Szemle, 1921 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1921-01-16 / 1. szám
SZEMLE Ágoston Péter és Erdély zsidósága A napjainkban újra sokat hangoztatott zsidókérdéssel kapcsolatban érdemesnek tartjuk bemutatni, hogy miként vélekedett dr. Ágoston Péter is Erdély általálános viszonyairól és zsidóságáról. 1917- ben, amikor híres „Zsiók útja“ című könyve megjelent és miképpen áll ma ez a kérdés folytonos előtérben. Hogy mennyiben igazoltatik Ágoston nézete manapság, ennek az eldöntése jelen alkalommal nem célunk, de az elmondottakban fekvő gondolatok és meglátások érdekessé teszik e cikk felelevenítését. E nyilatkozatkor, a nagy háború dúlása idején, Ágoston szerint nem tudhattuk, hogy mit hoz a jövő s hogy hová jut zsidó kérdés. Ma már tudjuk és látjuk. És ezért az annak idején is elénk feltűnést keltett cikk, azt hisszük, hogy most is sokakat fog érdekelni. — A zsidó kérdés Erdélyben tényleg nem ■váltott ki különösebb hatásokat. Ez Erdély speciális viszonyaiból következik, ami természetes is. A galiciai zsidóság beszívódása elkerülte Erdélyt, nagyobb beözönlés inkább Romániából történt a háború folyamán. A tiszta, nemzetiségileg egységesebb szász, magyar és román területeken csak kis számban lakik a zsidóság s igy itt a kérdés nem is oly égetően szükséges. A jövőben azonban már ki fog alakulni és inkább kérdés lesz a zsidóság ügye. — A magyarországi keleti és nyugati részek zsidókérdését könyvemben is elválasztottam. A nyugati részen a zsidóság fejlődése fokozottabb, mint a keleti vármegyékben. Itt a zsidóság tisztán felekezetet képvisel s távol áll a nemzetiségi tendenciáktól, itt tehát a zsidóság bármely felekezettel egyformán bírálandó el. Erdélyben a beszívódás mindössze az északi vármegyékben volt intenzívebb, leginkább itt lehet zsidókérdésről beszélni, amit a közlekedés élénkülése fog még inkább felszínre vetni. Erdélyben külön erdélyi patriotizmus van, ami ott él minden erdélyiben s a zsidókérdés taglalásának az is fontos, hogy miképp áll szemben ez a zsidósággal. Erdélyben a zsidóság inkább akklimatizálódott, beleoldódott a magyarság érzelmeiben s a szűkebb hazával szemben érzelmi rokonszenv fejlődött ki. A bevándorlás érzelmi lényege az, hogy a bevándorló hozzáakklimatizálódik előbb a kisebb hazához s csak azután vesz fel érzelmi közösséget a teljes egésszel. Példa erre a bánsági bevándorlás, ahol a bevándoroltak előbb elnémetesedtek s csak a XIX. század óta kezd viszont az odavaló németség magyarrá fejlődni. Az Unióban is, a bevándoroltak először az egyes államok érzelmi közösségébe olvadtak bele s csak azután érlelődött teljessé bennük az állam iránti rokonszenv, így képzelem az erdélyi zsidó kérdést is. A bevándorló zsdóság, amely felveszi az erdélyi érzelmi közösséget, az a nagy magyar közösségbe fog beleolvadni. A szűkebb erdélyi patriotizmus maga is szakítás a zsidó nagyközösség érzelmeivel. Ha az erdélyi zsidóságba nem ömlik bele folytonos új bevándorlás, olyan lesz a helyzet, mint a Dunántúl, ahol az ortodox és neológ zsidóság — minden külső hatások nélkül együtt élő társadalmi differenciák nem érezhetők köztük. Erdélyben mindig megvolt a hajlandóság az ó-testameriomi felekezetiség felé, ez talán a zsidó kérdés megbírálását is könynyebbé teszi. Csak az marad állandó probléma, hogy a zsidó nemzeti törekvések mennyiben tűnnek el a második-harmadik generációban. Az orthodox és neológ hitközségek élete nem olyan elvált Erdélyben, mint például a tiszán túl. Bizonyítják a jelek és azok az esetek, mely szerint az orthodox hitközség neológ elnököt választott. Mind azt mutatja ez, hogy Erdélyben a kérdés nem nyugszik éles ellentéteken. Vannak alakulatok az orthodoxia és a neologia körében is, hol a zsidó kérdés jelentős következményeiről beszélünk. Orthodox és neolog elnevezés alatt nem vallási különbséget értek, azt külső megnyilatkozásában használom, amennyiben beolvadó és nem beolvadó zsidóságot értek ez alatt. Az orthodoxia mutatja általában azt a törekvést, amit például az írországi írek , a nemzeti nyelvhez való visszatérés propagálását. Erre nézve a galíciai és bukovinai zsidóság néhány évtizedes története ad bizonyságot, amelyrészeken oly eleven erővel törtek fel a zsidó törekvések, hogy itt külön zsidó kvalitást érlelt meg, melynek erősítésére szolgált az a törekvés, hogy a héber nyelv tanítása által azt a köznapi életbe vigyék. Ebből szintén konzekvenciát lehet levonni. — A zsidó kérdés követményét s általában, hogy mit hoz a jövő, ma még nem tudjuk. Ettől eltekintve, olyan nagy politikai problémák vannak folyamatban, amik az egész ország ügyeit befolyásolják s igy várniuk kell az idők alakulásait. FELLEGVÁR Mint egy nemes, büszke mén, Áll a város közepén, Áll, vigyáz, mint aki vár. Kopott, öreg Fellegvár, Tél viharja, fagy veri, Nyáron dúsak füvei, Utjain szeremes pár, Oly boldogok. .. Oh Fellegvár. Diák évek száz emléke, Mintha volnál párunk képe, Örökre magunkba zár, Drága, drága Fellegvár. Csak zenéjét ott tanultuk S pajzánsággal éltünk múltúnk, Ó de messze, messze már, Öregszünk már Fellegvár. Vár ? Csak nem is omladék, 5 a fellegek is messzi még, Mégis kemény, zord s halál, Ha megmozdul a Fellegvár. Mint egy sebzett, vad bölény, Dűl mindenen, anyák ölén, fiz útja nyomán, könny s vér jár, 5 akadály sincs... oh Fellegvár. (Esenel.)