Esély, 2003 (14. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Borsody Gyöngyi: Feminista gondolatok az új Európai Közösségről
Borsody: Feminista gondolatok az új Európai Közösségről fiatal nők elgondolkodjanak, miben áll saját politikai szubjektivitásuk és állampolgári érzületük. A nemzetiség és állampolgárság kérdésének áttekintése különösen halaszthatatlan a növekvő rasszizmus és idegengyűlölet korában és - anélkül, hogy az etnocentrikus nacionalizmus csapdájába esnénk - nemcsak lehetséges, de szükséges is a nemzetállam fogalmának tárgyalása. Véleményünk szerint a feminista kutatás különösen a tekintetben eredményes, hogy nem rasszista alapról gondolja el az állampolgárságot, mivel a leglényegesebb kérdés éppen a nemzet közösségében való részvétel. Egyetlen nemzetközi nézőpont sem lehet teljes, ha az nem a nemzeti identitás világos megértésén alapszik. A kérdés továbbra is az: milyen értékekre kívánunk támaszkodni, hogy a világ polgárai, mégpedig tevékeny polgárai lehessünk és elkerüljük azt, hogy globális száműzöttekké váljunk? A nő mint nomád, a nő mint migráns A száműzött nő képzetét kiegészíthetjük a nomád és a migráns képzetével. A nomádról én mint az „eszmékben gazdag nő" modelljéről beszélek:13 a nők küzdelmeinek történetében már a kezdetektől jelen van a nemzetközi szemléletmód. Nemcsak a feminizmus mint ilyen tekinthető nemzetközi mozgalomnak a 20. század más fontos társadalmi mozgalmaihoz hasonlóan, hanem szellemi értelemben már a nőkutatás fogalmi rendszere is intenzív nemzetközi hálózatépítés eredménye. Példaként említhetjük, hogy a 20. században megjelent legjelentősebb feminista könyv - Simone de Beauvoir A második nem című műve, amelyet 1949-ben Franciaországban adtak ki - kiváltott ugyan némi bosszankodást és számos rosszindulatú megjegyzést, mégsem robbantott ki forradalmat. Egészen az 1960-as évekig vártunk arra, hogy az amerikai nőmozgalom második hulláma végtére felismerje, hogy Beauvoir könyve valóban világfordító elemzés. A második nem megjelenésének folyományaként csak azt követően jött létre a nőkutatásoknak nevezett diszciplína, hogy Kate Millett, Tirace Atkinson és Shulamith Firestone műveiket Beauvoir elemzésének szentelték. Egy transzkontinentális amerikai kapcsolat létrejöttére volt szükség ahhoz, hogy Európában az 1949-ben Párizsban kiadott kötetet mint forradalmi művet méltassák.14 Az amerikai elemzések nélkül talán rejtve marad a könyv felforgató hatása. Ez csak egyetlen példa a folytonosság hiányára, amellyel számtalanszor találkozunk a feminista eszmetörténetben: a nők számára a nemzetközivé válás a törékeny örökség megőrzésére kínál lehetőséget. Mindez természetesen nem korlátozódik a nőkutatásra vagy a feminista gondolkodásra. A teljes eszmetörténet ilyen szétválásokból, transzatlanti fordulatokból és szakadékokból jött létre. Megismétlem: úgy is 13 Dale Spender, Women of ideas, London/Boston/Melbourne: Ark Publications, 1982. 14 Számos amerikai feminista utal erre a transzatlanti kapcsolatra, például Alice Jardine és Donna Stanton. Ld. Hester Eisenstein és Alice jardine, The Future of Difference, Boston: G. K. Hall, 1980. Esély 200.1/5