Erdővidéki Lapok, 2006 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2006-03-01 / 1. szám

Akikért délben a harang szól 550 éve történt a nándorfehérvári diadal. 1456. július 22-én Hunyadi János világraszóló győzelmet aratott a Nándorfehérvárt ostromló II. Mohamed török szultán csapatai felett. A nándorfehérvári diadal a feudális Magyarország leg­nagyobb katonai sikerének mondható. II. Mohamed török szultán (uralkodott: 1451-1481) 1453-ban elfoglalta Bizáncot és birodalma fővárosává tette. A bizánci császárok utódjának tekintette magát. Európa és Ázsia legnagyobb ha­talmává akarta fejleszteni birodalmát. Megszilárdította uralmát a Balkánon, és először a Magyar­­ország kulcsának tartott Nándorfehérvár elfoglalására készült. A magyar bárók közül egy­edül Hunyadi János országos főkapitány és erdélyi vajda készült a vé­delemre. II Mohamed 1456. május elején kilencvenezer fős seregével Magyarország ellen vonult és július 3-án ostrom alá vette Nándorfehérvárt, ahol hétezer védő szállt szembe vele Hunyadi sógorának, Szilágyi Mihálynak a vezetésével. Július 14-én Hunyadi János 12 ezres reguláris és mintegy hu­­szonöt-harmincezer fős keresztesekből álló seregével az ostromlott vár közelébe ért. A keresztes felkelők szervezésében nagy érdemeket szerzett Kapisztrán János ferences szerzetes. A Dunát lezáró, 200 török hajót számláló hajóhadat Hunyadi véres küzdelemben áttörte és serege egy részével az ostromlott várba vonult, a többieket, főleg a kereszteseket, a Száva szigetén helyezte el. A szultán a folyamatos ágyúzások után 1456. július 21-én délután rendelte el az első rohamot a falak ellen, amelyeken már rések tátongtak. A szultán válogatott katonái, a janicsárok hamarosan betörtek a külső várba, sőt élcsapataik már a belső vár nagy központi terén har­coltak. A helyzet válságos volt. Hunyadi mindenütt ott volt, kétszer is kivetette nehézlovasaival a várudvarról az ostromlókat. A harcok egyik szünetében Hunyadi hajóra szállt, és újabb csapa­tokat vitt a várba. Éjfél felé újra rohamot indítottak a törökök. A janicsárok most is betörtek a várba, mások pedig a falvakat vívták. A belső vár falán egy török zászlót kitűzni akaró janicsárt Dugonics Titusz próbált ebben megakadályozni, s mivel másként nem bírt vele, zászlóstól együtt magával rántotta a törököt a mélybe. Ez a hőstett megsokszorozta a várvédők erejét, kitartását. Amikor Hunyadi látta, hogy az ostromlók fáradnak, a lovasságával rácsapott a belső vár udvarán harcoló jani­csárokra, és teljesen megtörte az ellenállásukat. Kiverte a törököket a várból sőt a falakon túl is üldözte őket. A védők július 22-én hajnalban teljes győzelmet arattak. A török sereg nagy veszteségeket szenvedett, a pasák azt tanácsolták a szultánnak, hogy vonuljon vissza. Mohamed azonban pihenőt rendelt el, a döntést attól tette függővé, hogy mit tesznek a magyarok. Hunyadi és a védők is pihentek, mivel súlyosak voltak az ő veszteségeik is. A keresztesek azonban - mivel a harcokban még nem vettek részt - 1456. július 22-én délután a Száván átkelve, Hunyadi tilalma ellenére, megtámadták a szultán táborát. A kialakuló harcba mindkét részről egyre többen kapcsolódtak be. Az ütközetben a kereszteseknek sikerült elfoglal­niuk az ázsiaiak táborát. Erre a szultán az ágyúi fedezetére rendelt ruméliai lovasság élén megin­dult a győztesek ellen. Hunyadi felismerte a lehetőséget, a várból kitört a nehézpáncélos lovasságával és a védelem nélkül maradt török ágyúállásokat elfoglalta, s azokat a törökök ellen fordította. Közben Hunyadi lovassága folytatta támadását, és oldalba támadta a szultán jobb­­szárnyát. A két tűz közé szorított törökök nem sokáig állták a harcot, súlyos veszteségeket szenvedve megfutottak. A vert had és a sebesült szultán csak valahol Szófia környékén állt meg. Hunyadi János fényes győzelmet aratott, de már nem volt ereje az ellenség üldözésére. Óriási volt a zsákmány: az ostromtüzérség és további 300 kisebb ágyú, az egész török tábor a kincseivel együtt. A törökök Nándorfehérvár alatti veszteségét a kortársak 35-40 ezer főre becsülték. A nagy győzelmet "törökverő" Hunyadi sem tudta már kiaknázni, mivel a táborban dúló pestisjárvány őt is elérte, és 1456. augusztus 11-én Zimonyban elhunyt. A nándorfehérvári diadal azonban 70 évig távol tartotta a Török Birodalmat Magyarországtól A déli harangszó pedig, amelyet Calixtus pápa még 1456. június 29-én rendelt el a Nándorfehérvár elleni török támadás kivédésére irányuló könyörgésként, a diadal után a győzelem jelképe lett. 1456. július 22-e óta minden délben, minden templomban a nándorfe­hérvári diadal emlékére kondulnak meg a harangok, és hirdetik a magyar hősöket. Jegyzet­­Mitták Ferenc: 1000 év krónikája. Debrecen, é.n. 208-209. alapján _____________Edmidski .Lapok — 3

Next