Esti Budapest, 1953. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-08 / 6. szám

4 •­ teremzeti várakozással vi­gz­dultunk el a Műcsarnok­ba, hogy végignézzük az új ma­gyar képzőművészet harmadik nagy seregszemléjét. Már az első áttekintésre két jelentős eredményt állapítha­tunk meg (ezúttal csak a fest­ményekről szólva): a témák mélyebb átélését és a festők mesterségbeli haladását. Három rövid esztendő alatt ez nem kevés. A kiállítás nagyobb szabású képei három fő témát ölelnek fel: a magyar történelem forradalmi fordulóit, a munkásmozgalom, vagyis újabb történelmünk ese­ményeit és új életünket, tehát a legújabb törénelmét a felsza­badulása óta. De a több mint kétszáz festmény közt számta­lan sikerült tájkép az új arcú magyar földről és sok kitűnő arckép van. Ahogy belépünk az első te­rembe, Rákosi elvtárs mosolyog­­a nézőre. Csáky-Maronyák már bebizonyította rátermettségét a portré területén , ez az arckép is jófelfogású, karakteres mun­ka, de festői megjelenése sok kívánnivalót hagy. Ék Sándor­ról festett arcképe egészen ki­tűnő jellemábrázolás, de itt is hiányérzést keltenek nem fi­nom, nem élő színei. A történelmi kompozíciók kö­zül kiemelkedik a fiatal Demjén Attila Gábor Áron című képe, amely a 48-as forradalom széles népi alapjának döntő dokumen­tumát mutatja be, hogy jelen feladataink hasonló helytállás­sal való elvégzésére biztasson. Mozgalmas és jól kiegyensúlyo­zott kompozíciója, a cselekmény központisága és a szép, eleven figurák ábrázolása teszi hiteles­sé ezt a képet. Ha van a képnek gyenge pontja, az csupán an­y­­nyi, hogy sötétebb a kelleténél. De ez a hiba, sajnos, gyakori fiatal, nemrég végzett­­festők­nél is. Számos, a fiatalság ter­mészetes optimizmusát nélkü­löző képet láttunk itt. És ezért a főiskola pedagógiája is felelős. A munkásmozgalom történe­­tének egyik legdrámaibb jelenetét festette meg Sarkan­­tyús Simon, aki igazi belső szenvedéllyel ábrázolta „A szek­szárdi direktórium kivégzésé”­t. Képének festői erejű megjele­nítése, tartalmának mély páto­sza megkülönböztetett figyelmet érdemel. Egyike a kiállítás azon darabjainak, ahol az átélés őszintesége, a témával való eggyéforrás elhihető erővel ér­vényesül. Bán Béla „Illegális találko­zó"-ja nagylélegzetű, igényes munka. A budai hegyek közt megtartott szeminárium alakjai vonzóak, ismerősek. Jól sikerült a munkás ifik hősi, tanítás-adta tudatuk szerinti ábrázolása. En­nek a — különben nagyon ér­dekes — képnek a hibája fes­tőink jórészének hiányossága: nem tudnak plain-airt festeni, nem tudnak szabadban, nap­fényben ábrázolni. Pedig ha­ladó hagyományaink egyik ér­tékes vonása ez. Ferenczy Ká­roly „Márciusi est”-je vagy Fényes és Bihari bármelyik szolnoki tájképe jó forrás, ha már a valóságnak ez a fontos eleme, a szabad­ fény nem elég megfogható a maii festőknek. Pedig mennyivel szebben süt már ránk a nap! Breznay-Mácsai nagy kompo­zíciója az „Aratósztrájk’’, sok jó szándékot és komoly munkát tartalmaz. A csendőrszuronyok védelme alatt alkudozó földes­úr és tiszttartója kitűnően jel­lemzett, gyűlöletes figurák. De nem tudták számunkra vonzó­vá, valóban fenyegetővé tenni, forradalmi erőnek ábrázolni a parasztok tömegét. És, bár je­lentős, világos masszája a kép­nek a villogó kaszájú parasztok csoportja, nem hiteti el, hogy győzni fognak, igen, a győze­lem hite hiányzik a képből, az a győzelem, amely ugyan csak Festészet 50 év múlva, de törvényszerűen bekövetkezett. Mégis, nagy lé­pést tett előre a két fiatal fes­tő, amikor eddigi munkásságuk­kal szemben most az osztály­harcnak művészileg még ke­véssé feldolgozott területéről vették témájukat. Ék Sándor két nagyméretű kom­pozíciót készített. Az egyik Tanácsköztársaságunk egy dön­tő jelenetét ábrázolja: Rákosi elvtárs a salgótarjáni fronton. Ezen a képen kitűnő típusokat teremtett meg a festő a Rákosi elvtársat követő vörös katonák között. A másik kép szép, sza­bad életünk születésének nagy pillanatát mutatja be, a diadal­masan bevonuló Vörös Hadse­reget. Ék elvtárs az a művész, aki következetesen, lankadás nélkül festi újabb történelmünk nagy jeleneteit s akinek képei­ben a forradalmi pátosz magá­­tól értedő. A két nagyszerű té­mával azonban nem egybevágó a kifejezési forma, mert a szug­­gesztív színezőt nélkülözik kom­pozíciói. Ú­j életünk ábrázolásáról­­ szólva elsőnek kell em­líteni Szönyi és Domanovszky nagy panneau fali-képsorozatá­nak darabjait, melyek a Moszk­vai Magyar Mezőgazdasági Pavilion díszítésére készültek. Egy-egy sorozat hét darab 10x4 m-es képből áll és mező­­gazdaságunk szocialista átala­kulását ábrázolja. A nép álla­mának e jelentős megbízása nagy felelősséget ró a művé­szekre s mindketten igyekeztek eleget tenni a várakozásnak. Szönyi szép, kiérlelt kompozí­cióin a legjobban oldotta meg a szabad ég alatt játszódó­­jeleneteket és komoly festői gya­korlat támasztja alá színbeli szépségeit, különösen a táji részekben. Képein van azonban valami nem indokolt naplemen­­te-hangulat, és ez, párosulva az alakok ténfergő passzivitá­sával, nem fejezi ki a falu for­radalmi átalakulását. Domanovszky pompás vász­nain temperamentumosan mo­zognak szép, eleven, jellegze­tes parasztfigurái. Doma­novszky képein is következetten a fény-árnyék elosztás, de­­ilyen kvalitású művésznek ez nem nehéz feladat, mint ahogy rendkívüli festői erővel oldotta Operaház: Simone Boccanegra (P. 4., 7). Városi Színház: Bahcs- szeráji szökőkút (7). — Nemzeti Színház: Ukrajna mezőin (M­ir­­kus- és Jászai-bérlet, 7). — Ka­tona József Színház: Fáklyaláng (Odry-bérlet, 7). — A Magyar Nép­hadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Madách Színház: A hős falu (7). — Zeneakadémia: A Rádiózenekar hangversenye (Rádiózeneka­r — Hangversenyze­nekar vegyes­ bérlet, 1. este, 8). — Bartók terem: Mozart élete és művei (5. est, 8). — Fővárosi Ope­­rettszínház; Luxemburg grófja (Lábass Juci-bérlet, 7). — vidám Színpad: Vannak még hibák (7). — Ifjúsági Színház: A szerencse nem pottyan az égből (7). — Ifjú­sági Színház Kamaraszínháza: Timur és csapata (4). — Fővárosi Víg Színház: Szibériai rapszódia (Szász Károly-bérlet, 7). — Álla­mi Bábszínház: Búbos vitéz (6, 8). — Artista Varieté: Telitalálat (6, 8). — Rádió: Vasból való vár, ze­nés mesejáték (Kossuth, 20­10). 1951 január 8—11 HOLNAP MINDENKI TÁNCRA PERDÜL: VÖRÖS CSILLAG (Le­­nin-krt 45.) fél 5, háromn. 7, 9, v. fél 3, PUSKIN (Kossuth Lajos­ u. 18.) 11, 1, 3, negyed 6, negyed 8, negyed 10. A NÉP MŰVÉSZE: MÁJUS 1. (Már­tírok útja 55.) 4, negyed 7 fél 9. GŐGÖS HERCEGNŐ: CORVIN (Kis­­faludy-köz) háromn. 4, 8, fél 9. KINCSKERESŐK: DÓZSA (Róbert Károly-krt. 59.) fél 5, háromn. 7, 9. VIHAR: SZIKRA (Lenin-krt. 120.) 3. hétre prof. fél 5, háromn. 7, 9, V. fél 3. SZABADSÁG (Bar­tók Béla-út 64.) 3. hétre proi. 11, negyed 2, fél 4, három­n. 6, 8. MUNKÁS (Kápolna-u 3/b.) proi. negyed 6. fél 8, v. 3. SZÁRNYALÓ DALLAMOK: URA­NIA (Rá­kóczi-út 21.) 4. hétre proi. 4, negyed 7. fél 9, DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) 4. hétre proi. fél 5, háromn. 7, 9. KÉT ÚT: FELSZABADULÁS (Fló­­rián-tér 3.) fél 4, háromn 6, 8. 1. 1952. MÁJUS 1, 2. ARTISTA­­VIZSGA. 3 ÁLLATKERTI SÉTA: TOLDI, plasztikus mozi (Baj­­csy-Zsilinszky­ út 36.) 25. hét­re prof. fél 6, 7, v. 4. EGY ÉLETEN ÁT: GORKIJ (orosz­­nyelvű mozi) (Akácfa­ u. 4.) há­romn. 6, 8. V. fél 4. ERDEI SPORTVERSENY: Kísérő­meg általában a nagy felada­tot. A falusi termelőmunka egyik színes momentumát mutatja be Imre—Szentgyörgyi nagy kom­pozíciója, az „Almaszüret”. A rokonszenves jelenetben gyü­mölcsszedő asszonyok üdvözlik a földjeiken teherautókon átvo­nuló katonáikat, a néphadsereg­­beli fiaikat, bátyjaikat. A téma nagyobb­ elmélyülést kívánt vol­na. Kompozíciója laza, alak­jainak rajza­ itt-ott bizonytalan s megfestésében (különösen a csendéleti részeknél) a szocia­lista realizmus szellemével homlokegyenest ellenkező im­presszionizmusra utal. Imre István másik, „Aratók” című képe megjelenésében egyenlete­sebb, de az aratásban segítő katona­ típusa nem a legszeren­csésebb. Pedig az új ember áb­rázolásában is nagy haladást látunk és ez a sok, igazán jó arc­kép mellett a kompozíciókban is jelentkezik. Általában a­­legnagyobb fej­lődést a fiatalság és az idős nemzedék mutatja. Herman Li­­pót sz­tálinvárosi képei jóval felülmúljá­k Bernáth Aurél ha­sonló témájú, de élettelen ké­peit. Glatz Oszkár Úttörői­t a magunkénak érezzük és nagyon kedves a „Kitüntetett utcasep­rő”-je. Vidovszky napfényes egri kivágásait nem is hason­líthatjuk minőségben Boldizsár István kusza­pesti látképéhez, Benkhardt érett, szép tájképei­ből tanulhatnak a festők, Csók István pedig túlszárnyal sok fiatalt. A kiállítás sok nagyszerű ta­nulsággal szolgál. Ha mérleget készítünk, láthatjuk, hogy az első kiállítás verejtékes igyeke­zete a témaválasztásban, a második kiállítás ellenkező vég­letessége a­­könnyebb ellenál­lás (portré, tájkép, csendélet) irányába: a harmadik kiállítás az egészséges szintézisre való törekvés jegyeit mutatja. Őszin­tébb hangot a tematikus ábrá­zolásban, komolyabb mesterség­beli helytállást a természet utáni képekben. Itt-ott mutat­kozó gyengéi ellenére örömmel üdvözöljük azt a haladást, amit festészetünk három év alatt a szocialista realizmushoz vezető úton megtett. Oelmacher Anna A Harmadik Magyar Képzőművészeti Kiállítás &BUDAPEST CSÜTÖRTÖK, 1953. JANUÁR 8. film a SZIKRA, SZABADSÁG, MUNKÁS mozikban. SZIVÁRVÁNY SZLOVÁKIA FE­LETT: VÖRÖSMARTY (Ürlői­út 4.) 4, negyed 7, fél 9. KARÁCSONYÉJ­ ÉVA (Erzsébet kir­né­ út 36/b.) fél 4, három­negyed 6, 8. 1. Magyar híradó, 2. Szovjet hír­adó, 3 GYŐZELMES MENET, 4. Sport és egészség: FÁKLYA (Lenin­ krt. 88.) fél 5, fél 7, fél 9.­­ fél 11, fél 1. fél 3. 1 Magyar híradó 2. Szovjet hír­­adó, 3 ERDEI TÖRTÉNET, 4. A­rtyek: FÉNY (Újpest) 6, 8. v. 4. 1. Magyar híradó, 2. Szovjet hír­adó, 3. Ifjú sportolók, 4. Gyer­mekek boldogságáért, 5 Irigy kis állatkák: HÍRADÓ (Lenin­krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folyt. Erkel: KOSSUTH (Váci-út 14.) proi. fél 5, háromn. 7, 9, 8. negyed 3, ADY (Somogyi Béla­­út 3.) fél 4. háromn. 6, 8. SPORT (Thököly-út 56.) proi. fél 4, 6, fél 9, BETHLEN (Beth­len Gábor­ tér 3.) ,prol. 4, fél 7, 9. ÓBUDA (Selmeci-út 14.) prol. 4, negyed 7. fél 9, TINÓDI (Nagymező­ u. 8.) prof. fél 4, há­romn. 6, 8. Néma barrikád: BÁSTYA (Lenin­­krt 8.) 11, fél 2, 4, fél 7, 9. Makacs menyecskék: CSOKONAI (Népszínház­ u. 13.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. Megkezdődött a csehszlovák filmhét ünnepe Ünnepi esemény kultu­rális életünkben a szerdán este országszerte megkez­dődött második csehszlovák filmhét. A magyar közönség sze­retettel üdvözli a csehszlo­vák filmgyártás új alkotá­sait, amelyek elhozzák hoz­zánk a baráti csehszlovák nép életét, dolgos hétköz­napjait, dalait, táncait. A magyar népet ma már épp­úgy érdekli a­ csehszlovák dolgozók élete, mint a­ sa­ját sorsa. Szabad országaink új, szocialista típusú kap­csolata egyre szorosabbra­­ fűzi a két orszá­g népének barátságát és a csehszlo­vák filmhéten éppolyan sze­retettel köszönti a baráti nép film­művészetének újabb alkotásait dolgozó népünk, mintha saját eredményeinek tapsoln­a. Az ünnepi filmhéten be­mutatásra kerülő „Holnap mindenki táncra perdül” című színes, vidám zenés film forró sikerre számíthat a magyar közönség előtt. Egy csehszlovák ifjúsági mű­vészegyüttes útját ismerteti a prágai, a budapesti és a berlini világifjúsági találko­zón. Bemutatásra kerül a Kar­­lovy­ Varyban „Gyer­mek­­film”-díja­t nyert „Gőgös her­cegnő” című mesefilm, a „Kincskeresők” című bájos, magyarul beszélő bábfilm. Megismerjük Mikola­s Ales XIX. századbeli nagy c­seh­­szlová­k festőművész életét „A nép művésze” című élet­rajz-filmből és dr. Holub cseh Afrika-kutató regényes történetét is láthatjuk az Afrikában történt” című filmben. Jelenet a csehszlovák filmhéten bemutatásra kerülő Afrikában történt című filmből. Ködös, őszi délutánokon a Vár keskeny, kanyargós ut­cáiban kigyulladnak a­ sárgás lámpáik. Aki­­ilyenkor erre jár, önkénytelenül is meghalkí­tja lépteit és úgy érzi, mintha a megannyi öreg, megszokott ház beszélne, elmesélné történetét. Ha lejjebb sétálunk, végigme­­gyünk a­ Tárnok­ utcán, csakha­mar szembetaláljuk magunkat a volt hadügyminisztérium pöf­­feszkedő palotájával. Tovább­­menve befordulunk a Színház­­utcába. Itt-ott még sebesülten panasz­kodna­k a házak, de már bizakodva kacsintanak felénk: újjáépülünk! Úgy bizony — fe­leljük — nem is hagyjuk őke pusztulni! A Szính­áz­ utca vé­gén megállunk. Itt van a Vár­színház, a hányatott multú sz­­észetürek dicső hagyománya­i őrző épület. Nem túl hosszú, s­­­a magasba irányuló homlokza­t magához vonzza­ a­ nézőt. Kis kiugró középrészével zordon,­­ áll­­ott, vak ablakai, sérült fa­lai azonban b­arátságosan kö­szöntenek. Hív befelé a nagy kapu: gyertek be — szól — majd én beszélek magamról. .. Mit is mond magáról a Vár­színház? Bizony, régen születtem, alapjaim még emlékeznek IV. Bélára is. Va­lam­ikor pa­pok laktak bennem. Kolostor volt mellettem, énbennem meg templom. Sokszor csapott be­lém a villáim, hasadoztak fa­laim. Aztán meg jött a török, s itt fohászkodott All ahhoz a­­kegyetlen basa — mert hiszen én voltam a­ mecsetje —, hogy minél több pénzt sajtolhasson ki a magyarokból. 1686-ban fel­­robban­t a mellettem lévő sok lőporraktár. Én is elpusztultam, csak ala­pj­aim maradtak meg. A németekkel vis­sza­kerültek a karmeliták is Budára. A papok sajnáltak, mert meleg és jól­­hangzó tem­plom voltam, hát húzták is ki a­ hívek zsebéből a sok pénzt, hogy felépüljek. Már vagy harminc évig áll­ta­m megint, ami­kor a­ német császár, II. József eltörölte a rendeket. Üresen álltam, majd ágyúgo­lyób­isokait őriztek ben­nem, meg mundérokat. Aztán jött II. József, megnézett és azt mondta: jobb lesz, ha át­alakítanak színházzá, mert aik-Májusban történt. ZUGLÓI (Angol­­u. 26.) háromn. 4, 6, fél 9. Traktorista lány: RÁKOSI MÁ­TYÁS KULTURHÁZ (József At­­tila-tér 4.) negyed 6, fél 8, sz. fél 5, v. 3, negyed 6, fél 8. Első vagy második: TANÁCS (Szt. István­ krt. 10.) negyed 5, fél 7, 9, JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) fél 4, háromn. 6, 8, MARX (Landler Jenő út 39.) fél 4, há­romn. 6, negyed 9. Asszonysorsok: UGOCSA (Ugocsa, u. 10.) fél 4, háromn. 6. 8. Csapda: VERSENY (Szent László­­tér 14.) fél 6, háromn. 8, v. ne­gyed 4. Egy életen át: ZRÍNYI (Lenin­ krt. 26.) 4, negyed 7, fél 9, v. 2. Császár pékje: BEM (Mártírok út­ja 5/b.) fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9. Veszélyes őrjárat: PENTELE (Le­nin-krt. 39.) 10. 12, 2, 4, 6, 8. Trubadúr: A­­­KOTÁS (Alkotás-u. 11.) fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9. Rigoletto: BÁNYÁSZ (József-krt. 63.) 4. negyed 7, fél 9, NAP (Népszínház-u. 31.) 10.11, fél 4, háromn. 6, 8. Fehérhajú lány: RÁKÓCZI (Rá­kóczi-út 68.) prof. 11, fél 2, 4, fél 7, 9. PARTIZÁN (Üllöi-út 101.) 8—11. 4, negyed 7, fél 9 Borodinói győzelem: HONVÉD (Rákóczi-út 82.) fél 11, fél 1, fél 9, fél 5, fél 7, fél 9. HAZAM (Váci út 150.) 4, negyed 7, fél 9. Mágnás Miska: TÁTRA (Üllöi-út 63.) 4, negyed 7, fél 9. Vidám vetélkedés: HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) negyed 4, fél 6, 8. Falusi orvos: BÉKE (Szent László, út 48.) fél 5, fél 7, fél 9, VAS­VÁRI (Kerepesi-út 44.) három­negyed 4, háromn. 6, 8. Késik a vonat: ÚJLAKI (Bécsi-út 69.) fél 4, háromn. 6, 8. Orlai csomópont: DIADAL (Krisz­­tina­ krt. 155.) 4. negyed 7, fél 9. Szerelmi bájital: KULTUR (Kinizsi­u. 28.) fél 4. háromn. 6. 8. Nincs béke az olajfák alatt: ÁR­PÁD (Kerepesi­ út 146.) negyed 6, fél 8, v. negyed 4. csüt. szünnap. Zala: OTTHON (Beniczky u. 3­5.) fél 4. háromn. 6. 8. Semmelweis: ELŐRE (Delej­ u. 41.) fél 6. háromn 8. v. negyed 4. csüt. szünnap. Eladó lány: IPOLY (Csáky­ U. 65.) fél 4. háromn. 6, 8. kor magasnyakú hivatalnokai idejöhetnek szórakozni, így is lett. Színház lettem. Német szí­nészek adtak itt elő sekélyes darabokat a német uraknak. M mindenütt csak német s-zót hallottam, amikor egyszer né­hány fázó magyar színész meg­nézett és ezt mondta­: ez a mi­­színházunk lesz! Vezetőjüket Kel­em­en direktornak szólították. Örültem, amikor az a beképzelt Unwerth gróf dühtől sápadtan kiadta a bérleményt a magya­roknak, akik két évig­, harcoltak érte. 1790 október 7-ét írtak a kalendáriumok, amikor az első magyar színielőadás Budán le­zajlott. A magyar közönség jött is lelkesen. Még sokszor ját­szottak itt Keleme­nék, aztán Unwerth megint kidobta őket. Falaim sok híres embert lát­tak. Sokan jártak itt, gazdag si­kereket arattak. Itt volt Beetho­ven is, emlékszem rá, vezényelt. Aztán megint magyar színészek jöttek. Ujjongott a közönség, amikor Déryné a színpadra lé­pett. Úgy énekelt, mint a csalo­gány. Itt lakott a György-téren 1835-ben. Láttam Megyerit, La­­borfalvy Rózát, Szigligetit. Lát­tam a „Bánk bán” első budai előadását is. 1870-ig megint a németek ültek bennem. Nagyon örültem, amikor újból a ma­gyar színészek költöztek falaim közé. Pau­lay Ede direktor szebbnél szebb darabokat adott elő: „Az ember­ tragédiájá”-t, „Csongor és Tündé”-t, Shakes­peare, Moliére darabjai találtak otthonra bennem. A leghíresebb magyar színészeket, Blahánét, Jászai Marit, Márkus Emíliát, Újházi Edét, Vízváry Mariskát mind-mind láttam. Sokszor szo­­morkodtam, amikor a színészek kiadták a színn­házat bálterem­nek. Nézőteremen itt nagyképűs­­ködtek az ingyenélő grófok és egyéb sen­kiháziak, akik nem nagyon törődtek épségemmel. Sokszor megrokkantam. Vagy hatszor alakítottak át, egyre ki­fejezéstelenebb belsőt adtak, olyat, mint amilyen akkor a ma­gyar élet volt. Nagyon elhanya­goltak, így történt, hogy 1924- ben leszakadt a karzatom. Üresen álltam ismét. Ké­sőbb a színpadot is lebontották, s csak puszta falvázam maradt meg. Újból mundérokkal és pokrócokkal néztem szembe. Húsz évvel később zöldruhás né­met katonákkal teltem meg, akik borostásan, rosszkedvűen lövöldöztek ki ablakaimon. So­kat szenvedtem akkor. Tetőm­ fele, falaim egy része összeom­lott. Örömmel fogadtam azt a n­apot, amikor fiatal mérnökök jelentek meg és felmértek. Most újból malterszagú körülöttem a levegő. Dolgozó, serény mun­káskezek gondoskodtak rólam. Most itt állok, hirdetem a ma­gyar színészet múltját és vá­rom azt a közeli pillanatot, ami­kor teljesen újjászületek. Mert újjászületek, szebb leszek, mint régen. Mueller Othmár Rákosi-ösztöndíjas, III éves építészmérnökhallgató ------------------- ---------------­ - POSTIT* A 200 éves Várszínház „Ismerd meg Budapestet"-pályázatunkon díjazott pályamű CSEHSZLOVÁK FILMHÉT január 8—14. " ír"1 «»» Vörös Csillag, Puskin Dózsa Gőgös hercegnő A£J2jn Corvin Alkotmány (Újpest) Győzelmes A NÉP Szivárvány menet MŰVÉSZE Szlovákia felett Fáklya Május 1 Vörösmarty

Next