Erdélyi Riport, 2010. január-június (9. évfolyam, 1-12. szám)

2010-04-16 / 7. szám

erdélyi riport ■ 201­4. április 18. jóban szüksége arra, hogy valamiféle megértés legyen. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ami Magyarországon megy ilyen téren, az túlzás. Amit hallok más országok­ról, mindenütt kialakul va­lamilyen két pólus a politi­kában, de talán nem kéne ennyire. ■ Verseskönyveidről szóló kritikákban kiábrándult­ságról írnak. A kiábrándult­ságoddal hogy állsz manap­ság? Ez a munkádat hogyan érinti? Azért ez nem csak külső, ha­nem belső is, mert az ember öregszik, és elmúlik negy­venéves, és akkor egyszer csak jön. Én utólag jöttem rá. Más már jó előre készül a negyvenéves válságára, mert tudja, olvasta, hogy annak el kell jönnie, és ak­kor tényleg lesz majd negy­venéves válsága. Én meg úgy voltam ezzel, hogy mért kéne hogy legyen? Az­tán elmúltam negyvenéves, és valószínűleg enyhén de­pressziós voltam évekig. Le­het, hogy most is, különben. De akkor talán inkább. Utó­lag úgy vettem észre, hogy azért volt. Én 2001-ben vol­tam negyvenéves, és az utóbbi két verseskönyvem­ben, az egyik 2001-es, a má­sik 2006-os, lehet, hogy ez ott van.­­ De hát a depressziónak az oka az is, hogy a külvilág­ban éppen mi történik, és te mit tudsz erre felelni. Bőven benne van. Nekem va­lamennyire egybeesik így a történelemmel az életrajzom, hogy ilyen fellengzősen fe­jezzem ki magam. 1961-ben születtem, és nagyjából vé­giglógtam a 80-as éveket. Egyetemre jártam tíz évig, ha összeadom. Tehát sikerült ki­tolnom a felnőtté válásomat nagyjából pont 90-re, amikor az ország is változott, és ez­zel a ma is fennálló poszt-►

Next