Esély, 2006 (17. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Budai István - Csoba Judit - Goldmann Róbert: A szociális képzések magyarországi fejlődésének főbb állomásai
Budai Csaba - Galdmann: A szocális képzések musgatorszást fejlődésének fiabb állomásai indítására. „A képzés célja olyan szociális szakemberek képzése, akik egy megreformált szociálpolitikai rendszer különböző pontjain, megfelelő szaktudással, tudatosult értékekkel és érett személyiséggel képesek arra, hogy hozzásegítsék a hozzájuk fordulókat adott problémáik megoldásához, enyhítéséhez" (Hegyesi - Talyigás 1986, 176. old.). Nemcsak a szakma, hanem a rendszerváltás előtti egész társadalom is a „reform-korszakát" élte ekkor. A politikai, társadalmi, gazdasági változások hatására 1987-ben létrejött a Szociális és Egészségügyi Minisztérium (tovább SZEM), amely a társadalmi problémák kezelésére vonatkozóan új szemléletet hozott, s nevében kormányzati szinten elsőként vállalta a szociális szakma támogatását. A minisztérium létrejöttével párhuzamosan a Gesztori Bizottság jogutódaként megalakult a miniszter szakértői testülete, a Szociális Képzési Bizottság (tovább SZKB), amelynek feladata a magyarországi szociális képzések felállítása és beindítása volt (Hegyesi 1997). A felsőfokú képzéssel párhuzamosan a középfokú szociális szakemberképzés kezdetei is a nyolcvanas évek közepéig vezetnek vissza. 1985-ben a pécsi Apáczai Nevelési Központban egy a szakmai képzést előkészítő szakmai alapozó, szemléletformáló, de szakmai végzettséget meg nem adó programot (egy induló gimnázium induló programja) indítottak el, melyet azután 1987-ben Kiskőrösön a Petőfi Sándor Gimnáziumban is bevezettek. A nyolcvanas évek második felében főként kisvárosok gimnáziumai mutattak egyre nagyobb érdeklődést az új képzés iránt. A középfokú képzésben fontos esemény volt, hogy az egri Egészségügyi Szakközépiskola 1988 szeptemberében elindította a középfokú szociális munkásképzés első évfolyamát. A képzésre érettségivel és legalább kétéves szakirányú szakmai gyakorlattal lehetett bekerülni. A középfokú képzésben az áttörést az SZEM-nek az Országos Pedagógiai Intézettel (OPI) kötött szerződése hozta. Az OPI kutatócsoportja összefogta a középfokú szociális képzés kezdeményezéseit, kidolgozta a szociális asszisztens-képzés tantervét, és gondoskodott a négyéves kísérleti folyamat menedzseléséről, mely lehetővé tette a szakképzettség hivatalos beillesztését a középfokú képzési rendszerbe. Az 1989/90-es tanév a szociális szakemberképzés szempontjából fordulópontnak számít. Ebben az évben két helyen indult kísérleti képzés: Szekszárdon általános szociális munkás-, Esztergomban pedig szociálpedagógus-képzés. A képzés kialakulásával párhuzamosan elindult a szakma „önszerveződése" is. 1987-ben a Terézvárosi Családsegítő Központban Szociális Munkás Klubot szerveztek, amely alapja lett az egy évvel később megalakuló Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (Tordainé 1996). 1987-ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és az ELTE BTK közös szervezésében elindítottak egy Szociálpedagógiai Műhelyt. 1988- ban az ELTE BTK oktatói és hallgatói létrehozták a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesületet (Győri 1996). A kialakult szakmai műhelyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy állandóan napirenden legyenek a formálódó képzések legfontosabb kérdései. A viták a szakma születésének természetéből adódtak, hiszen az egyik képzést alakító csoport a pedagógiához, gyógypedagógiához, re- Estly 2006/253