Erdélyi Riport, 2008. július-december (7. évfolyam, 26-50. szám)
2008-08-21 / 33. szám
IQI Folyóirat Spanyolnátha. Negyedik születésnapját ünnepelte a Spanyolnátha művészeti folyóirat. Mint szerkesztő írják, a lap meglepetésekkel fejezte ki köszönetét olvasóinak, hiszen a Spanyolnátha az óriási érdeklődésnek köszönhetően mára az egyik legnépszerűbb on-line művészeti médium lett. A negyedévi lapszámoktól független tartalom már két esztendeje létezik a folyóiratban, a HálóZacc, a HálóWatts és a HálóKépzet rovatok rendszeresen frissültek. A születésnap alkalmából már ezek is új dizájnban és két új rovattal kiegészülve nyithatóak a főlapról. A HálóLeány rovatot a Spanyolnátha-csapat hölgytagjai, Fodor Tünde, Deák-Takács Szilvia és Vass Nóra írják majd eseményekről, könyvekről, zenéről, televíziós- és rádióműsorokról, honlapokról, táj- és lakberendezésről, parfümökről. A HálóVidra többnyire filmeket ajánl Kieslowskitól Truffaut-on át Polanskiig. Minőségi kiadású modern művészfilmekre, filmklasszikusokra vadászik. A rovatok dizájnját Székelyhídi Zsolt, a Spanyolnátha művészeti szerkesztője készítette, őt Hava János, a lap programozója segítette. JELENSÉG Szabadidő - Főleg a nyilvános térben A nagyváradi lakosság kulturális szokásairól szóló, beharangozott felmérés eredményeit mintegy két hete tették közzé a városháza nagytermében, s úgy véljük, hasznos beszámolnunk a konklúziókról. A váradi lakosokról készült felmérés szerint hétközben átlagosan naponta 4 hétvégén napi 10 óra a szabadidő. És mivel töltik ezt az emberek főleg: 24% pihenéssel, zenehallgatással, 21% internetezéssel, számítógépes játékokkal és csetteléssel , míg sétával 15%. A megkérdezettek 52%a tölti otthon a szabadidejét, viszonylag nagy tehát a száma azoknak, akik a közterület nyújtotta lehetőségeket választják. A legfontosabb kulturális helyek ebben a vonatkozásban a váradi vár (25,8%), a Barokk-palota (19,5%), az Állami Színház (15,9%), a Sas-palota (13,9%), és a Fő utca (5,2%). A színházzal kapcsolatosan megoszlik a látogatások gyakorisága: állandó látogató 14,1%, alkalmi 50,3%, és arrafelé sem megy 35,2 %. A felmérés készítői megjegyzik, ezen a területen számottevő a különbség az országos átlaghoz képes, a művelődési tárca felmérése szerint Románia lakosságának több mint háromnegyede nem jár színházi előadásokra egyáltalán. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy az országos felmérésben a vidéki lakkosság is benne van. A váradiak előnyben részesítik a vígjátékokat és az esztrádműsorokat (36,2%), következik a drámai műfaj 29,4%, és a klasszikus történelmi vagy lírai műfajok 15,5%-kal. A belépőjegyek árát a kérdezettek 35,9%-a megfelelőnek tartja. A Filharmónia állandó látogatói közé tartozik 12,3%, alkalmi 27,9% és nem jár koncertekre 59,4%. A művészeti galériák esetében ez a megoszlás 16,3% állandó, 47% alkalmi látogató, és csupán 30,7% nem érdeklődik irántuk egyáltalán. A múzeumok mintegy 23,4 %-nyi hűséges látogatóval dicsekedhetnek; az alkalmi közönség 67,5%-ot tesz ki, nem jár múzeumba 9,1%. Országosan az utóbbi szám 61,3%. A váradi mutató javára billenti a különbséget a képzettségbeli különbség, valamint az, hogy városunkban az iskolások és óvodások oktatásában egyaránt használják a múzeumokat. A váradiak zenei műfajok iránti preferenciáit is vizsgálta a felmérés, itt 29,6% a dance, pop, rhytm and bluest választók aránya, 13,4% a klasszikus zenét, 9,6% az etno-, illetve a népzenét választotta. Még érdekesebb, hogy a táncokra is rákérdeztek, eszerint a váradiak 20,35%-a klasszikus táncot, a keringőt szereti, 14% a latin táncokat, 10,2% pedig a néptáncot. Az olvasói preferenciák sorában vezet az akció-, kalandregény és krimi 20,2%-kal, következik 12,5%-kal a szépirodalom és a kortárs szerzők, míg 12,2%-kal a történelmi, életrajzi, politikai tárgyú könyvek. A kulturális ajánlatról napilapokból, folyóiratokból, illetve plakátokról tájékozódnak, a kulturális esemény kiválasztásában pedig az érdekesség (24,1%), a minőség (14,5 %), illetve a fellépők ismertsége (12,3%) a meghatározó. Rendkívül népszerűek a tánckörök, a válaszadók 57,9%a vesz gyakran részt ilyeneken. 85,4% nagyon fontosnak tartja a gyerekek kulturális nevelését. A kultúra fontosságát illetően 29,5%-uk nyilatkozott úgy, hogy közepesnek, 32,5% úgy, hogy nagynak tartja. A kínálattal 26,9% elégedett; 52,2% éppen, hogy elégedett, 16,3% elégedetlen. A helyi kulturális élet fellendítésének zálogát 30,7% látja a kínálat bővítésében, 24% a minőség javításában, 15,2 % igényelne újdonságokat, 12,7% szerint erőteljesebb és célzottabb tájékoztatás kellene. A nem szokványos kulturális helyek közül a parkokat jelölték meg a legtöbben (72,5%). A turizmus fellendítésének érdekében az épületek restaurálását (92,9%), a minőségi turisztikai szolgáltatást (91,7%), illetve a nívós kulturális rendezvényeket (91,1%) tartják szükségesnek a váradiak. K.M. K. A vár a legfontosabb kulturális hely a váradiak szerint , ei’dsfyi riport ■ 2008. augusztus 21. Könyv Börtöntöltelék. Kurt Vonnegut kilencedik regénye ma is népszerű. A baloldali beállítottságú írónak ez az egyetlen műve, melyben az amerikai rendszer kritikáján túlmutatva, nyíltan kiáll a kommunisztikus eszmék mellett, ráadásul mindezt az Újszövetség egyik paszszusa, a hegyi beszéd sajátos, sokak által blaszfémiának tartott értelmezésével támasztja alá. Az író a kétkezi munkásoknak kijáró méltóságot és járandóságot követeli, követelné meg a magukat mások jótevőiként, az amerikai eszme zászlóvivőiként eladni vágyó, a jóságos polgár álságos maszkjában tetszelgő tőkésektől. És, ahogy az a „Záróbeszéd ”-ből kiderül, az államban sem bízik anynyira, hogy rá testálná a nép vagyonának kezelését. A humánum elveit szem előtt tartó „kormányzás” feladata ehelyett a kiváltságosan jómódú és a háttérből irányító filantrópokra várna. Walter F. Starbuck - a börtöntöltelék - története fanyar szatíra, Vonnegut egyik legnehezebb regénye. Kegyetlenül szembesít a jótékonyság valószerűtlenségével és a jótékonykodók társadalmi kitaszítottságával - olvastuk az e-kultúra ajánlójában. »2* *2* ♦$* *@* *2* *j» «I« «I» »2» «2* »J* *2* «I« TÉVÉ Femme Fatale. A burjánzó olimpia indái között nehéz egy oázist találni. De nekünk sikerült. Ez a sziget zombaton, augusztus 23-án „következik be”, illetve lehet, hogy már 24-én, ugyanis éjfélkor kezdi vetíteni a Duna TV Brian de Palma filmjét, a Femme Fatale-t. Hét évvel egy merész ékszerrablási ügy után, új személyazonosság mögé rejtőzve, visszatér Franciaországba Laure (Rebecca Romiji). Csábító vonzereje maga a kísértés: igazi végzet asszonya, Ann Nicolas (Antonio Banderas), a paparazzo lefényképezi, s ezzel életveszélybe sodorja. Vajon végzetessé válik-e az érdeklődés, ami a férfit ehhez az asszonyhoz fűzi? S vajon úgy fejeződik-e be a film, ahogy mutatja magát? Ezernyi látszólag nyomravezető jel tűnik fel a filmben, elhitetve velünk, hogy értjük a dolgot, de amikor Serra nyomozó (Thierry Frémont) felfedi az igazságot, felsóhajtunk: „Hát ez nem az, amire számítottunk!” Ahogy a pók szövi hálóját áldozata köré, úgy hálózzák be Nicolas-t, és a néző, csakúgy, mint Nicolas, ott találja magát a háló csapdájában vergődve. Mire végre rájövünk, hogy mit is művel Laure, akkor már késő. l l 'fU 'füz ÜJ N cn QJ Zsigmond Adél Vita nincs Ritkán fórumozok. Úgy is mondhatnám, hogy ritkán mondom meg a magamét. A tutit. Pedig lenne hol, hiszen a legtöbb internetes portálon van lehetőség kommenteket írni az egyes cikkekhez, bejegyzésekhez. Szabad a pálya az adott témában érdekeltek együttgondolkodására, a véleménycserére, egymás kiegészítésére, a vitára. És mégsem burjánzik termékeny véleménycsere a fórumokon. Az imént példáud találomra kiválasztottam egy zenés klipet a Youtube-on. Hallgatom a számot, görgetek lefelé, olvasom a hozzászólásokat. Kitalálják, miről folyt a „vita”? Hát nyilván Trianonról, a magyarokról, a románokról és a cigányokról (!). E két utóbbihoz társított jelzők száma végtelen, nem is sorolom. Pedig a szám végképp nem erről szól, halvány utalást sem lehet fölfedezni benne hasonló problémákról, hiszen mi köze is lenne egy dalnak a politikához? A szám egyszerűen csak az, ami: zene. Ennél nem kíván se több, se kevesebb lenni. Az igazi zenekedvelő kommentelők pedig tudják ezt, mégsem képes ez a kis fórumozó közösség kivetni magából a Trianonon feltüzesedett hozzászólót. Pedig elvileg többen tartoznak az előző csoportba, mint az utóbbiba. Csakhogy nálunk felé az szokta nyerni a vitát, aki a leghangosabban anyázik. Aki megmondja a tutit. Jól odavág. Aki országomat egy poénért alapon odamaszatol egy elmés, ámde annál üresebb mondatot vagy bekezdést. Aki saját személyes sérelmeit sírja el minden adandó alkalommal, és úgy tesz, mintha az globális probléma lenne. Nem mintha az ember személyes tapasztalatai, hétköznapi gondjai mit sem számítanának, de azért nem szerencsés ez alapján messzemenő következtetéseket levonni bármiről is. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy ha valaki ilyen zenét hallgat, annak hova kellene eltűnnie minél gyorsabban. Minimum a Holdra kellene kilőni, mert aki képes egy ilyen számot végighallgatni, hát pfiíj, az nem is ember. Az igazi istenkirály csak az, aki az olyan zenét szereti. A fórumozás mintha a megmondás szinonimája lenne mostanság, s ha így van, érvekre, ellenérvekre aligha van itt szükség. Vagy rossz irányban kattintgatnék?