Erdővidéki Lapok, 2004 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2004-06-01 / 2. szám

vnamm lúmimi szeretet, az ismeretből fakadó szeretet vonzása annyira erős, hogy bármilyen messze is légy, haza ­kívánkozol. Visszahív a szülőföld, a Kormos, a Ba­rót vizének hangos csobogása, a Bika-, az Angyéli­­ka-, a Les és Gyertyános erdőinek a susogása vagy mélységes csendje. Vagy az a mese, legenda, mon­da, népdal, mellyel ezekhez a helyekhez kötött és gyönyörűséggel tölti el a lelkedet. Ez a vonzás a sí­rig elkíséri az embert, vagy talán még azon is túl. " (Markó László VII. osztályos tanuló, Olasztelek) Az Alsó- és Felsőles-tető nyergén átbillenve ereszkedünk le a Lesbeli pusztán, majd az erdei úton a Hidegaszó patakának a völgyébe. Kissé föl­felé menet az út melletti marton dacittufa te­lepeket láthatunk. A dacittufa egy üledékes kőzet­féleség, melyik a vulkáni kitörés alkalmával a lég­körbe jutott, majd a tengerbe lerakodott vulkáni hamuból keletkezett. A száraz kőzetrétegek gyen­gén zöldes színűek, ha megnedvesítjük sötétebb zöldekké válnak. Réges-régen cserépszenűen a tu­falapokkal erdei kunyhókat is befödtek. Nem volt tartós, de ideig-óráig védelmet biztosított az épít­ményeknek. Lefelé haladva nemsokára elérjük a természetvédelmi terület határát, amit a fehér ke­retbe festett piros négyszög jelez. A Búzaszikla (konglomerátum) mellett visz az utunk lefelé, ahol jobbra kanyarodik az út, követve a nyugatra for­duló völgyet, ahonnan nemsokára kilátunk a Var­­gyas völgyb­e. A völgy szádéban található a kör­nyék legnépesebb medvehagyma populációja. A medvehagyma (Allium ursinum) egy fokhagyma szagú évelő növény, ami általában hűvös helye­ken, lombhullató erdőkben, bükkösökben és gyer­tyánosokban él tavaszi aljnövényzetként. Bojtos gyökere és megnyúlt földalatti szára (hagymája) van, melynek folytatásában hengeres alakú földfe­letti szára és a hagymából kinövő elliptikus, pár­huzamos erezetű két levele van. A hagymának világos színű védlevelei vannak. A szár csúcsán helyezkedik el a boltozatszerű virágzat, melyet kez­detben barnás színű buroklevelek fednek. Április végén és május elején virágzik. A Hidegaszó völgy­torkolatánál enyves égerek, kőrisek és juharok kö­zött a patak hordalékkúpjának talaján él. Használ­ják fűszernövényként és gyógynövényként egya­ránt. A levelek nyersen fogyasztva, alaposan össze­vágva, megtisztítják szervezetünket a benne felhal­mozott méreganyagoktól. Csökkenti a vérnyomást, serkenti a bélműködést és erősíti a szervezet ter­mészetes védekezőképességét. A medvehagyma vé­dett növény! Átkelve a Hidegaszó patakán északra fordu­lunk, s a „Putypurutty” mezőn, a Vargyas pataka folyásával szemben megkezdjük a Felső Mátra való felmászást. A Putypurutty mezőn nagyon sok zergeboglárt (Troillus europaeus) találhatunk május végén. Sajnos az utóbbi években ennek az országosan védett növénynek is megcsappant az egyedszáma. Május végén és június elején a leg­­pompásabbak az itteni virágok. A mező külső sarkánál a Határárok mellett a ciheresben egy útnyom vezet át, amelyen elindulhatunk a csúcs felé. Utunk során egyre meredekebb ösvényeken kell kapaszkodnunk felfelé. Nyírfás és bokros-ciheresen keresztül foly­tatjuk utunkat, mígnem kiérünk a Szarvas tisztás­ra, ahol kissé nyugatra fordulva, egy keskeny erdősávon át kiérünk a Kopac tisztás szélére, ahonnan a legmeredekebb az út. Szikláról sziklára kapaszkodunk fel a Mai tetőre (930 m). Kiértünk, csodálkozunk, és itt Isten közelben, a hatalmas sziklák láttán gondoljunk saját apró mivoltunkra, mely állapotból csak nagyszerű tetteink emelnek a hegyek fölé. Lábaink alatt a Vargyas-szoros nagy­szerű sziklavilága, amelyből felhallatszik a Vargyas patakának zúgása. A sziklatornyok között bar­langszálak feketéinek. Ide látszik a kőmezei Tatár­sánc töltésének vonala, ami mellett a Tatárkápol­na romjai őrzik az évszázadok emlékeit. A magas­ban vércse vijjog s a hűvös szélben állva és bámul­va teljes pompájában kitárulkozik előttünk a mészkő szikla szoros ezernyi csodája. Tekintetün­ket körbe hordozva valahol a messzeségben Erdő­­vidék fehér tornyai sejlenek fel, a Baróti hegyek, a Bodoki havasok, a Margó és a Dél-Hargita vonula­ta, a Kakukkheggyel, tovább a Hargita magas he­gyei, a Madarasi Hargita hatalmas kalderája, ahonnan a Vargyas vize ered, még a Görgényi ha­vasok is látszanak. Előttünk a Hargita Fennsík egyenes felszíne, a Lázok és a bemélyülő patakok völgyei, az Erdélyi-medence dombvilága, aztán körképünk végén a Rika- Persányi-hegységen néz­hetünk végig fel a Királykőig. E lapszámunk támogatói IOU Kovászna megye Tanácsa 1 LI.YÍSKOZAUPfTVAXY Illyés Közalapítvány Communitas Alapítvány Firm­vid­éki t­anok

Next