Erdélyi Nimród, 1999 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1999-02-01 / 1. szám
! Ebben az esetben szoktak mezőgazdasági vadkárról beszélni, de ez nem egészen így van, mert a törvény értelmében csak akkor igényelhető kártérítés, hogyha a gazda bizonyítani tudja, hogy intézkedett a területe védelmének érdekében, vagyis hogyha a vad bekerített parcellára hatolt be. A mi vidékünkön elenyésző értékben történt kártérítés éppen amiatt, mert a gazda a legtöbb esetben nem tett meg minden tőle telhetőt, hogy a vadakat a földjétől távol tartsa. Mit tehet a vadgazda, hogy csökkentse a vadkárokat? A mi területünkön kiválasztottunk néhány olyan parcellát, amelyeket régebben is szántottak, de a téeszek felszámolása után elhanyagolódtak. Ezeket nyáron bevetettük zabbal, rozzsal, kalász nélküli búzával, borsóval, azért, hogy a vad mindenből kapjon. Lényeges, hogy ezek a megművelt területek legalább olyan minőségű gabonával szolgáljanak, mint a gazdák földjei, mert, ha a vad megtalálja a kedvére való táplálékot az erdészet területén, akkor nem dúlja fel a magántulajonú földeket. Eddig 8 ha bevetett területünk volt, de idéntől ezt 15 hektárra növeljük, amelyen zabot, bükkönyt és kalász nélküli búzát termesztünk. Azért pontosan ezeket a gabonaféléket, mert ezeknek különbözik a beérési időszaka, így folyamatosan biztosított a takarmány egészen késő őszig, amikor már a szórókat is ellátjuk táplálékkal. A vadtakarmányozás gyakorlatilag egész évben zajlik, mert ez nemcsak télen történik, amikor kivisszük a takarmányt a szőrökhöz, hanem akkor is, amikor bevetjük a területet, és akkor is, amikor ezeken a területeken beérik a termési táplálékot kínálva a vadaknak. A téli takarmányozást naponta végezzük nyolc szórónál. Ebben az idényben 39311 kg kukoricát, 12.000 kg szénát, 9534 kg almát, és hasonló mennyiségű másféle lédús takarmányt (répa, krumpli stb.) hordunk ki. Használunk még 6851 kg koncentrált takarmányt és 3500 kg sót. A széna mennyisége kevésnek tűnhet, de nem mellékes, hogy a területen a széltörések miatt sok málnavész alakult ki, amelyek télen is táplálékforrásul szolgálnak. Ugyanez elmondható azokról a területekről, amelyeken nem történt szelektív erdőgazdálkodás, vagyis ahol nem vágták ki a kevésbé hasznos fafajtákat (fűz, nyárfa stb.), mert ezek vadgazdálkodási szempontból nagyon hasznosak, hiszen a kérgük táplálékot jelent, állomásig egészségi állapota . Feltevődött, hogy a szőrökhöz kitett sóba esetleg gyógyszereket préseltessünk, de laboratóriumban megvizsgálva az elejtett állatok belső szerveit arra a felismerésre jutottunk, hogy betegségek vagy a vegyszeres mérgezések előfordulási aránya annyira elenyésző, hogy nem jelent különösebb veszélyt. Mondhatni nem létezik fertőző állatbetegség az erdeinkben, ez magyarázza azt, hogy nem is találunk elhullott vadakat, csak olyan állatok tetemét, amelyeket a ragadozók ejtettek el. Tudjuk: ha valahol megjelenik a pestis, ott a vaddisznóállomány mond.