Esély, 2003 (14. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Borsody Gyöngyi: Feminista gondolatok az új Európai Közösségről
Borsody: Feminista gondolatok az új Európai Közösségről különböző vetületeit jelentik, s egytől egyig a szubjektivitás kérdéséről szólnak - mind politikai, mind elméleti értelemben. Ekkor - ahogyan más, a nők által jelenleg folytatott tevékenységek esetében is - arról van szó, hogy újra elsajátítjuk és újraértelmezzük identitásunkat, értékeinket és gondolatainkat egyaránt. A szubjektivitás újraértelmezésének folyamatával az is együtt jár, hogy a nők folytonosan újra elsajátítják saját identitásukat, szexualitásukat, eszméiket. A gondolkodók Arisztotelésztől kezdve egészen Freudig a nőket mozdulatlannak, vagyis passzívnak és meglehetősen inaktívnak írják le. A passzivitás parancsa súlyos teherként nehezedett a nőkre, és mindenekelőtt függő társadalmi helyzetet írt elő számukra. A nők fizikai, szellemi és intellektuális szabadsága előtt a történelem során roppant korlátok álltak. A mobilitás a szabadság egyik aspektusa, s mint ilyen, a nők számára valami újat és érdekeset jelent. Az, hogy szabadon közlekedhetnek, hogy oda mehetnek, ahova akarnak, olyan jog, amelyet a nők csak most nyernek el. Gondoljunk csak arra, hogy a nőmozgalom miképp karolta fel a mobilitás ügyét, különösképp a „vedd vissza az éjszakát" kérdését illetően, amely a szexuális erőszakkal szemben meghirdetett kampány volt. Az, hogy jogosulttá váltunk arra, hogy oda menjünk, ahová akarunk, anélkül, hogy fizikai vagy pszichikai büntetést szenvednénk el azért, hogy ott vagyunk, tehát az, hogy a nők jogosulttá váltak a mobilitásra, rendkívüli eredmény. A fizikai dimenzió itt csupán az egyik szempont. A mobilitás a szellemi alkotás terére is utal, vagyis arra, hogy a magunk számára szabadon alakíthassunk ki új életvitelt és saját reprezentációs sémákat. A szellem szabadsága a fizikai mobilitás megfelelője. Szerepét tekintve ahhoz hasonló az éjszaka visszavétele, ahogy a nőkutatás teoretikusai is visszahódítják a „felfedezetlen kontinenst" mindazoktól a reprezentációktól, amelyekké azt torzították. A mobilitás révén juthatunk el önmagunk megfelelő reprezentációihoz. A nők a történelem során talán azért váltak nomáddá, mert nem lehettek első osztályú állampolgárok. Azonban a nők számára ma az jelent kihívást, hogy a nomád állapot pozitívumait összekapcsolják a női nemi szerepért érzett felelősségtudattal. Más szóval azzal, hogy elismerjük az „internacionalizmus" összetettségét, együtt jár az is, hogy ütköztetjük a nőket egymástól elválasztó és megkülönböztető sokféle különbözőséget, ahelyett, hogy az internacionalizmust a globális testvériségnek egy újabb, hamisan megnyugtató, átfogó meghatározásaként alkalmaznánk. A nők ma már nem globális száműzöttek, inkább lokálisan elhelyezettek, emiatt elhelyezkedésük is különböző és sokféle. Vajon transzkulturális és lefordítható álláspontot képvisel-e a lázadásnak és látásmódnak az a keveréke, amely a feminista programot jellemzi? Vajon a feminista terminus elég fogékony lehet-e a különbözőségekre ahhoz, hogy képviselje a nőket egyesítő politikai akaratot? Azok a feministák, akik elismerik a sokféle elhelyezkedés és a kulturális diverzitás jelentőségét, a következő fontos politikai kérdéssel szembesülnek: vajon ez a tudatosság - a különbözőségek elismerése - miképp Esdy 200315