Esti Budapest, 1956. április (5. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-29 / 102. szám
IQ1 Q 02 első szabad május ... A tőke rabszolgája, grófok, hercegek, földesurak ezerszer megalázott zsellére vasmarokkal törte szét az évszázados bilincseket. Az orosz földön gyűlt forradalom tüze végigfutott hazánkon is. Megindult a nép áradata, elsöpörte útjából mindazt, ami régi, ami avult, ami gátló. Milliók ajkáról röppent a magasba a forradalom jelszava: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ Azon a májuson vörösbe borult a főváros. Apáink, anyáink, Csepel, Angyalföld, egész Budapest munkássága magasra emelte a proletariátus tűzvörös lobogóját, melyet ha kicsavartak is kezükből, megmaradt szívükben, évtizedeken át őrizték hűséggel, hogy majdan átadhassák fiaiknak, leányaiknak a huszonöt esztendőn át halt hős mártírjaink, a szovjet katonák vérétől megszentelt magyar föld örök dicsőségére. lill .s felvirradt a várva várt hajnal. Tűzvörös fénye kiégett otthonok, üszkös romok felett lángolt. 1945 tavaszán még azt kérdeztük társainktól, önmagunktól: lesz-e erőnk életet teremteni feldúlt hazánkban. Kihűlt családi tűzhelyek felett tudunk-e újat építeni? A Magyar Kommunista Párt adott választ kérdésünkre: igen, fel tudjuk, fel kell építeni az országot. S tétova kezünkbe visszatért az erő, agyunkba a teremtő gondolat. Ruhánk még rongyos, kenyerünk kevés, de már 10 A *7 Dolgos, szorgos ,napok százai követték egymást. Megvívtuk csatánkat a gáncsoskodókkal, álszenteskedőkkel, a szabadság veszett ellenségeivel. Vésztjósló károgásuk meg nem állított bennünket. Hittünk és bíztunk a kommunista párt ígéretében, programjában. Egy éve még dühöngött az infláció, milliárdokat sodort a szél a pesti utcákon. S egy napon jó forint csörrent a munkás tenyerében. A kommunisták terve alapján rendbehozta a nép hazája gazdasági életét. 14. Ezer színben tan- 13*13* döklő májusi reggel... Kacagó, daloló tömeg vonul végig a városon. Virágeső, zászlóerdő, amerre a szem ellát. Május elsejét ünnepli az ország. A hároméves terv szülöttei dicsérik a dolgozó nép törhetetlen erejét. A háború szaggatta sebek behegedtek, s a gyógyításon túl újat is alkottunk. Legnagyobb örömünk és büszkeségünk, hogy a fasiszta téboly áldozatai, hídjaink kiemelked-IQCO Egy dunamenti lív/Osporos kis falu szomszédságában új város tör a magasba: a csodálatos szépségű Sztálinváros. Ellenségeink fitymálkodnak, áskálódnak. De minden áskálódásuk, rágalmuk ellenére is tovább nő a város. És épül a November 7 Erőmű, önti vizét a Tiszalöki Vízlépcső, Komlón új bányaváros születik, Kazincbarcikán vegyiművek... Formálódik az ország, soha nem látott erővel tör a gaz-1Q C . Tíz szabad esz- elavetendő, tizenegy szabad május. Történelmünk legszebb és egyben legküzdelmesebb évtizedét zártuk le. Eredményeink előtt kénytelen meghajolni a világ. Gyáraink, üzemeink dolgozói emelt fővel jelentik: tervünket valóra váltottuk, úgy lett, ahogy akartuk. A káprázatosan szép május elsejei felvonuláson ott ragyognak a felszabadulási serlegek, a legjobb üzemek győzelmi emblémái. A tíz tűnnek a romok, új falakat emelünk. Lobog a vörös zászló a májusi szélben. Kezünk magasra emeli a magunk készítette tablókat, melyekre legkedvesebb jelszavainkat, köszöntőinket írtuk: „Föld, kenyér, szabadság!” „Éljen a Magyar Kommunista Párt!” „Éljen a nagy és hatalmas Szovjetunió!” Új dalok fakadtak ajkunkon, diadalmasan szállt az ének. Tudtuk már, mit hoz a holnap, magunk terveztük jövőnket, a kommunista párt mutatta utunkat. 1947 májusában diadalmasan vágjuk ellenségeink szemébe: „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot!” Kezünk alatt ég a munka, s egy év múlva a munkások birtokukba veszik jogos tulajdonukat, a gyárat. A gépnek, melynek valaha rabszolgái voltak, urai, gazdái lettek. Teremtő, alkotó erejük megszázszorozódott, új győzelmek felé menetel a nép. S nem sokkal később megszűnik a munkásosztály évtizedes kettészakadása: egyesül a két munkáspárt, teli a hullámsírfval. A Kossuth-híd, a Szabadság-híd, a Margithíd és a szépséges Lánchíd karcsú íve köti össze Budát Pesttel. Az ország szíve egészségesen lüktet. Ne csodálkozzék a világ, szabad hazában semmi sem lehetetlen. A szabadságot ünneplő milliók szívében formálódik, izmaiban feszül már az első ötéves terv nagy álma, akarása. Ez a terv a szocializmus alapköveit rajzolja Magyarország térképére, dagabb, a kulturált élet felé. Kétszer annyi diák jár a középiskolákba, s négyszer annyian az egyetemekre, mint a felszabadulás előtt. 1953 május elsején zárt, sűrű sorokban vonul a legyőzhetetlen hadsereg, a magyar dolgozó nép. Izmos kezek tartják a világ proletariátusának harci lobogóját. Fennen hirdetik egy nép minden akadályt legyőző erejét, akaratát, esztendő megváltoztatta életünket. Másképpen élünk, másképpen gondolkozunk. A munkás, a dolgozó nép ura lett hazájának, minden gazdagságának, szépségének. A munka gyümölcseit nem veszik el tőlünk, magunk élvezzük. Kultúrpaloták, üdülők várják a munkában megfáradtakat. Szebb az otthonunk, finomabb a ruhánk, jobb a kenyerünk. Ez még mindig csak a kezdet. Azt akarjuk, a holnap még gazdagabb legyen, s az is lesz! 11 IX21511 5 2 i II s IX 11 2 2X 11 5xI I ! iiíI I!XI s I1 52 I 11 !! I !XII 1919 májusa a jövő ígéretének hordozója volt. Ereje, szépsége megőrizte fényét, új diadalokra serkentett történelmünk leggyászosabb esztendeiben is. Erőt öntött elfáradt izmainkba, élesztette hitünket: lesz még szabad májusunk! ... A legszentebb álom valóra vált. Megkínzott hazánk AA felett elvonult a vész, új lapot kezdtünk történelmünkkönyvébe. Felszabadultunk! S megkezdtük újfajta májusaink ünneplését. Immáron tizenkettedik virágos tavaszunkat köszöntjük — a világ proletariátusának vörös májusát. E néhány esztendő rövid pillanat csupán az emberiség történelmében. Mégis alkotásai, eredményei évszázadokéval vetekszenek. A szabadság bűvös ereje, igazsága hozta létre a kézzelfogható reális csodákat. A felszabadult nép pártja vezetésével új hazát teremtett. 1945: Még tépettek a házak és kopottak a ruhák, de már ünnepeltünk ... 1947: „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot.. 1949: Már behegedtek a háborús sebek és az újjáépítők, az alkotók büszke öntudatával ünnepeltünk ... . 1953: Fennen lobognak a vörös zászlók, hirdetik, épülnek már a béke hatalmas alkotásai... Az első szabad május 1. gyár. ☆ Miénk lett a Romeltakarítás a Madách téren. Dolgozók üdülnek a Mátrában. ★ A hároméves terv eredménye: a Ganz Villamossági Gyár (mai Klement Gottwald Gyár) új üzemrésszel gazdagodott. Épül dolgozó népünk büszkesége, Sztálinváros.