Erdélyi Riport, 2005. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
2005-01-13 / 2. szám
48 Oliver Stone filmje Nagysándorról Ez életem legnagyobb filmje, büszke vagyok rá, hogy elkészítettem - mondta decemberben a Népszabadságnak az Oscar-díjas Oliver Stone, aki legújabb műve, a Nagy Sándor, a hódító díszbemutatójára érkezett Budapestre. Stone háromórás történelmi filmje a legmagasabb, úgynevezett „R"-besorolásba (csak nagykorúaknak) került Amerikában, de a bevételek nem csak emiatt maradtak el a várakozástól. A tengerentúli kudarc okait leginkább a szexualitás kérdésében vélték megtalálni az elemzők. Stone szerint Amerikában, ahogy elhangzik a homoszexualitás szó, az emberek zöme elzárkózik. Az amerikai néző a kemény akcióhősöket kedveli: Russel Crowe, Brad Pitt, Mel Gibson férfias karakterek. Stone szerint Nagy Sándor a világ első globalistája. Nem törölt el népeket, sőt, minden országnak meghagyta a saját kultúráját. Se az egyiptomiakat, se a perzsákat, se az indiaiakat nem akarta megtéríteni a görög vallásra. Hitt abban, hogy a különböző kultúrák megférnek egymás mellett. A harcban is gerinces maradt. Nem tűrte az árulást. Ezért nem tudott soha megbékélni a szüleivel sem, akik elárulták egymást is, és őt is. Kivégeztette a katonáit, ha megerőszakoltak egy nőt. Megtorolta a rablást, a garázdálkodást. Olyannyira, hogy 2500 év után is Nagy Sándorként emlegetjük, mert világhódító hadvezér létére nem volt sem zsarnok, sem kegyetlen. Stone azt sem tartja ellentmondásosnak, hogy biszexuálisnak ábrázolta a nagy hadvezért. Véleménye szerint filmjének egyik erénye, hogy sikerült hitelesen ábrázolnia Sándor és Hefaiszton mélyen gyökerező barátságát. Sándor nem bízott meg senkiben annyira, mint Hefaisztonban, aki valószínűleg élete legnagyobb szerelme volt. Mint ahogy Roxane, a felesége volt élete legnagyobb erotikus élménye. A Filmet Alexandru címmel vetítik a román mozikban. Ki Az angol ajkú népek története Nem sokkal a második világháború előtt Winston Churchill dolgozni kezdett Az angol ajkú népek történetén. Amikor a konfliktus a németekkel kirobbant, mintegy félmillió szó volt már leírva. 1939. szeptember 3-án Churchill az admiralitás élére került, a kézirat pedig a „Függőben" megjelölésű kosárba. A háború befejeztével nekilátott, hogy megírja beszámolóját az 1939 és 1945 közti öt évről, s a jelen mű négy kötetéből az első csak 1956- ban látott napvilágot. Azoknak, akik többre tartják a nagy események alternatív változatait (a sajátjaikat is beleértve), alighanem megfordult a fejükben, hogy e művet inkább a Churchill név élteti, mint a volt miniszterelnök történészi talentuma. De amint az első kiadás előszavában megírta, Churchill nem azért fogott tollat, hogy rivalizáljon a hivatásos történészekkel. Munkájában azokról az eseményekről szólt, amelyeket jelentősnek tartott, s amelyek valamilyen módon megmutatták, hogyan alakult ki „az angol ajkú népek sajátos helyzete és jellege". Bár könyve az ő személyes látásmódját tükrözi, Churchill a kor legjobb történészei közül többet felkért, hogy legyenek segítségére. A hatalmas munka fogadtatása kedvező volt. Alan Taylor, aki akkor az újkori történelem előadója volt Oxfordban, „az egyik legbölcsebb, legizgalmasabb műnek" nevezte, „amelyet valaha is írtak". Michael Howard, aki akkor a Londoni Egyetem hadtörténet-professzora volt, ezt írta: „Ez a mű az egyszerű olvasók generációi számára az Anglia története lesz. És talán az egyetlen Anglia-történet, amellyel szerte a világon milliók ismerkednek majd meg." A rövidített angol kiadás szerkesztője, Christopher Lee informatív kiegészítő és magyarázó jegyzetekkel látta el a kötetet. Magyar nyelven Somogyi Pál László fordításában tavaly év végén jelent meg az Európa Könyvkiadónál f olyóirat Irodalmi Jelen - január Az aradi irodalmi havilap januári számában az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Irodalmi Jelen közös novellapályázatának öt különdíjasa közül három szerző Csender Levente, Botházi Mária, Molnár Vilmos - novelláját közli a lap, Bodor Pál, a zsűri elnöke a novellapályázatra beérkezett, díjban nem részesült munkákról mond véleményt. Interjú olvasható a lapban a 80 évet betöltött Lohinszky Loránd színművésszel, Elek Tibor a Fekete vasárnappal, azaz a népszavazással kapcsolatos gondolatait osztja meg az olvasókkal. Eszteró István arra a kérdésre keresi a választ, hogy kinek ír az irodalom. Verset Térey Jánostól, Eszteró Istvántól, Kántor Zsolttól, László Noémitől, Mátyus Attilától és a 85 éves Létay Lajostól közöl a lap. A Debüt rovatban Morocz E. Tünde mutatkozik be. Márton Adél Parázna fák fohásza, Láng Zsolt Sáp vagy sarc? című prózáját olvashatják. A Színház rovatban Varga Anikó a Három nővérről, a Film rovatban Kinizsi Zoltán az Orient Expres című román filmről ír kritikát, a film egyik szereplőjével, az aradi kötődésű Kézdi Imolával interjú is készült. A Könyvkritika rovatban a Pallas-Akadémia Kiadó könyveiről, Balázs Imre József, Závada Pál, Vári Attila és Lőrincz György legújabb köteteiről jegyeznek kritikát. Brauch Magda a 200 éve elhunyt Csokonai Vitéz Mihályra emlékezik. A lapszámot a Csíkszeredai Részegh Botond grafikáival illusztrálták. F WINSTON S. CHURCHILL Az angol ajkú népek története ajánló Erdélyi pipipl