Erdővidéki Hírlap, 2016 (4. évfolyam, 1-51. szám)

2016-05-05 / 18. szám

2 ORSZÁG-VILÁG Nem csak a minimálbér, a közlekedési bírságok is növekedtek Május 1-jétől nem csak a minimálbér emelkedett, ha­nem a közúti szabálytalankodásokért kiszabható pénzbírságok értéke is. A jogszabályok szerint ugyan­is egy büntetőpont értékét a mindenkori minimálbér 10 százalékában határozzák meg, így a minimálbér 1 050 lejről 1 250 lejre való növekedésével egy büntető­pont értéke is 125 lejre növekedett az eddigi 105 lej­ről. Ez azt is jelenti, hogy a közúti szabálytalankodá­sokért kiszabható legkisebb büntetés május 1-jétől 210 lejről 250 lejre emelkedik (két büntetőpont érté­ke, Romániában ez a legkisebb kiszabható büntetés a közúti szabályszegések esetén). A jogszabályok sze­rint így vasárnaptól kezdődően a sebességhatár ki­sebb átlépéséért a három büntetőpont mellé nem 315 lejes, hanem 375 lejes bírságot szabnak ki a járműve­zetőkre. A biztonsági öv használatának elmulasztása miatt a büntetés értéke 315 lejről szintén 375 lejre emelkedik. A minimálbér emelkedése miatt az ittas sofőröket akár 2 500 lejes büntetéssel is sújthatják. (mediafax) Több pénz juthat a határon túli magyaroknak jövőre Bővülhetnek a külhoni magyarság különböző prog­ramjaira jutó magyarországi költségvetési források a jövő évben: a Bethlen Gábor Alap az idei 11,8 milli­­árddal szemben 20,93 milliárd forinttal gazdálkodhat. A 2017. évi központi költségvetési törvényjavaslat szerint a Miniszterelnökségen belül a nemzetpolitikai államtitkárság rendelkezésére álló keret az idei 5 mil­­liárdról 6,7 milliárdra növekszik A Magyarság Háza programjaira 216 millió forint áll rendelkezésre. A Határtalanul! tanulmányi kirándulási programra az idei 1,2 milliárddal szemben csaknem kétmilliárd fo­rintot különítenének el. Határon túli felsőoktatási fel­adatokra 800 millió jutna, ami közel duplája az idei összegnek. A köznevelés területén a támogatási elői­rányzat több mint 231 millió forint, határon túli kul­turális programokra közel 100 milliót különítenének el. A Rákóczi Szövetség támogatása 50 millió forinttal szerepel a büdzsé tervezetében. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet költségvetési kerete az ideihez hasonló­an 1,2 milliárd forint. A gazdaságfejlesztés területén a vajdasági programokra 7,6 milliárd, a kárpátaljai el­képzelésekre 5,2 milliárd, az erdélyiekre és a felvidé­kiekre 1-1 milliárd, a horvátországiakra és muravidé­kiekre fél-félmilliárd forint áll majd rendelkezésre. (mti) Már a CFR áraival versenyeznek a fapados légitársaságok A két fapados társaság, a Wizz Air és a Blue Air Ko­­lozsvár-Bukarest járatai komoly konkurenciát jelen­tenek nem csak a Tarom, de a CFR számára is. Tavaly októberben megtört a Tarom belföldi monopóliuma, a Blue Air ugyanis járatokat indított a Iasi-Bukarest útvonalon. Idén egy-egy erdélyi és bánsági városból is repülni fognak fapados légitársaságok a fővárosba: az európai piacvezető Ryanair Temesvárról, a magyar tulajdonban levő Wizz Air pedig Kolozsvárról. A fa­padosok megjelenése a belföldi piacon várható volt, ugyanis éves szinten a Tarom körülbelül 400 ezer utast szállít az említett három útvonalon, amihez hozzáadódik a CFR több százezer utasa. Egyelőre nincsenek adatok arról, hogy hány ügyfelet hódított el az állami tulajdonban levő konkurenciától a Blue Air, ám az biztos, hogy számolni kell vele, lévén, hogy a társaságnak a moldvai nagyváros és Bukarest között repülő gépeire egy jegy 32,9 euróba, napi árfolyamon számolva 147 lejbe kerül. Ez bagatell a Tarom belföl­di tarifái mellett, amelyek a vásárlás időpontjától füg­gően 400 és 1200 lej között mozognak. (maszol.ro) AKTUÁLIS 2016. május 5. - csütörtök Hagyományos népi mesterségek „Nekem ezt muszáj csináljam" - interjú Szőcs István erdőfüles kályhásmesterrel­­ Amikor az otthon melegéről beszélünk, szinte sokunknak eszébe sem jut az, hogy valójában minek is köszönhetjük ezt a szófordulatot, hiszen legelső gondolatunk természetesen a család meghitt hangulata, de ami a jó hangulathoz szüksé­ges, az a valódi meleg, aminek előállítására egy cserépkályha, vagy akár kandalló szükséges. A modern kor előrehaladtá­val rengeteg házban központi fűtéseket, villany-, vagy napelemek által termelt különféle fűtőtesteket szerelnek a laká­sokban, de az igazi melegséget mégiscsak elődeink által is használt és jól bevált kályhák melege biztosítja. Szőcs István erdőfüles kályhásmestertől érdeklődtünk, napjainkban mennyire elterjedt a cserépkályhák használata, és kik azok, akik még most is emellett a fűtési rendszer mellett döntenek, valamint érdeklődtünk a szakma elsajátítását illetően is. - Hogyan és mikor kezdődött a kályhás­mesterség iránti szeretete? - Édesapám kőműves volt, s már elemi is­kolás koromtól kellett menjek segíteni, mint aprómunkás, így tőle tanultam a kő­műves mesterséget. Azt szerettem volna folytatni, de elküldték Brassóba, szakisko­lába, hogy tanuljak valami „hivatalos” mesterséget is, így vasiparosként marós szakmát tanultam. Miután onnan hazake­rültem, a Köpeci Bányavállalathoz men­tem dolgozni, ahol 24 évet dolgoztam. Emellett a kőműves szakmát is folytattam, valahogy jobban vonzott, mint a vasipar. A bányászélet után hazaköltöztem, és 1983-ban a bardoci kályhásmester, Pap Gyula elhívott segédmunkásnak, mert ab­ban az időben rengeteg munka volt, s nem győzte egyedül. Első napon segéd voltam mellette, és második napra is el volt vállal­va egy kályha felrakása Székelyszáldo­­boson, ahova én reggel megérkeztem, de ő nem jött el, közbejött valami, és nekem nem szólt. Így egyedül fogtam neki, és be is fejeztem a kályharakást, este kilenckor már lobogott benne a tűz, amire ő megér­kezett. Emlékszem, 1000 lej volt akkor egy kályhának a felrakása, s amikor hazaér­tünk, én 500 lejt oda adtam neki, de nem akarta elfogadni, azt mondta, ezt én keres­tem, s tegyem el, de addig győzködtem, hogy az iskolát is megfizeti az ember, s ne­kem többet ért 500 lejnél, amit azelőtt va­ló nap tanultam, hogy végül elfogadta, de a könny összegyűlt a szemében. Attól a naptól még nagyon sokat dolgoztunk együtt, de idővel elmaradtunk egymástól, s 1990-től saját, bejegyzett vállalkozást in­dítottam. - Mi az, amit még szívesen végez a kály­harakások mellett? - Falfestést, szobafestést is végezek, a kő­­művességet sem hagytam abba, azt is na­gyon szeretem, látni azt, hogy a munkám után milyen maradandó nyomot hagyok, akárcsak a kályharakás után, hiszen mindkét munka évtizedekig is ki kell, hogy tartson. Egy jól felrakott kályha 25-30 évig is szolgál, azután kiég, s általá­ban újrarakatják, vagy újat rakatnak he­lyére. - Miben áll egy kályha felrakása, melyek azok a tényezők, amelyek elengedhetet­lenek a hosszú élettartamukhoz? - Legfontosabb az alapozás, és a jó össze­tevők. Az agyagot mindig a környékről használom, szinte minden faluban talál­ható egy agyaglelőhely, s fontos annak megkészítése, mert ha netán túl kövér az anyag, akkor hamar elrepedezik a belső rész, és füstölni fog a kályha. Nem haszná­lok semmilyen modern eszközt a felrakás­hoz, a régi, jól bevált módszert alkalma­zom. Egy szoba, vagy helyiség felmérésé­nél tudom, hogy mekkora kell legyen a kályha térfogata, és miként kell kialakítani a füstjáratokat, hogy optimális legyen az égés. Gondolkodtam azon, hogy megpró­bálok valamin változtatni, hátha kevesebb fával is lehet ugyanolyan hőt előállítani, de nem kockáztattam. A régi módszer, a ha­gyományos minta sikeres volt, bevált, és nem tértem el azóta sem attól. - Voltak-e inasai, s volt-e, aki ugyanúgy ellopta a szakmát, mint ahogyan ön is tette? - Voltak inasaim mielőtt még nyugdíjba jöttem, meg is tudtam fizetni őket, de most, nyugdíjasként nem vállalok annyit, inkább ismerősöknek, rokonoknak dol­gozom. A fiam és a két vejem is megtanul­ta tőlem a kályhásmesterséget, s tudom, hogy szükség lesz a munkájukra, mert egy jó cserépkályha pótolhatatlan. Főként az idősebb korosztály kedveli, de a fiatal há­zasok is rakatnak még, mindenkinek nem telik rögtön központi fűtésrendszerre, s van, aki meg is marad mellette, nem fel­tétlen azért, mert nincs pénze másra, ha­nem mert egy szépen felrakott kályha fel­ér egy bútordarabbal is. - Hozzávetőlegesen hány kályhát rakott fel eddigi élete során? - Ezt azt hiszem, nem tudnám soha össze­számolni, de sokat. Székelyszáldoboson körülbelül negyvenet, Erdőfülében is leg­alább hatvanat, itt Vargyason is­­az interjú készítésekor Vargyason dolgozott - szerk. megj.) csak a szomszédságban tízet rak­tam, de a környéken található kályhák leg­alább 85 százalékát ketten raktunk Pap Gyulával. - Meddig szeretné még folytatni, meny­nyire maradt meg a kedve a szakma iránt? - Én nem vagyok elfáradva, de érzem, hogy nem bírok már annyit, mint régen. Egy kályha felrakásához nem elég egy nap, de régebb volt, amikor reggel nyolctól éj­jel háromig felraktam egy hétsorost. Munka az volt mindig, és van most is, ha nem kályharakás, akkor egyéb. A kedvem az nem lankadt, sőt, túl nagy, az a baj. Amikor virrad, már lesem az órát, hogy pontos időben odaérjek a megbeszélt helyre. Nem tudok otthon ülni, nekem ezt muszáj csinálnom. Május 10-én 62. éve­met töltöm, de még nem fáradtam bele, úgy érzem. Igaz, régen tartottam állatokat is otthon, de mára más világot élünk, a disznót is megvesszük az üzletből, s ahogy a nóta is mondja, nem kapálunk, nem ka­szálunk, fazekas inasnak állunk. Lázár Szilárd A 62­ éves kályhásmester még nem fáradt bele a mindennapi munkába Szőcs István edőfülei kályhásmester Régi, kiégett kályhákat is felújít, ha kell lebontja őket az alapig és újból felrakja Erdővidéki Hírlap Megjelenik a Ferenczy Géza Egyesület kiadásában Szerkesztőség: RO-525100 Barót • Szabadság tér 19. • ISSN 2344-3928 E-mail: erdovidekihirlap@gmail.com • Honlap: www.facebook.com/ErdovidekiHirlap • Tel.: 0267 377 731 Főszerkesztő és műszaki szerkesztő: Lázár Szilárd Főmunkatárs: Benkő Levente Munkatársak: Bardócz Andrea • Böjte Ferenc • Demeter Zoltán • Lőrincz Sándor • Szabó Gyula­ Jenő • Tordai Iluska Keresztrejtvény: Forrai Tibor A lapban megjelent írások jogi felelőssége kizárólag a szerzőé. A szerkesztőség véleménye nem mindig azonos az írás szerzőjével. ■■ A:"______________________________________________________________________________________________________________)

Next