Szemle, 1921 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1921-01-16 / 1. szám

SZEMLE Ágoston Péter és Erdély zsidósága A napjainkban újra sokat hangoztatott zsidókérdéssel kapcsolatban érdemesnek tartjuk bemutatni, hogy miként véleke­dett dr. Ágoston Péter is Erdély általá­­lános viszonyairól és zsidóságáról. 1917- ben, amikor híres „Zsiók útja“ című könyve megjelent és miképpen áll ma ez a kérdés folytonos előtérben. Hogy mennyiben igazoltatik Ágoston nézete manapság, ennek az eldöntése jelen al­kalommal nem célunk, de az elmondot­takban fekvő gondolatok és meglátások érdekessé teszik e cikk felelevenítését. E nyilatkozatkor, a nagy háború dúlása idején, Ágoston szerint nem tudhattuk, hogy mit hoz a jövő s hogy hová jut zsidó kérdés. Ma már tudjuk és látjuk. És ezért az annak idején is elénk feltűnést keltett cikk, azt hisszük, hogy most is so­kakat fog érdekelni. — A zsidó kérdés Erdélyben tényleg nem ■váltott ki különösebb hatásokat. Ez Erdély speciális viszonyaiból következik, ami természe­tes is. A galiciai zsidóság beszívódása elkerülte Erdélyt, nagyobb beözönlés inkább Romániából történt a háború folyamán. A tiszta, nemzetisé­gileg egységesebb szász, magyar és román terü­leteken csak kis számban lakik a zsidóság s igy itt a kérdés nem is oly égetően szükséges. A jövőben azonban m­ár ki fog alakulni és inkább kérdés lesz a zsidóság ügye. — A magyarországi keleti és nyugati részek zsidókérdését könyvemben is elválasztottam. A nyugati részen a zsidóság fejlődése fokozottabb, mint a keleti vármegyékben. Itt a zsidóság tisz­tán felekezetet képvisel s távol áll a nemzetiségi tendenciáktól, itt tehát a zsidóság bármely fele­­kezettel egyformán bírálandó el. Erdélyben a beszívódás mindössze az északi vármegyékben volt intenzívebb, leginkább itt lehet zsidókérdés­ről beszélni, amit a közlekedés élénkülése fog még inkább felszínre vetni. Erdélyben külön er­délyi patriotizmus van, ami ott él minden erdé­­lyiben s a zsidókérdés taglalásának az is fontos, hogy miképp áll szemben ez a zsidósággal. Er­délyben a zsidóság inkább akklimatizálódott, beleoldódott a magyarság érzelmeiben s a szű­­kebb hazával szemben érzelmi rokonszenv fejlő­dött ki. A bevándorlás érzelmi lényege az, hogy a bevándorló hozzáakklimatizálódik előbb a kisebb hazához s csak azután vesz fel érzelmi közösséget a teljes egésszel. Példa erre a bán­sági bevándorlás, ahol a bevándoroltak előbb elnémetesedtek s csak a XIX. század óta kezd viszont az odavaló németség magyarrá fejlődni. Az Unióban is, a bevándoroltak először az egyes államok érzelmi közösségébe olvadtak bele s csak azután érlelődött teljessé bennük az állam iránti rokonszenv, így képzelem az erdélyi zsidó kérdést is. A bevándorló zs­dóság, amely felveszi az erdélyi érzelmi közösséget, az a nagy magyar közösségbe fog beleolvadni. A szűkebb erdélyi patriotizmus maga is szakítás a zsidó nagykö­zösség érzelmeivel. Ha az erdélyi zsidóságba nem ömlik bele folytonos új bevándorlás, olyan lesz a helyzet, mint a Dunántúl, ahol az ortodox és neológ zsidóság — minden külső hatások nélkül együtt él­ő társadalmi differenciák nem érezhetők köztük. Erdélyben mindig meg­volt a hajlandóság az ó-testameriomi felekezetiség felé, ez talán a zsidó kérdés megbírálását is köny­­nyebbé teszi. Csak az marad állandó probléma, hogy a zsidó nemzeti törekvések mennyiben tűnnek el a második-harmadik generációban. Az orthodox és neológ hitközségek élete nem olyan elvált Erdélyben, mint például a tiszán túl. Bi­zonyítják a jelek és azok az esetek, mely szerint az orthodox hitközség neológ elnököt választott. Mind azt mutatja ez, hogy Erdélyben a kérdés nem nyugszik éles ellentéteken. Vannak alakulatok az orthodoxia és a neologia körében is, hol a zsidó kérdés jelentős következményeiről beszé­lünk. Orthodox és neolog elnevezés alatt nem vallási különbséget értek, azt külső megnyilat­kozásában használom, amennyiben beolvadó és nem beolvadó zsidóságot értek ez alatt. Az ort­hodoxia mutatja általában azt a törekvést, amit például az írországi írek ,­­ a nemzeti nyelvhez való visszatérés propagálását. Erre nézve a ga­líciai és bukovinai zsidóság néhány évtizedes története ad bizonyságot, amely­­részeken oly eleven erővel törtek fel a zsidó törekvések, hogy itt külön zsidó kvalitást érlelt meg, melynek erő­sítésére szolgált az a törekvés, hogy a héber nyelv tanítása által azt a köznapi életbe vigyék. Ebből szintén konzekvenciát lehet levonni. — A zsidó kérdés követményét s általában, hogy mit hoz a jövő, ma még nem tudjuk. Ettől eltekintve, olyan nagy politikai problémák van­nak folyamatban, amik az egész ország ügyeit befolyásolják s igy várniuk kell az idők alaku­lásait. FELLEGVÁR Mint egy nemes, büszke mén, Áll a város közepén, Áll, vigyáz, mint aki vár. Kopott, öreg Fellegvár, Tél viharja, fagy veri, Nyáron dúsak füvei, Utjain szeremes pár, Oly boldogok. .. Oh Fellegvár. Diák évek száz emléke, Mintha volnál párunk képe, Örökre magunkba zár, Drága, drága Fellegvár. Csak zenéjét ott tanultuk S pajzánsággal éltünk múltúnk, Ó de messze, messze már, Öregszünk már Fellegvár. Vár ? Csak nem is omladék, 5 a fellegek is messzi még, Mégis kemény, zord s halál, Ha megmozdul a Fellegvár. Mint egy sebzett, vad bölény, Dűl mindenen, anyák ölén, fiz útja nyomán, könny s vér jár, 5 akadály sincs... oh Fellegvár. (Esenel.)

Next