Erdélyi Riport, 2010. január-június (9. évfolyam, 1-12. szám)
2010-04-16 / 7. szám
erdélyi riport ■ 2014. április 18. jóban szüksége arra, hogy valamiféle megértés legyen. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ami Magyarországon megy ilyen téren, az túlzás. Amit hallok más országokról, mindenütt kialakul valamilyen két pólus a politikában, de talán nem kéne ennyire. ■ Verseskönyveidről szóló kritikákban kiábrándultságról írnak. A kiábrándultságoddal hogy állsz manapság? Ez a munkádat hogyan érinti? Azért ez nem csak külső, hanem belső is, mert az ember öregszik, és elmúlik negyvenéves, és akkor egyszer csak jön. Én utólag jöttem rá. Más már jó előre készül a negyvenéves válságára, mert tudja, olvasta, hogy annak el kell jönnie, és akkor tényleg lesz majd negyvenéves válsága. Én meg úgy voltam ezzel, hogy mért kéne hogy legyen? Aztán elmúltam negyvenéves, és valószínűleg enyhén depressziós voltam évekig. Lehet, hogy most is, különben. De akkor talán inkább. Utólag úgy vettem észre, hogy azért volt. Én 2001-ben voltam negyvenéves, és az utóbbi két verseskönyvemben, az egyik 2001-es, a másik 2006-os, lehet, hogy ez ott van. De hát a depressziónak az oka az is, hogy a külvilágban éppen mi történik, és te mit tudsz erre felelni. Bőven benne van. Nekem valamennyire egybeesik így a történelemmel az életrajzom, hogy ilyen fellengzősen fejezzem ki magam. 1961-ben születtem, és nagyjából végiglógtam a 80-as éveket. Egyetemre jártam tíz évig, ha összeadom. Tehát sikerült kitolnom a felnőtté válásomat nagyjából pont 90-re, amikor az ország is változott, és ezzel a ma is fennálló poszt-►