Esti Budapest, 1953. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1953-04-01 / 77. szám

2 Kim Ir Szen elvtárs nyilatkozata ■ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya — a to­vábbi vérontás gyors megszün­tetése reményében — Csou En­­laj nyilatkozatának különféle javaslatai értelmében megtette az elők­észületeket a további in­tézkedésekre, amelyek lépést jelentenek nemcsak a beteg és sebesült hadifoglyok kicserélésé­nek, hanem az egész hadifogoly­­kérdésnek — a fegyverszüneti szerződés megkötése egyetlen akadályának — sikeres megol­dása felé is. Ezek az intézkedé­(Folytatás az első oldalról)­sek biztosítanák mindazoknak a hadifoglyoknak a hazatelepíté­sét, akik hazatelepítésüikhöz ra­gaszkodnak és a többi hadi­fogoly átadását valamely semle­ges államnak hazatelepítésük kérdésének igazságos megoldá­sa érdekében, hogy így elérhető legyen a koreai háborúnak vé­­getvető fegyverszüneti megál­lapodás. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya újból hangsúlyozza a koreai kérdés békés rendezésére irányuló po­litikáját és úgy véli, hogy a ha­difoglyok hazatelepítésének kér­désével kapcsolatos új intézke­dések alapján hozzájárulhat a koreai háború mielőbbi befejezé­séhez, amit az egész világ bé­­keszerető népei­bőn óhajtanak. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az a meggyőződése, hogyha az ENSZ haderői őszintén kíván­ják a békét, akkor el kell fogad­­niuk ezt a méltányos javasla­tot.” Csou En-laj elvtárs javaslatának visszhangja a nyugati hatalmak fővárosaiban Nagy árzuhanás a newyorki tőzsdén New York Az United Press tudósítója Washingtonból közli, hogy az Egyesült Államok külügyminisz­tériuma óvatos álláspontot fog­lal el és „hangoztatta, hogy ad­dig nem tesz semmiféle hivata­los nyilatkozatot, amíg meg nem kapja Csou En-laj javasla­tának azt a fordítását, amelyet maga­ az amerikai külügyminisz­térium készít”. Ugyancsak a United Press tudósítója jegyzi meg azt, hogy Csou En-laj nyi­latkozata, amelyet a ha­di­fogoly­csere kérdésben tett, azzal a re­ménységgel töltötte el az ameri­kai fővárost, hogy lehetséges a béke Koreában. Az Associated Press szerint az elmúlt két év legnagyobb részvényárfolyamesése zaj­lott le március 30-án a newyorki tőzsdén. Az árak az árupiacon is rohamo­san esnek. London Az angol közvélemény és a sajtó jelentős része kedvezően fogadta Csou En-laj nyilatko­zatát. Az angol külügyminiszté­rium képviselője kedden kijelen­tette, hogy Anglia tanácskozásokat folytat a brit birodalom or­szágaival és a többi érde­kelt hatalmakkal. A Neses Chronicle című lap szerkesztőségi cikkben foglalko­zik Csou En-lajnak a hadifogoly­csere és a tűzszünet megkötése érdekében tett nyilatkozatával és megállapítja: a különböző bonyodalmakat háttérbe szorítja annak ki­nyilatkoztatása, hogy meg­van a kiút a zsákutcából. „A tűzszünet megkötése Koreá­ban — írja a lap — váratlanul megvalósíthatóvá vált." A Daily Express szerint nem szabad megengedni, hogy a jelen pil­lanatban ai gyanakvás maradjon felül és „meg kell mutatni, hogy a nyugati országok békét óhaj­tatnak”. Párizs A Combat című lap szerint Csou En-laj nyilatkozata „rend­kívül fontos", mert „a nyilatko­zat alapján remélni lehet a ko­reai konfliktus békés rendezé­sét". Az összes párizsi lapok hétfői számukban feltűnő helyen kö­zölték Csou En-lajnak a hadi­fogolycsere és a koreai tűzszü­net megkötése kérdésében tett nyilatkozatát. Tbiliszi dolgozói elbúcsúztak Yves Farge-tól TBILISZI, április 1. (TASZSZ) Március 31-én Tbiliszi dolgo­zói mélységes gyásszal búcsúz­tak Yves Farge-tól. Reggeltől kezdve végtelen áradatban vo­nultak az épülethez Grúzia dol­­l! ''s búcsút vettek attól az emuő­l, aki a békeharcban szerzett kiemelkedő érdemeivel kivívta a­ szovjet emberek, az egész haladó emberiség szerete­tét és megbecsülését. Yves Farge koporsóját vörös és fekete selyem drapériával bo­rított tágas teremben­ virágok­kal körülvett emelvényen helyez­ték el. Eljöttek búcsúzni a francia nép hű fiától, a lelkes hazafi­tól, a bátor békeharcostól a grúz tudomány, művészet és irodalom művelői, a párt- és szovjet funkcionáriusok, a mun­kások­ és tanulók. A ravatalnál áll az elhunyt hitvese. Itt van Zaharij Cshubranisvili, a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, ott vannak Vlagyimir Chovrebasvili és Vaszilij Bud­­zsiasvili, Grúzia­­ Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárai. A teremben gyászdallamok hangzanak. A ravatalnál három­percenként váltják a díszőrséget. Yves Farge koporsóját Tbili­­­szi repülőteréről repülőgépen Moszkvába szállították. A re­pülőtéren Ucsa Dzsaparidze, Grúzia népművésze, a grúz békebizottság alelnöke mondott búcsúztatót. &BMMST SZERDA, 1953. ÁPRILIS 1. A Magyar Népköztársaság argentínai követének kinevezése A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa Szabó Imrét rend­kívüli követté és meghatalma­zott miniszterré nevezte ki és megbízta a Magyar Népköztár­saság argentínai követségének vezetésével. (MTI). A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága március 31-én közölte, hogy a néphadsereg és a kínai népi önkéntesek alaku­latai védelmi harcokat vívtak az ellenség ellen. Március 31-én az ellenséges repülőgépekre vadászó lövé­szek lelőttek két ellenséges re­pülőgépet. A szovjet nép sikereinek újabb gyümölcse B­udapest lakossága ma reggel nagy örömmel ér­tesült a Szovjetunió Miniszter­tanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatáról, amely ismét leszállítja az élel­miszerek és iparcikkek kiskeres­kedelmi árát. Ez a határozat a kommunizmust építő szovjet nép újabb nagy győzelme, a Szovjetunió hatalmas erejének újabb, ragyogó megnyilvánulása. A második világháború befeje­zése óta ez a hatodik széleskörű árleszállítás a Szovjetunióban. Hét esztendővel ezelőtt, 1946 februárjában, Sztálin elvtárs moszkvai választói előtt mon­dott beszédében hangoztatta, hogy a háborút követő időszak­ban különös figyelmet fognak szentelni „a közszükségleti cik­kek gyártásának fokozására, a dolgozók életszínvonalának eme­lésére, valamennyi áru árának következetes csökkentésével”. A kommunista párt és a szovjet kormány következetesen valóra váltja Sztálin elvtárs útmuta­tását. A szovjet nép már a háború utáni első négy árleszál­lítás következtében több mint 300 milliárd rubel tiszta nyereség­hez jutott, a múltévi és ez évi ár­leszállítás pedig újabb hatalmas összeggel gazdagította a Szov­jetunió lakosságát. "Ölesen mutatkozik meg is­­mét a szocialista gazda­sági rendszer hatalmas fölénye a kapitalista gazdasági rendszer fölött. Éppen a napokban tette közzé az ENSZ titkársága az „1951—52. évi nemzetközi gazda­sági helyzetről szóló jelentést." A jelentés megállapítja, hogy a kapitalista országokban a la­kosság vásárlóképessége csök­kent és tovább emelkedtek a köz­­szükségleti cikkek árai. Így Franciaországban a közszükség­leti cikkek árai 1951—1952-ben 22 százalékkal Svédországban 16, Norvégiában 14, Angliában 10, Kanadában, Nyugat-Német­­országban és Dániában 9, az Egyesült Államokban 5 százalék­kal emelkedtek. Ezt a mostani árleszállítást, éppen úgy, mint az előzőeket, azért valósíthatták meg, mert a Szovjetunió szocialista nép­gazdasága hatalmas iramban fejlődik. Az árleszállítás fénye­sen mutatja be a gyakorlatban a szocializmus gazdasági alap­törvényének érvényesülését, az egész társadalom állandóan nö­vekvő anyagi és kulturális szük­ségletei maximális kielégítésé­nek biztosítását, csupán a szo­cialista termelésnek a legfejlet­­tebb technika alapján történő szüntelen növekedése és tökéle­tesedése útján lehet biztosítani. Sztálin népe a halhatatlan­­ vezér tanításainak szelle­mében állandóan növeli hazája hatalmát, a párt és a kormány szüntelenül gondoskodik a nép életszínvonalának emeléséről. Az új győzelem híre nyilván meg­keseríti a munkásnyúzó tőkések, a harácsoló bankárok, a s­áborút előkészítő kalandorok siája ízét. De lángoló örömmel tölti el az egyszerű embereket. A dolgozó százmilliókban az új árleszállí­tás még jobban elmélyíti a meg­győződést, hogy azon az úton kell járniok, amelyen a szovjet nép jár előttük, mert ez az út vezet az emberiség boldog jövő­­jéhez, korlátlan felemelkedésé­hez. Könnyfakasztó bombák a munkások ellen Nyugat-Németországban 1953 április 1. A „DPA” jelentése szerint Mühlhausenben hétfőn délután a rendőrség támadást indított 4000, káliumbányában dolgozó munkás ellen, mert azok tilta­koztak, hogy a bányatulajdono­sok erre a hétre négy nem fize­tett szünnapot rendeltek el. A rendőrök puskatussal tá­madtak a munkásokra és könny­fakasztó bombákat dobtak kö­zéjük. KENYÉR HELYETT - CIRKUSZ Hazatért belgrádi bűntanyájáról, nagy feltűnést és általános un­dort keltett londoni látogatásá­ról a véreskezű fasiszta diktátor. A jugoszláv bandafőnök „a jól végzett munka” tudatában érke­zett haza Régi főnökével, Mr. Churchillel találkozott és ismét sikerült üzletet kötnie a jugo­szláv nép bőrére. Most tehát, miután páncélszekrényébe rak­ta a hazaárulásért kijáró fonto­kat, dörzsöl­geti vértől és szenny­től csöpögő kezét. Nyilván is­mét nagy kinyilatkoztatásokra készül, ígérget majd fűt-fát az elárult jugoszláv népnek és ke­netteljes frázisokat puffogtat az imperialisták jószívűségéről, se­gítségéről. A jugoszláv nép azonban jól tudja, miként vélekedjék ezek­ről az ígéretekről. Mindenfelé el­terjedt Jugoszláviában a követ­kező mondás: „Ha Tito beszé­deit meg lehetne enni, akkor mindenki jóllakna." Tavaly jú­liusban például Nisben tartott beszédet a belgrádi paprika­jancsi. Akkor fehér kenyeret ígért puliszka helyett. Végül sem fehér kenyér, sem puliszka nem jutott a népnek. Nemrég Mlade­­novácban már annyit bevallott, hogy az ország ellátását csak 1953 márciusáig sikerült „bizto­sítani". Hogy ez a biztosíték mit jelent, azt napról napra sa­ját bőrükön érzik az éhező ju­goszláv milliók. Március elmúlt! — mi lesz ezután? ,,Kenyeret és cirkuszt!“ – volt a római diktátorok jelszava. Nos, véreskezű utóduk, a hó­hér Tito erejéből csak a máso­dikra futja. Ezért rendezte meg a legutóbbi cirkuszi előadást Angliában. „Látványos” és az angol népből közutálatot kivál­tó látogatása alkalmával Tito felháborító arcátlansággal és gyalázatos képmutatással ezer fontsterlingről szóló csekket nyújtott át „az angol árvák megsegítésére” a londoni gróf­ság tanácsülésén. Akkor, ami­kor a jugoszláv gyermekek száz- és százezrei — árváik és nem árvák — nyomorognak és éheznek, amikor maguk a titó­­isták is kénytelenek beismerni, hogy az embertelen életkörülmé­nyek miatt Jugoszláviában min­den negyedik gyermek nem sok­kal születése után elpusztul, amikor a zágrábi „Vjesnik" cí­mű titóista förmedvény is kény­telen bevallani, hogy „Jugoszlá­viában minden második sír gyermek sírja", — a hóhér­­marsall undorító ripacs módjá­ra a gazdag rokont játssza és „segélyt” ad az angol árvák­nak Azt, hogy Jugoszláviában mi­lyen súlyos az élelmezési hely­zet, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének élelmezési és mező­­gazdasági bizottsága is kényte­len volt megállapítani. Jelenté­sében leszögezi, hogy Jugoszlá­via a háború utáni harmadik éhínség küszöbén áll. Arról per­sze bölcsen hallgat a jelentés — és főleg hallgat Tito és bandája —, hogy ugyanakkor szakadat­lanul özönlik Nyugat felé a sok­­százezer tonna búza, a soktíz­ezer darab­­szarvasmarha és egyéb élelmiszer. „Mindennek a szárazság az oka” — hajtogat­ják szüntelen a belgrádi kém­fő­­nök csahosai. De ellentmond ne­kik maga a belgrádi bandafőnök, aki egyik őszinteségi rohamá­ban azzal kérkedett, hogy „kor­mánya nagyobb összegeket for­dított és fordít katonai kiadá­sokra, mint bármely más nyu­gateurópai ország". Persze, ezt a kijelentést inkább imperialista gazdáinak szánta, de a jugo­szláv nép is ért belőle. Ma már tisztán és világosan látja, hogy azért a borzalmas helyzetért, amibe Jugoszlávia jutott, a bel­grádi banditák, a Júdás Tito és angol-amerikai gazdái a felelő­sek. A jugoszláv nép látja ezt és cselekszik. Napirenden vannak a szabotázs-akciók. Az imperialis­ták felé futó, az ország kincseit szállító vonatok egymásután­­sik­­lanak ki, rongálódnak meg. Nem­rég például a visegrád—szara­jevói vonalon fekvő Meszics ál­lomáson semmisült meg egy ex­portra szánt, sertésekkel színül­tig rakott vonat. S a jugoszláv hazafiak hasonló akciói egyre szaporodnak. A „Glas Rada" című titóista szennylap nemrég azon siránkozott, hogy rongá­lódás miatt csak „Karlovácnál naponta 100—300 vagont kell kivonni a forgalomból". A Tito-banda májusra „válasz­tásra” készült. Most egyszerre kiderült, hogy májusban nem lehet megtartani a választáso­kat, „mert zavarná a mező­gazdasági munkát." Amikor a belgrádi kémbanda a választá­sokat kitűzte, akkor is nagyon jól tudta, hogy májusban álta­lában mezőgazdasági munka fo­lyik. Ez az érv mégis csak most jutott eszükbe. Mi az oka tehát a határozat megváltoztatásá-­ nak? Az aljas kémbanda egyre jobban retteg a nép jogos ha­ragjától. Ezért nem meri meg­kockáztatni a „választásokat”,­ ezért fokozza a terrort befelé és­ ezért menekül védelemért saját­ népe ellen Mr. Churchill-hez és társaihoz. Mindez azonban nem segít rajtuk. Sem Mr. Churchill mil­liói, sem saját undorító hazugsá­gai nem mentik meg őt és bűn­társait a nép jogos haragjától. A jugoszláv nép harca egyre­ szélesebbé, egyre határozottabbá válik. A hóhérok, a jugoszláv nép kirablói és elnyomorítói megkapják méltó büntetésüket. (g. h) A Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeihez nagy számban felvesz dolgozókat. A szorgal­mas, jó dolgozókból 3 hónap alatt betanított munkásokat, 1 éven­ belül szakmunkásokat vájárokat képezünk ki. Kereset a bányászkollektív szerint Földalatti munkánál ehhez minden dolgozónak 20 illetve 30 százalék petfize­­tés jár A munkabéren kívül a rendeletek értelmében a földalatti dolgozóknak munkaruha, lábbeli ellátmány jár. A május 1-ig felvettek, amennyiben igazola­lanul műszakmulasztásuk nincs, a szeptemberi bányásznapon és azután évenként egy évi keresetük 3,5 százalékát, to­vábbá minden év eltelte után egy teljes rend jóminősé­­gű hűségruhát kapnak hűségjutalomként. Ezenkívül a nős és családos dolgozók, de azok is akik családfenntartók, évi 40­0 illetményszénben részesülnek minden ellen­szolgáltatás nélkül Amennyiben a felvételre jelentkező 1 éves alkalmazta­tásra köt velünk szerződést. 4000 Ft külön jutalmat is kap. Napi 8­ 70 forintért háromszori bőséges kosztot biz­tosítunk Legény- és leányszállás díjtalan. A legjobb dol­gozóknak az év végéig, jövő év elején összkomfortos la­kást adunk. , Jelentkezni lehet Komlón a Szénbányászati Trösztnél vagy a budapesti titkárságon (Budapest, V . Markó­ utca 16. III. emelet). A Komlóra utazás költségeit megtérítjük. A szovjet emberek nagy örömmel fogadták az árleszállítást MOSZKVA, április 1. (TASZSZ) A szovjet­­ dolgozók nagy örömmel fogadták a Szovjet­unió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határo­zatát az élelmiszerek és ipar­cikkek állami kiskereskedelmi árának újabb, hatodik leszállí­tásáról. A szovjet emberek úgy tekintik ezt a határozatot, mint újabb, ragyogó megnyilvánulá­sát annak, hogyan gondoskodik a párt és a kormány a dolgo­zók jólétének további emelésé­ről. Erről beszéltek a­ moszkvaiak is, amikor értesültek az új ár­­leszállításról. A moszkvai „Dinamó"-gyár munkásainak gyűlésén N. Va­sziljev szerelőlaikatos köszöne­tet mondott a kommunista pártnak és a szovjet kormány­nak azért a szüntelen gondos­kodásért, amelyet a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelése iránt ta­núsít. Elmondotta, hogy a tavalyi árleszállítás csak­nem 2000 rubel megtakarí­tást jelentett családjának. Az új árleszállítás eredmé­nyeképpen reálbére több mint 2 és félezer rubellel emelkedik évente.­­ Szeretett kommunista pár­tunk legfontosabb kötelességének tartja — mondotta Konsztamtyin Nyikityin, a Kirov-gyár öntője —, hogy állandóan gondoskod­jék rólunk, egyszerű szovjet em­berekről. Felszabadulásunk ünnepére megérkezett Budapestre a Francia Kommunista Párt küldöttsége Március 31-én délelőtt megér­kezett Budapestre a Francia Kommunista Párt felszabadulá­sunk ünnepén részvevő küldött­sége. A Francia Kommunista Pártot felszabadulásunk nyolca­dik évfordulóján Michel Vandel elvtárs, az FKP központi bizott­ságának tagja és Andre Mercier elvtárs, a francia nemzetgyűlés alelnöke képviseli. A testvérpárt küldötteit Beres Andor és Köböl József elvtár­sak, a Magyar Dolgozók Pártjai Központi Vezetőségének tagjai fogadták. (MTI) A Gellérthegyen A nap meleg sugarai leteleped­nek a Gellérthegy­re. Anyák gyer­mekükkel, munká­jukat elvégzett dolgozók aktatás­kájukkal, szerel­mes párok, egye­temi hallgatók jegyzeteikkel ül­nek a hegy olda­lában, mint egy nagy épületóriás erkélyén a ház lakói. Az út a­­hegyre fel­kacska­­ringós, nem is könnyű megközelí­teni a tetőt, de a látványért, ami fent várja az ér­kezőt, érdemes le­küzdeni a mere­dek ellenállását. Kisfiúk hátrafelé próbálnak kapasz­kodni — így ér­dekesebb — Egy apa, karjában ba­busgatja kisgyer­mekét: „Ne sírj galambocskám, csillagocskám, apukád mindjárt előveszi a já­tékodat, lesz papi is". A tető közelében az ember azt hin­né, hogy valame­lyik egyetemet he­lyezték ideiglene­sen a Gellérthegy­re. Vagy ilyen so­kan tanulnának Budapesten? Zizeg a sok jegyzet a szél járásakor. Hallasz ott az ál­talános és speciális törvényekről, a függvények meg­oldásának nehéz­ségeiről, a nagy­frekvenciájú nem­­tudoménmicsodá­­ról, akár egy is­kola folyosóján a „nagyszünetben Azt gondolnád, a parkőrnek semmi gondja-dolga. Nem így van. Az utat megkerülő, a füvet letaposó fegyelme­zetleneket ■ figyel­mezteti, a letört, vi­rágzó faágakat ko­bozza el. Most ép­pen egy antilop­­cipős, bársonykabá­tos dauerolt hajú „úriember" rúgja fel a rendet lefelé menet, miután Fel­felé menet is fel­rúgta. Menyasszo­nyának kedvesked­ne a virággal. A parkőr már dü­hös, megvárja, míg keresztülgázolnak a nehezén, s mielőtt a célhoz — a virágzó fához — érnének, visszarendeli őket. Némi kárörömmel néhány méterrel feljebb nevetőkó­­rus nyugtázza a népszerű cselekede­tet. Pár lépéssel odébb egy fiatal fiú ígér a lánynak vi­rágot, s már nyúl is fel a mandulájá­ra, amikor megszó­lal mögötte a park­őr hangja: „Hát szép dolog megko­­pasztani ezt a drá­ga hegyet”? A mélyben a ha­jók kürtőlnek, ha­suk teletömve drá­gaságokkal. Ha szétnézd, röpté­ben hat hidat is észreveszel, s ezer­nyi pompásan füs­tölgő gyárkéményt. Este fél 7 óra, lent a mélyben kí­gyólnak a fények. A diákok összecsuk­ják a könyvüket, le­felé haladnak, hogy egy részük át­adta helyét a most érkező szerelmes­­pároknak Néhá­nyan azért mégis fennmaradnak, jót esik a tanulás után egy kis beszélgetés lányok és fiúk kö­zött.

Next