Esti Budapest, 1952. július (1. évfolyam, 75-101. szám)
1952-07-12 / 85. szám
PÁRTÉLET ) — Azért veszünk fel kevés tagjelöltet, mert megnövekedett a felelősségünk. Február óta önálló felvételi joggal rendelkezünk és ez azt jelenti, hogy körültekintőbben kell dolgoznunk. Azelőtt bezzeg többet vettünk fel. Igaz, hogy csak azt néztük meg, hogy „ember legyen, keze-lába legyen” annak, akire választásunk esett. A kerületi pártbizottság döntötte úgyis el, hogy megfelelő-e. — Ezekkel a szavakkal vázolta Szabó István elvtárs, a Budapesti Szerszámgépgyár párttitkára a múlt egyáltalán nem dicséretreméltó tagjelöltfelvételi helyzetét és a jelent. A megnövekedett felelősségérzetnek van tehát szerepe abban Szabó elvtárs szerint, hogy a tagjelöltfelvétel a Budapesti Szerszámgépgyárban az utóbbi hónapokban erősen csökkent. A forgácsoló műhelyben keresésére indultunk „a felelősségérzetnek”. Ott kerestük, ahol szerintünk a legilletékesebbek ebben a kérdésben: a pártcsoportoknál. Annál is inkább, mert biztatást kaptunk a forgácsoló műhely alapszervezeti titkárától, Miklós István elvtárstól, hogy a pártcsoportok fejlődése szemmel látható, mert régen (három-négy hónapja) a pártbizalmiak még azt sem tudták, kik tartoznak hozzájuk. Ma már viszont más a helyzet. Először Barkócziné elvtársnőhöz, az egyik pártbizalmihoz fordultunk, hogy jó tapasztalatait mondja el a tagjelöltek neveléséről. Barkócziné elvtársnő a pártcsoport munkájáról azonban csak annyit tudott mondani, hogy a pártbizalmi értekezleten kapott „szempontokat leviszi" a tagságnak. Ez volt a helyzet Vidó Sándor elvtársnál is. Vidó elvtárs meglepetve hallotta két nappal ezelőtt a Pártoktatók Házában, hogy a pártcsoport tagjait pártmegbizatással kell nevelnie és ezen keresztül a pártonkívüli dolgozókat is. A pártbizalmi elvtársak tehát a „postás” szerepét töltik be és a három-négy hónappal ezelőtti helyzetnél anynyival különb a mai, hogy most már ismerik név szerint a hozzájuk tartozókat. Ezek után nem is volt csoda, ha azt vallottuk, hogy a múlt hónapban egyáltalán nem volt tagjelöltfelvétel. — De tesz ebben a hónapban, méghozzá három is — mondta örömmel Miklós elvtárs, az alapszervezet titkára. — Kovács Lajos népnevelő javasolja ezeket a dolgozókat, együtt dolgoznak, egy brigádban — folytatta —, jól kiismerte őket. Aztán én szóltam a múltkor neve, hogy „Lajos bácsi, tagjelöltnek kellene javasolni ezeket az embereket, nem gondolja?“ Most aztán meg is lesz ez. Kovács elvtárstól érdeklődtünk, hogy a pártcsoport, a pártbizalmi hogyan kíséri figyelemmel a pártonkívüli dolgozók fejlődését. Kovács elvtárs erre nem tudott választ adni, mert maga sem tudta, ki a pártbizalmist. — Kitől veszed a pártbélyegeket? — segített a gondolkodásban Szabó elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára, aki jelen volt a beszélgetésnél. — A Papp Rozáliától — felelte Kovács elvtárs. Aztán élte növött: hát ő volna a pártbizalmi? Ezek a tapasztalatok azt bizonyítják, merő véletlen, hogy az alapszervezet titkára felfigyelt ezekre a pártonkívüliekre. De hát lehetséges, hogy a véletlenek irányítsák az olyan fontos feladatot, mint a tagje-löltfelvétel? Ilyen a helyzet, amelyet Miklós elvtárs olyan biztatónak, megnyugtatónak fes- tett. Az önelégültség akadá- lyozza az alapszervezetet a munka megjavításában. Bár gyakran hangoztatják, hogy „nagy fejlődés" mutatkozik az egy évvel ezelőtti helyzethez képest, mert a pártcsoportokra bízták a tagjelöltek nevelését, —1 valójában nem ellenőrzik, hogy így történik-e. A kényelmes várakozás álláspontjára helyez-l kedett az alapszervezet, hogy: „majd csak megy valahogy az a tagjelöltfelvétel, utóvégre jól, meg kell nézni, kit javasolunk".", Szó sincs róla, alapos munkát kell végezniök az elvtársaknak, mert hatalmas felelősség hárul; az ajánlóra, nevelőre, de ehhez az alapvető kezdő lépés, hogy a nevelőmunka, a pártcsoportok politikai munkája megjavuljon. Enélkül továbbra is csak azt a tagjelölt felvételi módszert öregbíthetik a forgácsolóban, amelyet az üzem párttitkára, Szabó elvtárs olyan elítélően idézett előzőleg: * „mindegy, akárki, csak ember legyen” • 4 Elveszett a felelősségérzet a Budapesti Szerszámgépgyár pártszervezetének munkájából Újabb béketettek születnek a lakóterületen is a koreai gyűjtés során Asok mellett tellek, akik az én családomért is harcolnak „Büszke vagyok arra, hogy milyen erősek a koreai anyák... Mindent kibírunk, ha segít a többi békeszerető nép, a magyar nép”. Ezeket a szavakat Pak Den Ajev társnő, a Koreai Nőszövetség elnöke, mondotta Phenjanban, az ott járt magyar asszonyküldöttség tagjainak. S most, tizenkét napja ez a segítés a koreai gyűjtés szeretetteljes, harcos megnyilvánulásain keresztül is megmutatkozik. _A harcostárs segíti a súlyos körülmények között hősiesen küzdő harcostársát. Nemcsak az üzemekben, hivatalokban, intézményekben állnak oda tettekkel Korea, a béke ügye mellé, hanem a lakóterületen is. A II. ker. Szász Károly utca 6. szám alatt is békegyűlést tartottak a lakók. A ház tizenhat MNDSZ-asszonya elhatározta, hogy munkadélutánt tart, ahol a koreai gyermekek számára kötnek majd. A férfiak felszólalásukban elvállalták, hogy ők pamuttal és irodalmi felolvasásokkal segítik a munkadélutánok eredményét. A XI. ker. Bartók Béla utcai 32. számú házat is fölkeresték a gyűjtők. Fischer Antalné orvosprofesszor felesége azzal fogadta őket, hogy „nagyon sokat gondolok Koreára. Kétgyermekes anya vagyok, kötelességem teljes szívvel azok mellé állni, akik az én családomért is harcolnak.” Százötven forintért vásárolt bélyeget. A Minőségi Szűcs Szövetkezet (VI. Majakovszkij utca 62.) tagjai elhatározták, hogy a bélyegvásárláson kívül 26.000 forint értékben ötszáz bőrsapkát készítenek, amelyeket Koreába küldenek. A XIII. kerületben, a Tiszautca 4-ben a nőnevelők és békebizottsági tagok meglátogatták Török Andrásné hatgyermekes anyát is. Emlékeztették arra, hogy két gyermeke a második világháborúban éhenhalt. „Én vallásos asszony vagyok — mondta Törökné —, de két kezemmel fojtanám meg azokat, akik újabb háborút, fasizmust akarnak.” A Wesselényi utca 35. számú házban Vágóné javaslatára a lakók elhatározták, hogy paplant készítenek a koreai gyermekek részére. A koreai gyűjtés vízválasztó is. Megmutatja, kinek szívügye a béke, s ki tolja az imperialisták szekerét , „hadiszekerét”. Kálmán Ernőné Teleki Pál utca 5. számú házban azzal fogadta a gyűjtőket, hogy őt nem érdeklik a koreai gyermekek. Nem ad számukra egy fillért sem. Azt is mondta, hogy kiket támogatna: letűnt fasiszta nagyságokat, volt magasrangú Horthy-tiszteket, kitelepítetteket. A Vig utca 28-ban Hegyi Pál házfelügyelő a békekisgyűlés megkezdése előtt bezárta ajtaját és „kivonult” a Rákóczi térre. Csak azután ment vissza, amikor meggyőződött, hogy a békekisgyűlés befejeződött. A sikeres gyűjtés közben akadnak olyan hiányosságok, mint a XIV. kerület területén, ahol a tömegszervezetek, a békebizottságok nem beszélik meg tapasztalataikat egymás között. Kevés aktivistát vonnak be a gyűjtésbe a XXI. kerületben is, ahol legnagyobbrészt ugyanazok járják a házakat. Nem vesznek példást itt a XX., a VI., vagy a II. kerületről, ahol mindig több és több asszonynak adnak lehetőséget, hogy részt vehessen a gyűjtésben. Ezekben a kerületekben a gyűjtés során több békeházat avattak, ahol minden lakó békevállalást tett Megint a Patyolat... Egyik ismerősöm, Futár Józsefné elvtársnő, a Mezőker dolgozója világosdrapp ballonszoknyáját beadta tisztításra a Kálmán utcai Patyolat-fiókba. Néhány hét múlva — többszöri sürgetés után — vissza is kapta a szoknyáját — tenyérnyi nagyságú kék foltokká. Miután a szoknyát természetesen így nem fogadta el, újra tisztítani kezdték, de a foltok, ha halványabban is, de bennmaradtak. Azt a „jótanácsot” ellenben ajánlották: festesse be a szoknyát kékre. Ezért viszont hatvan forintot kellett volna külön fizetnie. Helyes-e az, hogy a vállalat az általa tönkretett szoknyát csak újabb anyagi áldozat ellenében hajlandó megfesteni? Szerintem ez nem olyan tiszta eljárás, „mint a patyolat"... Frank Tibor UPS dolgozója. Becsüljük meg a filléreket is Egyre-másra jönnek panaszszal, de magam is tapasztaltam, hogy sok üzletben, árudában nem adnak vissza öt, illetve néha tíz fillért sem, természetesen az aprópénzhiányra való hivatkozással. Én ezeket a panaszokat jogosaknak tartom, mert fillérből lesz a forint. Az állami üzletek pénztárainál el kell érnünk, hogy legyen elegendő aprópénz, ha pedig kevés lenne a forgalomban, úgy a Nemzeti Bank segítsen ezen Csikós Ferenc tanácstag , XIV., Várna utca 8. Megjelent a Pártépítés július havi száma, melynek tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: Horváth Márton elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén „A párt felvilágosító munkája a tömegek között", valamint Farkas Mihály elvtárs beszámolója ugyancsak a Központi Vezetőség ülésén, „A párt munkája az ifjúság között" címmel. Közli továbbá a lap a Politikai Bizottság határozatát a dolgozók pártszervezetekhez küldött leveleinek elintézéséről. A fenti cikkek mellett még több időszerű kérdéssel foglalkozó cikket közöl az MDP Központi Vezetősége Szervező Bizottsága lapjának legutóbbi száma. \ Az MSZT kultúrdelegációjának tagjai nagyszámú hallgatóság előtt számolnak be a Szovjetunióban szerzett élményeikről Az MSZT kultúrdelegációjának tagjai a Szovjetunióban járt írók és művészek, nagyszámú hallgatóság előtt számolnak be a Szovjetunióbanszerzett élményeikről. Aczél Tamás Sztálin-díjas és Kossuth-díjas író, az I. kerületben 300 főnyi hallgató előtt ismertette tapasztalatait. Kövi Béla beszámolóját az V. kerületben több mint 500-an hallották. Július 21-én az EDOSZ kultúrparkban (Gorkij-fasor) Aczél Tamás és Nagy Sándor Sztálindíjas és Kossuth-díjas írók tartanak beszámolót, amelyet műsor követ. (MTI) ......... párthirek A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG PÁRTOKTATÓK HÁZA HETI ELŐADÁSAI: Július 15-én, kedden este 61 órakor Rényi Péter elvtárs tart előadást „A szocialista realiz- musról" címmel, kultúrfelelősök, kultúraktívák részére. Ugyan-csak kedden este 6 órakor Szegedi Andor elvtárs „A párt tájékoztató munkájáról" tart előadást a kerületi, nagyüzemű szervezőtitkárok, politikai munkatársak, ágit. felelősök részére. Július 16-án, szerdán ■ este 6 órakor Révai Józsefné elv-2 társnő tart előadást „A taggyűzések jelentőségéről" címmel középüzem titkárok, alapszervii titkárok részére. Július 18-án, pénteken este 6 órakor Vásárhelyi Miklós elv- társ vezet konzultációt „Az nemzetközi helyzetről”, ágit. felelősök, pártnapi előadók részére. t fl MDP BUDAPESTI PARTBIOTTSftGACS A FOVflROSI TflllftCSIBPJB Hazafiak A Ganz Vagon 516-os műhelyében hatalmas, nyolc méter átmérőjű öntöttvasgyűrűn dolgoznak az esztergályosok. Ötletes szerkezet forgatja az óriáskereket, hogy megmunkálhassák. A gyűrű annak a turbinának része, amelyet a Tiszalöki Erőműhöz készítenek a Ganz Vagon dolgozói. Szinte szédül az ember, ha nézi a hatalmas kerék lendületes forgását. Mennyi munka, találékonyság, kemény akarat eredménye ez. Gát Ágoston üzemmérnök terve alapján készítették a szerkezetet. Régi használatlan gépeket átalakítottak, ez elé betongödröt készítettek, hogy a munkadarab elfordulhasson. Kovács István és Török György esztergályosok újabb és újabb ötletekkel segítették a munkát, míg végre nekikezdtek és most ott forog az óriáskerék a műhelyben. Gát, Török és Kovács István nem könnyű feladatra vállalkoztak, mégis végrehajtják, mert a gyár kollektívája szorosan összefog, egy gondolat, egy cél vezeti őket. Voltak, akik nem bíztak abban, hogy megoldást találnak, de mégis megcsinálták és mindez ma olyan természetesnek tűnik. Bizonyos, hogy valamikor sem Kovács, sem Török nem álltak ilyen feladatok előtt. Nem épült Tiszalökön vízierőmű, de ha épült volna is, mi közük volt hozzá. Nem nekik futott az áram az acélhuzalokban,, a gyárak, a gépek nem az övék voltak, mint ahogy a föld sem, az édes anyaföld, amely oly mostoha volt hozzájuk. Ami a Ganz Vagonban történt, az ma természetes, nem is nagy esemény. Számos ilyen hőstett bizonyítja, hogy a szocializmust építő ember hazaszeretetét nem lehet semmiféle más hazaszeretethez hasonlítani. Azoknak a hazaszeretetét, akiknek a turbina nemcsak egy gép csupán, hanem fontos alkatrésze ötéves tervünk egyik nagy alkotásának, alkatrésze annak az új hazának, amely végre a dolgozók hazája lett. A magyar nép mindig szerette hazáját, a hazaszeretet késztette arra, hogy lángoló gyűlölettel fordult az országot áruló főurak és burzsoázia ellen. Büszkén követte Hunyadi, Zrinyi, Dózsa, Rákóczi és Kossuth példáját, a Magyar Tanácsköztársaság hőseit, fájó szívvel emlékezik a Horthyfasizmus mártírjaira: Rózsa, Fürst és Sallai elvtársakra, határtalan szeretettel veszi körül a magyar nép vezérét, az első hazafit, Rákosi elvtársat, aki az osztálybíróság előtt is rettenthetetlen bátorságával adott példát a hazafiságról. Történelmünk hőseinek példájából merít erőt mai harcához dolgozó népünk és ahogy nő és erősödik szocialista hazánk, úgy válik egyre inkább eleven, alkotó erővé a hazaszeretet. „Hazafinak lenni, ez ma azt jelenti, hogy védjük a dolgozó nép hatalmát, átalakulásunk nagy vívmányait, békés szocialista építőmunkánk lehetőségét" — mondotta felszólalásában Révai elvtárs pártunk második kongresszusán. Hazafinak lenni ma annyit jelent, több szenet, több gépet, több búzát adni, több lakóházat és kultúrházat építeni. Több gyógyszert adni a betegnek. Hazafinak lenni ma anynyit jelent, szeretni a Szovjetuniót, a szovjet népet, akinek szabadságunkat köszönhetjük. Mi sem áll távolabb az igazi hazafiságtól, mint mellet döngetve, élhetett kézzel hirdetni a hazaszeretetek A felszabadult ember hazaszeretete annyit jelent, mint tenni, alkotni, építeni, a világ minden békeszerető népével és harcot jelent mindenki ellen, aki rátámad, meg akarja semmisíteni, lerombolni, elorozni az évszázados szenvedések és harcok után kivívott szabad hazánkat. A munkahőstettek erősítik a békét, de egyben bizonyítják azt is, a magyar nép bármikor, tettekkel, szükség esetén fegyverrel a kezében is kész megvédeni hatalmas építkezéseit, szocialista hazáját. LÁTOGATÁS A JÉGGYÁRBAN A Hűtőipari Vállalat Tóth Kálmán utcai telepéről naponta mintegy kétezer darab jég kerül forgalomba. A cellákba vizet öntenek és hűtőberendezéssel megfagyasztják. Ha megfagyott a víz, a daru felemeli a cellákat, melegvízbe mártja, hogy a jégtáblák felületei megolvadjanak és könnyen kicsússzanak a cellákból. A kész jégtáblák csúsztatóra kerülnek. Itt vaspálcákkal egyengetik a jégtáblákat a csúsztató nyílásához, ahonnan kicsúszik a jégtábla az udvarra és a jegeskocsira kerül. A jég egy részét raktározzák, hogy az igényeket állandóan ki tudják elégíteni. Jéggyárainkban fáradtságot nem ismerve folyik a munka a főváros jégellátásáért.