Esti Budapest, 1954. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-15 / 218. szám

4 Ki ne emlékeznék azokra a na­pokra, amikor az egész ország szívdobogva leste a híreket a szuhakállói tárnában rekedt bányászokról. Az egész magyar nép akaratát és elszántságát testesítették meg azok, akik irányították és végrehajtották a mentési munkálatokat és az egész magyar nép új társadal­mi rendünk diadalaként üdvö­zölte a büszke hírt: az össz­pontosított, nagyszerű erőfe­szítések győzelmet arattak, a mi pártunk, a nép állama min­den rendelkezésre álló eszközt latba vetve megmentette a szu­hakállói hős bányászokat. Az „Életjel“ című új ma­gyar film alkotói, Tardos Ti­bor forgatókönyvíró és Fábri Zoltán rendező a szuhakállói eseményeket választották mű­vük alapjául. Rendkívül nehéz feladatra vállalkoztak: olyan művet kellett alkotniuk, amely­nek hatása megközelíti azt a kollektív élményt, amelyet a valóságban, az esemény meg­történtekor átéltünk. S nem is lehetne nagyobb dicséretet mondani, mint azt, hogy az „Életjel“ művészi hatása egészében megközelíti a való­ságos esemény hatását, cselek­ményében, figuráiban azono­sítja a néző a filmet a szuha­kállói eseményekkel, érzelmi hatásában pedig ugyanazt a szorongást és a büsz­ke diadal­nak hasonló érzését váltja ki, mint amilyet annak idején a valóságos esemény kiváltott. A magyar dolgozók kollektív el­képzelését sikerült a­­ film kockáin megörökíteni magas művészi színvonalon; nem kis részben ezért könyvelhetjük el ezt a filmet fejlődő filmművé­szetünkben a szocialista realiz­mus­ új, nagy győzelmének. Operaház: Háry János (B-bérlet, 1. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Buborékok (7). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — A Ma­gyar Néphadsereg Színháza: Hol­napra kiderül (7). — Petőfi Szín­ház (volt Ifjúsági Színház): A kő­szívű ember fiai (7). — Fővárosi Operettszínház: Két szerelem (7). — Vidám Színpad: Utazás a vi­ták körül (7). — Kamara Varieté: Pótüdülés (6. fél 9). — Budapest Varieté (Kálvária-tér): Tréfaszüret (8). — Ady Endre Kultúrterem (Irányi­ u. 17.). Wagner: Walki­r (fél 7). — Állami Bábszínház: Ki­nizsi Pál (délután fél 3. fél 5). — Fővárosi Nagycirkusz: Mese a cir­kuszban (4, 8), 1954 szeptember 15. ÉLETJEL: (Kísérőműsor: 4. számú Magyar sporthíradó): VÖRÖS CSILLAG (Lenin­ krt. 45.) prol. fél 5, háromn. 7. 9. MÁJUS 1 . (Mártírok útja 55.) prol. 4, ne­gyed 7. Tél 9. VÖRÖSMARTY ■ (Üllői­ út 4.) prol. tél 10. fél 12. fél 2. fél 4, háromn. 6. 8. DÓ­ZSA (Róbert Károly­ krt. 59.) prof. fél 5. háromn 7. 9. ANNA A FÉRJE NYAKÁN: (Kisé­­rőműsor: A vér): URÁNIA (Rá­kóczi-út 21.) 4. negyed 7. fél 9. KOSSUTH (Váci-út 14.) fél 5. háromn. 7. 9. ALVAJÁRÓ: MŰVÉSZ (Lenin-körút 88.) 4. negyed 7. fél 9. HŰTLEN ASSZONYOK: SZABAD­SÁG (Bartók Béla-út 64.) 3. hét­re prol. 10. 12. 2. 4. negyed 7. . fél 9. DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) . 3. hétre prol fél 5. háromn. 7. . 9. TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky-út 36.) 3. hétre prol. fél 5. há­romn. 7. 9. UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) 4. negyed 7 fél 9. EGY ÉJ VELENCÉBEN: (Kísérő­műsor: Sportoló falu): CORVIN (Kisfaludy-köz) 3. hétre prof. háromn. 4. 6. fél 9. SZIKRA (Le­nin­ krt. 120.) fél 10. fél 12. há­romn. 2. 4. negyed 7. fél 9. LUXUSTUTAJON: FELSZABADU­LÁS (Flórián-tér 3.) fél 4. há­romn. 6 8. SZIGET (Margitszi­get) fél 8. RÓZSAVÖLGYI KERT­MOZI (Rózsavölgyi-tér) 8 óra, szerda szünnap. TÖR­VÉN­YEN KÍVÜLI LOVAG: MUN­KÁS (Kápolna­ u. 3/b.) prof. ne­gyed 6. tel 8. 1. Magyar híradó, 2. Vadak az árban, 3. Az elektronok nyo­mában, 4. Halászó cicák: HÍR­ADÓ (Lenin­ krt. 13.) Reggel 9- től este 11-ig folytatólag. A kis karmester: RÁKOSI MÁ­TYÁS KULTÚRHÁZ (József At­­­­tila­ tér 4.) negyed 6. fél 8. szer­da szünnap. ÓBUDA (Selmeci­­út 14.) 4. negyed 7. fél 9. Kémek a vonaton: (Kísérőműsor: Harmadik találkozás). BÁSTYA (Lenin­ krt. 8.) 3. hétre prof. 11. 1. 3. 5. 7. 9. HALADÁS (Bartók Béla­ út 128.)­ fél 4. háromn. 6. 8. Dalolva szép az élet: JÓZSEF AT­TILA (Kálvária-tér 7.) fél 4. há­romn. 6. 8. Puccini: SPORT (Thököly-út 56.) 4. negyed 7. fél 9. HAZAM (Vá­ci-út 150.) 4. negyed 7. fél 9. MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚR­­OTTHON (Jókai­ u. 2.) háromn. 6. 8. Arlberg expressz: TANÁCS (Szt. István­ krt. 10.) 3. hétre prof. 10. 12. negyed 3. fél 5. háromn. 7. 9. Halhatatlan melódiák: ADY (Ta­­nács-krt. 3.) 5. hétre prol. fél 4. háromn. 6. 8. ALKOTÁS (Al­­kotás-u. 11.) 4. negyed 7. fél 9. A kis Muck története: GORKIJ (Ak­ácfa-u 4) 4. negyed 7. fél 9. TINÓDI (Nagymező-u. 8.) prol. fél 4. háromn. 6. 8. BEM (Mártírok útja 5/b.) prol. fél II. fél 1. fél 3. fél 5. fél 7. fél 9 A rágalom tüzében: CSOKONAI (Népszínház-u. 13.) prol. 2. 4. 6. 8. Gőgös hercegnő: BETHLEN (Beth­len Gábor-tér 3.) 4. negyed 7. fél 9 Janika: MARX (Landler Jenő-u. 39.) 4. negyed 7. fél 9. Schubert: VERSENY (Pataki Ist­­ván-tér 14.) fél 6, háromn. 8. DIADAL (Krisztina-krt. 155.) 4. negyed 7. fél 9 Az ezred lánya: PENTELE (Lenin­­krt. 39.) 10. 12. 2. 4. 6. 8. Botrány Klesmersben: ZRÍNYI (Lenin-krt. 26.) 4. negyed 7. fél 9 Szicíliai vérbosszú: BÁNYÁSZ (Jó­­zsef-krt. 63.) A­ terem fél 4. há­romn . 8 Grant kapitány gyermekei: BÁ­NYÁSZ (József­ krt. 63.) B-terem 4. negyed 7. fél 9. ÁRPÁD (Ke­­repesi-út 146 ) negyed 6. fél 8. Szerelem engedély nélkül: RÁ­KÓCZI Rákóczi-út 68.) prol. 11. 1, 3, 5. 7. 9. ELŐRE (Delej-u. 41.1 fél 6. háromn. 8. Mágnás Miska: HONVÉD (Rákóczi­­út 82 ) prol. fél 11. fél 1. fél 3. fél 5. fél 7. fél 9. Köznapi komédia: (Kísérőműsor: Láthatatlan ellenségeink): ÉVA (Erzsébet királyné-út 36/b) fél 4. háromn. 6. 8. KULTUR (Kini­­zsi-u. 28.) fél 4. háromn. 6. 8. Veszélyes fuvar: TÁTRA (Üllői-út 63.) 4. negyed 7. Tél 9. SZA­BADSÁGHEGYI (Evetke-u. 2.) IS-én 6. 8. Vidám vásár: NAP (Népszínház­ u. 31.) fél 4. háromn 6. 8. Apa lett a fiam: BÉKE (Mauthner Sándor-u 48.) 4. 6. 8. Öt barát: (Kísérőműsor: Dicsősé­ges Tanácsköztársaság): ÚJLA­KI (Bécsi­ út 69.) fél 4. háromn. 6. 8. Marina sorsa: PARTIZÁN (Üllői­­út 101.) 4 negyed 7. fél 9. Terasz a jégen: (Kísérőműsor: Al­kot a nép): VASVÁRI (Kerepesi­­út 44.) háromn 4. háromn. 6. 8. A fekete ház: OTTHON (Beniczky­­u. 3­5.) fél 4. háromn 6. 8. Négy szív: PETŐFI (Pongrác­ u. 9.) fél 6. háromn 8. Ifjú szívvel: IPOLY (Csáky­ u. 65.) fél 4. háromn 6. 8. 1. sz. Épületelemgyár fel­vesz lehetőleg budapesti, vagy pestkörnyéki lakosok­ból épületelemgyártási mun­kára segédmunkásokat és gépkezelőket. Személyes je­lentkezés: Budapest, XI., Budaföld­ út 78. szám. É­L­E­T­J­E­L Új magyar filmsiker A Karlovy-Varyban „Munkadíj”-jal kitüntetett film számos eré­nyével emelkedik ki mai éle­tünkről készített filmjeink kö­zül. Habár a rendező, Fábri Zoltán a filmszerűség esz­közeit nem következete­sen használja fel, mun­káját ebben is bátor kezdemé­nyezésnek, egész filmgyártá­sunk számára követendő pél­dának tekinthetjük. A rende­zés méltó a nagy feladathoz, pergő képekben, feszültséget keltő jelenetek sorozatával elevenítette meg a 14 bányász drámai óráit, a mentésre fel­vonuló ország erőfeszítéseit egyaránt. Nem véletlen, hogy a bánya mélyén játszódó jele­netek sikerültek a legjobban és a mentési munkák felső ve­zetésének bemutatását érezzük a legkevésbbé sikerültnek: azokban a drámai napokban a közvélemény elsősorban a bá­nya felé fordult, s a nép fan­táziája elsősorban a bányászok és hozzátartozóiknak élmé­nyeivel "azonosult. Erre tá­maszkodhatott az író és a ren­dező, ebből meríthettek a sze­replő színészek, míg a minisz­ter figurája és a körülötte zaj­ló események valamennyiünk tudatában másként zajlottak le — s tudjuk, hogy a valóság­ban egyszerűbben, szebben, kevesebb esetlegességgel. S bár ezek a képek, jelenetek önmagukban nem elhibázottak, mivel nem találkoznak a népi elképzeléssel, a kollektív él­ménnyel, szegényesebbnek, el­­vontabbnak hatnak. Az „Életjel bizonyíték amel­lett, hogy a valóság mély ismerete nem megköti a mű­vészt — írót, rendezőt, szí­nészt — hanem szárnyaikat ad neki. Szárnyakat adott a film szereplőinek is, akik közül el­sősorban Barsi Béla párttit­­kárt kell említeni. Egyszerű, meggyőző eszközökkel formál­ja meg a kommunista bá­nyászt, azt a kom­munistát, aki a legnehezebb, a reményte­lennek látszó helyzetben is ér­zi felelősségét a rábízott em­berekért, aki tudja, hogy el­sősorban vezetnie , tehát ne­velnie és óvnia kell társait. Berek Katalin első filmszere­pében színpadi sikereihez mél­tóan ábrázolta a tárnában re­kedt egyetlen nő vívódását, magára találását és küzdeni­akarását. A bányászok szere­pében Solti Bertalan, Bánhidy László, Rajczy Lajos, Görbe János és a többiek, akiknek nevét csak helyszűke miatt nem soroljuk fel, egy-egy mé­lyen átgondolt, magas művé­szi eszközökkel ábrázolt figu­rát örökítettek meg. Némelyi­kük csak villanásnyi szerepé­ben is külön tanulmányt érde­melne. A többi szereplő közül Somogyi Erzsi ismert ember­ábrázoló művészete szerez fe­lejthetetlen perceket a néző­nek. Sinkovits Imre ismét be­bizonyítja, hogy nagy elődei nyomdokába lép, s a jövendő egyik legkiválóbb jellemszíné­szét sejthetjük benne. A népes szereplőgárda segít­ségével Fábri Zoltán nagysze­rű filmet készített Tardos Ti­bor forgatókönyvéből, olyan filmet, amelyet hosszú évekig játszani fognak, mert új éle­tünk erejéről, fejlődő, nagy­szerű embereinkről beszél, mert kockáiról az élet valósá­ga árad a néző felé, mert egész népünk büszke érzéseit közve­títi magasrendű művészi esz­közökkel. Mindez egy kiváló művészi együttes munkájának eredménye, amelyben író, ren­dező, operatőr (Hegyi Barna­bás), zeneszerző (Ránki György) magas színvonalú, ma­radandó értékű munkát vég­zett. Lenkei Lajos Jelenet a filmből. &mnnst SZERDA, 1954 SZEPTEMBER 15. A fordulat évében ott állt a Gellérthegyen, a Sza­badságszobor tövében és úgy nézte Budapestet, mint aki a magyar főváros szí­véig akar látni. Tudta azt is, hogy valóban miként lehet­séges ez. Az újpesti textilgyár­ban szabadkozva hárította el az ünnepeltetést és a déli ebéd­időben az étteremben hétköz­napjaikról kérdezgette a mun­kásasszonyokat. Csepelen elis­meréssel szemlélte az ered­ménytáblákat és csillogó szem­mel az olvadt vas izzón iramló patakjait, de számára mégis az látszott fontosabbnak, hogy a pihenő perceket felhasználva, barátságosan vitatkozzék az öntöde munkásaival. Budapest utcáin gyakorta kiszállt az autóból és belekeveredve az utcai forgatagba, minden alkal­mat felhasznált arra, hogy kö­zel kerülhessen az ismeretlenek­hez, megismerje életüket. 1949-ben újra ellátogatott hozzánk a Petőfi centenárium­ra, részt vett a budapesti VIT- en. Érdekelte az ország, a nép, az ember. És természetes köz­vetlensége nem hagyta el akár az ország vezetőivel, akár tech­nikusokkal, akár egy balatoni halásszal beszélt. Eljött hozzánk, elment Moszkvába, Prágába, Varsóba, elkerült a hegyek közé a görög partizánokhoz. Párizs fia volt, az egyik proletárnegyedben la­kott, de gyakorta otthagyta ha­záját és fáradhatatlanul járt a világban, az új világot építők, a szabadságért és a békéért harcolók között. Méltán írhatta egyik versében: annyi­t, testvérem a földön, hogy sohasem maradok magamra. A békemozgalom világszerte megbecsült harcosaként halt meg. A szíve ölte meg, agyon­hajszolt szíve, mely nem zárult el soha a bánat, az emberi szen­vedés elől. Holott a remény költője volt. A spanyol polgárháborúban, Guernica napjaiban így írt er­ről: Igazi emberek, kikben az elkeseredés táplálja a remény emésztő vad tüzét, bontsuk ki a jövőn az utolsó rügyet. A náci megszállás alatt lép be a Francia Kommunista Pártba, szervezi az ellenállás íróit, titkos könyvkiadóvállala­tát és verseivel lelkesíti harcra elvtársait, a szabadság szerel­meseit, a partizánokat. És amikor felszabadul hazája a fasiszta iga alól,­ő mondja ki a szót, mely előrelátja a francia költészet elkövetkező feladatát: „Ha a közelmúltban a költé­szet bebizonyította, hogy egy a szabadság szeretetével, holnap bebizonyítja majd, hogy egy az élet szeretetével.“ Kis Paul Eluard költészete­t be is bizonyította. Örömmel kell írnunk arról, hogy válogatott verseinek most magyar nyelven kiadott köteté­ben (Mindent elmondani, Szép­­irodalmi Könyvkiadó) a hazai olvasók közelebbről megismer­hetik korunk egyik legna­gyobb költőjének, a szabadság, a remény, az életöröm nagy francia költőjének hasonlítha­­tatlan művészetét. Nem könnyű behatolni ennek az igen összetett, kifinomult művészetnek minden ága-bo­­gába. De kétségtelen, hogy a francia és szovjet dolgozók után a magyar olvasók is meg fogják szeretni azt, aki egy­szerű szóval mondja ki: azért élünk, hogy hűek marad­junk az élethez, és akinek költészetét áttüzesíti az emberszeretet, az ember ra­gyogó jövőjébe vetett hit. Holnapra mi emberek a földön Nem ismerjük majd csupán az öröm terhét. Az olvasó nem könnyen hall­ja meg Eluard szabadverseinek lüktetése mögött a dallamot, és nem élvezheti maradék nél­kül a költő magyarul közölt verseiben ezek egész gazdag­ságát. Nehéz feladat Eluard-t magyarra fordítani, hiszen ő az a francia költő, aki szinte a pőre egyszerűségig csiszolta le nyel­vét a legösszetettebb érzések, gondolatritmusok és érzelmi fo­lyamatok megjelenítésére. Ugyanakkor a tartalom sok­rétűségét és a nyelvi kifejezé­sek egyszerűségét teljesen egyéni stílusfordulatokkal úgy olvasztotta egybe, hogy gyakorta kidobta a gondolat­vagy érzelmi­ sor egy-egy lánc­szemét, szinte kényszerítve ol­vasóját képzeletének szárnya­lására. A kötet fordítója, Somlyó­n­* György ismeri, s a verseket bevezető szép és okos tanulmányában meg is említi e nehézségeket. For­dítása legtöbbször gondos és hű, bár nem egyszer indo­kolatlan fokozással, máskor p­e­dig épp oly indokolatlan egy­szerűsítéssel, olykor önkényes betoldásokkal meg is változ­tatja, ha nem is a versek mon­danivalóját, de éppen azokat a finom árnyalásokat, melyeknek Eluard közismerten kiváló mes­tere. E részletekben való elté­rések, torzítások ellenére is di­csérendő teljesítmény a fordí­tás. Somlyó György munkája a helyes szempontú és jó íté­lőképességet eláruló válogatás is. Ez a válogatás lehetővé te­szi, hogy a magyar olvasók ízelítőt kapjanak Eluard-nak az első világháborúban írt né­hány versén kezdve, fejlődése majd minden szakaszának köl­tészetéből és közelebbről meg­ismerhessék az utolsó szakasz különlegesen szép, sokhúrú művészetét. Ez az utolsó sza­kasz, a kommunista költő, a párt költőjének felfelé ívelő útja, amelyen Eluard meg­mondja, hogy Látni annyi, mint megérteni és cselekedni. Ez a szakasz az „alkalmi" versek sorozata a pártkon­gresszusokról, a május elsejei felvonulásokról, a görög sza­badságharcosokról, az üldözött Prestesről, a kivégzett Beloian­­niszról, a börtönbe vetett Henri Martinról és Jacques Duclos­­ról, a békeharcról és a világ „egyetlen reménységéről“: a Szovjetunióról. És mindez az élmény és az egyéni hang cso­dálatos gazdagságában. Ugyan­ekkor, e szakaszban tárul elénk Eluard szerelmi lírája is felfűtött hevének izzásában. Annak a költőnek a versei ezek, aki megértette és meg­írta, hogy „az igazságtalanság ellen harcolni annyi, mint har­colni saját életünkért, reményt virágzó életért és minden sze­retetért a világon". Murányi-Kovács Endre Egy nagy francia költő 16 éven felüli női segéd­munkásokat azonnali belé­pésre keres Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár, Bpest, IX., Földvári­ u. 4.. AZ ALVAJÁRÓ Olasz film Bellini operájából Bemutatja: Művész Magyar művészek Albániában Kéthónapos albániai turné után nemrég érkezett vissza Budapestre Operaházunk két kiváló magántáncosa: Vashegyi Ernő és Pásztor Vera. A hajós­utcai kis lakás , ahol a ked­ves művészházaspárral, az al­bániai út emlékeiről beszél­getünk, egy vasúti ruhatár és egy népművészeti múzeum keverékének képét mutatja. Mindenféle bőröndök és az Albániában kapott ajándékok — színes szőttesek, faragások, dísztárgyak töltik meg a szo­bát. Az albán dolgozók szere­­tetének kézzelfogható jelei. _ Huszonnégytagú együttessel jártuk Albánia fal­óit, váro­sait — kezdi a beszélgetést Vashegyi Ernő. — Az együttes­hez tartoztak a SZOT népi ze­nekara, Radnai György és Lo­renz Kornélia, az Operaház énekesei és két artista.. Kör­útunkat Tiranában kezdtük, ahol három előadást tartottunk, valamennyit telt ház előtt. Az­után Skodrában, Durazzóban, a festői szépségű tenger­parti városban, Valonában, majd Ginocastróban, Sztálin­­városban, Berádban, Elbassán­­ban, Korcsában és az épülő nagy vízierőmű városában, a 620 méter magasban lévő l’ogradeczben tartottunk elő­adást. — Itt közbevetőleg meg kell említenem, hogy 1950-ben már jártunk Albániában, s így bő­ven adódott alkalmunk, hogy összehasonlítást tegyünk az idő­közben elért nagy fejlődésről. Tiranában most épül az új Operaház, amelynek ebben az évadban lesz a megnyitója. .Ez alkalom­mal mutatják be az első albán nemzeti balettet, amely egy al­bán népmesét dolgoz fel. Az új táncjátékot szovjet balettmes­ter tanítja be, akinek a fiatal albán koreográfusok és tánco­sok nyújtanak segítséget. Ké­szül az első mai témájú albán opera is, amely az épülő vízi­erőmű mellett játszódik le. Eb­ből az operából néhány részle­tet alkalmunk volt meghall­gatni. Véleményünk szerint ez az opera a nemzetközi zenei életben is feltűnést fog kelteni* — Az albán zenei élet fejlő­dését jellemzi egyébként az is, hogy a zeneművészeti isko­lákra a városi fiatalok mellett nagyszámban jelentkeznek a vidék zenekedvelő fiataljai is. — Végül hadd mondjam el, hogy láttuk az albán központi népi együttest is, ami felejthe­tetlen élményt jelentett vala­mennyiünk részére. A lelkes albán közönségre nagy szeretettel gondolunk vissza, olyan szeretettel, aho­gyan ők fordultak felénk min­denütt, ahol csak jártunk, amint ezt ez a sok-sok megem­lékezés is bizonyítja — mutat a sok ajándéktárgyra, K. Z. A múzeumok nyitvatartási ideje: Munkásmozgalmi Intézet: (Kos­suth L­ajos­ tér 12 ) szerda ki­vételével naponta 11—20 óráig, vasárnap 9—14-ig; Történeti Mú­zeum: (Múzeum-körút 14 —16.) na­ponta 11 — 19-ig, vasárnap 10— 19-ig; Természettudományi Mú­zeum: (Múzeum-körút 14—16.) naponta 1X — 19-ig; Szépművésze­ti Múzeum: (Hősök tere) 10—13- ig; Új Magyar Képtár: (Egyetem­utca 16.) naponta 11 —19-ig; Ipar­­művészeti Múzeum: (Üllői-út 33— 37.) naponta 11 — 19-ig; Keletázsiai Művészeti Múzeum: (Sztálin-út 103.) naponta 11 —19-ig, vasárnap 10—19-ig; Néprajzi Múzeum: (Könyves Kálmán körút 40.) na­ponta 11 —19-ig, vasárnap 10— 19-ig: Vármúzeum: (Szenthárom­ság-u. 2.) naponta 11 — 19-ig; Bu­dapesti Történeti Múzeum újkori osztálya: (Kiscelli-u. 103.) nyitva vasárnap 9—14-ig. Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum: (Bajza­ utca 39.) 12—19-ig, vasárnap 9—14-ig; Hadtörténeti Múzeum: (I.. Tóth Árpád-sétány 40.) 9—17-ig; Bajor Gizi Múzeum: (Stromfeld Aurél­­utca 16.) nyitva 15—19-ig, vasár­nap 10—18-ig; Aquincumi Mú­zeum: (Szentendrei­ u. 193.) nyit­va 9—16-ig, vasárnap 11 — 15-ig. A fenti múzeumok hétfőn zárva vannak. A Mezőgazdasági Múzeum a ki­állítás időtartama alatt minden­nap nyitva van 10—18-ig, vasár­nap 9—18-ig. ESTI BUDAPEST az MDP Budapesti Pártbizottság­­ és a Fővárosi Tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Kiadja a Budapesti Lapkiadó Vállalat Budapest. VIII., Blaha Lujza-tér 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal Buda­pest. VIII., Blaha Lujza-tér 3 Tel.: 343—104 343—105. 343—107. 343—108. Terjeszti: a Posta Központi Hirlap­­iroda IIV Budapest. V. József nádor­­tér 1 Telefon 180—850 Üzemi árusí­tás és lapterjesztés: Budapesti Fő­posta Hírlapárusítási Üzem. Békés­ u. I. Telefon: 340—578. 339—727. SZIKRA Lapnyomda.

Next