Esti Budapest, 1952. december (1. évfolyam, 204-229. szám)
1952-12-23 / 223. szám
7 Az angol kommunisták közös akcióra tettek ajánlatot a KP és a munkáspárt tagjai között Pollitt elvtárs válasza a „Daily Worker"-ben Morgan Phillips rágalmaira LONDON, december 23. (MTI) Jelentettük, hogy Morgan Phillips, az Angol Munkáspárt titkára , hogy kibújjon a koreai vérontás miatt reá és cinkosaira nehezedő felelősség elő! — rágalomhadjáratot kezdett a Szovjetunió és az Angol Kommunista Párt ellen. A munkáspárti vezér szenynyes rágalmaira Harry Pollit, a kommunista párt főtitkára, a „Daily Worker”-ben a következő cikkben válaszolt: — Anglia a legsúlyosabb gazdasági válság felé rohan s ugyanakkor elveszti cselekvési szabadságát, mert a főbb politiika, és gazdasági kérdések tekintetében teljesen az Egyesült Államok hatalmában van. Ennek alapvető oka az a tény, hogy a jobboldali munkásvezérek és a munkáspárti kormány, amikor arra alkalmuk lett volna, nem szocialista politikát folytattak s ezzel megnyitották az utat a toryk választási győzelme előtt. Az angol kapitalista és munkáspárti sajtó azt állítja, hogy Anglia nincs válságos helyzetben. Az amerikai sajtónak azonban nincsenek ilyen gátlásai. A „Business Week" című amerikai lap írja: „Nézzük csak Korea üzleti vonatkozásait. Ami ott történik, az alakítja majd ki az 1953. évi kilátásokat. Itt van a döntő idő. A fegyverszünet majdnem bizonyossá tenné az oly gyakran jósolt üzleti összeomlást. A tüzelés beszüntetését célzó erőfeszítések kudarca ellenben fellendítő hatást gyakorolna az üzletre, mert azt a következtetést vonnák le belőle: keményebb harcokra van szükség, ez viszont több katonát és fegyvert követel. Nem valószínű, hogy ez újabb inflációs hullámot indítana el, sokkal valószínűbb, hogy megszilárdítaná az üzleti hangulatot és elhalasztaná az összeomlást." Mindez nem aggasztja Morgan Phillipset, neki csak az a gondjai, hogy a munkáspárti szervezetek ellenezzék a tüzelés azonnali beszüntetését Koreában. A dolgozó népnek azonban komoly gondjai vannak. Tudni akarják, hová vezet mindez. Aggasztja őket az életszínvonal állandó süllyedése, a munkanélküliség növekedése, az a tény, hogy az öregek még jegyre kiutalt fejadagjukat sem tudják megvásárolni. Felháborítja őket, hogy 45.000 amerikai katona tartja megszállva Anglia legfontosabb repülőtereit, ezek erkölcstelenséget és nemibetegséget terjesztenek Angliában. Félnek attól, hogy Amerika a Szovjetunió elleni háborúba sodorhatja őket. Az angol dolgozó nép textilárukat, traktorokat, gépeket, vegyipari cikkeket, mozdonyokat akar gyártani a Szovjetunióval, a keleteurópai népi demokratikus országokkal és a Kínával való kereskedelem számára. Magasabb munkabéreket, nyugdíjakat és munkanélküli segélyeket követelnek, a fegyverkezési Programm csökkentését, az öthatalmi békeegyezmény megkötését, a koreai, malájföldi háborúk és a kenyai terror megszüntetését kívánják. Azt akarják: egy ország se szólhasson bele, Anglia milyen országokkal kereskedik. Véget akarnak vetni Amerika uralmának Anglia belügyei fölött. E szerény követelések érvényesítése céljából a kommunisták közös akciót ajánlanak a kommunista párt és a munkáspárt tagjai között. (Beszélő TÉNYEK Rákosi Mátyás elvtárs országgyűlési beszédéből: „Ipari termelésünk ebben az évben a tavalyihoz viszonyítva, ha december hónap folyamán is teljesítjük tervünket, 22 százalékkal növekszik.’’ „Jövő évi tervgazdálkodásunk megvalósítására 146.000 új munkaerő beállítása válik ’szükségessé.” „Az 1000 főre jutó természetes szaporodás 1952-ben 47 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban.” Az angol pénzügyminisztérium havi iparügyi szemléje beismeri, hogy Anglia ipari termelése ez év harmadik negyedében 6 százalékkal volt kisebb, mint 1951 hasonló időszakában. A legújabb olasz hivatalos adatok szerint Olaszországban 1.880.144 munkanélkülit tartanak nyilván. A mezőgazdasági munkanélküliek száma 358.924 fő. Hivatalos angol statisztikai adatok szerint Angliában 3 millió házaspárnak egyáltalán nincsen gyermeke, 3.100.000 házaspárnak pedig csak egy gyermeke van. &mnm KEDD, 1952 DECEMBER 23 Hírek Kenyából LONDON, december 23. (MTI) Hétfőn Nairobiban kötél általi halálra ítélték a kikuju-törzs 11 tagját — jelenti a Reuter. Mint az AFP jelenti, „illetékes londoni körökben közölték, hogy kollektív büntetési módszert alkalmaztak Nyeri vidékén". A kenyai hatóságok elkobozták azoknak a bennszülötteknek a juhart és kecskéit, akik — mint a jelentés mondja — „nem voltak hajlandók felvilágosítást adni a rendőrségnek” A kenyai kormány elrendelte, hogy a kikuju-törzs minden tagjának állandóan személyazonossági igazolványt kell magával hordania. Bukarest ' Vi: . - , _ s «fi y ' * ^ 4 A „Rádió Házának” modellje. Az épület építkezése már gyors ütemben folyik Bukarestben. //Elég volt a gyűlölség szításából és a háborús uszításból! A „nagy áttörés" okmányai Szétszéledtek a világ négy tája felé a Népek Békekongreszszusának küldöttei. Annak a kongresszusnak részvevői, amely példa nélkül áll a világ történelmében és új fejezetet nyitott meg a békéért vívott harc történetében. Ilja Erenburg, a békeharcos szovjet író teljes joggá nevezte „nagy áttörésnek" a bécsi kongresszust. Ugyanazt a gondolatot fejezte ki ezzel, mint a Pravdának a kongresszussal foglalkozó vezércikke: „A világ még sohasem volt tanúja annak, hogy különböző politikai nézeteket és meggyőződést valló, de a béke védelmének szent és nemes eszméjét egységesen hirdető emberek képviselői ilyen összejövetelt tartottak volna... A bécsi kongresszus szemléltetően megmutatta minden becsületes embernek, hogy ahol megvan az egyetértés olyan életbevágóan fontos kérdésben, mint a béke kérdése, ott minden politikai, gazdasági és vallási nézeteltérés a háttérbe szorul." A kongresszus két legfontosabb okmánya A kongresszusnak ez a jelentősége ölt testet a kongresszus két legfontosabb okmányában: az öt nagyhatalom kormányához és a világ népeihez intézett felhívásban. Az öt nagyhatalom kormányához intézett felhívás ünnepélyesen felszólítja a nagyhatalmak kormányait: „Kezdjék meg a tárgyalásokat, amelyektől a béke sorsa függ" és leszögezi, hogy e követelés mögött a világtörténelem legnagyobb, legszélesebb mozgalmának ereje áll: „Hatszázmillió férfi és nő követelte a világon, hogy az öt nagyhatalom kezdjen tárgyalásokat és kössön békeegyezményt egymással. Ezek az emberek aláírásukkal erősítik meg ezt a követelésüket. ... Az öt nagyhatalom közötti megegyezés, a békeegyezmény megkötése véget vet a nemzetközi feszültségnek és a legnagyobb szerencsétlenségtől menti meg a világot. Ezt követelik a népek." A kongresszus megrázó felhívással fordult a világ népeihez. Ez a felhívás felveti a béke megvédelmezésével, a jelenleg dúló háborúk megszüntetésével kapcsolatos valamennyi alapvető követelést és a világ népeihez — de egyben a világ népei nevében is — kiáltja „Elég volt a városok és falvak lerombolásából! Elég volt abból, hogy tömegével gyártsák a gyilkos fegyvereket! Elég volt a gyűlölség szításából és a háborús uszításból! Itt a legfőbb ideje, hogy tárgyaljunk egymással! Itt a legfőbb ideje, hogy megegyezzünk egymással!... A népek mindent elkövetnek, hogy érvényre juttassák a tárgyalások szellemét." A három jelentés A kongresszus a felhívásokkal kapcsolatban bizottságot is hívott életre a nemzetközi békemozgalom nagytekintélyű személyiségeiből, s ennek a bizottságnak a feladata lesz, hogy a két nagyjelentőségű okmányban, az öt nagyhatalom kormányához és a világ népeihez intézett felhívásban foglalt követeléseket megfelelő helyeken tolmácsolja. Ezeken az alapvető okmányokon kívül a Népek Békekongresszusa három nagyfontosságú jelentést fogadott el. Mindhárom a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok legfontosabb problémacsoportjait veti fel, ezekben javasol a népek békeakaratának, a béke megőrzésének megfelelő megoldást. Az első jelentés a népek függetlenségének és biztonságának kérdéseivel foglalkozva az egységes Németország helyreállítását, a német békeszerződés megkötését, valamint a Japánnal kötött tényleges és általános békeszerződést követeli elsősorban, emellett felemeli szavát mindennemű gyarmati elnyomás ellen és ünnepélyesen megerősíti azt az elvet, hogy minden népnek joga van szabadon dönteni saját sorsáról. A második jelentés a jelenleg dúló háborúk megszüntetésének kérdésében mindenekelőtt a koreai hadműveletek azonnali megszüntetését követeli, valamint a malájföldi és vietnami népellenes gyarmati háború megszüntetését. A harmadik jelentés a nemzetközi feszültség enyhítésének lehetőségeiről beszél és mindenekelőtt három utat jelöl meg: össze kell fogni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat gátló akadályok eltávolítására, el kell hárítani az útból a nemzetek közötti kulturális kapcsolatok normális fejlődésének akadályait és eltökélten fel kell venni a küzdelmet a veszedelmes fegyverkezési verseny megszüntetésének kikényszerítésére. Minden népé a szó ! Ezek a történelmi fontosságú határozatok annak a harcnak további fellendülését jelzik, amelyet a népek a békéért, a háborús gyújtogatók ellen folytatnak. Ebbe a küzdelembe a győzelem biztos tudatával vetik magukat az összes országok különböző elveket valló, különböző meggyőződésű békeharcosai. Ezzel a tudattal fegyverzi fel őket mindenekelőtt az a támogatás, amelyet a hatalmas Szovjetunió népe, kormánya a békéért folytatott szakadatlan munkálkodásával nyújt az emberiség legfontosabb ügyének. 44 l vagy tiltakozó sztrájkok Tenniben és Piombitóban ROMA, december 23. (MTI) A térni acélgyár dolgozói hétfőn újabb 24 órás sztrájkkal tiltakoztak az ellen, hogy az igazgatóság 700 munkást elbocsátott. A piombinói dolgozók szombaton teljes egységben négy órán át sztrájkoltak, tiltakozásul az ellen, hogy az Ilva-művek piombinói telepének igazgatósága a gyár bezárásával válaszolt arra, hogy a dolgozók tiltakozó gyűlést tartottak hat szakszervezeti vezető elbocsátása miatt. Ünnepre MIRELITÉ FÉLKÉSZHÚSÖK ÉS GYÜMÖLCSÖK A Nemzetközi Sztálin-békedíjas Becher nyilatkozata magas kitüntetés új erőt kölcsönöz alkotómunkámhoz A Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett Johannes Becher az alábbi nyilatkozatot adta a „Pravda“ számára: — Amikor visszatértem Bécsből, ahol részt vettem a Népek Békekongresszusának munkájában, váratlanul tudtam meg a hírt, hogy ,A népek közötti béke megszilárdításáért" elnevezésű Nemzetközi Sztálin-díjjal tüntettek ki. Ezt a magas kitüntetést nem tudom másképpen értelmezni, mint Valamenynyi jószándékú német ember kitüntetését, mint a Németországban kibontakozott hatalmas békemozgalom elismerésének bizonyítékát. Mit kell tennünk, hogy méltók legyünk ehhez a kitüntetéshez? Úgy gondolom, hálánkat úgy tudjuk a legjobban kifejezni, ha még nagyobb elszántsággal, még nagyobb szenvedéllyel, még nagyobb igyekezettel szolgáljuk a béke ügyét és ezzel lehetővé tesszük a német nép számára, hogy igazolja azt a nagyfokú bizalmat, amelyet Sztálin elvtárs tanúsított iránta, amikor ezeket a történelmi jelentőségű szavakat írta: „A legutóbbi háború tapasztalata megmutatta, hogy ebben a háborúban a legnagyobb áldozatokat a német és a szovjet nép hozta, hogy Európában ez a két nép képes a legnagyobb erőkifejtésre, világjelentőségű, hatalmas akciók végrehajtására. Ha ez a két nép megmutatja eltökéltségét, hogy ugyanolyan erőfeszítéssel harcoljon a békéért, amilyennel a háborúban küzdött, akkor az európai békét biztosítottnak lehet tekinteni." Ez a magas kitüntetés új erőt kölcsönöz alkotómunkámhoz, amelyet mindannyiunk közös nagy ügye, a legszentebb ügy, a béke megőrzése érdekében végzek. A Koreai Munkapárt Központi Bizottságának ötödik teljes ülésén Kim Ir Szen elvtárs tartott beszámolót PHENJAN, december 23. (TASZSZ) A „Koreai Központi Távirati Iroda" jelentése szerint összeült a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának ötödik teljes ülése Az első beszámolót Kim Ir Szen elvtárs, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnöke tartotta, „A munkapárt szervezeti és eszmei megerősödése — győzelmeink alapja’’ címmel. Pak Den Al elvtárs, a Központi Bizottság titkára szervezeti kérdésekről számolt be. A teljes ülés mindkét beszámolóval kapcsolatban határozatot fogadott el. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága jelenti december 22-én, hogy a koreai néphadsereg egységei és a kínai népi önkéntesek valamennyi arcvonalon helyi jelentőségű harcokat vívtak az amerikai-angol intervenciósokkalisziimanista csapatokkal.' '** Az elmúlt napon a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek 14 ellenséges repülőgépet lelőttek és 17-et megrongáltak azok közül, amelyek részt vettek békés városok és falvak.bestiális bombázásában és géppuskázásában. Hogy megismerhettem, a barátomnak jár érte köszönet. Helyesebben, a feleségének. Az elvtársnőnek megfájdult ugyanis a foga, elment a Csengery utcai rendelőbe, s utána ily szókkal tért meg otthonába: „Te, Karcsi. Ha tudnád, milyen fájdalommentesen húznak ott fogat, nem nyöszörögnél reggel, este a rossz fogad miatt.’’ S szó, ami szó, röviddel rá, Károly barátom mosolyogva elmesélte, hogy: „Ha tudnád..." Mit tagadtam, nekem is volt egy rossz fogam és hát kihúzattam. Este derűs képpel így fogadtam munkából hazatérő feleségemet: „Drágám! Szégyeljük magunkat. Pedig csak két injekció az ínybe, tizenöt perc várás, s rá húsz másodpercre, el sem akartam hinni, hogy az orvosnő fogójában vicsorító kétgyökerű, ronda fog az enyém volt valaha. Meg sem éreztem aműtétet’.” Mivel neki is volt egy rossz foga, elszánta magát aszszonyom is, de megkért, kísérjem el a rendelőbe Tizenöt perc, húsz másodperc múlva aztán ő is mosolygott: „Ha tudtuk volna!" E kis írás címe után ítélve, bárki azt hihetné, hogy mi vagyunk a „hő- A „hősi sók”. Nem, mi gyávák voltunk, de ha már — nagyon helyesen — rászántuk magunkat a foghúzásra, úgy viselkedtünk, mint általában illik. Akiről szó lesz, szintén a fogát ment kihúzatni, éppen akkor lépett be a várószobába, amíg feleségem a rendelőben volt — azalatt a húsz másodperc alatt. Egy jampec volt az illető. Elárulta a kalapja, hajzata, csapodvállú kabátja, bokáig érő csőnadrágja, csíkos zoknija, hogy a cipője talpáról ne is beszéljek. No, meg a mozduatai. Kezét, lábát úgy dobálta, mintha dróton rángatná őket valamilyen láthatatlan kéz, akár a bábfigurákét — mintha az a bizonyos kéz Amerikából rángatná valami láthatatlan dróton. En jampec-esetet már sokféle variációban láttam, s érthető kíváncsisággal kezdtem ezt is figyelni: tapasztalok-e valami újat? Mert láttam jampecet leégve, felsülve, kirúgva, megpofozva, de úgy is, hogy mímelte a hőst. (Főleg, ha többen voltak a falkában.) Nos, ez a jampec bejött, cipője orr- és sarokvasát odakocingatva a kő padlózatra, csillegett-billegni a ruhatárhoz Behajította kabátját, salját, kalapját az idős nénike karjaiba, körülnézett, figyelte a tizenötperces várakozási időt kedélyesen átbeszélgetőket. — Menjen be maga is injekcióra — biztatta a ruhatárosnő. Nem felelt semmit, piszkos kezével (a jampt nem szeret mosdani) belenyúlt a szájába, piszkálgatni kezdte nyilván kihúzandó fogát és . .és csak sápadt-sápadozott. Elment a rendelő ajtajáig, már nem kocingatta oda cipője vasát a köre, megállt, fülelt, viszszafordult és egykét jampi sasszét csinálva — elájult. Úgy elzuhan , akár egy hasáb fa. Segítségére siettünk, kijött a doktornő is, éppen mosolygó feleségemmel s pár pillanat múlva injekciót adott az ájult jampectek. Nem az ínyébe — a karjába. Hogy feléledjen. Ez meg is történt. — No, jöjjön be, ne féljen — invitálta a doktornő, de a jampec felugorván, valósággal letépte ruhadarabjait a ruhatár fogasáról, s rohant kifelé az ajtón, csak úgy csattogott cipője vasától a lépcsőház. — Ez aztán a hős — nevettünk össze mindannyian. Az. „Hős” jampec. Tarján István