Esti Budapest, 1952. július (1. évfolyam, 75-101. szám)

1952-07-12 / 85. szám

A béke, demokrácia és haladás hívei nagy örömmel fogadták azt a bejelentést, amelyet Walter Ulbricht elvtárs a Német Szocialista Egységpárt e héten megkezdődött konferenciáján tett: a párt központi bizottsága javasolja, hogy a konferenciai hozzon határozatot a szocializmus felépítéséről a Német Demokratikus Köztársaságban. Az, hogy eza nagyjelentőségű javaslat elhangozhatott, a Németország keletirészén megvalósult nagy társadalom-gazdasági átllalkalkudás-akaraik, gazdasági, politikiaii, kulturális síkon elért sikereknek köszönhető. A Németi Demokratikus Köztársaság ipara az 1951. évi tervet 105,2 százalékra teljesítette, ami annyit jelent, hogy az ipari termelés 36 százalékkal túlszárnyalta az 1936. évi színvonalat. Múlt év októberében kezdte meg munkáját Cailbe városában a West kohászati gyár, először adott nyersvasat az ő kombinált magas kohója. Az ötéves terv végére ez a kombinát évente mintegy ötszázezer tonna nyersvasat ad majd. A gazdasági sikerek biztosítják alakosság életszínvonalának állandó emelkedését. A munkabérek emelkedése csupán az elmúlt évben a bányászatban több mint 20 százalék, a kohászati iparban több mint 18 százalék és a gépgyártó iparban 15,8 százalék volt. 1951 folyamán ötször csökkentették az árakat az állami és magánkereskedelmi hálózatban. A köztársaság külkereskedelme állandóan növekszik, forgalma 1951-ben az előző évhez viszonyítva 60 százalékkal emelkedett. Az ötéves terv nagyszerű távlatokat nyit meg a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói előtt. Az ipari termelés 1936-hoz viszonyítva csaknem kétszeresére növekszik, a munka termelékenysége 60 százalékra emelkedik, a nemzeti vállalatok termelésének önköltsége 23 százalékkal csökken. Mindez a dolgozók anyagi életkörülményeinektovábbi javulásához vezet: a nemzeti jövedelem 1950-hez viszonyítva 60 százalékkal, a munkabéralap 37 százalékkal emelkedik. Miközben a Német Szocialista Egységpárt e nagyszerű perspektíva megvallós Másának módszereiről tárgyal. Németország nyugati övezeteiben a bonni parlament a háborús különszerződés és az úgynevezett európai védelmi egyezmény ratifikálási vitáját folytatta. Adenauer háromórás beszédben követelőzött és fenyegetőzött és nem felejtette el felvázolni azokat a „katasztrofális következményeket, amelyeket a szerződések parlamenti elutasítása vonna maga után". A bábkancellár azonban nem sok eredményt ért el. Nem sikerült keresztül vinnie, hogy halasszák el a parliament nyári szünidejét a ratifikálás befejezéséig. Middleton, a New York Times bonni tudósítója, ezt távtaitotta a lapjának: „Bonnban és az egész országban megdöbbentő erővel mutatkozott meg a szerződések gyors ratifikálását ellenzők ereje. A szociáldemokraták mellett ellenzi a ratifikálást a Bajor Párt és a Katolikus Centrum Párt, valamint a kormánykoalíció három pártjának, a Keresztény Demokratikus Szövetségnek, a Szabad Demokrata Pártnak és a Német Pártnak bizonyos számú tagja." „Csak az amerikai arany érdekli őket...“ Adenauer láthatóan egyre jobban elszigetelődik. Max Reimann elvtárs a bonni parlament csütörtöki ülésén jogosan hangoztathatta: „A német nép nem akar idegen érdekekért háborús faltörő kos lenni. S a , helyzet azt paranyaljljA csolja, hogy minden eszközzel megakadt nj .3, ‘sziályozzuk a szérti ingyentetes egyezmények ratifikálását és végrehajtását. * ^• Nem elég e szerződésekre nemet mondani, hanem az a feladatunk , amit egyébként a Szociáldemokrata Párt egyszerű dolgozó tagjai értekezleteiken félreérthetetlen egyhangúsággal követelnek —, hogy a parlamenten kívüli akciókkal meghiúsítsuk a nemzeti szégyen e dokumentumainak ratifikálását." Németországon kívül is állandóan fokozódik a militarista egyezmények ellen küzdők tábora. Ez a tény rányomja bélyegét a nyugateurópai reakciós pártok józanabb politikusainak cselekedeteire is. Jellemző a Reuternek az a híradása, amely szerint „az angol munkáspártnak körülbelül hatvan képviselője nyilatkozatot írt alá, megbeszéléseket követelt a Szovjetunióval, Németország egyesítésének kérdéséről és követelte Nyugat-Németország felfegyverzésének elhalasztását addig, amíg új választásokat tartanak Nyugat-Németországban." Az amerikai imperialisták politikája egyre nagyobb aggodalmat okoz a nyugateurópai úgynevezett „szövetségesek” körében. Arra, hogy ez milyen dühöt vált ki az amerikai háborús gyújtogatók között, rávilágít MacArthur legutóbbi nyilatkozata. Még talán a német kérdésnél is élesebben ütköznek ki az imperialisták közötti ellentétek — elsősorban az Egyesült Államok és Anglia viszonylatában — a távol- és közelkeleti kérdésekben. Ezen a héten múlt egy éve annak, hogy megkezdődtek a koreai fegyverszüneti tárgyalások. Ebből az alkalomból az angol sajtó mérleget vont és ez a mérleg természetesen rendkívül kedvezőtlen az agresszorokra. „Tűrhetetlen, hogy a brit csapatokat Koreában tartják“ A kínai népi önkénteseknek a koreai háborúba való belépésétől a fegyverszüneti megbeszélések kezdetéig hét és fél hónap telt el. Ez alatt az idő alatt a koreai és kínai népi erőkleszorították a támadókat a Jatu folyótól a 38. szélességi fokig. A háborúnak ebben a szakaszában körülbelül százezer amerikai katona esett el vagy sebesült meg. Ez és az egész világ népeinek erőteljes nyomása rákényszerítette az imperialistákat a fegyverszüneti tárgyalások megindítására. A tárgyalások egy éve alatt az amerikai főparancsnokság minden aljas eszközt igénybe vett a megegyezés akadályozására. Több mint húsz alkalommal történtek súlyos provokációk. Egy év alatt összesen nyolcvan napig szüneteltek a tanácskozások az amerikai felek halogató taktikája miatt. Ezt a módszert odáig fejlesztették, hogy az amerikai küldött gyakran fütyörészett, vagy bóbiskolt a tárgyalóasztalnál, sőt többször önkényesen otthagyta az ülést. A katonai vereségek után az „ENSZ-haderő” arra vetemedett, hogy a baktériumfegyverhez nyúljon. A koreai és kínai népi erők és maga a koreai nép azonban gyors és hatásos intézkedésekkel hatástalanná tette az ellenség baktériumtámadásait. Az elmúlt év kemény harcaiban még nagyobb lett a koreai és kínai nép ereje, az amerikai agresszorok viszont jelentősen meggyöngültek. Ezt a tényt az imperialisták is kénytelenek elismerni. A Time című folyóirat, az amerikai, monopol-tőkések szócsöve például ezt írta: ,,Most már világos, hogy az Egyesült Államok nem nyeri meg a koreai háborút. Az amerikai erők a fegyverszüneti tárgyalások alatt gyengültek, az ellenség pedig erősödött." Az amerikai főparancsnokság újabb aljas provokációja, a sa- lamenti erőművek bombázásai éppen az ellenkező hatást érte el, mint amire Washingtonban számítottak. Érdemes néhány ^ legutóbbi angol állásfoglalástírta idézni. Figgins, a vezet főtitkára, ezt írta: „A tüzesfejű amerikai hadvezé-------Erek elhatározták, hogy ismét lángra lobbantják a háborút. Az ügyet nem lehet ennyiben hagyni. Az emberiség érdeke parancsolóan követeli, hogy a munkásmozgalom haladéktalanul cselekedjék." A Tribune című angol lap felveti a kérdést: hogyan reagált volna a nyugati világ, ha a fegyverszüneti tárgyalások alatt a kínaiak intéztek volna ilyen újabb offenzívát. „Ez esetben — állapítja meg a lap, — a kínaiakat nyomban azzal vádolták volna, hogy tönkreteszik a fegyverszünet minden kilátását. Most ezeket a vádakat az Egyesült Nemzetek ellen lehet emelni." A Tribune foglalkozik a Koreában harcoló brit csapatok kérdésével is fel, amelyeket az angol nép nem helyesel.” Hasonló állásfoglalást egyre többet lehet idézni az angol sajtóból. De nemcsak Koreával kapcsolatban hallatszanak egyre élesebb ■ swjjgok a szigetországban a Wall' s Street ellen, hanem a közelkeleti ügyekkel kapcsolatban is. Az angol lapok utalnak arra, hogy 1938- ban a közelkeleti olajtermelés 86 százaléka angol kézben volt, az amerikaiak pedig csupán 15 százalékkal rendelkeztek. Most Anglia részaránya már 33 százalékra csökkent, az Egyesült Államoké pedig 66 százalékra emelkedett. Hozzá az Egyesült Államok kormánya erős aktivitást fejt ki abban az irányban, hogy Anglia egész földközitengeri flottája, összes földközitengeri katona; támaszpontjai és szárazföldi egységei közvetlenül amerikai tábornok parancsnoksága alá kerüljenek. Mindez állandóan tovább élesíti az angol és amerikai imperialisták ellentéteit. Bizonyos, hogy a gyengébb „szövetséges” ellenkezésének letörésére megvannak a Wall Streetnek az eszközei. És az is bizonyos, hogy az amerikai imperialista parancsnokság alatt álló tömb fő céljának továbbra is a béketábor elleni támadó háború kirobbantását tekinti. De azért az imperialisták közötti ellentétek jelentőségét sem szabad lebecsülni, annál inkább, mert ezek azellentétek nem ideiglenes jellegűek, hanem állandóak és törvényszerűek a kapitalizmusban, abba „mindenki mindenki ellen” dzsungel-törvényei uralkodnak. $ W$G&OS£]fi<$@ eáe^ié^f/eJA^f Kétfajta tanácskozás: a Német Demokratikus Köztársaságban és Bonnban — Angol—amerikai ellentétek a távol- és közelkeleti kérdésekben „Tűrhetetlen — állapítja meg —, hogy a brit csapatokat Koreában tartják és olyan célokra használják MacArthur azzal vádolta a nyugateurópai kormányokat, hogy „nem teszik meg kötelességüket és nem tartják be ígéretüket, sőt semmi más nem érdekli őket, csak az amerikai arany”. ............................ — Az Osztrák Szocialista Párt egyszerű tagjai meg akarják tudni az igazságot a Szovjetunióról Franz Steurer tagja volt egy osztrák ifjúsági küldöttségnek, amely a közelmúltban tért vissza Háromhetes tanulmányairól a Szovjetunióból. Hazatérése után a neufeldi kenderes jutagyárban elragadtatással beszélt munkástársainak a szocializmus országában szerzett benyomásairól, a hatalmas építkezésekről, és a szovjet nép megingathatatlan békeakaratáról. Társai lelkesen hallgatták beszámolóit, ami hamarosan szemet szúrt a Szocialista Párt vezetőségének. Franz Steurert rövidesen kizárták a Szocialista Pártból. A kizárás azonban merőben mást eredményezett, mint amit a vezetőség várt. Steurer levelet írt a burgenlandi pártvezetőséghez. „Mindig arra törekedtem, hogy az igazságot és a munkásosztályt szolgáljam — írja a többi között. — Természetes tehát, hogy rendkívül,érdekelt annak az országnak a helyzete és fejlődése, amelyben megvalósult a szocializmus. Csodálatos, amit ott láttam, és átéltem. A szovjet nép nem ismeri a munkanélküliséget és a válságokat, a munka gyümölcseit a dolgozók aratják le. Különösen mély benyomást tett rám a lakosság rendíthetetlen békeakarata, az az elszántság, hogy mindent elkövetnek a béke megőrzése és megszilárdítsa érdekében." „A Szocialista Párt egyszerű tagjai meg akarják tudni az igazságot a Szovjetunióról — írja Steurer befejezésül. — Ez meggyőzött arról, hogy minden erőmből hirdetnem kell az igazságot." Indiai asszonyok béketüntetése Indiában is egyre gyakrabban kerül sor béketüntetésekre, amelyeken felvonulnak az anyák, gyermekeikkel együtt. Képünk az egyik kalkuttai béketüntetésen készült. Az asszonyok a koreai háború megszüntetését és az élelmiszerárak csökkentését követelik. SZOMBAT, 1952. JÚLIUS 12. Újabb jelentések a titóista-török-görög katonai tárgyalásokról SZOIA, július 12. (ISTA) A pénteki török lapok jelentik, hogy a francia kormány meghívta Menderesz miniszterelnököt és Köprülü külügyminisztert hivatalos látogatásra. A Dzsumhuret című lap ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a két miniszter visszatérőben megszakítja útját Belgrádban is, hogy tárgyaljon Tióval. A Szan Telegraph című lap közli a török hírügynökség belgrádi jelentését, amely szerint Belgrádban rövidesen tárgyalásokra kerül sor Tito, valamint a török, görög kormány tagjai között. Ezeken a tárgyalásokon ez amerikai-angol vezetés alatt álló Ankara—Athén —Belgrád katonai szövetségről tanácskoznak majd. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti július 11-én, hogy a koreai néphadsereg egységei és a kínai népi önkéntesek az elmúlt nap folyamán egyes arcvonalszakaszokon kemény harcokat vívtak és teljesen visszaverték az amerikaiangol intervenciósok, valamint a hsztamanista csapatok makacs támadásait. Az ellenség emberben és hadianyagban nagy veszteségeket szenvedett. Július 11-én az amerikai légierő tervszerűtlenül bombázta a rombadöntött Phenjant és a környező falvakat. Sok lakóházat elpusztítottak és felgyújtottak, sok békés lakost megöltek. Július 11-én a néphadsereg légvédelmi tüzérsége és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészosztagok tizet lelőttek és hetet megrongáltak azok közül az ellenséges repülőgépek közül, amelyek bombázták Phenjant, valamint a keleti és nyugati partvidék térségeit. kinek a magatartása sértő? LONDON, július 12. Július 11-én a Bowstreeti (London) rendőrbíróság pénzbírságra ítélte Desmond Francis Powell-t „sértő magatartásáért”. Ez a sértő magatartás abban nyilvánult meg, hogy Powell röpcédulákat terjesztett Ridgway Angliában tartózkodása ellen. . Powell a bíróság előtt kijelentette: „Igaz, hogy röpcédulátákat terjesztettem, de nem ismerem el, hogy magatartásom sértő lett volna. Véleményem szerint Ridgway sérti meg Angliában tartózkodásával az angol népet." Csütortokon reggel a ferihegyi repülőtérről elutaztak tornászaink és női tőrvívóink, úgyszintén legjobb labdarúgóink is, hogy részt vegyenek Helsinkiben a labdarúgó-olimpián. Azok közé a szurkolók közé tartozom, akik válogatottjainkat látták legutóbbi nemzetközi mérkőzésükön, a Budapest-Vienna hétközi labdarúgótalálkozón. Azt hiszem, nem ártana feleleveníteni azt a nagy érdeklődést, amit a szurkolók mutattak, az olimpiai küzdelmek iránt ezen a napon is. A Nyugati pályaudvar indulási oldaláról indultak a szerdai mérkőzésre a Fővárosi Autóbuszüzem külön autóbuszai a megyerúti Dózsa-stadionba. Egy-két autóbusz hamar elszáguldott a fürtökben lógó szurkolókkal és közben a várakozók tömege egyre nőtt, buszt pedig sokáig nem láttunk, öt, tíz, tizenöt perc is eltelt, amíg végre megjelent a kék busz és végre elindulhattunk Újpest felé. Az autóbuszon folyt a nagy vita. „Na, milyen lesz a kis Csordás?" — kérdezte az egyik utas. A másik mindjárt azt vetette fel, hogy várjon miért maradt ki Kocsis, holott ő nemzetközi viszonylatban is az egyik legkiválóbb labdarúgó. — No, azért ne legyünk nagyon elfogultak, — szólt közbe egy „higgadtabb" szurkoló, — vannak még sokan, Európában, akik olyan jól játszanak, mint ő. Egyébként ezen a mérkőzésen is jó lesz vigyázni. A mi labdarúgóink néha elbízzák magukat, azt hiszik, hogy sokkal jobban futballoznak, mint az ellenfél. Ez a vasárnapi Viennamérkőzésen is megmutatkozott a játék egyes részeiben. — A túlzott önbizalomról Helsinkiben különösen le kell majd mondani — szólt közbe valaki , az autóbusz másik sarkából. — Ott olyan csapatokkal is találkozunk, amelyeknek a képességeit nem ismerjük még eléggé. És az elbizakodottság miatt könynyen érhet bennünket meglepetés... Végre megérkeztünk a megyeri úti pályához. Az autóbuszutazás fáradalmait az állóhely betonlépcsőjén „pihentem" ki. A nehéz utat a nagy melegben nem tettük meg hiába. Érdekes mérkőzést láttunk és a válogatott 4:0 arányban győzött. Bíztató volt ez a helsinki olimpiára. Visszafelé a Fővárosi Autóbusz Vállalat jobban kitett magáért. Mindenütt kéklettek az autóbuszok. Hamar haza is értünk. Az úton azon gondolkoztunk, hogy tervszerűséggel, a labdarúgómérkőzések szurkolóinak jobb megbecsülésével azt is el lehetne érni, hogy ha megkezdődik a bajnokság őszi fordulója, kifelé is könnyebben utazzunk majd, ne kelljen hosszú tíz perceket várakoznunk, amíg végre felléphetünk az autóbusz lépcsőjére ... Kalán István, Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, J f&y teTe/C, Egy szurkoló megjegyzései... : Transzparens vagy — neoncső ! A pinnyknak, bruneoknak és egyéb lakájoknak nem tetszik, hogy a szabad népek harcosan kiállnak a jogtalanul meghurcolt francia hazafiak mellett. A reakciós sajtó szellemeskedő cikkekben akar gúnyt űzni a nemzetközi proletárszolidaritás megnyilvánulásaiból. A „France Reelle’’ című fasiszta hetilap június 27-i száma megemlíti, hogy Magyarországon üzemet neveztek el , Jacques Duclos elvtársról, majd hozzáfűzi, hogy a sajtó sok fényképet közölt a párizsi tüntetésekről és sztrájkok-ról. A továbbiakban a lap hivatkozik az Esti Budapest június 4-én közölt fényképére, amelynek aláírása így szólt: • „A május 28-i Ridgway elleni párizsi tüntetés egyik harcos jelenete. A tüntetők a transzparensek rúdjaiból készített botokat használják fegyverül a rohamrendőrök ellen.’’ . A fasiszta glossza-író ezt az aláírást úgy értelmezte, hogy megállapította: az Esti Budapest szerint a tüntetők „ „neoncsövekkel" küzdöttek a rendőrök ellen. Szerinte transz- parens — neoncsövet jelent; a táblára szerelt felirata- munkát, amelyeket transzparenseknek nevezünk, jellemző mó-don összetévesztette a világító reklámok neoncsöveivel. A glosszát valami Robert Pernot nevű bértollnak ír- sz adta ki. Pernot nevű francia újságírót eddig nem ismer- tünk. Annál ismeretesebb a Pernot-féle ánizsos pálinka. Lehetséges, hogy a fasiszta firkász ebből hajtott fel néhány pohárral, ezért látta a transzparens rúdját neoncsőnek... .