Erdővidéki Hírlap, 2019 (7. évfolyam, 1-49. szám)
2019-11-28 / 46. szám
• Folytatás az előző oldalról 9 „Ne várj nagy dolgot életedbe, kis hópelyhek az örömök../" Interjú Kiss Alpár nyugalmazott unitárius lelkésszel Az egyházi közösségen kívül vett-e részt, vállal-e szerepet a település életében? Ez csak természetes, ugyanis nagyapám és apám életében láttam és tapasztaltam, hogy milyen fontos szerepe van egy-egy kisebb vagy nagyobb helység, város életében a lelkésznek, tanárnak, tanítónak. Minden fontosabb eseményen részt vettem. Minden felkérésre igyekeztem pozitívan válaszolni és sokszor felkérés nélkül is vállaltam olyan feladatokat, amelyek a közösséget előbbre vitték, vagy legalábbis úgy gondoltam, hogy előbbre viszik. Említette, hogy 2014-ben Bárót város díszpolgári címével tüntették ki. Milyen érzés volt ezzel az elismeréssel szembesülni? Nagy meglepetés volt, ugyanis történelmet formáló vagy hatalmas, kiemelkedő munkát érzésem szerint nem mutattam fel. Minden, ami nagyobb megvalósításnak számítható, gondolok itt elsősorban a templom építésére, az közös munka volt, így az elismerés, ami ugyan névre szóló, az a közösségemnek, a velem együtt dolgozóknak szól. Családtagjainak részvétele a lelkészi, közösségi életben? Meghatározó szerepük volt, van. A feleségem ideérkezésünk első pillanatától állandó támogatóm volt céljaink elérésében. A lányunk, Abigél, aki férjével és két unokánkkal az Egyesült Államokban él, elsősorban lelkiekben volt, van velünk, azonban ott, választott hazájában szociális munkásként ugyanazt a lelkiséget képviseli, azokon igyekszik segíteni, akik rászorultak, akik támogatásra, biztatásra, tanácsra szorulnak. Történt-e csoda az életében? Megvallom őszintén, hogy a csodákban nem hiszek, olyan értelemben, mint ahogy egyesek hisznek. Hiszek azonban csodálatos dolgokban és történésekben, csodálatos emberi érzésekben, csodálatos összefogásokban és együttműködésekben, illetve azokban a mindennapi kicsiny csodákban, amelyekről Reményik Sándor Csendes csodák költeménye szól. Ha újra fiatal lelkész lehetne, akkor mit csinálna másképp? Ha újból fiatal lelkész lennék, akkor is hasonló nagy lelkesedéssel kezdeném meg a munkát és újra a közösségépítést tartanám elsődleges feladatomnak, annyi változtatással, hogy sokkal korábban kezdeményezném és szorgalmaznám egy közösségi ház felépítését. Egy egyházi közösségnek a templom mellett más közösségi terekre is szüksége van, ahol kisebb rendezvényeket, különféle tevékenységeket szervezhetnek folyamatosan, úgy a fiatalok, mind az érettebb generációk számára. Miért döntött úgy, hogy három évvel hamarabb hagyja abba az aktív szolgálatot? Döntésemnek elsősorban egészségügyi háttere van, de más okai is vannak. Rádöbbentem arra, hogy már nem tudom azzal a lelkesedéssel, azzal a higgadtsággal és hittel végezni a munkámat, mint amivel egykor megkezdtem, és ahogyan az évtizedek folyamán dolgoztam. Ugyanakkor arra is gondoltam, hogy a közösségemnek egy fiatal és dinamikus, egy több energiával és elképzeléssel bíró lelkész jobban a hasznára lehet. Remélem bebizonyosodik utólag, hogy döntésem nem volt hiábavaló. A nyugdíjas évei alatt mivel sze retne foglalkozni? Elsősorban az egészségi állapotomra szeretnék jobban odafigyelni. Ezen kívül konkrét elfoglaltságom lesz az apám által megkezdett, nagyapám és a saját élettörténetét tartalmazó leírásának gondozása, illetve az én életem történetével való kiegészítése, aztán majd, ha Isten is úgy akarja, kötetben való megjelentetése. Ezen kívül tevékeny tagja szeretnék maradni egyházközségemnek. Nem kívánok beleszólni utódom munkájába, hanem, amenynyiben igénylik, kérik tapasztalataimmal, tudásommal szívesen segítek. Mit tanácsol a fiataloknak, illetve a lelkészi pályára készülőknek? Azt tanácsolom, amivel engem is útnak indítottak: ember lenni mindig, minden körülményben! Tanuljanak és folyamatosan képezzék önmagukat. Úgy éljenek és dolgozzanak, hogy mindig felemelt fővel tudjanak járni. Emberség, tisztesség, becsület ölelje körül életüket és a lelkészségüket ne munkahelyként, hanem hivatásként éljék meg. Igyekezzenek a közösségük minél több tagjának a segítségére, hasznára lenni. Az utóbbi időszakban egyre több a női lelkész. Mi a véleménye a lelkészi szakma elnőiesedéséről? Örök életemben tiszteltem, becsültem és nagyra értékeltem a nőket. A változásokat követően egyre több nőt vettek fel a teológiára és én ennek örvendtem, mert egy női lelkész is el tudja végezni ugyanazt a munkát, amit egy férfi. Sok esetben talán még jobban is, mert egy női lélek sokkal érzékenyebb, mint egy férfié és könnyebben hozzáfér a hívek lelkéhez, adott esetben több tiszteletnek is örvendhetnek. Az utóbbi évek legátusi szolgálatai alatt sokszor megtapasztalhattuk, hogy a hozzánk érkező ifjú hölgyek ügyesek, talpraesettek, szépen beszélnek és a rájuk bízott szolgálatot kiválóan elvégzik. Mit tanácsol a baróti egyházközségben Önt követő lelkésznek/lelkésznőnek? Bárki legyen az, én azt tanácsolom, hogy elsősorban ismerje meg a gyülekezetét, férkőzzön a szívükhöz és próbálja meg folytatni azt a munkát, amelyet, mint közösség 1936 óta végzünk Baróton. Legyen egyenes, tisztességes, becsületes és találja meg az összhangot, mind a híveink, mind a város többi gyülekezete között. Kívánom, hogy legyen jó lelkésze ennek a gyülekezetnek, hogy én is szívesen jöjjek, jöjjünk és hallgassuk minél többször. Még van-e valami olyan, amit közölni szeretne? Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik életem munkáját segítették, értékelték. Megköszönöm egyházunk, egyházkörünk és egyházközségünk mindenkori vezetőinek és híveimnek az értünk hozott lelki és anyagi áldozatokat, megértést és barátságokat. Remélem, hogy még sokszor fogunk találkozni. Isten áldjon mindenkit! Tiszteletes úr, én is köszönöm a rám szánt időt és az őszinte válaszokat. A baróti egyházközség tagjaként, híveként én is megköszönöm a mindenkori támogatását és barátságát. Kívánok erőt, egészséget az elkövetkező időszakra és kívánom, hogy minél hamarabb sikerüljön azt a bizonyos háromgenerációs kötetet megírni, kiadatni. Isten áldja! Demeter Zoltán Barót, 2017. szeptember 28. A díszpolgári cím átvétele után a laudációt megíró és felolvasó Demeter Zoltánnal A baróti unitárius egyházközség kebli tanácsa 2017-ben