Esti Budapest, 1953. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-21 / 247. szám
Baranovszkij elvtárs beszéde az ENSZ jogi bizottságában (Folytatás az 1. oldalról.) A nagyhatalmak egyhangúságának elve, az úgynevezett vétójog nem véletlenül, hanem hosszú és minden vonatkozásra kiterjedő vita után került az alapokmányba — hangoztatta Baranovszkij elvtárs. Ezzel kapcsolatban idézte Molotov, a Szovjetunió külügyminiszterének szavait az ENSZ-közgyűlés első ülésszakáról: ,,Ennek az elvnek (a vétójog elve) az elismerésében jutott kifejezésre az Egyesült Nemzeteknek az a törekvése, hogy az esetleges új támadás elhárításának kérdéseiben biztosítsák a nagyhatalmak közötti összhangot és cselekvési egységet Baranovszkij elvtárs emlékeztetett, hogy a nagyhatalmak egyhangú döntése elvének kérdésében az Egyesült Államoké volt a kezdeményezés. Most az Egyesült Államok megkísérli az alapokmány olyan fontos elvének, mint a Biztonsági Tanács egyhangú döntése elvének megváltoztatását. Ez a kísérlet — folytatta Baranovszkij — nem egyéb, mint egyes világuralomra törő államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetét romboló aknája. Ez a kampány a béke és a nemzetközi biztonság érdekei ellen irányul és az Egyesült Államok külpolitikája agresszív irányvonalának új megnyilvánulása. Baranovszkij elvtárs a továbbiakban felsorolta azokat a Határozatokat, amelyek az ENSZ- alapokmány ilyen durva megsértését jelentették. E határozatok között volt például az „ülésszakközi bizottság" és az úgynevezett ,.kollektív intézkedések bizottsága”. E szervek létesítésének az volt a célja, — folytatta Baranovszkij — hogy helyettesítsék a Biztonsági Tanácsot és ily módon megkerüljék az öt nagyhatalom egyhangú döntésének elvét. Hogy az ENSZ kijuthasson ebből a válságból — mondotta befejezésül Baranovszkij — ahhoz nem az alapokmány módosítására, hanem arra van szükség, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete viszszatérjen arra az útra, amelyet alapokmánya megszabott, arra van szükség, hogy megszűnjék az alapokmánynak és elveinek rendszeres megsértése. Baranovszkij elvtárs bejelentette, hogy egyik határozati javaslatot sem fogadja el, mert mindegyiknek célja az ENSZ- alapokmány módosítása. Szovjet tengerészek látogatása Szófiában SZÓFIA, október 21. (TASZSZ) Kedden V. A. Parhomenko altengernagy, a bulgáriai Sztálin kikötőjében baráti látogatáson tartózkodó szovjet hajóraj parancsnoka a bolgár nemzetvédelmi miniszter meghívására tisztek és tengerészek egy csoportjával Szófiába érkezett. A szovjet vendégeket P. Pancsevszki vezérezredes, bolgár nemzetvédelmi miniszter fogadta. A szovjet tengerészek ezután megtekintették a bolgár forradalmi mozgalom múzeumát, valamint a bolgár főváros nevezetességeit, megkoszorúzták Georgi Dimitrov mauzóleumát. Délután Vuko Cservenkov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke fogadta a szovjet tengerészeket. A fogadáson megjelentek a Bolgár Kommunista Párt és a kormány vezetői, valamint M. F. Bodrov, a Szovjetunió bulgáriai nagykövete. A vietnami néphadsereg megállította a francia csapatok új offenzíváját SANGHAJ, október 21. (TASZSZ) A francia csapatok Indokínában újabb támadást kezdtek a vietnami néphadsereg ellen október 15-én, 50 mérföldnyire Hanoitól délre. A nyugati reakciós sajtó így reklámozta ezt az támadást, mint „az indokínai háború hét esztendejének leghatalmasabb offenzíváját”. Az AFP hírügynökség Hanoiból származó közleménye szerint a támadásban repülőgépek, páncélkocsik, gyalogosok és ejtőernyős csapatok vettek részt. A vietnami néphadsereg erőinek elvonása céljából francia csapatok szálltak partra Tan-Hoa városától délre, 110 mérföldre. Mint a külföldi hírügynökségek közléséből kiderül, a vietnami néphadsereg csapatainak hősies ellenállása eredményeképpen a francia csapatok támadását már október 18-án megállították és a Reuter hírügynökség jelentése szerint „a francia főparancsnokság jelenleg már nem szándékozik folytatni a támadást Tan-Hao vagy bármely más centrum ellen”. Schleswig-Holsteinban négy békeharcost szabadon bocsátottak HAMBURG, október 21. (ADN) A lakosság tiltakozó mozgalmának eredményeként a múlt hét végén Schleswig-Holsteinban szabadon bocsátottak négy fiatal békeharcost. A nyugatnémet igazságügyi hatóságok nem tudták megalapozni a fiatalok ellen emelt teljesen tarthatatlan vádakat. A békeharcosok letartóztatását azzal indokolták, hogy tagjai voltak a Szabad Német Ifjúságnak. Amerikai-angol vetélkedések a Földközi-tengeren ISZTAMBUL, október 21. (TASZSZ) A Dzsumhumet című jobboldali török lap cikket közöl arról, hogy az amerikaiak újabb katonai támaszpontokat kaparintanak meg a Földközi-tenger térségében, ami nyugtalansággal tölti el az angolokat. A cikk címe „Angol—amerikai vetélkedés a Földközi-tenger térségében”. A cikk megállapítja: a Földközi-tengeren Amerika nagyobb hajókat tart, mint Anglia. Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államoknak nem áll szándékában eltávozni erről a vidékről, ahol sikerült megvetnie lábát a másodikvilágháború idején. A Spanyolországban megszerzett haditengerészeti és ACGT százezer frankot küldött a sztrájkolóknak, hogy kifejezésre juttassa a francia munkásosztály szolidaritását. légi támaszpontok segítségével kézkedéseinek valóravállásáért Amerika fokozottan hangsúlyozta azt az elhatározását, hogy minél szilárdabb támaszpontokat teremt magának a Földközitengeren. A török lap az angol—amerikai versengéssel kapcsolatban rámutat arra, hogy „Amerika és Anglia annak ellenére, hogy szövetségesek, vetélkednek egymással a Földközi-tenger térségében a politikai befolyás és az erő növelésében”. noOOOOOOOOüOOOOOCXXKJOrK-KXXXXKXXXXXXXXXXX Október 16-án d. e. 11 órakor megnyílt a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT . reprezentatív LAKBERENDEZÉSI ÁRUHÁZA. Állandó képkiállítás. Ritka festmények, márkás porcelán, csiszolt üvegáru, stíl- és antikbútor VÉTELE ÉS ELADÁSA. Budapest, Szt. István krt. 3. Telefon: 314—534. Széntüzelésű kályhákat, asztalos gyalá pallókat, vízhatlan ponyvákat, gyorsmérlegeket, sonkavágókat, elektromos darálókat AZONNALI KIFIZETÉS MELLETT MEGVESZ! A MŰSZAKI BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VI., Sztálin út 28. Telefon: 123.894 Tömeggyűlés Oszakában az amerikai katonai „segély“ ellen SANGHAJ, október 21. A japán rádió jelenti, hogy október 19-én Oszakában tömeggyűlés volt, amelyet a japán Szakszervezeti Főtanács helyi szervezetének és a Japán Munkás-Paraszt Párt városi bizottságának kezdeményezésére hívtak össze tiltakozásul az amerikai katonai „segély” ellen. A gyűlésen felszólalt Kuroda, a Japán Munkás-Paraszt Párt központi bizottságának elnöke, Janagimoto, a Japán Szakszervezeti Főtanács képviselője,és mások. A szónokok leleplezték az amerikai katonai „segély” valódi jellegét, amely, a nyomor fokozódását jelenti a japán nép számára. Londonban és Anglia más városaiban tüntettek a gépipari munkások LONDON, október 21. Az utóbbi időben Angliában fokozódott a dolgozók harca jogaikért. Londonban több mint 15.000 gépipari munkás tüntetett. Edinburghban hasonló tüntetés volt Nagy tömegtüntetésre került sor Cardiffban is. A jelentések szerint ez volt a legnagyobb megmozdulás, amely valaha is volt ebben a városban. A tüntetésen körülbelül negyvenezer bányász, elektromosipari és gépipari munkás vett részt. A tüntetők tiltakoztak a hatóságok határozata ellen, amely szerint megszüntetik a segély kifizetését azoknak a munkanélkülieknek, akik régóta nem dolgoznak. Sztrájk Francia-Guineában PÁRIZS, október 21. (MTI) Francia-Guineában egy hónapja folyik a dolgozók sztrájkharca a munkatörvénykönyvén SZERDA, 1953 OKTÓBER 21. Megtanítjuk a gyermekeket a haza szeretetére és a munka tiszteletére Lengyel és magyar asszonyok tapasztalatcseréje Már elmúlt 4 óra, amikor a Vörösmarty utcai általános iskola tanári szobájának hosszú , szépen megterített asztala mellett vagy tíz-tizenöt mama utolsókat simít a terítéken. A vérvörös őszirózsat azért még itt-ott megigazítják, elrendezik a süteményeket a tálakon, a virágokat a vázában. A többi édesanya lent áll a kapu alatt, izgatottan lesi a kapu előtt elhaladó autókat. Nyolc lengyel asszonyt, lengyel anyát várnak a Vörösmarty utcai szülői munkaközösség tagjai. Nem azért jönnek ide a vendégek, mintha ez volna Budapesten a legszebb, legjobban felszerelt iskola. Azért jönnek, hogy megismerjék az egyik legjobban működő szülői munkaközösséget, hogy elmondják ők is, miként dolgoznak a lengyel anyák az iskolákban, hogyan segítik ők a pedagógusok munkáját. A vendégek nem váratnak soká magukra. Egymás után érkezik a három autó és a virágot szorongató áttörők pillanatok alatt ott csüngenek a vendégasszonyok nyakában. Lajos Imréné, a VI. kerületi tanács VB- elnökhelyettese azonnal belekarol a törékeny szőke Szyling Waclawába, a Jelente Gora-i városi tanács végrehajtó bizottságának titkárába. Nyilván tőle hall majd legtöbbet arról, hogyan segíti a tanács az iskolák munkáját. Özvegy Pásztor Lászlóné, az iskola „nagymamája” Chmielewska Janina parasztasszony, országgyűlési képviselőt tessékeli asztalhoz. Nem ismerik egymás nyelvét, de az asszonyi szívek azonnal megértik a ki nem mondott szavakat is. Képes album kerül elő, amely az iskola növendékeinek életét mutatja. — Nálunk — mondja a küldöttség vezetője, Aszkenazi Mária, a Lengyel Női Liga központi bizottságának titkára — a szülői munkaközösségnek még sokkal nagyobb a feladata, mint az ittenieknek. Hatmillió emberünk pusztult el a háborúban és az árvákról nekünk kell gondoskodnunk. Nem szabad érezniük, hogy nem a szülő áll mellettük. És elmondhatjuk, hogy az anyák megtanítják a gyermekeket arra, hogy gyűlöljék az ellenséget, hogy rajongásig szeressék a hazát, amelyet most oly nagy küzdelemmel épít újjá magának a lengyel nép. De megtanítjuk ezeket a gyermekeket arra is, hogy tiszteljék a munkát, tiszteljék Aszkenázi Mária, a delegáció vezetője, Szymanska Zsófia ésmunkásnő, Chmielewska Janina parasztasszony, képviselő érdeklődéssel hallgatják a szülői munkaközösség tagjának beszámolóját az iskola életéről. azokat, akik élenjárnak a munkában, akik nekik építik a jövőt A tolmácsoknak van dolga elég. Krigerné, az egyik munkaközösségi mama lengyel származású, s ő mondja el az iskola hosszú harcát azért, hogy ma ilyen körülmények között tanulhatnak a gyermekek. Beszél a „papa-brigádokról”, amelyek az asztalos munkától az ablakos munkáig mindent elvégeztek az iskolában. Ez tetszik a vendégeknek a legjobban. Ha hazatérnek — mint mondották — azonnal javasolni fogják a „pápa-brigádok" megszervezését. Kuleszynszka Wanda, a Liga varsói bizottságnak elnöke népfrontbizottsági tag, igen érdekes tapasztalatot ad át a magyar asszonyoknak, önáluk a napközi otthonban, az iskolában szintén 5 óráig van foglalkozás. Ekkor a pedagógus hazamehet és a szülők maguk között felosztva — kinek, melyik nap a megfelelő — átveszik a szolgálatot és ha kell, 9 óráig vigyáznak azokra a gyermekekre, akiknek az édesanyja a késő esti órákig dolgozik. Sokan hallgatják a lengyel VB-titkárnő beszédét is. Nemes Lászlóné, a VI. kerületi tanács VB-tagja már jegyzi is az itt hallott tanácsi módszereket. Negyvenezer embert számlál Jelenie Gora. Negyvennyolc tanácstagjuk van, az egész várost 33 tömbre osztották. A tanácsdemokrácia legteljesebb mértékben megnyilvánul ,a amikor például a költségvetést tárgyaljuk, beszámolunk arról, hogy ennyi kiadás volt — mondja — ennyi és ennyi pótköltségre számíthatunk !— ilyenkor elmondják a dolgozók, mire költsük, melyik utcát hozzuk rendbe, melyik háznak rendbehozása volna a legsürgősebb. S amelyik utcára vagy házra esik a legtöbb kívánság, azt kezdik el helyrehozni, függetlenül attól, hogy a tanács már előzőleg egészen más utcára vagy épületre irányozta elő az összeget. A háztömböket úgy hívják: „Komitéd Blokovi”. Ezeknek önállóan van pénzük. Ezt úgy szerzik, hogy rongyokat, papírt, s minden egyebet összegyűjtenek, értékesítik s a befolyt összeget a tömb lakóházainak szépítésére, csinosítására fordítják. Rendeznek színdarabokat, műsoros esteket, s ezeknek a bevétele is a „Komiléd Blokovi” alapjára folyik be. Ezek a tömbök megszervezik a kirándulásokat is és a tömbben legjobban dolgozókat azzal tüntetik ki, hogy az egy-kétnapos kirándulás teljes költségét a tömb fizeti. Harminc-negyven ember megy ingyenesen a kirándulásra és utána a különböző tömbökben beszámolnak például Nova-Huta hatalmas fejlődéséről. Sercegnek a tollak, szántják a ceruzák a papírt. Asszonyok cserélik ki egymással tapasztalataikat. Nemcsak tapasztalatokat, hanem a címeket is. Életreszóló barátságok születnek ezekben a percekben, hogy minél eredményesebben harcolhassanak azért, amely minden anya számára is a legkedvesebb, a békéért. Percze Erzsébet -JO0C«WiCO00rx-xx.v.«»XiC000C)0(X*XXX)00u0i> Toooooooor-xa^uooc.«»«. <TMmcxvxy) .yooooo-yx-yy -y ~~~yvy,'yyyyyynooooooooac»." A Rutophytin olyan gyógyszer, amit magas vérnyomás esetében rendelnek az orvosok. Kitűnő hazai készítmény, a rajta lévő címke szerint a Kőbányai Gyógyszerárugyár állítja elő. Elég drága, de a dolgozók fillérekért jutnak hozzá, ha ugyan hozzájutnak. Ugyanis csak egészen szerencsés napokon lehet kapni. Nem azért, mintha nem gyártanának belőle eleget — anynyit is, hogy exportra kerül, mert hatásában felülmúlja a méregdrága svájci vérnyomás elleni szert, a hidergint. Jónéhány patikában nyújtottam át az orvosi vényt, amíg a Rákóczi-úti, az Astoria-szállóval szembeni gyógyszertár egyik kedves és szívélyes női alkalmazottja, bizalmasan meg nem súgta, hogy jöjjek szombaton, lehetőleg déli egy órakor, mert akkor kapják meg a heti állományt és a Autophylin gyorsan kifogy. Vártam tehát az elmúlt szombatig és fél kettőkor megjelentem a jó orvosságért. A pultnál sokan álltak, vártam soromra. Hasonló türelemmel egy vidékies öltözetű elvtárs állt mellettem. A fe- OOUWAJOOO.VVXOX/ hérkabátos gyógyszerész egyszerre vette el mindkettőnk receptjét. Mindkettő Rutophylinra szólt. — Adjon két tubus Rutophylint — szólt oda a közelében dolgozó elvtársnőnek, aki nyilván laboránsnő volt. A gyógyszertári alkalmazott kihúzta a polc egyik fiókját és kivett belőle egy tubust. — Már csak ez az egy van — mondotta. A szolgálatkész patikus ránk nézett: — Nos, hát akkor ki viszi el? Egyszerre adták a vényt. Autophylinre váró partnerem láthatólag elvörösödött. Kétségtelen, hogy én is. S mindketten arra gondoltunk, hogy egyikünk számára sem tesz jót, ha fejünkbe szalad a vér. A magas vérnyomásúak szolidaritásában ugyanazt feleltük: — Tessék megosztani. A patikus örömteli meglepetésemre hozzám fordult: — írja ön is alá a receptet, kap egy egésszel. Boldogan a pénztárhoz siettem, pedig furdalt a kíváncsiság, hogy megkérdezzem: hogyan csinálja ezt? Hogyan lesz egy tubusból kettő. Később kérdezés nélkül is megtudtam. Az történt ugyanis, hogy a gyógyszerész észrevette, hogy a pulton egy „gazdátlan” tubus hever. Nem történt tehát varázslat, a csoda később történt. Térültem, fordultam a pénztártól, nem tett bele perc sem s a patika asztaláról eltűnt a Rutophylin-tubus. Ugyanaz, amelynek árát az imént kifizettem. A gyógyszerész összevonta szemöldökét: — Ki vitte el? Körötte néma csend. Senki sem válaszolt. Vevő ebben a pillanatban csak én voltam, aki az üzletben tartózkodott. A pulton kívül és így meglehetősen gyanún kívül állottam. Az a fehérkabátos elvtársnő, aki a fiókban kotorászott távol állt. Csak egy másik fehérkabátos — kabátszíne után ítélve, szintén az üzlet alkalmazottja — tartózkodott az inkriminált orvosság közelében. De ő sem válaszolt, sőt ő hallgatott a legmélyebben. A gyógyszerészt, aki engem kiszolgált bosszantotta az eset és elhatározta, hogy inkább tűvé teszi az egész patikát, de Autophylin nélkül most már nem enged el. A nagy kutatásban egyszerre csak megállt kolleganője előtt s rárivallt: — Vegye elő a zsebéből, adja ide! A gyógyszerésznő nem egykönnyen adta meg magát. — Receptem van rá — felelte. — Akkor is adja ide, mert az orvosság azt illeti, aki itt van, s nem azt, akinek eltette. A szigorú hang használt, az elvarázsolt tubus előkerült, így jutottam én Autophylinhez, a különös magatartású gyógyszerésznő pedig egy tanulsághoz: minden gyógyszert, ami kapható és raktáron van, adja ki, tekintet nélkül arra, hogy ki kéri, ne tartogassa más számára, mert így könnyen kerül abba a gyanúba, hogy a gyógyszertárban saját, külön zseb gyógyszerárából iparengedély nélkül üzletet folytat. Bárdos László Csoda a gyógyszertárban