Erdélyi Szemle, 1942 (27. évfolyam, Töredék)
hogy egyedül vagyunk. Ne higyjétek, hogy árván, egyedül állunk a nagy világban, — nem —*. Sok millió testvérnépünk van, akiket csak meg kell ismernünk, csak érintkezésbe kell velük lépnünk, hogy ismét hatalmasok és nagyok legyünk. A finn, észt, bolgár, török néprokonságot mindenki ismeri. De ezeken kívül még sok-sok millió turáni testvér él Dél- Oroszországban, Ázsia nagy síkságain, Indiában, Kínán keresztül egészen Japánig. Óriási a turáni népek száma, tömegük pedig sokszáz millió embert tesz ki. '* N V»' . ■ Tehát éppen úgy, amint nem vagyunk és nem voltunk barbárok, nem is állunk egyedül, árván a nagyvilágban. Ezért szeretett magyar testvéreim, tartsunk ki szilárd hit-tel fajiságunk, ősi dicsőséges múltúnk és nagyságunk mellett. Emelt fővel, büszke tekintettel, tele öntudattal nyugodtan kiállhatunk a világ színe elé, — olyan fenséges múlt áll mögöttünk, amilyennel egyetlen nemzet sem dicsekedhetik!!! . A magyar városok kulturális és szociális feladatai írta: HALÁCSY DEZSŐ Egyetemes nemzeti érdek és kötelesség a magyar városok szociális, kulturális feladatairól írni, beszélni és ezért cselekedni. De, ha netalán el akarnék hallgatni ezt a témát, ha valaki időszerűtlennek tartaná a városok szociális és kulturális problémáinak taglalását, akkor sem térhetnék ki a tárgy elől. Mert ma a szociálizmus eszméje a koreszme, szociálizmus hatja át a tömegek lelkületét és a városok akarva-akaratlanul már gyakorolják is az ú. n. városszociálizmust. A városok szociális tevékenysége nem mai keletű, — ez a történelmi időkbe nyúlik vissza — de az oly mérvű városszociálizmust, mint amilyent ma gyakorolnak a magyar városok, a korszellem és korunk szociális követelményei kényszerítettek a városokra. A szociális feladatok megoldásával párhuzamosan jár a városok kulturális feladatainak a gyakorlása. Nem elég a városi tömegek fizikai igényeit kielégíteni és az ú. n. „szegényügyet“ valahogy rendezni, hanem a lelki szükségletek kielégítéséről is gondoskodniuk kell a városoknak. Egyetemes nemzeti feladatnak azért nevezem a városok szociális és kulturális kötelezettségeinek a teljesítését, mert a városi tömegek képezik a nemzet gerincét és nagytömegű értékeit. Ha a városi lakosság nélkülözi a harmonikus rendet, a szociális gondoskodást és hiányát érzi a kulturális szükségleteknek, a nemzet legnagyobb értékei mennek veszendőbe. A városokban kristályosodik ki minden nemzeti érték, de ha hiányoznék a városok vezetőiben a szociális és kulturális feladatok iránt a készség és a jó érzék, akkor az értékek elsatnyulnának, elkallódnának és a városi tömegek proletársorsra jutnának. A magyar városok szociális feladatuknak az adott körülményekhez képest derekasan eleget tettek. Városaink ma hatszor annyit költenek szociális kiadásokra, mint az utolsó békeévben. Ennek magyarázata az, hogy a boldog békeidők óta a városok háztartását nagyon igénybe veszi a szociális, szegényügyi és népjóléti intézmények fenntartása. Nem érdektelen, ha idézem a Statisztikai Tudósítónak erre vonatkozó hiteles adatait: „Hogy a világháború után mekkora feladatokkal kellett a városoknak megbirkózniok, talán a legszembetűnőbben az bizonyítja, hogy míg 1913-ban, az utolsó békeévben Magyarország mai területén lévő városaink szegényügyi kiadásai alig haladták meg a 3.000.000 koronát, ma ugyanezek a városok 20,000.000 pengőt költenek szegényügyre és népjólét előmozdítását célzó intézményekre. Csupán három olyan városunk van, mely ma pengőben kifejezve kevesebbet költ szegényügyre, mint 1913-ban koronában: Kőszeg, Gyula, Kisújszállás. A békebeli kiadásoknál többet, de azok kétszeresénél kevesebbet költ szegényügyre: Hajdúböszörmény, Esztergom, Szentendre, Hajdúnánás, Miskolc. A legtöbb város a békebeli öszszeg háromszorosát, vagy négyszeresét kénytelen áldozni szegényügyre. Ebbe a csoportba tartozik összesen 20 városunk. A békebelinek négyszeresénél többet, de hatszorosánál kevesebbet költ szegényügyre Hódmezővásárhely, Szeged, Túrkeve, Hajdúszoboszló, Debrecen, Nagykanizsa, Kiskunfélegyháza. Végül 8 olyan városunk van, ahol a szegényügy és népjóléti kiadások összege az utolsó 3 év átlaga szerint a békebeli kiadás hatszorosát is felülmúlja. Estek: Budapest és Eger hétszeres, Szolnok nyolcszoros, Újpest, Sátoraljaújhely tizenegyszeres, Gyöngyös tizenkétszeres, Pécs tizenháromszoros, Kaposvár harminckétszeres kiadással.“ A magyar városoknak ez a felfokozott szociális tevékenysége minden elismerést és dicséretet megérdemel. A magyar városok átérezték ennek a tételnek az igazságát: „minden emberi közösségnek erkölcsi kötelessége, hogy bajba jutott vagy gyámoltalan tagjain segítsen.“ A fentiekből tehát azt is láthatjuk, hogy a városi költségvetések nem ok nélkül nagyok és az adózó közönség részéről sokszor kifogásolt tételek nem kerülnek rossz helyre. Kérdés most azután, hogy ha ily nagy összegeket emésztenek fel a szociális és népjóléti kiadások, mi marad a kulturális kiadásokra? Vagy egyáltalán költhetnek-e a városok kulturális célokra? Az bizonyos, hogy kulturális kiadásokra aránylagosan kevesebb jut a városok költségvetéséből, ami sajnálatos, de nem elítélendő. Nem elítélendő azért, mert elsősorban a népjólétet kell emelni, a szegénységet kell megszüntetni, a nyomort kell száműzni a városok falai közül. Ez szociális igazság. De vigyázni kell, hogy a városoknak ez a karitatív és népet menteni akaró tevékenysége oda ne fejlődjék, hogy dologtalan, munkátlan tömegeknek adjon ellátást. Aki a városok segítségét élvezi, az adjon ellenszolgáltatást és dolgozzék a városoknak, így azután kialakulhat az helyzet, hogy a szociális kiadásoknak egy része megtérül és jut majd nagyobb összeg kulturális célokra is. A szociális eszme térhódítása nemcsak azt jelenti, hogy pusztán szociális sebeket gyógyítsunk, szegényügyi és népjóléti intézményeket fenntartsunk. Ezek csak a testi szükségletek kielégítését célozzák. A tiszta és hamisítatlan szocializmus a lelket is számba veszi. Ezért amikor szociálizmusról beszélünk, gondoljunk a néplélekre is. A népművelődés, a városi tömegek kulturális felemelése velejárója legyen a fizikai segítségnek. Élelem, tüzelő, lakás mellett adjunk jó könyvet, színházat, filmet, utazási, üdülési lehetőségeket is a városi tömegeknek. Minden városnak legyen kitűnően felszerelt népkönyvtára, színháza, filmszínháza és előadótermei. Ahol lehet és ahol adva vannak a természeti és művészeti lehetőségek, fejlesszék tovább a városok a szabadtéri játékokat. Ennek nagy idegenforgalmi jelentősége is van. Különben a kulturális szempontoknál figyelembe kell venni az idegenforgalmat. Amelyik város tud magának idegenforgalmat teremteni, megsokszorozza életerejét, növeli pénzforgalmát és elősegíti a város fokozottabb kulturális fejlődését. Amikor a városok kulturális szükségleteiről és kiadásairól Ne hiányozzék asztaláról a 99TRANSILVANIA“ pasztőrözött szövetkezeti vaj Készítik a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségének tejfeldolgozó üzemei MAROSVÁSÁRHELY ÉS SZÉKELYKERESZTÚR