Esti Budapest, 1953. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-21 / 247. szám

Baranovszkij elvtárs beszéde az ENSZ jogi bizottságában (Folytatás az 1. oldalról.) A nagyhatalmak egyhangúságá­nak elve, az úgynevezett vétó­jog nem véletlenül, hanem hosszú és minden vonatkozásra kiterjedő vita után került az alapokmányba — hangoztatta Baranovszkij elvtárs. Ezzel kap­csolatban idézte Molotov, a S­zov­j­etuni­ó k­ü­l­ü­gym­ini­s­z­terének szavait az ENSZ-közgyűlés első ülésszakáról: ,,Ennek az elvnek (a vétójog elve) az elismerésé­ben jutott kifejezésre az Egye­sült Nemzeteknek az a törek­vése, hogy az esetleges új tá­madás elhárításának kérdései­ben biztosítsák a nagyhatalmak közötti összhangot és cselekvési egységet Baranovszkij elvtárs emlékez­tetett, hogy a nagyhatalmak egyhangú döntése elvének kérdésében az Egyesült Államoké volt a kezdeményezés. Most az Egyesült Államok meg­kísérli az alapokmány olyan fon­tos elvének, mint a Biztonsági Tanács egyhangú döntése elvé­nek megváltoztatását. Ez a kí­sérlet — folytatta Baranovszkij — nem egyéb, mint egyes világ­uralomra törő államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetét romboló aknája. Ez a kampány a béke és a nemzetközi bizton­ság érdekei ellen irányul és az Egyesült Államok külpo­litikája agresszív irányvona­lának új megnyilvánulása. Baranovsz­kij elvtárs a továb­biakban felsorolta a­zokat a Ha­tározatokat, amelyek az ENSZ- alapokmány ilyen durva meg­sértését jelentették. E határoza­tok között volt például az „ülés­szakközi bizottság" és az úgy­nevezett ,.kollektív intézkedések bizottsága”. E szervek létesíté­sének az volt a célja, — folytat­ta Baranovszkij — hogy he­lyettesítsék a Biztonsági Taná­csot és ily módon megkerüljék az öt nagyhatalom egyhangú dön­tésének elvét. Hogy az ENSZ kijuthasson ebből a válságból — mondotta befejezésül Baranovszkij — ahhoz nem az alapokmány módo­sítására, hanem arra van szükség, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete visz­­szatérjen arra az útra, amelyet alapokmánya meg­szabott, arra van szükség, hogy meg­szűnjék az alapokmánynak és elveinek rendszeres megsértése. Baranovszkij elvtárs bejelen­tette, hogy egyik határozati ja­vaslatot sem fogadja el, mert mindegyiknek célja az ENSZ- alapokmány módosítása. Szovjet tengerészek látogatása Szófiában SZÓFIA, október 21. (TASZSZ) Kedden V. A. Parhomenko a­l­­tengernagy, a bulgáriai Sztálin kikötőjében baráti látogatáson tartózkodó szovjet hajóraj pa­rancsnoka a bolgár nemzetvé­delmi miniszter meghívására tisztek és tengerészek egy cso­portjával Szófiába érkezett. A szovjet vendégeket P. Pan­­csevszki vezérezredes, bolgár nemzetvédelmi miniszter fogad­ta. A szovjet tengerészek ezután megtekintették a bolgár forra­dalmi mozgalom múzeumát, va­lamint a bolgár főváros neveze­tességeit, megkoszorúzták Geor­­gi Dimitrov mauzóleumát. Dél­után Vuko Cservenkov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke fogadta a szovjet tengerészeket. A fogadáson meg­jelentek a Bolgár Kommunista Párt és a kormány vezetői, va­lamint M. F. Bodrov, a Szovjet­unió bulgáriai nagykövete. A vietnami néphadsereg megállította a francia csapatok új offenzíváját SANGHAJ, október 21. (TASZSZ) A francia csapatok Indokíná­ban újabb támadást kezdtek a vietnami néphadsereg ellen októ­ber 15-én, 50 mérföldnyire Ha­noitól délre. A nyugati reakciós sajtó így reklámozta ezt az tá­madást, mint „az indokínai há­ború hét esztendejének leghatal­masabb offenzíváját”. Az AFP hírügynökség Hanoi­ból származó közleménye sze­rint a támadásban repülőgépek, páncélkocsik, gyalogosok és ejtő­ernyős csapatok vettek részt. A vietnami néphadsereg erőinek el­­vonása­ céljából francia csapatok szálltak partra Tan-Hoa városá­tól délre, 110 mérföldre. Mint a külföldi hírügynöksé­gek közléséből kiderül, a viet­nami néphadsereg csa­patainak hősies ellenállása eredménye­képpen a francia csapatok táma­dását már október 18-án meg­állították és a Reuter hírügy­nökség jelentése szerint „a f­ran­­cia főparancsnokság jelenleg már nem szándékozik folytatni a támadást Tan-Hao vagy bár­mely más centrum ellen”. Schleswig-Holsteinban négy békeharcost szabadon bocsátottak HAMBURG, október 21. (ADN) A lakosság tilta­kozó mozgal­mának eredményeként a múl­t hét végén Schleswig-Holstein­ban szabadon bocsátottak négy fiatal békeharcost. A nyugatné­met igazságügyi hatóságok nem tudták megalapozni a fiatalok ellen emelt teljesen tarthatatlan vádakat. A békeharcosok letar­tóztatását azzal indokolták, hogy tagjai voltak a Szabad Német Ifjúságnak. Amerikai-angol vetélkedések a Földközi-tengeren ISZTAMBUL, október 21. (TASZSZ) A Dzsumhum­et című jobbol­dali török lap cikket közöl arról, hogy az amerikaiak újabb ka­tonai támaszpontokat kaparinta­nak meg a Földközi-tenger tér­ségében, ami nyugtalansággal tölti el az angolokat. A cikk címe „Angol—amerikai vetélke­dés a Földközi-tenger térségé­ben”. A cikk megállapítja: a Földközi-tengeren Amerika na­gyobb hajókat tart, mint Anglia. Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államoknak nem áll szándékában eltávozni erről a vidékről, ahol sikerült megvetnie lábát a második­­világháború idején. A Spanyolországban megszerzett haditengerészeti és A­CGT százezer frankot küldött a sztrájkolóknak, hogy kifeje­zésre juttassa a francia mun­kásosztály szolidaritását. légi támaszpontok segítségével kézkedéseinek valóravállásáért Amerika fokozottan hangsúlyoz­­­ta azt az elhatározását, hogy minél szilárdabb támaszpontokat teremt magának a Földközi­tengeren. A török lap az angol—ameri­kai versengéssel kapcsolatban rámutat arra, hogy „Amerika és Anglia annak ellenére, hogy szövetségesek, vetélkednek egy­mással a Földközi-tenger térsé­gében a politikai befolyás és az erő növelésében”. noOOOOOOOOüOOOOOCXXKJOrK-KXXXXKXXXXXXXXXXX Október 16-­án d. e. 11 órakor megnyílt a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT . reprezentatív LAKBERENDEZÉSI ÁRU­HÁZA. Állandó képkiállítás. Ritka festmények, márkás porcelán, csiszolt üvegáru, stíl- és antikbútor VÉTELE ÉS ELADÁSA. Budapest, Szt. István­ krt. 3. Telefon: 314—534. Széntüzelésű kályhákat, asztalos gy­alá pallókat, vízhatlan ponyvá­kat, gy­orsmérlegeket, sonkavágó­kat, elektromos darálókat AZONNALI KIFIZETÉS MELLETT MEGVESZ! A MŰSZAKI BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VI., Sztálin­ út 28. Telefon: 123.894 Tömeggyűlés Oszakában az amerikai katonai „segély“ ellen SANGHAJ, október 21. A japán rádió jelenti, ho­gy október 19-én Oszakában tömeg­­gyűlés volt, amelyet a japán Szakszervezeti Főtanács helyi szervezetének és a Japán Mun­kás-Paraszt Párt városi bizott­ságának kezdeményezésére hív­tak össze tiltakozásul az ame­rikai katonai „segély” ellen. A gyűlésen felszólalt Kuroda, a Japán Munkás-Paraszt Párt köz­ponti bizottságának elnöke, Ja­­nagimoto, a Japán Szakszerve­zeti Főtanács képviselője,és má­sok. A szónokok leleplezték az amerikai katonai „segély” valódi jellegét, amely, a nyomor foko­zódását jelenti a­ japán nép szá­mára. Londonban és Anglia más városaiban tüntettek a gépipari munkások LONDON, október 21. Az utóbbi időben Angliában fokozódott a dolgozók harca jo­gaikért. Londonban több mint 15.000 gépipari munkás tünte­tett. Edinburghban hasonló tün­tetés volt Nagy tömegtüntetésre került sor Cardiffban is. A jelentések szerint ez volt a legnagyobb megmozdulás, amely valaha is volt ebben a városban. A tün­tetésen körülbelül negyvenezer bányász, elektromosipari és gép­ipari munkás vett részt. A tüntetők tiltakoztak a­ ható­ságok határozata ellen, amely szerint megszüntetik a segély kifizetését azoknak a munkanél­külieknek, akik régóta nem dol­goznak. Sztrájk Francia-Guineában PÁRIZS, október 21. (MTI) Francia-Guineában egy hó­napja folyik a dolgozók sztrájk­­harca a munkatörvénykönyv­én SZERDA, 1953 OKTÓBER 21. Megtanítjuk a gyermekeket a haza szeretetére és a munka tiszteletére Lengyel és magyar asszonyok tapasztalatcseréje Már elmúlt 4 óra, amikor a Vörösmarty­ utcai általános is­­kola tanári szobájának hosszú , szépen megterített asztala mellett vagy tíz-tizenöt mama utolsókat simít a terítéken. A vérvörös őszirózsat azért m­ég itt-ott megigazítják, elrendezik a süteményeket a tálakon, a virágokat a vázában. A többi édesanya lent áll a kapu alatt, izgatottan lesi a kapu előtt elhaladó autókat. Nyolc lengyel asszonyt, lengyel anyát várnak a Vörösmarty­ utcai szülői munkaközösség tagjai. Nem azért jönnek ide a vendé­gek, mintha ez volna Budapes­ten a legszebb, legjobban fel­szerelt iskola. Azért jönnek, hogy megismerjék az egyik legjobban működő szülői munkaközösséget, hogy elmondják ők is, miként dolgoznak a lengyel anyák az iskolákban, hogyan segítik ők a pedagógusok munkáját. A vendégek nem váratnak so­ká magukra. Egymás után érke­zik a három autó és a virágot szorongató áttörők pillanatok alatt ott csüngenek a vendég­asszonyok nyakában. Lajos Im­­réné, a VI. kerületi tanács VB- elnökhelyettese azonnal beleka­rol a törékeny szőke Szyling Waclawába, a Jelente Gora-i vá­rosi tanács végrehajtó bizott­­ságának titkárába. Nyilván tőle hall majd legtöbbet arról, hogyan segíti a tanács az isko­lák munkáját. Özvegy Pásztor László­né, az iskola „nagyma­mája” Chmielewska Janina pa­rasztasszony, országgyűlési kép­viselőt tessékeli asztalhoz. Nem ismerik egymás nyelvét, de az asszonyi szívek azonnal meg­értik a ki nem mondott szava­kat is. Képes album kerül elő, amely az iskola növendékeinek életét mutatja. — Nálunk — mondja a kül­döttség vezetője, Aszkenazi Má­ria, a Lengyel Női Liga központi bizottságának titkára — a szü­lői munkaközösségnek még sok­kal nagyobb a feladata, mint az ittenieknek. Hatmillió emberünk pusztult el a háborúban és az árvákról nekünk kell gondos­kodnunk. Nem szabad érezniük, hogy nem a szülő áll mellettük. És elmondhatjuk, hogy az anyák megtanítják a gyermekeket arra, hogy gyűlöljék az ellenséget, hogy rajongásig szeressék a ha­zát, amelyet most oly nagy küz­delemmel épít újjá magának a lengyel nép. De megtanítjuk eze­ket a gyermekeket arra is, hog­y tiszteljék a munkát, tiszteljék Aszkenázi Mária, a delegáció vezetője, Szymanska Zsófia és­­munkásnő, Chmielewska Janina parasztasszony, képviselő érdek­lődéssel hallgatják a szülői munkaközösség tagjának beszámolóját az iskola életéről. azokat, akik élenjárnak a mun­kában, akik nekik építik a jövőt A tolmácsoknak van dolga elég. Krigerné, az egyik munkaközösségi mama lengyel származású, s ő mondja el az iskola hosszú harcát azért, hogy ma ilyen körülmények között ta­nulhatnak a gyermekek. Beszél a „papa-brigádokról”, amelyek az asztalos munkától az ablakos munkáig mindent elvégeztek az iskolában. Ez tetszik a vendé­geknek a legjobban. Ha haza­térnek — mint mondották — azonnal javasolni fogják a „pá­­pa-brigádok" megszervezését. Kuleszynszka Wanda, a Liga varsói bizottságnak elnöke nép­frontbizottsági tag, igen érdekes tapasztalatot ad át a magyar asszonyoknak, önáluk a napkö­zi otthonban, az iskolában szin­tén 5 óráig van foglalkozás. Ek­kor a pedagógus hazamehet és a szülők maguk között feloszt­va — kinek, melyik nap a meg­felelő — átveszik a szolgálatot és ha kell, 9 óráig vigyáznak azokra a gyermekekre, akiknek az édesanyja a késő esti órákig dolgozik. Sokan hallgatják a lengyel VB-titkárnő beszédét is. Nemes Lászlóné, a VI. kerületi tanács VB-tagja már jegyzi is az itt hallott tanácsi módszereket. Negyvenezer embert számlál Je­­lenie Gora. Negyvennyolc ta­nácstagjuk van, az egész várost 33 tömbre osztották. A tanács­demokrácia legteljesebb mér­tékben megnyilvánul­ ,a amikor például a költségvetést tárgyal­juk, beszámolunk arról, hogy ennyi kiadás volt — mondja — ennyi és ennyi pótköltségre szá­míthatunk !— ilyenkor elmond­­ják a dolgozók, mire költsük, melyik utcát hozzuk rendbe, me­lyik háznak rendbehozása vol­na a legsürgősebb. S­­ amelyik utcára vagy házra esik a legtöbb kívánság, azt kezdik el helyre­hozni, függetlenül attól, hogy a tanács már előzőleg egészen más utcára vagy épületre irányozta elő az összeget. A háztömböket úgy hívják: „Komitéd Blokovi”. Ezeknek önállóan van pénzük. Ezt úgy szerzik, hogy rongyokat, papírt, s minden egyebet össze­gyűjtenek, értékesítik s a be­folyt összeget a tömb lakóhá­zainak szépítésére, csinosításá­ra fordítják. Rendeznek színda­rabokat, műsoros esteket, s ezek­nek a bevétele is a „Komiléd Blo­kovi” alapjára folyik be. Ezek a tömbök megszervezik a kirán­dulásokat is és a tömbben leg­­jobban dolgozókat azzal tünte­tik ki, hogy az egy-kétnapos ki­rándulás teljes költségét a tömb fizeti. Harminc-negyven­­ em­ber megy ingyenesen a kirándu­lásra és utána a különböző töm­bökben beszámolnak például Nova-Huta hatalmas fejlődésé­ről. Sercegnek a tollak, szánt­ják a ceruzák a papírt. Asszo­nyok cserélik ki egymással ta­pasztalataikat. Nemcsak ta­pasztalatokat, hanem a címeket is. Életreszóló barátságok szü­letnek ezekben a percekben, hogy minél eredményesebben harcol­hassanak azért, amely minden anya számára is a legkedvesebb, a békéért. Percze Erzsébet -JO0C«WiCO00rx-xx.v.«»XiC000C)0(X*XXX)00u0i> Toooooooor-xa^uooc.«»«. <TMmcxvxy) .yooooo-yx-yy -y ~~~yvy,'yyyyyynooooooooac»." A Rutophytin olyan gyógy­szer, amit magas vérnyomás esetében rendelnek az orvo­sok. Kitűnő hazai készít­mény, a rajta lévő címke szerint a Kőbányai Gyógy­­szerárugyár állítja elő. Elég drága, de a dolgozók fillé­rekért jutnak hozzá, ha ugyan hozzájutnak. Ugyanis csak egészen szerencsés na­pokon lehet kapni. Nem azért, mintha nem gyárta­nának belőle eleget — any­­nyit is, hogy exportra kerül, mert hatásában felülmúlja a méregdrága svájci vérnyo­más elleni szert, a hider­­gint. Jónéhány patikában nyúj­tottam át az orvosi vényt, amíg a Rákóczi-úti, az As­­toria-szállóval szembeni gyógyszertár egyik kedves és szívélyes női alkalmazott­ja, bizalmasan meg nem súgta, hogy jöjjek szomba­ton, lehetőleg déli egy óra­kor, mert akkor kapják meg a heti állományt és a Auto­phylin gyorsan kifogy. Vár­tam tehát az elmúlt szom­batig és fél kettőkor megje­lentem a jó orvosságért. A pultnál sokan álltak, vártam soromra. Hasonló türelem­mel egy vidékies öltözetű elvtárs állt mellettem. A fe- OOUWAJOOO.VVXOX/­­ hérkabátos gyógyszerész egyszerre vette el mindket­tőnk receptjét. Mindkettő Rutophylinra szólt. — Adjon két tubus Ruto­­phylint — szólt oda a köze­lében dolgozó elvtársnőnek, aki nyilván laboránsnő volt. A gyógyszertári alkalma­zott kihúzta a polc egyik fiókját és kivett belőle egy tubust. — Már csak ez az egy van — mondotta. A szolgálatkész patikus ránk nézett: — Nos, hát akkor ki vi­szi el? Egyszerre adták a vényt. Autophylinre váró partnerem láthatólag elvörö­södött. Kétségtelen, hogy én is. S mindketten arra gon­doltunk, hogy egyikünk szá­mára sem tesz jót, ha fe­jünkbe szalad a vér. A ma­gas vérnyomás­úak szolidari­tásában ugyanazt feleltük: — Tessék megosztani. A patikus örömteli megle­petésemre hozzám fordult: — írja ön is alá a recep­tet, kap egy egésszel. Boldogan a pénztárhoz siettem, pedig furdalt a kí­váncsiság, hogy megkérdez­zem: hogyan csinálja ezt? Hogyan lesz egy tubusból kettő. Később kérdezés nél­kül is megtudtam. Az tör­tént ugyanis, hogy a gyógy­­szerész észrevette, hogy a pulton egy „gazdátlan” tu­bus hever. Nem történt te­hát varázslat, a csoda ké­sőbb történt. Térültem, for­dultam a pénztártól, nem tett bele perc sem s a pa­tika asztaláról eltűnt a Ru­­tophylin-tubus. Ugyanaz, amelynek árát az imént ki­fizettem. A gyógyszerész összevonta szemöldökét: — Ki vitte el? Körötte néma csend. Sen­ki sem válaszolt. Vevő eb­ben a pillanatban csak én voltam, aki az üzletben tar­tózkodott. A pulton kívül és így meglehetősen gyanún kí­vül állottam. Az a fehérka­bátos elvtársnő, aki a fiók­ban kotorászott távol állt. Csak egy másik fehérkabá­tos — kabátszíne után ítél­ve, szintén az üzlet alkal­mazottja — tartózkodott az inkriminált orvosság közelé­ben. De ő sem válaszolt, sőt ő hallgatott a legmélyebben. A gyógyszerészt, aki engem kiszolgált bosszantotta az eset és elhatározta, hogy in­kább tűvé teszi az egész pa­tikát, de Autophylin nélkül most már nem enged el. A nagy kutatásban egyszerre csak megállt kolleganője előtt s rárivallt: — Vegye elő a zsebéből, adja ide! A gyógyszerésznő nem egykönnyen adta meg ma­gát. — Receptem van rá — fe­lel­te. — Akkor is adja ide, mert az orvosság azt illeti, aki itt van, s nem azt, akinek eltette. A szigorú hang használt, az elvarázsolt tubus előke­­rült, így jutottam én Auto­­phylinhez, a különös maga­tartású gyógyszerésznő pe­dig egy tanulsághoz: min­den gyógyszert, ami kapha­tó és raktáron van, adja ki, tekintet nélkül arra, hogy ki kéri,­­ ne tartogassa más számára, mert így könnyen kerül abba a gyanúba, hogy a gyógyszertárban saját, kü­lön zseb gyógyszerárából iparengedély nélkül üzletet folytat. Bárdos László Csoda a gyógyszertárban

Next