Esti Budapest, 1952. július (1. évfolyam, 75-101. szám)

1952-07-28 / 98. szám

PARTÉLET A jó nyári előkészítés biztosítja az őszi oktatás sikerét Ha házat építenek, az alapjánál kezdik. Mennél zilárdabb az alap, annál biztosabban áll majd az épület, annál magasabbra lehet rakni a alakot. S nemcsak a kőművesmesterségnél, de bármi más idén hasonlóképpen a jó alapól függ a későbbi siker, így van ez a propagandamunkánál. Az oktatási évad eredményességét, a politikai iskolák, láderképző tanfolyamok magas színvonalát a megfelelő nyári előkészítés biztosítja. Az előkészítésben elkövetett hibák, hiányosságok később alaposan megbosszulják magukat a legkisebb lazaság, hanyagság nem marad rejtve. A múlt oktatási évad tapasztalatai bizonyítják, hogy ott, ahol a propagandista gyengén készült fel, az előadások alacsony színvonalúak voltak, ott a hallgatók kedvetlenül, immel-ámmal vettek részt az órákon s nem fejlődtek, nem gyarapodott a tudásuk, ahol a hallgatókkal nem beszélték meg előzőleg, hogy milyen oktatási formában akarnak részt venni, nem hívták fel figyelmüket a tanulás fontosságára, ott minden esetben magas volt az iskolákon a hiányzók száma. Fel kell tehát számolni az oktatási évad helytelen előkészítéseiből eredhető hiba okat. Számos hiányossággal találkozhatunk a propagandisták kiválogatásánál. Sok helyen alacsony képzettségű elvtársakat osztanak be előadónak. A Rákosi Művekben, például középfokú politikai iskolai vezetőket minden átmenet nélkül konferenciavezetőnek osztottak be, kockáztatva ezzel nemcsak a konferencia színvonalát, de az elvtársak fejlődését is, amikor erejüket meghaladó feladatokat bíztak rájuk. A Láng-gyárban a propagandisták megkérdezése nélkül határozták el, ki milyen fokon tanít majd az oktatási évadban. Sok példa mutatja, hogy a pártbizottságok lebecsülik az ellenőrzést, nincsenek tisztában az ellenőr feladatának jelentőségével. A Ganz Villanyban egy idős elvtársnőnek, aki képzetlensége miatt nem akart propagandista lenni, azt mondták: „Nem baj, akkor jó lesz ellenőrnek". A Landler Jenő Járműjavítóban hasonlóképpen bíztak meg ellenőri teendőkkel olyan elvtársat, aki sok elfoglaltsága miatt nem tud kellően készülni az anyaggal. Az ellenőrnek olyan képzettnek kel lennie, hogy észrevegye a politikai iskola, konferencia munkájában mutatkozó hibákat, segítségére legyen az iskolavezetőnek. örömmel jelentik egyes pártbizottságok, hogy ők már a hallgatók kiválogatását is befejezték. Közelebbről megnézve azonban az látszik, hogy sok helyen felületes munkát végeztek az elvtársak. A Ganz Vagon I1-es alapszervezetében például a gép mellett munkaidő közben beszélgettek a dolgozókkal, amikor a „beszélgetés" természetesen csak néhány mondatra korlátozódott. De hasonló a helyzet az Egyesült Izzó gépműhelyében is. Viszont igen alapos, gondos munkát végeztek a Hallgatók kiválogatásánál a Darugyár- ban. A propagandamunka nem független a pártépítés többi feladataitól, tehát a propagandamunkai előkészítését szolgáló beszélgettések sem szorítkozhatnak csak a tanulásra. Amikor a jövendős hallgatókkal foglalkoznak, be-széljenek a párt előtt álló feti adatokról, az alkotmány ün- nepére tett felajánlások teljesítéséről, a kommunista példamutatásról is. Segítsenek meg-valósítani a PB-nek a párttagok aktivizálásáról hozott határozatát. S az alapos előkészítés sikerei az őszi oktatási évadban a hallgatók elméleti felkészültségében, a pártépítő és termelőmunka megjavulásában egyaránt gyümölcsöznek majd. ! ! Megalakult a Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete A Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete vasárnap tartotta alakuló közgyűlését a vasas szakszervezet székházában. Az új szakszervezet a helyi ipar dolgozóit tömöríti, ezek eddig szakmák szerint más-más szakszervezet tagjai voltak. Az új szakszervezet magában foglalja a helyi ipari minisztérium dolgozóit és a Városi Tanács városgazdasági dolgozóit, így a vízmű, a csatornázás, a köztisztaság dolgozóit, a kéményseprőket, házfelügyeleket, a fodrászokat és a háztartási alkalmazottakat. Az elnökség megválasztása után Seprényi Sándor elvtárs, a Közalkalmazottak Szakszervezete elnökségének tagja, az új szakszervezet előkészítő irodájának vezetője tartotta meg beszámolóját. Elmondotta, hogy a helyi ipar fontosságára jellemző: míg 1949-ben 441 millió forint értékű áru volt a termelés, 1954-re ezt 2885 millióra kell fokozni. A helyiipar ebben az évben lemaradt tervével, nem teljesítette feladatát. Seprényi elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy mindenek előtt meg kell alapozni a helyiipari üzemekben az eddig elhanyagolt sztahanovista és újítómozgalmat. A szakszervezet gondja legyen az, hogy tartsák be a pontos határidőket, ragaszkodjanak a jó minőséghez. A mosó- és takarító vállalatoknál fokozatosan vonják be a női dolgozókat. A vita után az új központi vezetőség megválasztotta a szakszervezet vezetőit, elnök: Seprényi Sándor elvtárs, titkárok: Gábor Márton és Futó Erzsébet. Vendégek Csillebércen A hazánkban tartózkodó kínai úttörő-pajtások a hét végén meg-érkeztek az Úttörőtáborba, magyar pajtásaikhoz. Méltóan a hős vörössipkásokhoz SZIANNAK GYERMEKKORI EMLÉKEK, az amelyeket sohasem felejtünk el. Sőt, olyanformán állnak ezek az idővel, mint az ókor; minden nappal csak értékesebbek lesznek. Esztári Antal így gondol vissza a nádudvari estékre. A nagy sötéttel nehezen birkózott az aprócska petróleumlámpa és a nagymama, egy régi kalendáriumból olvasott fel a családnak,szomszédoknak. Kossuth Lajosról, a szabadságharcról, a vörössipkás honvédekről beszélt. Antinak kerekre nyílt a szeme... rk nEM MERT FÉNYES KATONARUHÁKRA PC GONDOLNI, hanem csupán arra, hogy letehesse a négy polgárit, bejuthasson valami kis állásocskába és filléreivel segíthesse nyomorgó szüleit, négy testvérét. Semmit se szeretett jobban, mint tanulni. Nemcsak apja robotolt mindenféle munkahelyen, hanem anyja is varrt éjszakánként, Antal pedig elment dolgozni a vasúthoz, csakhogy magánúton letehesse a négy polgárit. Mégis odáig jutottak, hogy veszélyben forgott a negyedik osztály, mert nem volt pénzük s amikor a család helyzete a legreménytelenebbé vált, a háború is sújtotta őket. Aztán egy napon a faluba tankok érkeztek, dübörögve. A csillag olyan vörös volt rajtuk, mint egy új élet reggelének első fényei. SZERKILENCSZÁZNEGYVENNYOLC Új egyik DECEMBER ÉJSZAKÁJÁN nem tudott elaludni Esztári Antal. Akkor már bent laktak Debrecenben, apja a Magasépítő Vállalatnál dolgozott, édesanyjának is teljesült kívánsága: gyárba került. Ő hetedik gimnáziumba járt, ösztöndíjat kapott. Az utóbbi három évben olyan természetesnek vette, hogy az élet simán gördül, mint a gyermek játékkarikája, hogy a tegnapi álmokból valóságot formál a ma. És ezen a napon olvasta el a Mindszetlyvádiratot. Az éjszaka sokat tanult. TÍZ ÉRETTSÉGI UTÁN NÉHÁNY HOCZI NAPPAL örömmel újságolta szüleinek: megyek katonának... Virálifüzérekből készült felirat fogadta a laktanyában: „Szeretettel üdvözöljük bevonuló újoncainkat." Szerzetben nem is volt hiány később sem, csak a fegyelemnek néhány „apró" követelményével nem tudott kibékülni. Vájjon nem vagyok elég jó harcos, ha egy kis sár marad a csizma patkószegén? Vagy mert néhány szempár ott árulkodik az ágy alatt? Sehogysem értette meg akkoriban: a kis rendetlenségek, ha nem faragják le őket, veszélyesen elhatalmasodhatnak. A híradósokhoz került és vékony testalkatának bizony nehéz volt a súlyos kábeleket vinni. De később mégsem érezte mindezt nehéznek, fárasztónak. Nemcsak azt tanulta meg, hogyan kell bánni a felszereléssel, hanem azt is, hogy miért. Rajparancsnok lett. A nagygyakorlaton azután egyszer éjjel azt a feladatot kapta, hogy rajával együtt közel húsz kilométer hosszúságban, nehéz terepen építsen ki távbeszélő összeköttetést. Kegyetlenül sötét volt. S az eső szünet nélkül zuhogott, átitatta magát a zubbonyon, ingen. Csúszós kapaszkodók, nehéz sár, mély pocsolyák állták útjukat, minden lépés kétszeres fáradságba került. De ő csak biztatta a harcosokat, pedig rajta is nehéz izzadtsággal keveredett a hűvös esővíz. Néha már úgy érezte, nem bírják tovább és ekkor a „Harmadik csapás" című szovjet film hőséről beszélt, aki sebesülten szájába vette az elszakadt drót két végét és saját testén keresztül teremtette meg a telefonösszekötetést... Másnap éjjel újabb parancs érkezett: lebontani a vonalat. Sok szívósan, kitartóan, tovább is dacolva a még mindig rossz időjárással, tereppel, ismét teljesítették a feladatot. Harmadnap azután felsorakozott az alakulat. Ott álltak mozdulatlanul, kemény tekintettel és Esztári Antal írásbeli dicséretet kapott. Ekkoriban parancsnoka hosszasan elbeszélgetett vele terveiről, a jövőről, ő boldogan mondta ki: a néphadsereg tisztje szeretnék lenni. S most már nemcsak saját maga, kis családja örömteli életinek megvédésére gondolt. MOST ITT ÜL SZEMBEN VELEM A /r1 ZALKA MATE HIRADÓTISZTI ISKOLÁN Esztári Antal: Vékonycsontú fiatalember, de látszik rajta a szívósság. Fiatalos arcán határozottság tükröződik. Elmondja, hogy sokat sportol, szórakozik , de elsősorban rengeteget tanul. Pedig ilyenkor nyáron a meleg tanteremben olyan jólesne néha lehajtani fejét, lehunyni szemét. Meg azután amikor egyedül tanul, a környező kivirágzott hegyek, a szép táj csak úgy kacérkodik: rám figyelj, felejtsd rajtam szemedet. A Nagy Honvédő Háború hőseire, a koreai testvérekre gondol és újból és újból neki fog folytatni a tanulást. Most vizsgázik. S eddig egyformák a jegyei: ötösök sorakoznak egymás mellett. SZAJ JÓN LESZ-E BELŐLE „KIVÁLÓ TANULÓ?" S így még képzettebb, még edzettebb harcos? Parancsnokai bíznak benne. És Esztári Antal rengeteg erőt érez magában. Amikor tanul, nehezen megy a munka, magán érzi szülei féltő és biztató szemét. A szomszédok, az egész Nádudvar egykori szegényparasztjainak lelkesítését: légy bátor katonája a hazának, aki ma nem riad vissza a nehézségektől és holnap, ha kell, a legdrágábbat is feláldozza S megelevenednek szemei előtt a nagymama régen hajlott szavai is. A vörössipkás honvédek vágtatnak, kényes paripákon, diadalmas csatákba. Bodnár Ottó párthírek A BUDAPESTI PARTBIZOTT-SAG PARTOKTATOK HAZA HETI ELŐADÁSAI: 1 Ma, hétfőn este 6 órakor „Sallai és Fürst elvtársak mártírba-tásának 20. évfordulójára" címmel, előadó: Balta Aladárné elvtárs. 29-én, kedden este 6 órakor: „Tanács, mint tömeg-` szervezet’’ címmel. Előadó: Pin', tér Sándorné elvtárs. < ■ • ■ —■■ — Megnézheted az autókat, a villamosokat, a kirakatokat... — Igen, de mit fogunk enni? — vetette közbe tárgyilagosan kisfiam, mikor egy közeli sétánk szépségeit ecseteltem Igaza volt. Pesti séta el sem képzelhető evés nélkül. Igen ám, de kik, mikor és mit esznek? A válasz egyszerű: mindenki, mindig, mindent. Mert — félreértések elkerülése végett — ezek az utcai étkezések kizárólag a főétkezések, mármint a reggeli, ebéd és vacsora között zajlanak le Tehát rendszerint munkába menet vagy onnan jövet vagy valami sürgős ügy elintézése előtt, az ügy elintézéséhez való erő merítése céljából vagy az ügy elintézése után, afeletti örömben, hogy az ügy elintéződött. Minden esemény jó ürügy az evésre Ha sietek , azért eszem gyorsan egy friss, ropogós sóskiflit, hogy tovább tudjak sietni Ha ráérek, autóbuszra, vagy villamosra várok, azért veszek egy cső kukoricát, hogy legyen mivel „agyonütni” a várakozási időt. Az ügy természetéből folyik, hogy utcán, autóbuszon, villamoson, KÖZERT- üzletekben, italboltokban, eszpresszókban és áruházakban folynak ezek a napközi étkezések. A történeti hűség kedvéért nézzük meg részletesebben azt is, mit esznek a pestiek? A 1 -es autóbusz Margit utcai megállójánál tökmagot és pattogatott kukoricát, őszibarackot, körtét, mindenfajta gyümölcsöt. A Divatcsarnokban szendvicset, sört, fagylaltot, a Tolbuchin körúti nagycsarnokban egy kiló zöldpaprika és egy kiló paradicsom vásárlása közben meleg kolbászt kovászos uborkával, a Nagykörúton minőségi péksüteményt, amelynek az üzletből kiáradó szaga ellenállhatatlanul csábít a vásárlásra, a Marx-téren a váci úti villamosra való átszállás előtt jégbehűtött tejet, kakaót. Persze, ezt a felsorolást hoszszan lehetne folytatni, de bármilyen hosszú, hiányos marad, mert ahogy változnak az évszakok és ahogyan fejlődünk, mindig újabb és újabb ínyencségek állnak a pesti ember rendelkezésére. Mostanában például az ennivalók mellett innivalókkal is: mozgókocsikról árusított málna- és narancsszörppel, sörrel, borral, gyümölcslevekkel találkozunk .. Ősszel bizonyára felbukkan ismét a sülttök, majd a sültgesztenye és a legnagyobb télben bizonyára a tavaly még új, de most már megszokott „téli” életem: a főtt kukorica. Mindez nagyon szép és nagyon jó, egyelőre azonban városunk szépségét illetőleg némi hátránnyal is jár. Bár egyre kevesebb, de még sok pesti embernek különös szokása, hogy a jégbehűtött tej papírpoharát a gyűjtőkosár mellé dobja, a kukorica csutkáját a villamossínekre, a fagylaltot ruhájára csöpögteti, a barackmaggal a járdaszéleket veszi célba. Örvendetes jelenség azonban, hogy az utcai evések okozta szemét nem egyenes, hanem fordított arányban nő, illetőleg csökken az utcai fogyasztásra alkalmas élelmezési cikkek mennyiségével. És ez a tény a pesti ember növekvő tisztaságszeretetét bizonyítja. ^ MOP BUPBPtSTI PftHTBlZOTTSkGH £ 6 » FŐVáROSI TWnBCS Világraszóló győzelem A V. I. Lenin-csatornát tegnap ünnepélyesen átadták a forgalomnak. Ma már fával, szénnel, búzával, a kommunizmus többi építkezéseihez szükséges gépekkel megrakott hajók hasítják a csatorna vizét azon a területen, ahol még nemrégiben napszítta sztyeppe borította a földet, ahol még néhány éve a víz „kincsnek“ számított. Hiszen mindössze másfél éve, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa elrendelte a volga-doni víziút határidő előtti megépítését. A Szovjetunió Minisztertanácsa rendelete nyomán gyorsabban épült meg a Lenin-csatorna, amely nem egyszerűen egy 101 kilométeres víziút, hanem a Volga és az északnyugati vízmedence 30.000 kilométer hosszúságú hajózható folyóinak összekötése a doni és dnyeperi vízmedence 13.000 kilométer hosszú hajózható folyóival. A szovjet emberek elvégezték ezt a feladatot, teljesítették a kormányuktól kapott megbízást. Éppen ezért a volga-doni víziút átadása a forgalomnak elsősorban a szovjet emberek győzelme, a felszabadult eorbert munka teremtő erejének lenyűgöző tanúbizonysága. A szovjet nép legyőzhetetlen ereje, amelyet a bölcs vezér, Sztálin és a Bolsevik Párt irányít: ez teremtette meg a V. I. Lenin-csatornát. A kommunizmus építkezései elsőszülöttjének, a Letáncsatornának megépítése nem csak megtisztelő, de hatalmas feladatok elé is állította a szovjet embereket. Az elvégzett feladatok nagysága azonban méginkább aláhúzza a szovjet emberek világraszóló győzelmének jelentőségét. A szovjet emberek a Lenin-csatornával olyan művet teremtettek, amely meghaladta eddig az emberiség erejét és megvalósítása csak a kizsákmányolástól mentes szocialista, szovjet társadalomban lehetséges. A szovjet emberek a szocialista társadalmi rendszer kedvező viszonyai között megbirkóztak a nagy feladatokkal. A Lenin-csatorna építése során a természetet győzték le. Ezzel (ami bizonyságot tettek a világ előtt, többé már nem vak eszközei, hanem diadalmas urai a természetnek. A természet erőit saját életük, felemelkedésük szolgálatába tudják állítani. A természeten diadalmaskodó szovjet emberek keze nyomán újabb monumentális bizonyítéka született a szocialista szovjet rendszer fölényének a kapitalista rendszerrel szemben. A Lenin-csatorna is azt hirdeti: a szocialista rendszer az emberi méltóság tiszteletben tartásán épül fel, teljes mértékben az ember érdekeit és életét szolgálja, ezért győzedelmeskedik az egész világon — az Imperia Hermis az emberek kiirtását tűzte ki célul s mivel ez lehetetlen, saját magának kell elpusztulnia. Az öldöklő, gyilkos imperializmust az igaz emberek pusztítják el, az olyan emberek, akik a Lenin-csatornát építették. A Lenin-csatorna megépítése a szovjet nép kiemelkedő győzelme a béke arcvonalán. Minél gyorsabban épül a kommunizmus a Szovjetunióban, annál hamarabb diadalmaskodik a béke ügye az egész világon. Márp pedig a kommunizmus építkezéseinek ezeőszülöttjét további csatornák, erőművek fogják követni. Ezek még gyorsabban születnek majd meg, mint elődjük, mert építéseiknél már felhasználják a Lenin-csatorna alkotóinak tapasztalatait. A Lenin-csatorna a kommunizmust építő szovjet emberek vasba és betonba öntött békeakaratának jelképévé vált a föld sokszázmiló becsületes emberének szemében, beszédes bizonyítékává a Szovjetunió békés szándékainak. Természetes tehát, hogy a világ békeszerető népei — köztük a magyar nép is — forró szeretettel köszöntik a békeszerető szovjet népet újabb győzelme alkalmából. Azok a nagyszerű tettek — köztük a Lenin-csatorna —, amelyekkel a szovjet nép Sztálin elvtárs vezetésével az emberiség történetének új, nagyszerű útját építi, felbecsülhetetlen energiát sugároznak a világ dolgozói felé, még fokozottabb harcra lelkesítik őket az új, imperialista világháború szervezői ellen. Ugyanakkor a szovjet nép sikerei megszilárdítják sokszázmillió becsületes embernek a béke ügyébe vetett rendíthetetlen hitét. Ezek az emberek tudják, hogy a Szovjetunió, amely a második világháborúban szét tudta zúzni pörölycsapásával Hitler hordáinak hadi gépezetét, feltartóztathatatlanul növekvő erejére támaszkodva ma is nyugodtan és magabiztosan át ért a világ összes népeinek békéje és szabadsága felett.