Esti Budapest, 1953. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-08 / 6. szám
4 • teremzeti várakozással vigzdultunk el a Műcsarnokba, hogy végignézzük az új magyar képzőművészet harmadik nagy seregszemléjét. Már az első áttekintésre két jelentős eredményt állapíthatunk meg (ezúttal csak a festményekről szólva): a témák mélyebb átélését és a festők mesterségbeli haladását. Három rövid esztendő alatt ez nem kevés. A kiállítás nagyobb szabású képei három fő témát ölelnek fel: a magyar történelem forradalmi fordulóit, a munkásmozgalom, vagyis újabb történelmünk eseményeit és új életünket, tehát a legújabb törénelmét a felszabadulása óta. De a több mint kétszáz festmény közt számtalan sikerült tájkép az új arcú magyar földről és sok kitűnő arckép van. Ahogy belépünk az első terembe, Rákosi elvtárs mosolyoga nézőre. Csáky-Maronyák már bebizonyította rátermettségét a portré területén , ez az arckép is jófelfogású, karakteres munka, de festői megjelenése sok kívánnivalót hagy. Ék Sándorról festett arcképe egészen kitűnő jellemábrázolás, de itt is hiányérzést keltenek nem finom, nem élő színei. A történelmi kompozíciók közül kiemelkedik a fiatal Demjén Attila Gábor Áron című képe, amely a 48-as forradalom széles népi alapjának döntő dokumentumát mutatja be, hogy jelen feladataink hasonló helytállással való elvégzésére biztasson. Mozgalmas és jól kiegyensúlyozott kompozíciója, a cselekmény központisága és a szép, eleven figurák ábrázolása teszi hitelessé ezt a képet. Ha van a képnek gyenge pontja, az csupán anynyi, hogy sötétebb a kelleténél. De ez a hiba, sajnos, gyakori fiatal, nemrég végzettfestőknél is. Számos, a fiatalság természetes optimizmusát nélkülöző képet láttunk itt. És ezért a főiskola pedagógiája is felelős. A munkásmozgalom történetének egyik legdrámaibb jelenetét festette meg Sarkantyús Simon, aki igazi belső szenvedéllyel ábrázolta „A szekszárdi direktórium kivégzésé”t. Képének festői erejű megjelenítése, tartalmának mély pátosza megkülönböztetett figyelmet érdemel. Egyike a kiállítás azon darabjainak, ahol az átélés őszintesége, a témával való eggyéforrás elhihető erővel érvényesül. Bán Béla „Illegális találkozó"-ja nagylélegzetű, igényes munka. A budai hegyek közt megtartott szeminárium alakjai vonzóak, ismerősek. Jól sikerült a munkás ifik hősi, tanítás-adta tudatuk szerinti ábrázolása. Ennek a — különben nagyon érdekes — képnek a hibája festőink jórészének hiányossága: nem tudnak plain-airt festeni, nem tudnak szabadban, napfényben ábrázolni. Pedig haladó hagyományaink egyik értékes vonása ez. Ferenczy Károly „Márciusi est”-je vagy Fényes és Bihari bármelyik szolnoki tájképe jó forrás, ha már a valóságnak ez a fontos eleme, a szabad fény nem elég megfogható a maii festőknek. Pedig mennyivel szebben süt már ránk a nap! Breznay-Mácsai nagy kompozíciója az „Aratósztrájk’’, sok jó szándékot és komoly munkát tartalmaz. A csendőrszuronyok védelme alatt alkudozó földesúr és tiszttartója kitűnően jellemzett, gyűlöletes figurák. De nem tudták számunkra vonzóvá, valóban fenyegetővé tenni, forradalmi erőnek ábrázolni a parasztok tömegét. És, bár jelentős, világos masszája a képnek a villogó kaszájú parasztok csoportja, nem hiteti el, hogy győzni fognak, igen, a győzelem hite hiányzik a képből, az a győzelem, amely ugyan csak Festészet 50 év múlva, de törvényszerűen bekövetkezett. Mégis, nagy lépést tett előre a két fiatal festő, amikor eddigi munkásságukkal szemben most az osztályharcnak művészileg még kevéssé feldolgozott területéről vették témájukat. Ék Sándor két nagyméretű kompozíciót készített. Az egyik Tanácsköztársaságunk egy döntő jelenetét ábrázolja: Rákosi elvtárs a salgótarjáni fronton. Ezen a képen kitűnő típusokat teremtett meg a festő a Rákosi elvtársat követő vörös katonák között. A másik kép szép, szabad életünk születésének nagy pillanatát mutatja be, a diadalmasan bevonuló Vörös Hadsereget. Ék elvtárs az a művész, aki következetesen, lankadás nélkül festi újabb történelmünk nagy jeleneteit s akinek képeiben a forradalmi pátosz magától értedő. A két nagyszerű témával azonban nem egybevágó a kifejezési forma, mert a szuggesztív színezőt nélkülözik kompozíciói. Új életünk ábrázolásáról szólva elsőnek kell említeni Szönyi és Domanovszky nagy panneau fali-képsorozatának darabjait, melyek a Moszkvai Magyar Mezőgazdasági Pavilion díszítésére készültek. Egy-egy sorozat hét darab 10x4 m-es képből áll és mezőgazdaságunk szocialista átalakulását ábrázolja. A nép államának e jelentős megbízása nagy felelősséget ró a művészekre s mindketten igyekeztek eleget tenni a várakozásnak. Szönyi szép, kiérlelt kompozícióin a legjobban oldotta meg a szabad ég alatt játszódójeleneteket és komoly festői gyakorlat támasztja alá színbeli szépségeit, különösen a táji részekben. Képein van azonban valami nem indokolt naplemente-hangulat, és ez, párosulva az alakok ténfergő passzivitásával, nem fejezi ki a falu forradalmi átalakulását. Domanovszky pompás vásznain temperamentumosan mozognak szép, eleven, jellegzetes parasztfigurái. Domanovszky képein is következetten a fény-árnyék elosztás, deilyen kvalitású művésznek ez nem nehéz feladat, mint ahogy rendkívüli festői erővel oldotta Operaház: Simone Boccanegra (P. 4., 7). Városi Színház: Bahcs- szeráji szökőkút (7). — Nemzeti Színház: Ukrajna mezőin (Mirkus- és Jászai-bérlet, 7). — Katona József Színház: Fáklyaláng (Odry-bérlet, 7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Madách Színház: A hős falu (7). — Zeneakadémia: A Rádiózenekar hangversenye (Rádiózenekar — Hangversenyzenekar vegyes bérlet, 1. este, 8). — Bartók terem: Mozart élete és művei (5. est, 8). — Fővárosi Operettszínház; Luxemburg grófja (Lábass Juci-bérlet, 7). — vidám Színpad: Vannak még hibák (7). — Ifjúsági Színház: A szerencse nem pottyan az égből (7). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Timur és csapata (4). — Fővárosi Víg Színház: Szibériai rapszódia (Szász Károly-bérlet, 7). — Állami Bábszínház: Búbos vitéz (6, 8). — Artista Varieté: Telitalálat (6, 8). — Rádió: Vasból való vár, zenés mesejáték (Kossuth, 2010). 1951 január 8—11 HOLNAP MINDENKI TÁNCRA PERDÜL: VÖRÖS CSILLAG (Lenin-krt 45.) fél 5, háromn. 7, 9, v. fél 3, PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18.) 11, 1, 3, negyed 6, negyed 8, negyed 10. A NÉP MŰVÉSZE: MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) 4, negyed 7 fél 9. GŐGÖS HERCEGNŐ: CORVIN (Kisfaludy-köz) háromn. 4, 8, fél 9. KINCSKERESŐK: DÓZSA (Róbert Károly-krt. 59.) fél 5, háromn. 7, 9. VIHAR: SZIKRA (Lenin-krt. 120.) 3. hétre prof. fél 5, háromn. 7, 9, V. fél 3. SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) 3. hétre proi. 11, negyed 2, fél 4, háromn. 6, 8. MUNKÁS (Kápolna-u 3/b.) proi. negyed 6. fél 8, v. 3. SZÁRNYALÓ DALLAMOK: URANIA (Rákóczi-út 21.) 4. hétre proi. 4, negyed 7. fél 9, DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) 4. hétre proi. fél 5, háromn. 7, 9. KÉT ÚT: FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) fél 4, háromn 6, 8. 1. 1952. MÁJUS 1, 2. ARTISTAVIZSGA. 3 ÁLLATKERTI SÉTA: TOLDI, plasztikus mozi (Bajcsy-Zsilinszky út 36.) 25. hétre prof. fél 6, 7, v. 4. EGY ÉLETEN ÁT: GORKIJ (orosznyelvű mozi) (Akácfa u. 4.) háromn. 6, 8. V. fél 4. ERDEI SPORTVERSENY: Kísérőmeg általában a nagy feladatot. A falusi termelőmunka egyik színes momentumát mutatja be Imre—Szentgyörgyi nagy kompozíciója, az „Almaszüret”. A rokonszenves jelenetben gyümölcsszedő asszonyok üdvözlik a földjeiken teherautókon átvonuló katonáikat, a néphadseregbeli fiaikat, bátyjaikat. A téma nagyobb elmélyülést kívánt volna. Kompozíciója laza, alakjainak rajza itt-ott bizonytalan s megfestésében (különösen a csendéleti részeknél) a szocialista realizmus szellemével homlokegyenest ellenkező impresszionizmusra utal. Imre István másik, „Aratók” című képe megjelenésében egyenletesebb, de az aratásban segítő katona típusa nem a legszerencsésebb. Pedig az új ember ábrázolásában is nagy haladást látunk és ez a sok, igazán jó arckép mellett a kompozíciókban is jelentkezik. Általában alegnagyobb fejlődést a fiatalság és az idős nemzedék mutatja. Herman Lipót sztálinvárosi képei jóval felülmúlják Bernáth Aurél hasonló témájú, de élettelen képeit. Glatz Oszkár Úttörőit a magunkénak érezzük és nagyon kedves a „Kitüntetett utcaseprő”-je. Vidovszky napfényes egri kivágásait nem is hasonlíthatjuk minőségben Boldizsár István kuszapesti látképéhez, Benkhardt érett, szép tájképeiből tanulhatnak a festők, Csók István pedig túlszárnyal sok fiatalt. A kiállítás sok nagyszerű tanulsággal szolgál. Ha mérleget készítünk, láthatjuk, hogy az első kiállítás verejtékes igyekezete a témaválasztásban, a második kiállítás ellenkező végletessége akönnyebb ellenállás (portré, tájkép, csendélet) irányába: a harmadik kiállítás az egészséges szintézisre való törekvés jegyeit mutatja. Őszintébb hangot a tematikus ábrázolásban, komolyabb mesterségbeli helytállást a természet utáni képekben. Itt-ott mutatkozó gyengéi ellenére örömmel üdvözöljük azt a haladást, amit festészetünk három év alatt a szocialista realizmushoz vezető úton megtett. Oelmacher Anna A Harmadik Magyar Képzőművészeti Kiállítás &BUDAPEST CSÜTÖRTÖK, 1953. JANUÁR 8. film a SZIKRA, SZABADSÁG, MUNKÁS mozikban. SZIVÁRVÁNY SZLOVÁKIA FELETT: VÖRÖSMARTY (Ürlőiút 4.) 4, negyed 7, fél 9. KARÁCSONYÉJ ÉVA (Erzsébet kirné út 36/b.) fél 4, háromnegyed 6, 8. 1. Magyar híradó, 2. Szovjet híradó, 3 GYŐZELMES MENET, 4. Sport és egészség: FÁKLYA (Lenin krt. 88.) fél 5, fél 7, fél 9. fél 11, fél 1. fél 3. 1 Magyar híradó 2. Szovjet híradó, 3 ERDEI TÖRTÉNET, 4. Artyek: FÉNY (Újpest) 6, 8. v. 4. 1. Magyar híradó, 2. Szovjet híradó, 3. Ifjú sportolók, 4. Gyermekek boldogságáért, 5 Irigy kis állatkák: HÍRADÓ (Leninkrt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folyt. Erkel: KOSSUTH (Váci-út 14.) proi. fél 5, háromn. 7, 9, 8. negyed 3, ADY (Somogyi Bélaút 3.) fél 4. háromn. 6, 8. SPORT (Thököly-út 56.) proi. fél 4, 6, fél 9, BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) ,prol. 4, fél 7, 9. ÓBUDA (Selmeci-út 14.) prol. 4, negyed 7. fél 9, TINÓDI (Nagymező u. 8.) prof. fél 4, háromn. 6, 8. Néma barrikád: BÁSTYA (Leninkrt 8.) 11, fél 2, 4, fél 7, 9. Makacs menyecskék: CSOKONAI (Népszínház u. 13.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. Megkezdődött a csehszlovák filmhét ünnepe Ünnepi esemény kulturális életünkben a szerdán este országszerte megkezdődött második csehszlovák filmhét. A magyar közönség szeretettel üdvözli a csehszlovák filmgyártás új alkotásait, amelyek elhozzák hozzánk a baráti csehszlovák nép életét, dolgos hétköznapjait, dalait, táncait. A magyar népet ma már éppúgy érdekli a csehszlovák dolgozók élete, mint a saját sorsa. Szabad országaink új, szocialista típusú kapcsolata egyre szorosabbra fűzi a két ország népének barátságát és a csehszlovák filmhéten éppolyan szeretettel köszönti a baráti nép filmművészetének újabb alkotásait dolgozó népünk, mintha saját eredményeinek tapsolna. Az ünnepi filmhéten bemutatásra kerülő „Holnap mindenki táncra perdül” című színes, vidám zenés film forró sikerre számíthat a magyar közönség előtt. Egy csehszlovák ifjúsági művészegyüttes útját ismerteti a prágai, a budapesti és a berlini világifjúsági találkozón. Bemutatásra kerül a Karlovy Varyban „Gyermekfilm”-díjat nyert „Gőgös hercegnő” című mesefilm, a „Kincskeresők” című bájos, magyarul beszélő bábfilm. Megismerjük Mikolas Ales XIX. századbeli nagy csehszlovák festőművész életét „A nép művésze” című életrajz-filmből és dr. Holub cseh Afrika-kutató regényes történetét is láthatjuk az Afrikában történt” című filmben. Jelenet a csehszlovák filmhéten bemutatásra kerülő Afrikában történt című filmből. Ködös, őszi délutánokon a Vár keskeny, kanyargós utcáiban kigyulladnak a sárgás lámpáik. Akiilyenkor erre jár, önkénytelenül is meghalkítja lépteit és úgy érzi, mintha a megannyi öreg, megszokott ház beszélne, elmesélné történetét. Ha lejjebb sétálunk, végigmegyünk a Tárnok utcán, csakhamar szembetaláljuk magunkat a volt hadügyminisztérium pöffeszkedő palotájával. Továbbmenve befordulunk a Színházutcába. Itt-ott még sebesülten panaszkodnak a házak, de már bizakodva kacsintanak felénk: újjáépülünk! Úgy bizony — feleljük — nem is hagyjuk őke pusztulni! A Színház utca végén megállunk. Itt van a Várszínház, a hányatott multú szészetürek dicső hagyományai őrző épület. Nem túl hosszú, sa magasba irányuló homlokzat magához vonzza a nézőt. Kis kiugró középrészével zordon, állott, vak ablakai, sérült falai azonban barátságosan köszöntenek. Hív befelé a nagy kapu: gyertek be — szól — majd én beszélek magamról. .. Mit is mond magáról a Várszínház? Bizony, régen születtem, alapjaim még emlékeznek IV. Bélára is. Valamikor papok laktak bennem. Kolostor volt mellettem, énbennem meg templom. Sokszor csapott belém a villáim, hasadoztak falaim. Aztán meg jött a török, s itt fohászkodott All ahhoz akegyetlen basa — mert hiszen én voltam a mecsetje —, hogy minél több pénzt sajtolhasson ki a magyarokból. 1686-ban felrobbant a mellettem lévő sok lőporraktár. Én is elpusztultam, csak alapjaim maradtak meg. A németekkel visszakerültek a karmeliták is Budára. A papok sajnáltak, mert meleg és jólhangzó templom voltam, hát húzták is ki a hívek zsebéből a sok pénzt, hogy felépüljek. Már vagy harminc évig álltam megint, amikor a német császár, II. József eltörölte a rendeket. Üresen álltam, majd ágyúgolyóbisokait őriztek bennem, meg mundérokat. Aztán jött II. József, megnézett és azt mondta: jobb lesz, ha átalakítanak színházzá, mert aik-Májusban történt. ZUGLÓI (Angolu. 26.) háromn. 4, 6, fél 9. Traktorista lány: RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ (József Attila-tér 4.) negyed 6, fél 8, sz. fél 5, v. 3, negyed 6, fél 8. Első vagy második: TANÁCS (Szt. István krt. 10.) negyed 5, fél 7, 9, JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7.) fél 4, háromn. 6, 8, MARX (Landler Jenő út 39.) fél 4, háromn. 6, negyed 9. Asszonysorsok: UGOCSA (Ugocsa, u. 10.) fél 4, háromn. 6. 8. Csapda: VERSENY (Szent Lászlótér 14.) fél 6, háromn. 8, v. negyed 4. Egy életen át: ZRÍNYI (Lenin krt. 26.) 4, negyed 7, fél 9, v. 2. Császár pékje: BEM (Mártírok útja 5/b.) fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9. Veszélyes őrjárat: PENTELE (Lenin-krt. 39.) 10. 12, 2, 4, 6, 8. Trubadúr: AKOTÁS (Alkotás-u. 11.) fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9. Rigoletto: BÁNYÁSZ (József-krt. 63.) 4. negyed 7, fél 9, NAP (Népszínház-u. 31.) 10.11, fél 4, háromn. 6, 8. Fehérhajú lány: RÁKÓCZI (Rákóczi-út 68.) prof. 11, fél 2, 4, fél 7, 9. PARTIZÁN (Üllöi-út 101.) 8—11. 4, negyed 7, fél 9 Borodinói győzelem: HONVÉD (Rákóczi-út 82.) fél 11, fél 1, fél 9, fél 5, fél 7, fél 9. HAZAM (Váci út 150.) 4, negyed 7, fél 9. Mágnás Miska: TÁTRA (Üllöi-út 63.) 4, negyed 7, fél 9. Vidám vetélkedés: HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) negyed 4, fél 6, 8. Falusi orvos: BÉKE (Szent László, út 48.) fél 5, fél 7, fél 9, VASVÁRI (Kerepesi-út 44.) háromnegyed 4, háromn. 6, 8. Késik a vonat: ÚJLAKI (Bécsi-út 69.) fél 4, háromn. 6, 8. Orlai csomópont: DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4. negyed 7, fél 9. Szerelmi bájital: KULTUR (Kinizsiu. 28.) fél 4. háromn. 6. 8. Nincs béke az olajfák alatt: ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) negyed 6, fél 8, v. negyed 4. csüt. szünnap. Zala: OTTHON (Beniczky u. 35.) fél 4. háromn. 6. 8. Semmelweis: ELŐRE (Delej u. 41.) fél 6. háromn 8. v. negyed 4. csüt. szünnap. Eladó lány: IPOLY (Csáky U. 65.) fél 4. háromn. 6, 8. kor magasnyakú hivatalnokai idejöhetnek szórakozni, így is lett. Színház lettem. Német színészek adtak itt elő sekélyes darabokat a német uraknak. M mindenütt csak német s-zót hallottam, amikor egyszer néhány fázó magyar színész megnézett és ezt mondta: ez a miszínházunk lesz! Vezetőjüket Kelemen direktornak szólították. Örültem, amikor az a beképzelt Unwerth gróf dühtől sápadtan kiadta a bérleményt a magyaroknak, akik két évig, harcoltak érte. 1790 október 7-ét írtak a kalendáriumok, amikor az első magyar színielőadás Budán lezajlott. A magyar közönség jött is lelkesen. Még sokszor játszottak itt Kelemenék, aztán Unwerth megint kidobta őket. Falaim sok híres embert láttak. Sokan jártak itt, gazdag sikereket arattak. Itt volt Beethoven is, emlékszem rá, vezényelt. Aztán megint magyar színészek jöttek. Ujjongott a közönség, amikor Déryné a színpadra lépett. Úgy énekelt, mint a csalogány. Itt lakott a György-téren 1835-ben. Láttam Megyerit, Laborfalvy Rózát, Szigligetit. Láttam a „Bánk bán” első budai előadását is. 1870-ig megint a németek ültek bennem. Nagyon örültem, amikor újból a magyar színészek költöztek falaim közé. Paulay Ede direktor szebbnél szebb darabokat adott elő: „Az ember tragédiájá”-t, „Csongor és Tündé”-t, Shakespeare, Moliére darabjai találtak otthonra bennem. A leghíresebb magyar színészeket, Blahánét, Jászai Marit, Márkus Emíliát, Újházi Edét, Vízváry Mariskát mind-mind láttam. Sokszor szomorkodtam, amikor a színészek kiadták a színnházat bálteremnek. Nézőteremen itt nagyképűsködtek az ingyenélő grófok és egyéb senkiháziak, akik nem nagyon törődtek épségemmel. Sokszor megrokkantam. Vagy hatszor alakítottak át, egyre kifejezéstelenebb belsőt adtak, olyat, mint amilyen akkor a magyar élet volt. Nagyon elhanyagoltak, így történt, hogy 1924- ben leszakadt a karzatom. Üresen álltam ismét. Később a színpadot is lebontották, s csak puszta falvázam maradt meg. Újból mundérokkal és pokrócokkal néztem szembe. Húsz évvel később zöldruhás német katonákkal teltem meg, akik borostásan, rosszkedvűen lövöldöztek ki ablakaimon. Sokat szenvedtem akkor. Tetőm fele, falaim egy része összeomlott. Örömmel fogadtam azt a napot, amikor fiatal mérnökök jelentek meg és felmértek. Most újból malterszagú körülöttem a levegő. Dolgozó, serény munkáskezek gondoskodtak rólam. Most itt állok, hirdetem a magyar színészet múltját és várom azt a közeli pillanatot, amikor teljesen újjászületek. Mert újjászületek, szebb leszek, mint régen. Mueller Othmár Rákosi-ösztöndíjas, III éves építészmérnökhallgató ------------------- --------------- - POSTIT* A 200 éves Várszínház „Ismerd meg Budapestet"-pályázatunkon díjazott pályamű CSEHSZLOVÁK FILMHÉT január 8—14. " ír"1 «»» Vörös Csillag, Puskin Dózsa Gőgös hercegnő A£J2jn Corvin Alkotmány (Újpest) Győzelmes A NÉP Szivárvány menet MŰVÉSZE Szlovákia felett Fáklya Május 1 Vörösmarty