Esti Budapest, 1953. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-06 / 183. szám

PÁRTÉLET Ahol „nem mindenkitől" fogadják el a bírálatot... Az Esti Budapest július 21-i számában „Egy levél nyomán a Csatornázási Művek pártszervezeténél” címmel cikket közöl­tünk, amelyben a kerepesi úti telep pártvezetőségének helytelen munkáját írtuk meg. A cikk, amely Zrujkó Zoltán elvtárs, a Csa­tornázási Művek egyik dolgozójának levele nyomán készült, arról szól, hogy az üzemi pártvezetőség sorozatosan megsérti a párt­­demokráciát, a pártszervezeten belül nem érvényesül a kollektív vezetés és Tomcsik Ferenc elvtárs párttitkár egyedül végez min­den munkát. A cikk megjelenése nem egyöntetű visszhangot vál­tott ki az üzemben. A dolgozók megelégedéssel fogadták, hogy a Budapesti Pártbizottság lapja foglalkozott az üzemi pártszervezet problémáival, útmutatást, segítséget adott a vezetők munkájához. Azt hihetnénk, hogy a pártszervezet vezetői is örömmel fogadták ezt a segítséget. A tények azonban mást mutatnak. A cikk megjelenése után több levél érkezett szerkesztőségünk­be — közöttük névtelenek is — amelyekben ismét több hibára hív­ják fel figyelmünket. ,A névtelen levelek azt mutatják, hogy nincs minden rendben a kritika terén és ezért újból kilátogat­tunk az üzembe. Kiderült, hogy a dolgozók nem ok nél­kü­l írják névtelenül leveleiket. Mi történt az Esti Budapest cikkének megjelenése után a Csatornázási Művek kerepesi úti telepén? Néhány nap múlva szakszervezeti gyűlés volt, ame­lyen több dolgozó hivatkozott felszólalásában a cikkre. Töb­ben elmondották: a pártszervezet egyes vezetői nem fogadják szí­vesen a bírálatot. Erre „bátran” felállt Füleczki elvtárs, a párt­vezetőség egyik tagja s tudtára adta a dolgozóknak — akik még nem tudták, most hallhat­ták. Jól bírjuk a kritikát, de nem fogadjuk el mindenkitől.” („Mindenki” alatt Zrutkó elv­­társat értette.) Mindjárt meg is indokolta, miért nem­­fogadják el a bírálatot: „Amikor arra kér­tük,­­hogy végezzen pártmunkát, adjon el néhány brosúrát, azt felelte, nincs ideje.” Majd hoz­zátette hatásvadászóan: „arra azonban van ideje, hogy az Esti Budapest cikkét mutogassál Itt érdemes megállni. Addig, amíg Zrujkó elvtárs nem írt a pártvezetőség hibáiról, nem volt semmi baj. Pártmunkája végzé­se iránt sem mutattak különö­sebb érdeklődést a pártszervezet vezetői. Amióta azonban meg­bírálta a­z üzemi pártvezetősé­get, előszedték minden eddigi „bűnét”, így lett „Zrufkó-ügy” e Csa­tornázási Művek kerepesi úti te­repén, azokból a hibákból, ame­lyek a kollektív vezetés hiánya­ nem foglalkozott , amelyekre az Esti Budapest cik­ke felhívta figyelmüket. Sem a szakszervezeti gyűlésen — ahol a dolgozók szóbahoztak — sem másutt nem­ beszéltek arról az elvtársak, amiről tulajdonképpen a­z Esti Budapest cikke írt. Ezért att most újból megkérdezzük, hogy miért akar Tomcsik elvt­árs egyedül végezni minden feladatot, hogy miért nem ad feladatokat Tomcsik elvtárs az a­lapszervezetek pártvezetőségi tagjainak, miért sértették meg a pártdemokráciát akkor, ami­kor egy tagjelöltet úgy vettek fel párttagnak, hogy sem ő, sem ajánló­ nem voltak jelen a tag­gyűlésen, s nem utolsósorban ar­ról, hogyan akarják kijavítani ezeket a súlyos hiányosságokat. Ahelyett, hogy erről beszéltek volna az elvtársak, Zrujkó Zol­tán elvtársra irányították a „tüzet” s támadásukban odáig mentek, hogy Zrujkó elvtárs ar­ból következnek. így mutatkozik­­ meg a bírálat elfojtása. A párt-­­ ■szervezet vezetősége ugyanakkor­­ hibák kijavításával,­­­ ról értesített bennünket: többet ♦ bíráló levelet nem ír! } Elképzelhető, hogy ha Zrujkó ♦ elv­társnak ez a véleménye, mi­ lehet a­ nézete a dolgozók nagy-­­ részének. Milyen következtetést ♦ vonhatnak le abból, hogy a­­ pártvezetőség egyik tagja ki-­ jelenti: nem fogadjuk el min--­denkitől a kritikát. Nyilvánvaló, még bátortalanabbak lesznek, még kevésbbé „merészelnek” bí­rálni. Ez a légkör pedig lehe­tetlenné teszi a munkát. Nem beszélik meg nyíltan a problé­mákat, nem tudnak segíteni a hibákon, mert a hibákat ilyen körülmények között nagyrészt csak névtelen levelekben vagy amolyan fal melletti suttogá­sokban” kritizálják. Az ilyen légkörben nagyszerű talajra talál az ellenség, amely minden alkalmat felhasznál, hogy a za­varosban halászhasson. A kormányprogramos meg­valósításának egyik legfőbb fel­tétele, hogy a dolgozók bátran ma megmutassák, hol látnak hibákat és segítsenek azok kijavításában. Amíg a bírálatnak lehetősége itt nem lesz, a­ Csatornázási Mű­veknél dolgozó elvtársak nem járulhatnak hozzá a hibák kija­vításához, nem segíthetnek az életszínvonal emelésében. A VIII. kerületi pártbizottság a legutóbbi cikk megjelenése után beszélt ugyan Tomcsik elv­ ! ! ! adják el véleményüket, társsal — s bár tettek intézke-­­déseket — de a beszélgetésnek - mint az események mutatják —­ nem lehetett sok eredménye. Ide­­ je, hogy a kerületi pártbizottságé keményen kézbe vegye az ügyet , indítsanak sürgősen vizsgálatat é­s biztosítsák a Csatornázási Mű- é­veknél a megfelelő lehetőséget a­ bírálat és önbírálat részére. Harcban az augusztus 20-i vállalások teljesítéséért Vasasok, téglagyártók, textilipari dolgozók küzdelme adott szavuk valóraváltásáért A Klement Gottwald Villamossági Gyár*nagygépgyárának „MSZT I. Kongresszus"-brigádja augusztus 20-i vállalása valóraváltása során a vállalt határidő­ előtt 48 órával elkészítette a sztálinvá­­rosi II. turbógenerátor forgórészének marási munkálatait. Nyom­ban új vállalást tettek, megfogadták, hogy következő munkáju­kat 43 órával rövidebb idő alatt fejezik be. Képünkön a brigád két tagja, Bodolai András és Borda István a marógép mellett Az új lakások tégláiért Biczó István elvtárs, a Ke­rámia Téglagyár munkaérdem­­rendes kétszeres sztahanovistája, az ország legjobb téglakihordója az előző félévben átlagosan 224 százalékra teljesítette előirány­zatát. Egy féléven keresztül óránként átlag 2195,2 téglát hor­dott ki, szemben 980-as elő­irányzatával. Jó munkája ju­talmaként 16 felejthetetlen na­pot töltött Csehszlovákia leg­szebb üdülőiben. Amikor vissza­­jött az üdülésből, a gyár bi­zony éppen csak hogy teljesí­tette tervét — az augusztus 20-ra tett vállalás, a terven fe­lül vállalt 200.000 tégla elké­szítése veszélyben volt. Legjob­ban az I-es kemence — a Bi­­czó-brigád kemencéje — maradt el. Biczó István elvtárs jó kom­munistához méltóan megmagya­rázta brigádja tagjainak, hogy soha nem szabad elmaradni a tervvel, mert azzal gátolják az üzem tervteljesítését is, ami pedig szégyenfolt gyáruk becsü­letén. Ezenfelül hátráltatják a pártunk és kormányunk által ki­tűzött cél megvalósítását is, az ez évre tervezett 23.000 és a jövő évi 40.000 lakás felépítését. A brigád tagjai megértették Vezetőjük szavait és elhatároz­ták, hogy augusztus 20-ig na­ponta 2200 téglát hordanak ki tervükön felül. Az elhatározást tett követte: naponta túlteljesí­tik vállalásukat, s kemencéjük az utolsó helyről a második helyre került a versenyben. Bi­czó István brigádvezető azon­ban nemcsak szavakkal teljes t­élen járt, óránként átlagosan 2380 téglát hordott ki, s ezzel döntő mértékben hozzájárult ah­hoz is, hogy a gyár kollektívája júliusban 124,536 téglát égetett terven felül. A több és jobb minőségű textiláruért Az élüzem Soroksári Textil­iparban alkotmányunk ünnepé­nek tiszteletére azt vállalták, hogy az I. osztályú áruk ará­nyát 91 százalékra emelik. A dolgozók felajánlásukat már tel­jesítették: 93,8 százalékos minő­ségi eredményt értek el július­ban. Augusztusban továbbfej­lesztik eredményeiket, 4-én már a 105,7 százalékos tervteljesítés mellett 96,5 százalék /. osztál­lyú árut termeltek. A szép eredmény ■ elérésében nagy részük van a műszakiak­nak, akik a vállalás óta foko­zottabban gondoskodnak a mű­szaki feltételek időben való meg­teremtéséről és a gépek karban­tartásáról. Számos problémával kell megküzdeniök. Kreisz Lőrincné szövőnő például még mindig sokat mérgelődik amiatt, hogy az elektromos lamellák rosszul működnek, szálszakadáskor nem mindig állítják meg a gé­pet. Így az anyagot többször csíkok és „fészkek” teszik rossz, minőségűvé. — Nem egyszer szinte irigy­kedve nézegetem T­ukacs Ida szövőgépeit — mondja — ame­lyekre néhány hete korszerű mechanikai lamellákat szereltek fel. Ezek kezelése és működése sokkal biztosabb. Szóltam én is a műszakiaknak, szereljenek gé­peimre is mechanikai lamellá­kat, mert augusztus 20-ra — Tukacs Ida példája nyomán — jelenlegi 97—98 százalékos mi­nőségi eredményemet 100 szá­zalékra akarom emelni. A műszakiak a minőség to­vábbi emelése érdekében meg­ígérték: rövidesen mintegy 300 újabb gépre szerelnek mecha­nikai lamellát. A Fővárosi Víg Színház kivé­telével valamennyi budapesti színházunk nyári szünetet tart, de mindenütt megkezdődtek már az előkészületek az új évadra. Az elmúlt idény nagysikerű darabjaival nyitnak szín­házaink szeptemberben, így a Nemzeti Színház a „Bánk bán"-nal, a Katona József Szín­ház a „Pygmalion”-nal, A Ma­gyar Néphadsereg Színháza a „Leszámolás”-sal, a Madách Színház a „Romeo és Juliá”-val, az Ifjúsági Színház „Az aszódi diák”-kal, az Ifjúsági Színház Kamaraszínháza eltüsszen­tett birodalom”-mal, a Fővárosi Operettszínház pedig a „Boci­boci tarka” című operettel. Több színházunknál kialakult már a teljes jövő évi Programm is, amelyből megállapítható, hogy színházaink az elmúlt év tapasztalataiból okulva, az idén telte brigádját, a munkában is nagyobb gondot fordítanak új ­i elmúlt idény nagysikerű darabjaival nyitnak a fővárosi színházak magyar darabok bemutatására. A jövő színházi idényben nem­csak több új magyar darabbal, hanem az ismertebb nevű szín­padi szerzők mellett több új drá­maíró művével is megismerke­dik színházba j­áró közönségünk. Az új drámaírók közül Asztalos Sándor Schönherz Zoltánról írott művét a Nemzeti Színház, Mes­terházi Lajosnak a bányászok­ról írott operettjét a Fővárosi Operettszínház mutatja be. Több fiatal drámaíró műve van elő­készületben az Ifjúsági Színház­nál. Tehetséges, fiatal drámaíró mutatkozik be A Magyar Nép­hadsereg Színházában, Kárpáti Gyula, akinek „Zrínyi” című műve a tél folyamán kerül szín­re. A Magyar Néphadsereg Színháza első bemutatója a „Kultúra gyümölcsei" című Tolsztoj-darab lesz, a következő pedig Schiller „Tell Vilmos"-a. Új képzőművészeti alkotásokkal díszítik az Úttörővasút állomásép­ü­leteit Az Úttörővasút megindulásakor az egyes állomásépületeket kép­zőművészeti alkotásokkal díszí­tették. Ezeknek az alkotásoknak egy része az időjárás viszontag­ságai következtében megron­gálódott. Ez év tavaszán el­határozták, hogy a megrongáló­dott képzőművészeti munkákat újakkal pótolják,és ugyanakkor a szocialista­ realizmus követel­ményeinek meg nem­ felelő kép­zőművészeti alkotásokait kicse­rélik. Képzőművészeink az elmúlt hetekben fejezték be az új alko­tások kivitelezését, amelyek vég­leges elhelyezésére a napokban kerül sor. Az Úttörő-mozgalmat és a vasút működését ábrázoló 12 négyzetméteres mozaik kerül a Széchenyi-hegyi állomásépület­ előcsarnokában a pénztárablak­­ fölötti falmezőre. A mozaikot­­ Göllner Miklós és Iánossy Fer ♦­renc festőművészek készítették.­­ Az „Úttörő”-állomás épületé­ * nek két oromfalára egyenként *­ körülbelül öt négyzetméteres nagyságú plasztikus kerámiát helyeznek, amely szintén az Út­törő-mozgalomból és a vasút életéből meríti témáját. A két kerámiát Majoros János kera­­m­ikus művész és Vigh Tamás szobrászművész, illetve Sándor István kerámikus művész és Megyeri Barnabás szobrászmű­vész készítette. Az „Előre”-állo­­más épületének homlokfalára 80 centiméter átmérőjű, mélyített, színes porcelán-plasztikát he­lyeznek. A porcelán-plasztika Lőrincz István iparművész al­kotása. (MTI) fl MDP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSflGfi ÉS fl FÖVftROSI TRRflCS­IBPJft Két jelentés Koreából M­a reggel, szinte egyidőben, két jelentés Koreából, egyik Phenjanból, másik Szöulból. A phenjani jelentés arról szól, hogy a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság Minisztertanácsa határozatot hozott Észak­­Korea újjáépítéséről. Szöulból pedig azt jelentik: Li Szín Man félreérthetetlen nyilatkozatban közölte újból, hogy egyesíteni akarja Koreát saját rendszere alatt, „ha lehetséges békés úton, de ha kell erőszakkal is". Li Szín Man megjelölte a határidőt is, amikor „cselekvéshez folyamodik", ha a politikai értekezlet addig nem ér el eredményt. 1954 január 23. E két hír azt jelenti, hogy a sokat szenvedett koreai nép hozzáfog lerombolt hazája újjáépítéséhez, de csupán egyik kezével építhet; másik kezével fognia kell a fegyvert, készen kell állnia arra, hogy visszaverje az újabb támadást, amely­­lyel Li Szín Man fenyegetőzik. S annál inkább éberen kell őrködnie, mert Li Szin Man mögött olyan pártfogók állnak, akik nagyon nehezen nyelték le a fegyverszünet keserű pil­­l­láját, s alig várják, hogy megint elkezdődjék a profitnöve­kedésre oly áldásos háború. Egyes amerikai lapok legújabb cikkei semmi kétséget sem hagynak efelől. A Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök tekintélyes lapja, például Ilyen címmel cikkezik: „Nincs helye az ünneplésnek!" Meg is írja miért: „Hivatalos körök aggódnak, hogy közeli áresésre lehet számítani, ezért a vállalkozók lassítják majd a meg­rendelések teljesítését, s ezzel maguk siettetik a gazdasági panglás bekövetkezését, amitől pedig félnek...” Más lapok még nyíltabban írnak s egyenesen arra hívják fel a kormány figyelmét, hogy ne lassítsa a fegyverkezési hajszát. A New York Herald Tribune odáig megy, hogy „tragikus befeje­zésnek"­ nyilvánítja a koreai fegyverszüneti egyezmény alá­írását. Lawrence, a New York Herald Tribune szemleíró­ja szó szerint ezt írja: „Megkondultak a harangok, figyelmezte­tik az együgyű és hiszékeny embereket, ne örüljenek a fegy­verszünetnek, hanem búslakodjanak.” Mr. Lawrence arra céloz, hogy az Egyesült Államok vá­rosaiban és kikötőiben a fegyverszünet aláírása alkalmából megkondultak a harangok, így juttatták kifejezésre örömü­ket az egyszerű amerikaiak, akiknek a koreai háború csupán hozzátartozóik elvesztését és magas adókat jelentett. Lawrence úr és gazdái szerencsétlenségére Amerikában is — mint a világ többi részén — egyre kevesebb az „egy­ügyű és hiszékeny" ember. A népek tudják, hogy a haran­gok a fegyverszünet aláírásakor a hadianyaggyárosok és ha­­lálbankárok busás nyereségei fölött kondultak meg. De éppen ezért­ a népeknek most éberebbeknek kell lenniük, mint va­laha: • meg kell akadályozzák, hogy a háborús gyújtogatók újra kezdjék. A koreai hősök, egyik kezükben fegyverrel hozzálátnak házaik újjáépítéséhez. A béke harcosainak szerte a világon biztosítaniuk kell, hogy az elpusztított koreai há­zak valóban fel is épülhessenek. A mi népünknek is megvan a maga feladata abban a hatalmas küzdelemben, amely most a koreai fegyverszünet pontjainak betartásáért és a koreai békekötés kikényszeríté­séért indul meg. Mindnyájan lelkes helyesléssel fogadtuk minisztertanácsunk határozatát Korea újjáépítésének segíté­séről. Kormányunk határozata adósságunkat rójja le Korea népének, hiszen, amíg mi békében alkottunk, a koreai hősök vérük hullatásával védték a mi békénket is. De nem elég helyeselni minisztertanácsunk döntését. Továbbra is aktívan — s még erőteljesebben, mint eddig — kell hallatni hangun­kat. A fegyverszünet megkötésének kikényszerítése legjobb példája annak, hogy a népek beleszólhatnak a nagy nemzet­közi kérdések eldöntésébe. Most minden eddiginél erélyeseb­ben kell beleszólnunk. Legyen szavunk oly erős, hogy az óceánontúli profitcápák kénytelenek legyenek tudomásul venni: nem hagyjuk koreai testvéreinket, nem engedjük, hogy Li Szin Man és főnökei zsarolással és fenyegetéssel szerezzék meg azt, amit fegyverrel nem tudtak megszerezni. Hallassuk hangunkat a világ népei sorában, követeljük a végleges békekötést Koreában , és álljanak követelésünk mögött tettek, a mindennapi, országépítő, béketábort erősítő tettek milliói, így járulhatunk hozzá ahhoz, hogy az imperia­lista barbárok pusztította északkoreai tájakon mielőbb vi­rágzó, békés élet fakadjon. érkezett Többezer cserép színpompás virág augusztus 20-ra A budapesti XI. kerületi „Március 15” virágtermesztő tsz megalakulása óta az év minden időszakában sokezer virággal látja el a­ főváros virágkedvelő közönségét. A „Szabad Föld” munkacsapat tagjai gondosan ápolják a 80.000 különböző szí­nű szekfűt, 50.000 élénkpiros és rózsaszín gladioluszt. A virág­ágyak szakaszos beosztásával egész nyáron friss virággal lát­ják el a vásárlókat. A többiek 12.000 cserép kri­­zantémumot, 10.000 cikláment ápolnak és most ültetik át na­gyobb cserepekbe a 6000 hor­tenziát. Ezenkívül ezerszámra nevelik a gloxiniát, aszpará­guszt, begóniát és még sokféle más virágot. Augusztus 20-ra 20.000 szál piros­, fehér és rózsaszín szekfűt, valamint 8000 szál gladioluszt és többezer cserép virágot hoznak forga­lomba. ­ Üzembehelyezték az országos távgépíró automata központot Nagyjelentőségű eseményre került sor a Magyar Posta tör­ténetében: a posta műszaki dol­gozói kétévi megfeszített munka után, 20 nappal a határidő előtt üzembehelyezték az országos távgépíró automata központot. Az esemény azért nagyjelentősé­gű, mert Magyarország ezzel egynéhány, iparilag sokkal fej­lettebb kapitalista álla­mot meg­előz. Mit jelent az országos táv­gépíró automata központ? A közlekedés- és postaügyi minisz­térium postafőosztályán a követ­kező tájékoztatót kapjuk: — Hazánkban az egyes gyá­rak és üzemek távirataikat csak kézi kezelésű központokon ke­resztül, a Központi Táviró Hiva­tal közvetítésével adhatták le egymásnak. Ez az eljárás lassú és korszerűtlen volt. Egyre fej­lődő ipari életünk szükségessé tette, hogy a kézikezelésű­ köz­pont helyett, korszerű gépkapp­­csolású távgépíró központ léte­süljön. A gépkapcsolású távgép­író központ építését a gyárak nem vállalták, s azt legkorábban 1955-re építették volna meg. Ezeket a nehézségeket látva, a posta legkiválóbb műszaki dol­gozói brigádot alakítottak és gondos számítások eredménye­ként vállalták, hogy roncs-anya­gokból, saját erejükből megépí­tik a központot. Felkutatták a roncs-alkatrészeket, összegyűj­tötték azokat és hozzákezdtek a munkához. Ezeket az anyagokat csak olvasztóba lehetett volna már szállítani. Vállalkozásuk si­kerrel járt. Lelkesedésük átra­gadt az építő­brigádra is, az idő­sebb technikusok tanították a fiatalokat és együttes erőfeszíté­sük eredményeképpen határidő előtt 20 nappal elkészült az automata távgépíró központ. A nagyfontosságú létesítmény biz­tosítja, hogy Budapest, Győr, Veszprém, Miskolc, Hatvan gyá­rai, üzemei távgépírógépükkel közvetlen tárcsázással hívhatják fel egymást. A távgépíró auto­mata központ üzembehelyezése azt is lehetővé teszi, hogy még ebben az esztendőben 80 új előfizetőt kapcsoljanak be a táv­gépíróhasználatba. Az új automata központot Szentpáli Béla, a posta vezér­­igazgatója helyezte üzembe. A központok bekapcsolása után a posta műszaki dolgozói még ebben az évben fokozatosan be­kapcsolják a székesfehérvári, debreceni, szolnoki és szegedi alközpontokat is.

Next