Erdélyi Riport, 2008. július-december (7. évfolyam, 26-50. szám)

2008-08-21 / 33. szám

­IQ­I Folyóirat Spanyolnátha. Negyedik szüle­tésnapját ünnepelte a Spanyolnátha művészeti folyóirat. Mint szerkesz­tő írják, a lap meglepetésekkel fe­jezte ki köszönetét olvasóinak, hi­szen a Spanyolnátha az óriási ér­deklődésnek köszönhetően mára az egyik legnépszerűbb on-line művé­szeti médium lett. A negyedévi lapszámoktól füg­­getlen tartalom már két esztendeje létezik a folyóiratban, a HálóZacc, a HálóWatts és a HálóKépzet ro­vatok rendszeresen frissültek. A születésnap alkalmából már ezek is új dizájnban és két új rovattal kie­gészülve nyithatóak a főlapról. A HálóLeány rovatot a Spanyol­­nátha-csapat hölgytagjai, Fodor Tünde, Deák-Takács Szilvia és Vass Nóra írják majd események­ről, könyvekről, zenéről, televízi­ós- és rádióműsorokról, honlapok­ról, táj- és lakberendezésről, parfü­mökről. A HálóVidra többnyire filmeket ajánl Kieslowskitól Truffaut-on át Polanskiig. Minő­ségi kiadású modern művészfil­mekre, filmklasszikusokra vadászik. A rovatok dizájnját Székelyhídi Zsolt, a Spanyolnátha művészeti szerkesztője készítette, őt Hava Já­nos, a lap programozója segítette. JELENSÉG Szabadidő - Főleg a nyilvános térben A nagyváradi lakosság kulturális szokása­iról szóló, beharangozott felmérés ered­ményeit mintegy két hete tették közzé a városháza nagytermében, s úgy véljük, hasznos beszámolnunk a konklúziókról. A váradi lakosokról készült felmérés sze­rint hétközben átlagosan naponta 4 hétvé­gén napi 10 óra a szabadidő. És mivel töl­tik ezt az emberek főleg: 24% pihenéssel, zenehallgatással, 21% internetezéssel, számítógépes játékokkal és csetteléssel , míg sétával 15%. A megkérdezettek 52%­­a tölti otthon a szabadidejét, viszonylag nagy tehát a száma azoknak, akik a köz­terület nyújtotta lehetőségeket választják. A legfontosabb kulturális helyek ebben a vonatkozásban a váradi vár (25,8%), a Barokk-palota (19,5%), az Állami Színház (15,9%), a Sas-palota (13,9%), és a Fő ut­ca (5,2%). A színházzal kapcsolatosan megoszlik a látogatások gyakorisága: állandó látogató 14,1%, alkalmi 50,3%, és arrafelé sem megy 35,2 %. A felmérés készítői meg­jegyzik, ezen a területen számottevő a kü­lönbség az országos átlaghoz képes, a művelődési tárca felmérése szerint Romá­nia lakosságának több mint háromnegye­de nem jár színházi előadásokra egyálta­lán. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy az országos felmérésben a vidéki lakkosság is benne van. A váradiak előny­ben részesítik a vígjátékokat és az eszt­­rádműsorokat (36,2%), következik a drá­mai műfaj 29,4%, és a klasszikus történel­mi vagy lírai műfajok 15,5%-kal. A belépő­jegyek árát a kérdezettek 35,9%-a megfe­lelőnek tartja. A Filharmónia állandó látogatói közé tarto­zik 12,3%, alkalmi 27,9% és nem jár kon­certekre 59,4%. A művészeti galériák ese­tében ez a megoszlás 16,3% állandó, 47% alkalmi látogató, és csupán 30,7% nem érdeklődik irántuk egyáltalán. A mú­zeumok mintegy 23,4 %-nyi hűséges láto­gatóval dicsekedhetnek; az alkalmi közön­ség 67,5%-ot tesz ki, nem jár múzeumba 9,1%. Országosan az utóbbi szám 61,3%. A váradi mutató javára billenti a különbsé­get a képzettségbeli különbség, valamint az, hogy városunkban az iskolások és óvodások oktatásában egyaránt használ­ják a múzeumokat. A váradiak zenei műfajok iránti preferenci­áit is vizsgálta a felmérés, itt 29,6% a dance, pop, rhytm and bluest választók aránya, 13,4% a klasszikus zenét, 9,6% az etno-, illetve a népzenét választotta. Még érdekesebb, hogy a táncokra is rá­kérdeztek, eszerint a váradiak 20,35%-a klasszikus táncot, a keringőt szereti, 14% a latin táncokat, 10,2% pedig a néptáncot. Az olvasói preferenciák sorában vezet az akció-, kalandregény és krimi 20,2%-kal, következik 12,5%-kal a szépirodalom és a kortárs szerzők, míg 12,2%-kal a történel­mi, életrajzi, politikai tárgyú könyvek. A kulturális ajánlatról napilapokból, folyó­iratokból, illetve plakátokról tájékozódnak, a kulturális esemény kiválasztásában pe­dig az érdekesség (24,1%), a minőség (14,5 %), illetve a fellépők ismertsége (12,3%) a meghatározó. Rendkívül nép­szerűek a tánckörök, a válaszadók 57,9%­­a vesz gyakran részt ilyeneken. 85,4% na­gyon fontosnak tartja a gyerekek kulturális nevelését. A kultúra fontosságát illetően 29,5%-uk nyilatkozott úgy, hogy közepes­nek, 32,5% úgy, hogy nagynak tartja. A kí­nálattal 26,9% elégedett; 52,2% éppen, hogy elégedett, 16,3% elégedetlen. A he­lyi kulturális élet fellendítésének zálogát 30,7% látja a kínálat bővítésében, 24% a minőség javításában, 15,2 % igényelne új­donságokat, 12,7% szerint erőteljesebb és célzottabb tájékoztatás kellene. A nem szokványos kulturális helyek közül a par­kokat jelölték meg a legtöbben (72,5%). A turizmus fellendítésének érdekében az épületek restaurálását (92,9%), a minősé­gi turisztikai szolgáltatást (91,7%), illetve a nívós kulturális rendezvényeket (91,1%) tartják szükségesnek a váradiak. K.M. K. A vár a legfontosabb kulturális hely a váradiak szerint , ei’dsfyi riport ■ 2008. augusztus 21. Könyv Börtöntöltelék. Kurt Vonne­­gut kilencedik regénye ma is nép­szerű. A baloldali beállítottságú írónak ez az egyetlen műve, mely­ben az amerikai rendszer kritikáján túlmutatva, nyíltan kiáll a kommu­­nisztikus eszmék mellett, ráadásul mindezt az Újszövetség egyik pasz­­szusa, a hegyi beszéd sajátos, sokak által blaszfémiának tartott értelme­zésével támasztja alá. Az író a kétkezi munkásoknak kijá­ró méltóságot és járandóságot kö­veteli, követelné meg a magukat mások jótevőiként, az amerikai eszme zászlóvivőiként eladni vá­gyó, a jóságos polgár álságos maszkjában tetszelgő tőkésektől. És, ahogy az a „Záróbeszéd ”-ből kiderül, az államban sem bízik any­­nyira, hogy rá testálná a nép va­gyonának kezelését. A humánum elveit szem előtt tartó „kormány­zás” feladata ehelyett a kiváltságo­san jómódú és a háttérből irányító filantrópokra várna. Walter F. Starbuck - a börtöntöltelék - tör­ténete fanyar szatíra, Vonnegut egyik legnehezebb regénye. Ke­­gyetlenül szembesít a jótékonyság valószerűtlenségével és a jótékony­­kodók társadalmi kitaszítottságával - olvastuk az e-kultúra ajánlójában. »2* *2* ♦$* *@* *2* *j» «I« «I» »2» «2* »J* *2* «I« TÉVÉ Femme Fatale. A burjánzó olim­pia indái között nehéz egy oázist találni. De nekünk sikerült. Ez a sziget zombaton, augusztus 23-án „következik be”, illetve lehet, hogy már 24-én, ugyanis éjfélkor kezdi vetíteni a Duna TV Brian de Palma filmjét, a Femme Fatale-t. Hét évvel egy merész ékszerrab­­lási ügy után, új személyazonosság mögé rejtőzve, visszatér Franciaor­szágba Laure (Rebecca Romiji). Csábító vonzereje maga a kísértés: igazi végzet asszonya, Ann Nicolas (Antonio Banderas), a paparazzo lefényképezi, s ezzel életveszélybe sodorja. Vajon végzetessé válik-e az érdeklődés, ami a férfit ehhez az asszonyhoz fűzi? S vajon úgy feje­ződik-e be a film, ahogy mutatja magát? Ezernyi látszólag nyomra­vezető jel tűnik fel a filmben, elhi­tetve velünk, hogy értjük a dolgot, de amikor Serra nyomozó (Thierry Frémont) felfedi az igazságot, fel­sóhajtunk: „Hát ez nem az, amire számítottunk!” Ahogy a pók szövi hálóját áldozata köré, úgy hálózzák be Nicolas-t, és a néző, csakúgy, mint Nicolas, ott találja magát a háló csapdájában vergődve. Mire végre rájövünk, hogy mit is művel Laure, akkor már késő. l­ l 'fU 'füz ÜJ N cn QJ Zsigmond Adél Vita nincs Ritkán fórumozok. Úgy is mond­hatnám, hogy ritkán mondom meg a magamét. A tutit. Pedig lenne hol, hiszen a legtöbb internetes por­tálon van lehetőség kommenteket írni az egyes cikkekhez, bejegyzé­sekhez. Szabad a pálya az adott témában érdekeltek együttgondolkodására, a véleménycserére, egymás kiegészí­tésére, a vitára. És mégsem burjánzik termékeny véleménycsere a fórumo­kon. Az imént példáud találomra kiválasztottam egy zenés klipet a Youtube-on. Hallgatom a számot, görgetek lefelé, olvasom a hozzászólásokat. Kitalálják, miről folyt a „vi­ta”? Hát nyilván Trianonról, a magyarokról, a románok­ról és a cigányokról (!). E két utóbbihoz társított jelzők száma végtelen, nem is sorolom. Pedig a szám végképp nem erről szól, halvány utalást sem lehet fölfedezni benne hasonló problémákról, hiszen mi köze is lenne egy dalnak a politikához? A szám egyszerűen csak az, ami: zene. Ennél nem kíván se több, se kevesebb lenni. Az igazi zenekedvelő kommentelők pedig tudják ezt, mégsem képes ez a kis fó­­rumozó közösség kivetni magából a Trianonon feltüzese­­dett hozzászólót. Pedig elvileg többen tartoznak az előző csoportba, mint az utóbbiba. Csakhogy nálunk felé az szokta nyerni a vitát, aki a leghangosabban anyázik. Aki megmondja a tutit. Jól odavág. Aki országomat­ egy­­ poénért alapon odamaszatol egy elmés, ámde annál üresebb mondatot vagy bekezdést. Aki saját személyes sérelmeit sírja el minden adandó alkalommal, és úgy tesz, mintha az globális probléma lenne. Nem mintha az ember szemé­lyes tapasztalatai, hétköznapi gondjai mit sem számítaná­nak, de azért nem szerencsés ez alapján messzemenő kö­vetkeztetéseket levonni bármiről is. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy ha valaki ilyen zenét hallgat, annak hova kellene eltűnnie minél gyorsab­ban. Minimum a Holdra kellene kilőni, mert aki képes egy ilyen számot végighallgatni, hát pfiíj, az nem is em­ber. Az igazi istenkirály csak az, aki az olyan zenét sze­reti. A fórumozás mintha a megmondás szinonimája lenne mostanság, s ha így van, érvekre, ellenérvekre aligha van itt szükség. Vagy rossz irányban kattintgatnék?

Next