre: Örömhangok, Pesti Divatlap, 1848. március 19.) 1848. március 1. A párizsi földindulás híre elérkezett Pozsonyba. 1848. március 3. Kossuth az alsótábla ülé­sén általános támadást indított az abszolutiz­mus szuronyokra és szolgalelkű hivatalno­kokra támaszkodó egész rendszere ellen. Föl­­irati javaslatában - amelyet az alsótábla ellen­vetés nélkül el is fogadott - jobbágyfölszabadí­­tást, a terhek közös vállalását és független nemzeti kormányt követelt. 1848. március 11. Egy ifjú radikális tizen­két pontba sűrítette az azonnal végrehajtandó követelések lényegét, amelyet két nap múlva elfogadott az Ellenzéki Kör. 1848. március 13. Bécsben kitört a forra­dalom. Metternich osztrák kancellár, külügy­miniszter elmenekült. 1848. március 14. Pozsonyba elérkezik Metternich bukásának a hire. 1848. március 15. Kossuth indítványára az alsótábla minden teherben (házi és hadiadó, közmunka) elfogadta az „arányos osztozko­dást”, Szentkirályi Móric indítványára pedig azt, hogy az „űrbéli viszonyok törvény általi elítélése után a földesurak kártalanítását a stá­tus (az állam) vállalja magára”. Ezután Kossuth és az országgyűlés küldöttsége az elfogadott felirattal a császárvárosba utazott, ahol a bécsi nép hatalmas ovációval fogadta őket. Eközben Pesten a radikális fiatalok a Pil­vax kávéházból előbb az egyetemre indultak. Az ottani ifjúság csatlakozásával létszámuk már ezer főre duzzadt, s az utcán újabb tün­tetők csatlakozása után már többezres tömeg élén érkeztek a Hatvani utcába, Länderer és Heckenast nyomdája elé. Itt a nép nevében lefoglalták a sajtót, cenzori láttamozás nélkül kinyomtatták petőfi Nemzeti dalát és Mit kí­ván a magyar nemzet? címmel a tizenkét pontot. A Nemzeti Múzeum előtt nagygyűlést tar­tottak, majd Pest város közgyűlésére mentek, ahol a tömeg élén a tanácsurakkal is elfogad­tatták követeléseiket. Forradalmi választmányt alakítottak, amely a tömeg élén a várba, a Helytartótanácshoz vo­nult, hogy követelje a cenzúra hivatalos eltör­lését, és a sajtóvétség miatt bebörtönzött „stá­tusfogoly", Táncsics Mihály szabadon bocsá­tását. A katonaság parancsot kapott rá, hogy ma­radjon a laktanyákban, a cenzúrát eltörölték, Táncsicsot szabadon engedték. Az éljenző tö­meg a kiszabadított fogoly kocsijából kifogta a lovakat, s az írót diadalmenetben vitte Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bánt ját­szották. 1848. március 16. Buda város közgyűlése elfogadja a tizenkét pontot, és forradalmi vá­lasztmányt alakít.­­ Pesten megkezdődik a nemzetőrség toborzása.­­ A bécsi Államkonfe­rencia megtárgyalja a pozsonyi országgyűlés feliratát. 1848. március 17. A király István főherceg nádort királyi teljhatalommal ruházza fel, és hozzájárul a külön magyar kormány megalakí­tásához. István nádor Batthyány Lajos grófot kinevezi miniszterelnökké. igaz ügy istenébe! Egyenlőség, sza­badság, testvériség!”” (Jókai Mór: Forradalom vér nélkül. Életképek, 1848. március 19.)

Next