Esti Budapest, 1953. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-05 / 208. szám

4 &mmns, SZOMBAT, 1933 SZEPTEMBER S. VIDÉKI SZÍNHÁZAK ÜNNEPI HETE Kecskeméti Katona József Színház: „Leszámolás Még élénken emlékezetünkben él Lavrenyov „Leszámolás” című drámájának A Magyar Néphadsereg Színháza- beli előadása, amelyet Szokolov, a kiváló szovjet művész rendezett. Az előadásból a többi között leszűrhettük azt a tanulságot is, hogy a „Leszámolás" bemutatása rendkívül gondos, elmélyült, aprólékosan kidolgozott és összehangolt munkát kíván meg rendezőtől, színésztől egyaránt. Nagy feladatot vállalt tehát magára a kecskeméti Katona József Színház együttese, hogy a vidéki színházi hét alkalmából éppen a „Leszámolás’-t mutatta be. Úgy gondoljuk, a színház együttesének művészi felkészültségéről kisebb feladat megoldásával hűségesebb képet kaphattunk volna, mert Lavrenyov drámáiénak előadása a színház munkájának fejlődéséről, igyekezetéről tett ugyan tanúbizonyságot, de ezt az igyekezetet nem koronázta teljes siker. Lavrenyov művében — amely az Októberi Forradalom előestéjénjátszódik — föltárja az orosz társadalom osztályaiban, rétegeiben végbemenő változásokat és megkapó erővel ábrázolja a forradalmi és ellenforradalmi erők összecsapását, a forradalmárok győzelmét. A szovjet író mindezt, az egyes emberben végbemenő belső összeütközések, az érzelmek, jellemek formálódásában, alakulásában mutatja meg. A kecskeméti Katona József Színház előadásában ez utóbbi, sokszor elsikkad. A rendezésnek (Békés András munkája), nagyjából csak az alapvető összeütközést sikerült megvilágítania, de nem mutatta meg, hogyan fejlődik, alakul és bontakozik ki a dráma hőseinek jelleme az események hatására. A néző gyakorta úgy érzi, hogy a színpadi történés nem a történelmi helyzet és az egyes szereplők jellemének kölcsönhatásaképpen alakul, hanem csupán a szöveg viszi előre a cselekményt, s az eleven élet lüktetését nem érezzük. Politikailag tisztázott az előadásban, hogy áll a becsületes gondolkodású Berszenyev kapitány, leánya, Tatjána és hol férje, az ellenforradalmár von Stube hadnagy, merre tartanak Godun, a bolsevik matróz és társai. De ez magában véve — bármennyire fontos is — nem elegendő. Nem látjuk világosan, miként alakulnak a személyes kapcsolatok a történelmi események hatására. Éppen ezért nem tud kibontakozni a dráma sem teljességében. ]Nem sikerült az előadásnak érzékeltetnie például Tatjána férjéhez fűződő kapcsolatának bonyolultságát, úgy tűnik, Tatjána valóságos bolsevik, aki minden fejlődés nélkül jut el odáig, hogy megakadályozza férjének és összeesküvő társainak árulását. Az igazságot kereső nőnek fel kell ismernie, hogy férje, Stube hadnagy politikai nézeteitől függetlenül is hitvány fráter. És fel kell ismernie azt is: a biztos úton haladó, megingathatatlan, a célt világosan látó becsületes bolsevik matróz magasan fölötte áll férjének. Tatjána előtt dereng már a világosság és ez nem utolsósorban Godunhoz fűződő kapcsolatából következik. És mert Tatjána mindenekelőtt érzelmileg közeledik a forradalmárok felé, igen fontos Godunhoz fűződő érzelmei fejlődésének meggyőzően mély ábrázolása. Tatjána szereti Godun, érzékelteti ezt a rendezés, de csupán egy meglehetősen erőltetett jelenet során. Az előzményekből nem következik. Teljesen megmagyarázhatatlan aztán, ami az utolsó felvonásban történik. Miután Tatjána segítségével a Zárja-cirkáló matrózai megakadályozzák, hogy Stube és a szolgalelkű fedélzetmester, Svacs felrobbantsa a forradalom ügyéért Petrográdba induló cirkálót, a matrózok törvényt ülnek felettük és kivégzik őket. Tatjánára ez az esemény nem gyakorol mélyebb hatást, sőt végülis szinte vidáman, rugalmas léptekkel távozik, szerencsét kívánva a matrózoknak. Elképzelhetetlen szituáció, mert gyűlölje bármennyire férjét Tatjána. Stube halála mégis eddigi élete végső összeomlását jelent, és ez megrendítő számára még akkor is, ha már bizonyos belső győzelmet és megfőtt mát jelent, az új, igazabb élet felé. A Zárja fedélzetén mozgó matrózok inkább csak statisztéria, mintsem cselekvő, érző forradalmi tömeg, amely felismerhető és meghatározott jellemű egyénekből áll. Ebből következik azután, hogy az utolsó jelenet, ahelyett, hogy fölemelő lenne, inkább nyomasztólag hat és nem tudja megszólaltatni drámai erővel az író mondanivalóját. A Godun matrózt Gyulai Antal játssza. A tehetséges színész főleg külsődleges eszközökkel igyekszik Godunt jellemezni. Ez természetesen nem sikerülhet és helyenkint vaskos, népszeműízű parasztot formál a bolsevik matrózból. Ezáltal Godun alakja elveszti férfiasságát és nem egyszer a legdrámaibb jeleneteknél bizonyos komikus színt kap. Például, amikor Tatjána megkérdezi: várjon miért akar angolul tanulni vagy a Stubeval való „összeugrás” során. A cirkáló fedélzetén is inkább csak hanggal, erélyes fellépéssel győzi meg társait, mintsem a bolsevik vezető magasabb képzettségével, pártos céltudatosságával. Tatjána szerepében Móricz Lili játéka sokszor indokolatlanul túrr a fűtött. Nem érzékelteti megfelelően Tatjána fejlődését. Jánoky Sándor Berszenyev kapitánya nem eléggé súlyos. Indulatosabb, mint kellene. Például a Stubeval való jelenetben a meggyőzés helyett inkább csak „mérgelődik”. Kosasváry Ottilia I Kszenyja alakítása jól érzékelteti a lány zűrzavaros, nihilizmusig terjedő lényét, hisztériájának fölrobbanó fordulatait, de mindennek okát már nem tudja megmutatni. Szántó Mária, Berszenyev feleségének szerepében hangsúlytalanabb, mintsem az alak megkívánná. Velenczey István Stube hadnagya mértéktartó, jó alakítás. Sajnálatos, hogy nincs eléggé összehangolva rá.. . . _ téka Godunnal és így azt a bel_and.ja]» Pornadektraly, nyomást kelti, hogy vékonyabb, és Júlia, Simone Boccanegra, alakja és bizonyos intrikus vonásai ellenére is férfiasabb jelenség, mint Godun. Az epizódszereplők közül T. Szabó László színes alakítása és Horni Sándor Svacs fedélzetmestere emelkedik ki; élettelién ábrázolja a szóga lelkiségében minden aljasságra kész zupás altisztet. Sokrétűen mutatja meg Kertész Dezső és Simai. Ede egyaránt az eszeragitátort, illetve Milicin ellentengernagyot. Hasonlóan jó jellemábrázolás Paál László anarchista matróza. Bakos Attila Polevoj főhadnagy szerepében egysíkú, nem tudja érzékeltetni a léha fehérgárdista tisztet. A hiányosságok ellenére, egészében véve megállapíthatjuk, hogy 3 kecskeméti színház becsületes munkát végzett s az együttes teljesítménye a multévihez képest komoly fejlődésről tanúskodik. Csapó György Velenczey István (Stube) és Gyulai Antal (Godun) a darab egyik jelenetében. JOIN! JOIN A BOLDOGSÁG MADARA (SI AD KO) Délután 4 óra lehetett, amikor a hivatali szobámba visszatérve láttam, hogy a blokkon gyorsíráshoz szokott két kusza vonásokkal a következőket jegyezte fel számomra: „Anyád üzent! Eredj ma haza! Szilvalekvárt főzött, neked is eltelt belőle. Okvetlenül menj ma! A telkemre kötötte!" A mama üzent! Szilvalekvár mögé rejtette apró figyelmeztető szemrehányását, hogy rég jártam nála. Az 55-ös villamos hátsó peronján, a motorra könyökölve elképzeltem a már hónapok óta nem látott apróka anyámat, a durcásan pöfögő szilvalekvár főzése közben. Százláncú arcán a feszült várakozás vibrálásával, jövök-e vagy sem? Már a villamostól láttam, hogy anyám a nyitott kapuban áll. Azt hittem, engem vár. De nem! A ház előtt kocsi, a kocsin szén. Anyám szeme, mint a csík, cikázik a mázsáról a kosarat vivő emberre és vissza. Két mérés között látott meg engem. „Gyorsan, gyorsan menj a pincébe, segíts elrendezni a szenet” — mondta kapkodva, száján ravaszkál kis mosollyal, hogy lám-lám, hatott a szilvalekvár. A váci úti ház pincéjének pókhálós ablaka csak szűrve engedte be az őszi napsugarat, melynek fénypásztái homályosan világították meg az egyre növő, csillogó szénkupacot. A kissé vizes fafanyar illata, a levegőben úszó porszemecskék, a hűvös pince és a homály, fel Az Operaház idei tervei Az Operaház munkája valójában nyáron sem szünetelt, mert a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon tartott előadások állandóan foglalkoztatták az együttest, a zenekart, énekkart, tánckart és technikai személyzetet, valamint a szólisták legnagyobb részét. De az „igazi” a téli évad munkája a Sztálin-úti pompás színházépületben most kezdődött meg. Szeptember elsején jelentkeztek a tagok és másnap már a próbaszobák hangosak lettek az énekszótól. Egyelőre legnagyobb részben a műsor régebbi darabjait ismétlik át a korrepetitorok a magánénekesekkel, a karigazgató az énekkarral, a karmesterek a zenekarral. De a régebbi repertoár mellett már a bemutatók és reprizek muzsikájának tanulása is helyet kap a próbákon. Az idei szezonban új neve van a Városi Színháznak: az Operaház Erkel Színháza a címe és szervezetében is több önállóságot kapott, noha a legfőbb intézőség és a tagok is közösek. A műsort azonban határozottan széjjelválasztották. Az Operaház műsorán szerepel, a nagy érdeklődésre megszaporított bérleti sorozatokban: Anyegin, Bánk bán, Bohémélet, Bolygó hollandi, Borisz Godunov, Carmen, Cosi fan tutie, Diótörő, Don Carlos, Don Juan, Don Pasquale, Eladott menyasszony, Falstaff, Fából faragott királyfi, Gianni Sicchi, Halka, Hattyúk tava, Háry János, Hovanscsina, Igor herceg, Kékszakállú herceg vára. A köpeny, Lammermoori Lucia, Lohengrin, Nürnbergi mesterdalnokok, Paris Romeo Sevillai borbély, Székelytonó, Szöktetés a szerályból, Traviata, Varázsfuvola, Walkür. Az Erkel Színház bérleti előadásainak műsorát a következő operákból, operettekből, balettekből, táncjátékokból válogatta össze az igazgatóság: Aida, Bajazzók, Bahcsis/.eráji szökö- Icüt, Cigánybáró, Csínom Palkó, Coppélia, Denevér, Faust, Három a kislány, Hoffmann meséi, János vitéz, Keszkenő, Lakmé, Parasztbecsület, Pillangókisasszony, Trubadúr. Az Operaházban 3 megnyitóelőadást szeptember 15-én tartják meg és azon a Bánk bán kerül színre, míg az Erkel Színházban szeptember 16-án Gounod Faust-jába kezdik a szezont. Ebben a színházban már a hó végén (27-én) megtartják az első reprizt is. Puccini Toscáját teljesen új zenei betanulással, rendezéssel és színpadi kiállítással adják elő. Az előadás karmestere Kerekes János, rendezője Stephanyi György, a díszleteit Oláh Gusztáv Kossuth-díjas kiváló művész tervezi. Az Operaházban a szezon derekán bemutatják Mellusz szovjet zeneszerző Az Ifjú Gárda című, háromfelvonásos operáját. Vezényli: Koródy András, rendezi: Nádasdy Kálmán Kossuthdíjas, kiváló művész, a díszleteit ugyancsak Oláh Gusztáv tervezi. Nagyot lendít a szovjet opera előkészületein, hogy a múlt szezon végén Nádasdy Kálmán a Szovjetunióban személyesen, alaposan tanulmányozta a mű előadásait és idehaza is hasznosíthatja tapasztalatait. Különben is a mi rádiónk már fölvette ugyanazokkal a közreműködőkkel, akik az operaházi bemutatón fognak énekelni és így a betanulás zenei részét már teljes mértékben előkészítették. Az Operaházban felújítják Beethoven születésnapján, december 16-án, a nagy zeneköltő egyetlen operáját, a Fidelio-t, teljesen új színpadi beállítással, díszletekkel, és új zenei betany-* lássak Az Operaházban reprize lesz a tavasszal Verdi Othelojának is és bemutatják Kenessey Jenő Kossuth-díjas érdemes művész egész estét betöltő, háromfelvonásos balettjét. A balett témáját Eötvös Károly szövegéből merítette Oláh Gusztáv, a libretto írója. Címet még nem adtak neki. Az Erkel Színházban új betanulással és színpadi beállítással újítják fel Erkel Hunyadi László operáját, valamint Verdi Rigoletto és Álarcosbál című operáit, valamint Mozart Figaro házasságai című operáját. Tervbe vették, hogy az Erkel Színházban az idei évadban még új magyar dalművet is bemutatnak és mindenesetre előadnak itt még egy eddig nálunk színre nem hozott szovjet balettet is. Hogy melyikre esik a választás a sok nagysikerű szovjet táncjáték közül, azt eddig még nem döntötték el. Mindenesetre olyan nagy az érdeklődése az opera- és balettelőadások iránt a dolgozók legszélesebb rétegeinek, hogy, amint azt a bérleti előadások elővételi ostroma mutatja, biztos, hogy zsúfolt házak előtt kerülnek majd színre. et kutattak agyamban egy régi, de soha el nem felejtődött történetet a szénről... Hétéves lehettem akkor, sovány, fekete kislány. Nővérem három évvel idősebb, de egy dekával sem több. Már nem is emlékszem, hogy miért nem mentünk azon az őszön a Csérytelepre guberálni, csak azt tudom, hogy a sötét este mindig ott talált bennünket a csepeli Dunaágnál, ahol fázva lestük, hogy a lusta víz játékos kedvvel kimossa a partra az uszalékfát, amit mi hörcsög módjára gyűjtögettünk a feneketlen zsákba. Mert a hideg már nagyon csípett bennünket az erzsébeti földes kis szobában, ahol a vaspánttal foltozott kályha szeme csak akkor világított, csak akkor melegített, ha telhetetlen gyomrát megtöltöttük. Azon az estén is ott álltunk a Duna partján és kutató szemmel néztük a szürke víz fáradt hullámait. Az eső szemerkélt és mi vörösre csípett, gémberedett ujjainkkal úgy kapkodtuk össze a hideg vízből a Duna gyér ajándékát, mint otthon a forró főtt krumplit a fazékból... A Fésűsfonó, a Jutagyár, a Neményi-papírgyár, a Weisz Manfréd és a Mechanikai Szövőgyár jelző bőgőseivel verseny kongott gyomrunk. Az éhség hazahúzott, a tüzelőszerzés marasztalt bennünket. Vizsla szemem ekkor látta meg — nővérem berlinerkendős, soválly vállán át — a parton húzódó kupacokat. Nyolc vagy tiz halomban ott feketéllett, ott esd szén lógott a szén!... Az egyre szaporábban hulló eső még csillogóbbá tette és a fehér mészre- sek szinte kiabáltak: „Hozzánk ne nyúljatok!” Egymásra néztünk és kitaláltuk egymás gondolatát... Mit tudtunk mi akkor még a kalóriáktól ... Mi csak azt tudtuk, hogy fázunk, hogy eső esik, s hogy itt áll előttünk csillogva, feketén a szén... a Tűz! a Meleg!... Félszemmel az őrt lesve, kezünk pokoli gyorsasággal markolta, rakta a szenet a zsák öblös szájába... Vigyázz!. . Jaj, jönnek!... Még fér bele!... Kész!... megtelt... mehetünk ... Húztuk, vontuk, emeltük az elnehezült zsákot a Juradombon át, a bolgár kertészet keskeny útján. Most nem láttuk meg a kései káposztafejeket, sem a már magbaszökkent sárgarépát, kis életünk sovány, de mégis édes csemegéjét. Nem láttunk és nem éreztünk... Csak vittük, vittük a meleget adó, drága szenet. Végre ... pislákoló fény ... léckerítés... ajtó... Szinte betámolyogtunk a petróleumszagú, fülledt kis szobába. A zsákot elengedtük. Tartalma csilogva ömlött ki a szoba földes padlójára. Eltömte a gödröket, a balta vágta lyukakat. Az izzadtság sós cseppjeit ■nyalogatva, a kimerültségtől szédelegve, győzelmesen néztünk anyámra. Arcán boldog mosoly ömlött el... Keze simogatóan nyúlt a szén felé. Úgy fogta meg a keze ügyébe eső darabkát, mint, az anya fájdalommal szült első gyermekét... És akkor soha nem hallott hangon nevetni kezdett... Torkáétól gurgulázva tört fel a hang, fejét hátravetette, nyakán az erek kidagadtak, kohtya kibomlott... A nevetéstől felsírt a kosárban a legkisebb... Rámozdultam... Hallgass! A mama örül... Szenet hoztunk... meleg lesz... meleg... Ekkor hirtelen abbamaradt a nevetés ... Mara elfényesült szemével ránk nézett, magához szorított bennünket... keze idegesen kócolta, kuszálta vizes hajunkat. .42 anyai test édes melegétől átölelve motyogtam ... Örül a szénnek ... a szénnek ... Percekig szorított magához, majd nagyon lassan és nagyon csöndesenmegszólalt: „Te bolond ... ti bolondok, ... bolond kölykeim... hiszen ez utcakő... kő... kő.. Elmúlt a cipelés okozta melegség, s a kő gúnyosan csillogott. Árasztotta a hideget... Jubileum a Nemzeti Színházban Hétfőn, szeptember 7-én éri el Schiller drámája, az Ármány és szerelem ebben a felújításában a százötvenedik előadását. 1950 december 8-án került hoszszabb szünet után először színre Gellért Endre rendezésében, két szerepében még Bajor Gizivel és Somlay Artúrral és azóta nem egészen három év alatt érte el a közönség töretlen érdeklődése mellett ezt a szokatlan jubileumot. A mai közönség ebben az évtizedekkel ezelőtt már halálraítélt darabban a nemes pátoszt értékeli, a zsarnokság elleni küzdelemnek tapsol és tölti meg a színházat előadásról előadásra. Ha arra gendolünk, hogy a háború éveiben a világhírű német színész, Heinrich George érkezett Budapestre, hogy megrendezze Schiller szomorújátékát és a hatalmas propagandával előkészített felújítás mindössze tizenhárom előadást ért meg, akkor látjuk azt az óriási fejlődést, amit új közönségünk a felszabadulás óta a klasszikusok iránti érdeklődés terén megtett. Mit láthatunk a budapesti múzeumokban? Nemzeti Múzeum, Történeti Múzeumban (Múzeum krt. 14— 16.) „A magyar nép története a honfoglalástól 1848-ig" című kiállítás a honfoglaló magyar nép életét, tárgyi és írott emlékeken keresztül mutatja be. Szépművészeti Múzeumban: (Hősök tere) az „Új magyar képtár” a magyar festészet 150 éves fejlődésének legjelentősebb állomásait mutatja be. Ezenkívül láthatók a következő gyűjtemények: „Régi képtár”, „Modern szobortár”. ..Görögrómai kiállítás”, „Daumier és kortársai”, «Parthenon kiállítás". Iparművészeti Múzeumban. (Üllői út 33—37.) A múzeum „Textiltechnikák", „Újabbkori európai ötvösművészet” és „Az óra fejlődésének története” emui kiállításai az iparművészet alkotásainak bemutatásával szemléltetik az iparművészet egyes ágainak fejlődését. A felsorolt kiállítások hétfő kivételével minden nap délelőtt 11 órától este 7 óráig tekinthetők meg. „Látod, milyen meleg csillogásé ez a Szén?... Ez fog ám melegíteni, ennek van galériája” — mondotta nevetve anyám, megőszült kontyát igazgatva. Örömében meg sem látta az emlékezéstől elborult arcomat. „Na gyere, megkapod a szilvalekvárt. Egy egész köcsöggel adok...” Fogtam a szoknyáját, mint gyermekkoromban, úgy baktattunk fel a lépcsőn, én elhomályosult szemmel, ő boldogan és állandóan beszélt: „Ez jó szén ... csillogó... fekete... Jöhet a tél... a hideg... Van már szenünk... Nagy S. Gizella