Erdélyi Szemle, 1933 (18. évfolyam, 1-18. szám)
1933 / 1-2. szám
erdélyi szemle 21—2. szám Az erdélyi és bánsági magyar kisebbségi élet irodalmi, tudományos, politikai és gazdasági teendői az 1933. évre I. Az erdélyi és bánsági irodalmi élet horoszkópja 1933-ra Írta: WALTER GYULA Jósolni — hálátlan mesterség, különösen az pedig az irodalom és művészet területén. Mi lesz itt, ki tudja ? Ki lát a szívekbe és agyakba ? És a krónikás mégis jósolni mer. Tele van hittel és optimizmussal. Érzi, hogy tele van az irodalom és művészet robbanó, feszülő erőkkel, amelyek kitörnek és eget kérnek. Néha fénylő, napsütéses eget, néha felleget, hogy minél hamarabb elborítsa őket a feledés homálya. Az elmúlt évek produkáltak már néhány szép erdélyi sikert. Hol erkölcsit, hol anyagit, hol mind a kettőt. Reményik Sándor, Gyallay Domokos, Kisfaludy-tagsága, P. Jánossy Béla Petőfi-társasági kültagsága, P. Gulácsy Irén nagy könyvsikerei (Fekete vőlegények, Pax vobis), Markovics Rodion nemzetközi diadalai (Szibériai garnizon, egy féltucat nyelven, Az aranyvonat), Hunyadi Sándor: Feketeszarú cseresznyéje, Indig Otto: Torockói menyasszonya, Székely Mózes: Zátonya, Franyó Zoltán versfordításainak magasra értékelése és még sok más — mind-mind erdélyi sikerek. És ezt a számot még erősen növelni lehetne. Egész sor erdélyi író könyve jelenik meg Berlinben a Ludwig Voggenreiter-cégnél (Kovács Dezső, Gyallay Domokos, Erdély lelke, prózai antológia, Erdélyi költők, Walter Gyula), a budapesti Atheneumnál (Tamási Áron, Berde Mária, Nyirő József, Bartalis János, Makkai Sándor stb.) vagy másutt, — de ma már a „Nyíl“, ez az egyszerű és olcsó, füzetes regénysorozat is egymásután hoz erdélyi szerzőket (Szabó Mária, Ligeti Ernő, Donáth László, Marton Lili). Erdély tehát a gazdasági nyomorúság közepette is verekszi magát előre. Tekintélye, súlya, presztízse és értéke kétségtelenül van is az egyetemes magyar irodalmi életben. Bizonyítják ezt a róla szóló cikkek, tanulmányok, kritikai méltatások, előkelő revük és lapok közleményei, megemlékezései és a hasábjaikon szívesen szerepeltetett erdélyi írások is. A baj csak ott van, hogy Erdélyben haldoklik a könyvtermelés. Nincs kiadó és igy alig jelenik meg könyv. Pedig kötetre való agy születik itt bőségesen is. Mindenféle Az öregek (Dózsa Endre, Gyalui Farkas) éppen úgy dolgoznak, mint a fiatalok, egészen az „Új arcvonal“ s a nagyváradi „Tiztűz“ avant-gárdájáig. Az erdélyi írók fiókjai tele vannak szekérderékra való értékes kézirattal. Budapesti kiadók, színházügynökségek, szíházak — sok szép mindent áshatnának ki belőlük. Ma Erdélyben egyetlen komoly könyvkiadó a Szépmives Céh, a maga évenkénti 12 könyvével. A kár az, hogy igen szűk keretek között mozog s csak a maga zárt irótáborát szerepelteti. Értéknek azonban feltétlenül becsülendő, szép érték. Amiként azok az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Szemle, Pásztortűz, a Hírnök és a Vasárnap is a maguk nemes törekvéseivel és munkavégzéseivel. Értékek a dolgozó irodalmi társaságok is, az Erdélyi Irodalmi Társaság, az aradi Kölcsey Egyesület, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond, a nagyváradi Szigligeti és a temesvári Arany János Társaság. (Várjon a többiek: Szatmár, Nagykároly stb. mért hallgatnak?) De több egységet, rendszert és céltudatosságot várna tőlük mindenki irodalmi téren s éppen úgy a Kath. Akadémiától, az Unit. Irodalmi és a Károli Gáspár irodalmi társaságtól is; az érdeklődés nagyobb felvevését, mélyebb társadalmi visszhangot, nagyobb aktivitást. A Pen Klubtól pedig az írói öntudat felébresztését és az írók megszervezését. A haladás jelei mellett tehát vannak reális életjelek is. De ennél sokkal több kellene. Egységes, nagy összefogás. Kiadói vállalkozás létrehozása olcsóbb és drágább sorozatokkal a különböző társadalmi rétegek számára; erdélyi könyvhét, az erdélyi irodalmi termelés kollektív bemutatása, az írók gazdasági és erkölcsi megszervezése, a Könyvbarátok Egyesületének megteremtése, az erdélyi könyv megkedveltetése, tervszerű és céltudatos propaganda, az erdélyi élet szellemi erőinek koncentrálása egy nagy magyarság-nevelő és magyarság-emelő munkába, szoros és állandó kapcsolat létesítése az erdélyi irodalmi egyesületek és intézmények között — egyszóval és röviden : irodalmi közszellem és írói köztudat kialakítása, vagyis kulturális ön- és társadalmi nevelés. Tennivaló tehát ezernyi volna. Munkás is bőségesen akad. Csak egység és összefogás és akarat kellene és akkor 1933. irodalmi horoszkópja a gazdasági ínség ellenére is jobb, sokkal jobb lehetne, mint az elmúlt 1932. év elért kisebb eredményei és sikerei voltak. Irodalmi egyesületek vezetőségei, írók, sorstársak — nem volna-e érdemes megkísérelni egy közös, nagy munkaprogramm létrehozását és vállalását a külföldi mintára ? Talán csak meg kellene kísérelni és máris sikerülne?! Próbáljuk meg! Az Erdélyi Szemle írói közössége mindenkit szeretettel invitál meg ehhez a munkához. Beszéljük meg, mit kéne, mit lehetne csinálni ! Beszéljük meg és kezdjünk cselekedni is. * Képzőművészeti életünk, sajnos, nem mutat ennyire biztató képet. Nem azért, mintha nem volnának hasonlóan értékes festőművészeink, szobrászaink, hiszen Nagybánya, Arad, Temesvár és Kolozsvár művészei a legelső klasszist képviselik túl a határokon is, hanem azért, mert képzőművészeti életünk teljesen szervezetlen s csak annyi anyagi eredményt ér el, amennyit a művészek egyenként tudnak kiverekedni maguknak. Az ezen a téren történt lépésekről majd legközelebb számolunk be. ULímilIillilll UliiUUllUUft UiUJJUUUUl uummiimi mmmmmi mmimimn Mmnmmm U11I1U1IU1U1 aXl|Z|||X|||||A UllUUilUUU fTTTTTTTnTTTTTTrTTTnTTTTTTTTTTrTnTTTTTTTrnTTlNninttlrTTTTTTTTTTTTTTTUWUIIMMUN lllllliillfíii'tTTTTTTTTTTTTTT JEANETTE MAC DONALD a világhírű filmprimadonna, a napokban Budapestre akart jönni vendégszerepelni, de olyan horribilis fellépési díjat kért, hogy amiatt fellépése elmaradt.