Erdélyi Szemle, 1929 (6. évfolyam, 1-16. szám)
1929 / 15-16. szám
ERDÉLYI SZEMLE 7 csapás, hanem a társas életben is hovatovább kényes helyzetbe került. Minduntalan összeütközései támadtak s akikkel összeütközésbe került, nagyon furcsán számolt el. „Kiirta“ őket a regényeibe „Kiirta ", igy mondták ezt a vásárhelyiek s állítólag csak idézték Tolnai feleségének, az imádásig szeretett szép aszszonynak fenyegetéseit, melyekkel megtisztelte ismerősei egyikmásikát, ha faséba talált kerülni velük. Annyi bizonyos, hogy Tolnai szinte páratlanul szerető családapa volt. Rajongott feleségéért és gyermekeiért s ha ezeket valami kellemetlenség érte, elkeseredésében nem ismert határt. Marosvásárhelyen pedig nem lehetett megóvni a Tolnai-családot kisebb-nagyobb kellemetlenségektől. Pedig az az intelligencia, mely olyan nagy örömmel üdvözölte őt a református parochián, jó ideig szíves hangulattal volt vele szemben. Báró Apor Károly, a királyi Ítélőtábla nagyműveltségű elnöke, kivel együtt alapították a Kemény Zsigmond Társaságot, rendkívüli szeretettel volt titkára iránt. Később dr. Bánffy Zoltán, a Béldi Gergely után következett új főispán tisztelte meg jóindulatával. A közönség azonban mindinkább elidegenedett tőle és Tolnai ez elidegenedés arányában mind nagyobb és nagyobb területéről húzódott vissza a szépirodalomnak, hogy a gúnyirodalomnak éljen. Pedig kiváló tehetségű és írni szépen tudó ember volt. Regényei közül a legtöbbet Marosvásárhelyen írta. Leghatalmasabb alkotása kétségtelenül „A nemes vér“. Az úgynevezett személyeskedő célzat azonban ebből sem hiányzik. Marosvásárhelyen legalább rámutogattak arra a főúri családra, amelyet ebben a regényében „kiirt“. Ezt azonban ellensúlyozta a regény érdekes historikuma, a közönségest jóval meghaladó ügyes felépítése, egy pár trópusának mesteri színezése, stílusának zamatos magyarossága. A Nemes vért nemsokára követte „A báróné ténsasszony“. Ez keltette talán regényei közül a legnagyobb feltűnést. A marosvásárhelyi viszonyokkal ismerősök ráismerni véltek e regény alakjaiban is az ottani társas élet ■egyik másik szereplőjére. Volt, akivel szépen bánt. Az öreg Dobolyi Sándort például, ki 1848-ban honvéd, majd Josephstadtba - fogoly s egy cikluson Marosvásárhely egyik képviselője volt nagyon szépen mutatja be, mint az igaz hazafiság nemes megtestesülését. Lázár Ádámot azonban, ki a Bach-korszakban hivatalt viselt s a provizórium alatt Felsőfejérben törvényszéki elnök volt. Ősz Ádám név alatt alaposan végig vesszőzi. Mint regény, mindazonáltal szinte művészi alkotás. Mikszáth Kálmán is ilyenként méltatja a Tolnai halála után megjelent egyik kiadás előszavában, hol a nagy palóc humoros hangulatából meglehetősen idegen, de annál értékesebb komolysággal mutat rá arra, hogy a nagytehetségű íret mint vitte mind mélyebbre mélyebbre a pasquill-szerű irodalmi alkotások ingoványaiba beteges érzékenysége, már-már embergyűlöletté fajult sötét felfogása.