Esti Budapest, 1953. november (2. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-21 / 273. szám

A Zahedi-féle katonai diktatúra terrorjának fő súlya tír. Iráni Néppártra (Tudeh­­párt) zúdult, amely az utóbbi esztendők harcai során ismétel­ten bebizonyította, hogy az ille­galitásban is Irán legnagyobb tömegpártja, a nemzeti szabad­ságmozgalom vezetője. A párt sokezer kiváló harcosát börtön­be vetették, megkínozták, sőt a teheráni katonai ügyészség azt is közölte, hogy a Néppárthoz való tartozást halállal büntetik. Emellett az is jellemezte a ter­rorhadjáratot, hogy­ a kormány széles körben kezdte meg azok­nak a nemzeti burzsoá rétegek­nek, csoportoknak az üldözését is, amelyek — ha a tömegek nyomása alatt és időleges inga­dozásokkal is, de mégis eléggé messze mentek bizonyos im­pe­­rialistaellenes, nemzeti követelé­sek hangoztatásában. A Moszadik-perre tehát olyan időben kerített sort a Zahedi-re­zsim, amikor úgy vélte, hogy a Tadeh-párt és a tömege­­ elleni véres terrorjai, valamint a nem­zeti burzsoázia említett rétegei­nek megfélemlítésével már meg­teremtette a kellő hangulatot egy ilyen per számára. A tények azt mutatják, hogy a Zahedi-kormány ismét lebe­csülte az iráni tömegek harci akaratát és szívósságát, sőt bi­zonyos értelemben lebecsülte magát Moszadikot is, valamint a nemzeti burzsoáziának azokat a rétegeit, amelyek a közelmúlt esztendőkben küzdeni próbáltak az imperializmus, elsősorban az angol imperializmus politikája ellen. Moszadik a tárgyaláson rendkívül éles hangot ütött meg. Magatartását ezúttal is ugyan­azok a korlátok jellemezték, amelyek az utóbbi években az iráni nemzeti burzsoázia politi­káját felemássá tették — ezen belül azonban elég bátran szem­beszállt a tárgyalóteremben is megnyilvánuló terrorral. Min­denekelőtt teljes élességgel meg­állapította, hogy továbbra is ő a törvényes miniszterelnök, hogy az államügyész, sőt maga a bíróság is törvénytelen és illetéktelen ügyének megtárgya­lására. Moszadik részletesen el­mondotta: Irán történelmében még sohasem fordul elő, hogy a sah elmozdította volna a régi miniszterelnököt és a medzsasz, a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül nevezte volna ki utódját. Márpedig Zahedi kinevezésekor ez történt. Arai a bíróságot il­leti, a miniszterelnök rámutatott, hogy a medzslisz által hozott törvény alapján feloszlatták az összes katonai bíróságokat és különleges törvényszékeket — s ez a törvény még mindig ér­vényben van. A hadbírósági tár­gyalás tehát törvénytelen. De törvénytelen magának az ügyésznek fellépése is, mert a perben szereplő fővádló — Mo­­szadiknak, mint nemzetvédelmi miniszternek, alárendeltje volt. Márpedig az Iránban érvényben lévő törvények szerint aláren­deltek nem szerepelhetnek fe­lettesük vádlójaként és nem le­hetnek az ilyen ügyet tárgyaló bíróság tagjai sem. Moszadikna­k ezek a jogi érvei kétségtelenül ha­tást gyakorolnak elsősorban a nemzeti burzsoázia bi­zonyos rétegeire. Különösen jellemző ebből a­­szempontból Husszein Makkinak, az iráni állami olajbizottság tagjának fellépése. Makki vezető szerepet játszott az iráni olajállamosítás végrehajtásában Moszadik követője volt. Később azonban nézeteltérések­ támadtak közöt­tük, amelyek politikai szakítás­hoz vezettek. Most Maliki az iráni sahhoz intézett nyílt leve­lében elismeri Moszadik jogi ér­velésének helyességét, kijelenti, hogy nem tartja illetékesnek a katonai bíróságot és hangoztat­ja, hogy a miniszterelnököt csak a nemzetgyűlés engedélye alap­ján lehetett volna bíróság elé állítani. Ez a fellépés azt mutat­ja, hogy a helyzettel és a per vitelével I Kék Duna­­szalonban I. kerület Ybl Miklós-tér­ (volt Várkert Kioszk) minden este Mezei Mária és Ciffra György művészestje . A TS­C Szombat, vasárnap kivételével. HIRDESSEN AZ ESTI BUDAPESTBEN A hirdetéseket felveszi az Állami Hirdető Vállalat. V., Felszabadul ak. tér 1. szám. &BOOMST SZOMBAT, 1953 NOVEMBER 21. A Moszadik-per • Az iráni nép növekvő harca az imperializmus ellen Ezen a héten csúcs­pontja felé közeledett az utóbbi évek iráni történelmének egyik legdrámaibb fejezete, a Moszadik-per. Az imperialista sajtó mindent elkö­vetett, hogy harsogó színekkel, „szenzációsan” tálalt részletek­kel elterelje a figyelmet ennek a pernek politikai lényegéről. Aprólékosan beszéltek ezek a lapok arról, hogy Moszadik „sír és alszik” a tárgyaláson, hogy fázik és olajkályhát kért, hogy szívrohamot kapott és gyors or­vosi segítséggel kellett magá­hoz téríteni. A nemzetközi köz­vélemény figyelmét azonban ezeknek a részleteknek felna­gyításával és eltorzításával sem sikerült elterelni azokról a je­lenségekről, amelyek éppen a perijén, illetve pert kísérő ese­mények során tárultak fel kü­lönös világossággal és élesség­­gel. Mindenekelőtt azt kell meg­állapítani, hogy Moszadik mi­niszterelnök perét a Za­hedi­­kormány — amely az ameri­kaiak által megrendezett kato­nai puccs segítségével került hi­vatalba,— többhetes, véres ter­rorhadjárata előzte meg, amelyek Moszadiktól jobbra ál­lottak, s amelyeket a Zahedi­­puccs előtt az imperialistáknak a nemzeti burzsoázia olyan csoportjai is elégedetlenek, sikerült kivonni a miniszterelnök hatása alól. Ennél sokkal lényegesebb a Moszadik-per politikai hatása és a miniszterelnök politikai magatartása a bíróság előtt. A tények azt mutatják, hogy a tár­gyaláson A Moszadik az angol im­perializmussal szemben teljes élességgel lépett fel. Kijelentette például, hogy „minden szeren­csétlenség”, amely az utóbbi félévszázad alatt Iránt érte, az angol mesterkedések és intrikák következménye volt”. Noha ezt a teljesen nyílt és éles hangot a miniszterelnök ezúttal is az a külföldiek kívánságainak”. Az iráni tömegek, amelyek ter­mészetesen rendkívül nagy ér­deklődéssel és figyelemmel kísé­rik a per lefolyását, gyorsan és nagy erővel mozdultak meg, s angol imperializmus tevékeny­ségének elítélésére korlátozta, a bírósági terror légköre elle­nére is elment addig, hogy álta­lában „szót­emelt külföldiek” uralma ellen. „Perzsa vagyok és egész életemben a gyarmato­sítás ellen küzdöttem” — mon­dotta, majd kijelentette, „sok bűnnel vádolnak, de úgy vélem, csak egy úgynevezett ,bűnt­ kö­vettem el, mégpedig azt, hogy fellépésük azt mutatta, hogy az eddiginél sokkal nehezebb kö­rülmények között, a fasiszta tí­pusú terror, a katonai diktatúra fokozódó szorítása közepette is készek folytatni a küzdelmet, nem voltam hajlandó engedelmeskedni Erre mutattak azok a tömegtüntetések, amelyek a teheráni bazárnegyed­ben, az egyetem, valamint az igazságügy minisztérium épüle­te előtt zajlottak le, s amelyek a csendőrség brutális beavatko­zása, sortüzei után sem vesztet­tek erejükből. A Zahedi-rezsim magatartása megmutatta, hogy fél ezeknek a tömegfellépéseknek erejétől, hatásától. Ezért lép­tettek életbe gyakorlatilag ostromállapotot a fővárosban a per ideje alatt, ezért kobozták­ el azokat a lapokat, am­­eknél­ részletesebb tájékoztatást kö­zöltek a per lefolyásáról, s vé­gül ezért nem engedték meg K Mo­­szadiknak, hogy teljes védekezé­sét elmondja a bíróság előtt. A lapé Iran című lap ezért írta: „Várjon miket mondhatott Mo­szadik' a katonai bíróság miart, hogy a kormány úgy meg ér rémülve tőle’?" A Teheránban és más iráni városokban a terror és a gyüle­kezési tilalom ellenére megis­métlődő tömegtüntetések egy­ben késői figyelmeztetésül szol­gálhatnak a nemzeti bur­zsoázia politikusai és személy­szerint Moszadik számára — hiszen megmutatják: melyik az a jó erő, amely egyedüli támasza a gyarmatosítás ellen folytatott küzdelemnek. Az ügyész — mint ismeretes — hald­t két Moszadikra. Jel­lemző azonban, hogy egyes tő­kés lapok már a per megkezdése előtt rámutattak Moszadik sze­mélyes sorsától függetlenül egy ilyen ítélet kétélű voltára. „Ha Moszadikot halálra ítélik — ír­­ja a Nese Statesman and Nation — a felelősség legnagyobb részét az angol és amerikai kormány­ra fogják hárítani, amelyek szin­te rikácsolnak az örömtől, amió­ta csak... az államcsínyt végre­hajtották ... Az a feltevés, hogy az új kormány hirtelen figyel­men kívül hagyhatja a tömegek impenalistaellenes érzelmeit — nem egyéb néhány nyugati üzlet­ember és diplomata üres ábrán­dozásánál” A­z ilyen és az eh­hez hasonló hangokat bőségesen igazolták a Moszadik-pert kísérő iráni események, a terrorral szembeszálló legkülönbözőbb tö­megmegmozdulások. A Moszadik-per eddigi legfőbb tanulsága éppen az, hogy megmutatta: a terror ellenére is elevenen élnek Iránban azok a tömegerők, ame­lyek egyedül képesek eredmé­nyes harcot vívni az ország füg­getlenségéért, szabadságáért. OCX00006000000000­0000 MINDENT MEGJAVÍT A LAKASKARBANTARTÓ! Sürgős javítása ügyében este 9 óráig hívja Az I. kerületben: A VII. kerületben: A XIII. kerületben: 360-675 114-665 4­16-946 telefonszámokat és 12 óra alatt lakására küld az I., VII. és XIII. kerületi LAKASKARBANMIO Kft. Szövetkezeti dolgozók a lakosság szolgálatában! EJ­ET ELKELŐIÜ­LEGESSÉG : „HALTOROS" VACSORA a Csillag Halásztanyában, VI. Bajcsy Zsilinszky-út . Minden este Veres Károly és népi zenekara muzsikál. Sokh­ey nyilatkozata a Pakisztán és az Egyesült Államok között készülő katonai egyezmény ellen DELHI, november 21. Sokhey, az Indiai Országos Béketanács alelnöke Delhiben november 19-én sajtóértekezle­tet tartott. Nyilatkozatában hangsúlyozta­, „sürgős és létfon­­tosságú probléma, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja törvé­nyes helyét a Biztonsági Ta­nácsban. Nem biztosítható a tartós béke, ha kizárják az ENSZ-ből a világ lakosságának egynegyedét.” Nyilatkozata to­vábbi részében hangsúlyozta: a Pakisztán és az Egyesült Álla­mok között­­jelenleg megvitatás alatt álló katonai egyezmény közelebb hozza a hidegháborút, ezért „nekünk erősen támogat­nunk kell kormányunkat abban az erőfeszítésben, hogy rávegye az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét igazi funkciójának teljesíté­sére." Iránban tiltakoznak az olajipar átengedésének terve ellen TEHERÁN, november 21. (TASZSZ) Az Azerii című lap, azokkal a tervekkel kapcsolatban, ame­lyek „nemzetközi társaság" ala­kítását indítványozzák az iráni olajipar igazgatására amerikai, angol és francia tőke bevonásá­val, ezeket írja: „Ez a társaság az egykori Angol-Iráni Olajtár­saság ikertestvére lesz, mind­össze azzal a különbséggel, hogy a múltban csupán az an­golokkal volt dolgunk, most pe­­dig Franciaországgal és az Egyesült Államokkal is.” Az Egyesült Államok beavatkozik India belügyeibe DELHI, november 21. Travankor-Kocsin indiai ál­lamban törvényhozó testületi választásokra készülnek. A saj­tó hangsúlyozza, hogy az Egye­sült Államok különböző szerve­zeteken keresztül beavatkozik Travankor-Kocsin állam bel­ügyeibe. Mint a Desabhimani című lap jelenti, az amerikai ügynökök meg akarják vásárolni a vá­lasztókat azáltal, hogy a kato­likus szervezeteken keresztül tejport osztanak ki. --------------------- bob Kit» Grönland ? KOPEN­HÁG­A, november 21. (TASZSZ) Grönlandot az amerikaiak már régen támaszpontjukká változtatták, noha a dán alkot­mány értelmében Grönland köz­­vetlenül Dániához tartozik A helyzet ma már odáig fajult, hogy a dánoknak engedélyt kell kérniük az amerikaiaktól a grön­landi repülőterek használatára. Az Information című lap jelen­tése szerint a skandináv repülő­társaságnak csak hosszú tár­gyalások után engedélyezték a Söndre Ström-Fjord-i repülőtér használatát. N­yugatnémetországi életforma Conant, nyugatnémetországi amerikai főbiztos csütörtökön és pénteken Münchenben tartózko­dott ahol megbeszélést folyta­tott Ehard, bajor tartományi miniszterelnökkel. A Neue Zei­tung című amerikai lap szerint Conant ellenőrző látogatást tett az amerikaiak úgynevezett „sza­bad Európa”-rádiójánál. Bonn körül rövidesen minden útvonalat robbanókamrákkal lát­nak el — jelentette a Stuttgar­ter Nachrichten című polgári napilap. A lap ehhez hozzáfűz­te: „A szövetségi köztársaság számos más stratégiai pontján már régebben foganatosítottak hasonló intézkedéseket.” A ruhrvidéki bányákban eb­ben az esztendőben eddig ösz­­szesen 1046 bányász járt sze­rencsétlenül, közülük hat bele­halt sérüléseibe. Schulz, üzemi tanácselnök a marsi „Brassert"­­bánya dolgozóinak gyűlésén rámutatott a ruhrvidéki bányá­szok kíméletlen kizsákmányolá­sának következményeire: míg a bányászok szociális helyzete ál­landóan rosszabbodik, a bánya­, tulajdonosok nyeresége lényege­sen növekedett. A­i, Egyesült Államok „ajándéka“ NEW YORK, november 21. (TASZSZ) Az United Press hírügynök­ség washingtoni tudósítójának közlése szerint Carney tenger­nagy, az amerikai haditengeré­szet vezérkari főnöke egy sajtó­­értekezleten kijelentette, hogy az Egyesült Államok a közeljövő­ben két torpedórombolót bocsát a csangkajsekista csapatok ren­delkezésére. 300000000000000000000000000OOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOCXJOO. ooooooooooooooooooooooooooooooooooooy, Túz-„eset66 ,A görög mitológia szerint a tűz „feltalálása" Promethe­us görög titán nevéhez fűző­dik, aki egy szép napon nagy ribidiót okozott az istenek házatáján. Úgy látszik, vala­melyik szolgálatban levő is­ten elbámészkodott és ez­alatt Prometheus lelopta a tüzet a földre, az embereknek.. A jóisten szörnyű haragra gerjed, és a vakmerő titánt büntetésből egy sziklához táncoltatta. Mindebből kö­vetkezik: már abban az idő­ben sem volt kifizetődő vál­lalkozás a tűzzel játszani. Ma sem jó. Sem a titánok­nak, sem az egyszerű halan­dónak, sőt — mint a továb­biakból kiderül — még a tűz­oltónak sem. Na de ne tüzel­jünk mindjárt az elején, men­jünk csak sorjába. A minap valamit hegeszteni kellett a Kőbányai Textilművek hen­gerraktárában, s mint ez ilyenkor szokás, értesítették erről az üzemi tűzőrséget Vörös József tűzoltó-örvezető annak rendje-módja szerint meg is jelent a tett helyén. Megállapította, hogy tűzve­szély nincs, különösebb tűz­biztonsági intézkedést nem kell „foganatosítani”. Virág József villanyszere­lő ekkor óvatosan szóba hoz­ta: nem kellene-e vödörben vizet készíteni a villanym­o­­tor mellé, ahol a hegesztést végzik. Nem­­ hangzott a rövid, de érthető válasz. Ám a villanyszerelő úgy véleke­dett: itt van ugyan a tűzoltó, de egyik-másik neveletlen szikla esetleg nem veszi tu­domásul a tűz­fegyelmet és még egy örvezetői sarzsit vi­­selő tűzoltó jelenlétében is pattogni merészel. Letakarta tehát vizes ruhával a villany­motort, nehogy baj történ­hessék. Mielőtt megkezdték a mun­kát, odaérkezett a tűzoltó­járőr. ők is engedélyt ad­tak a hegesztésre. Nagy kő esett le a hegesztő szívéről, s nekilátott a munkának. Hogy-hogy nem, egy szikra mégis bepattant a motorház­ba és meggyújtotta a benne levő pamutpihéket. A motor füstölni kezdett. Mindenki nyugodt volt, elvégre ott függnek az oszlopokon a föl­ismert gázoltó készülékek, sőt valódi tűzoltóban sincs hiány. Igen ám, csakhogy aki tűz­zel bánik, mindenre készül­jön el, mert könnyen megle­petés ért. A mi tűzoltónk ugyanis kijelentette: a tüzet nem ő okozta, m­iért oltsa el? Melege lett erre a hegesztő­nek és a villanyszerelőnek, jobbra-balra telefonálgattak, mire megérkezett a tűzőrség szolgálatvezetője, Somogyi őrmester. Közben Vörös tűz­oltót hosszas könyörgés, rá- és beolvasás után sikerült rávenni, hogy az egyik gáz­oltókészülékkel oltsa a tüzet. A motorban levő pihék azon­ban, ha már egyszer tüzet fogtak, nem akarták magu­kat egykönnyen megadni, s izzattak tovább. A tűzőrség parancsnoka ek­kor sem vesztette el a fejét. Kiadós előadást rögtönzött azokról a tűzbiztonsági rend­szabályokról, amelyeket be­osztottjának végre kellett vol­na hajtania. Az csak termé­szetes, hogy a tűzveszély végleges elhárításáról — ő is elfeledkezett.. A tüzet végül is a villanyszerelő ol­totta el, a két hivatásos tűz­oltó szakszerű szemlélődése mellett. Aki keres, az talál erre is magyarázatot. A tűzoltók azért­­ nem merték könnyű szívvel használni a gőzei­től, mert már ezévi tűz-elő­­irányzatukat teljesítették. A jövő évre előirányzott edz­ői óival pedig — ugyebár c­sak, 1954-ben szabad tüzet „el­gázolni". Elvégre rendnek kell lenni.­ Különben is a tűzoltók előtt nyílt titok, hogy­ tüzet okozni könnyű, de gáz­oltót igényelni nehéz. Mindezek után döntsék el a szakértők, ki vet, meré­szebb: az a b­izonyos titán aki ellopta az isteneid! a tüzet vagy a mi tűzoltópa­rancsnokunk, aki a tűzoltás helyett­­ vizet prédikált... (b. e.)

Next