Esti Budapest, 1956. április (5. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-29 / 102. szám

I­Q1 Q 02 első szabad május ... A tőke rabszolgája, gró­­­­fok, hercegek, földesurak ezerszer megalázott zsellére vasmarokkal törte szét az évszázados bilincseket. Az orosz földön gyűlt forradalom tüze végigfutott hazán­kon is. Megindult a nép áradata, elsöpörte útjából mindazt, ami régi, ami avult, ami gátló. Milliók ajkáról röppent a magasba a forradalom jelszava: „Világ proletárjai, egyesül­jetek!“ Azon a májuson vörösbe borult a főváros. Apáink, anyáink, Csepel, Angyalföld, egész Budapest munkássága magasra emelte a proletariátus tűzvörös lobogóját, melyet ha kicsavartak is kezükből, megmaradt szívükben, évtize­deken át őrizték hűséggel, hogy majdan átadhassák fiaik­nak, leányaiknak a huszonöt esztendőn át halt hős mártír­jaink, a szovjet katonák vérétől megszentelt magyar föld örök dicsőségére. lill .­s felvirradt a várva várt haj­nal. Tűzvörös fénye kiégett otthonok, üszkös romok fe­lett lángolt. 1945 tavaszán még azt kérdeztük társaink­tól, önmagunktól: lesz-e erőnk életet teremteni fel­dúlt hazánkban. Kihűlt csa­ládi tűzhelyek felett tu­dunk-e újat építeni? A Ma­gyar Kommunista Párt adott választ kérdésünkre: igen, fel tudjuk, fel kell építeni az országot. S tétova kezünkbe visszatért az erő, agyunkba a teremtő gondo­lat. Ruhánk még­ rongyos, kenyerünk kevés, de már 1­0 A *7 Dolgos, szorgos ,napok százai kö­vették egymást. Megvívtuk csatánkat a gáncsoskodók­­kal, álszenteskedőkkel, a szabadság veszett ellensé­geivel. Vésztjósló károgásuk meg nem állított bennünket. Hittünk és bíztunk a kom­munista párt ígéretében, programjában. Egy éve még dühöngött az infláció, milliárdokat so­dort a szél a pesti utcákon. S egy napon jó forint csör­­rent a munkás tenyerében. A kommunisták terve alap­ján rendbehozta a nép ha­zája gazdasági életét. 1­4. Ezer színben tan- 13*13* döklő májusi reg­gel... Kacagó, daloló tömeg vonul végig a városon. Vi­rágeső, zászlóerdő, amerre a szem ellát. Május elsejét ünnepli az ország. A há­roméves terv szülöttei di­csérik a dolgozó nép törhe­tetlen erejét. A háború szaggatta sebek behegedtek, s a gyógyításon túl újat is alkottunk. Legnagyobb örö­münk és büszkeségünk, hogy a fasiszta téboly áldo­zatai, hídjaink kiemelked-IQCO Egy dunamenti lív/Os­poros kis falu szomszédságában új város tör a magasba: a csodálatos szépségű Sztálinváros. El­lenségeink fitymálkodnak, áskálódnak. De minden ás­­kálódásuk, rágalmuk elle­nére is tovább nő a város. És épül a November 7 Erő­mű, önti vizét a Tiszalöki Vízlépcső, Komlón új bá­nyaváros születik, Kazinc­barcikán vegyiművek... Formálódik az ország, soha nem látott erővel tör a gaz-1Q C . Tíz szabad esz- elave­tendő, tizenegy szabad május. Történel­münk legszebb és­ egyben legküzdelmesebb évtizedét zártuk le. Eredményeink előtt kénytelen meghajolni a világ. Gyáraink, üzemeink dolgozói emelt fővel jelen­tik: tervünket valóra váltot­tuk, úgy lett, ahogy akar­tuk. A káprázatosan szép má­jus elsejei felvonuláson ott ragyognak a felszabadulási serlegek, a legjobb üzemek győzelmi emblémái. A tíz tűnnek a romok, új falakat emelünk. Lobog a vörös zászló a májusi szélben. Kezünk ma­gasra emeli a magunk ké­szítette tablókat, melyekre legkedvesebb jelszavainkat, köszöntőinket írtuk: „Föld, kenyér, szabadság!” „Éljen a Magyar Kommunista Párt!” „Éljen a nagy és ha­talmas Szovjetunió!” Új dalok fakadtak ajkun­kon, diadalmasan szállt az ének. Tudtuk már, mit hoz a holnap, magunk terveztük jövőnket, a kommunista párt mutatta utunkat. 1947 májusában diadal­masan vágjuk ellenségeink szemébe: „Nem a tőkések­nek, a népnek építjük az országot!” Kezünk alatt ég a munka, s egy év múlva a munkások birtokukba ve­szik jogos tulajdonukat, a gyárat. A gépnek, melynek valaha rabszolgái voltak, urai, gazdái lettek. Teremtő, alkotó erejük megszázszoro­­zódott, új győzelmek felé menetel a nép. S nem sok­kal később megszűnik a munkásosztály évtizedes kettészakadása: egyesül a két munkáspárt, teli a hullámsírfval. A Kos­­suth­-­híd, a Szabadság-­híd, a Margithíd és a szépséges Lánchíd karcsú íve köti össze Budát Pesttel. Az or­szág szíve egészségesen lük­tet. Ne csodálkozzék a vi­lág, szabad hazában semmi sem lehetetlen. A szabadságot ünneplő milliók szívében formálódik, izmaiban feszül már az első ötéves terv nagy álma, aka­rása. Ez a terv a szocializ­mus alapköveit rajzolja Ma­gyarország térképére, dagabb, a kulturált élet felé. Kétszer annyi diák jár a középiskolákba, s négyszer annyian az egye­temekre, mint a felszabadu­lás előtt. 1953 május else­jén zárt, sűrű sorokban vonul a legyőzhetetlen had­sereg, a magyar dolgozó nép. Izmos kezek tartják a világ proletariátusának har­ci lobogóját. Fennen hirde­tik egy nép minden aka­dályt legyőző erejét, akara­tát, esztendő megváltoztatta éle­tünket. Másképpen élünk, másképpen gondolkozunk. A munkás, a dolgozó nép ura lett hazájának, minden gazdagságának, szépségének. A munka gyümölcseit nem veszik el tőlünk, magunk élvezzük. Kultúrpaloták, üdülők várják a munkában megfáradtakat. Szebb az otthonunk, finomabb a ru­hánk, jobb a kenyerünk. Ez még mindig csak a kezdet. Azt akarjuk, a holnap még gazdagabb legyen, s az is lesz! 11 IX2­­1511 5 2 i II­­ s IX 11 2 2X 11 5xI I ! iiíI I!XI s I1 52 I 11 !! I !XII 1919 májusa a jövő ígéretének hordozója volt. Ereje, szép­­sége megőrizte fényét, új diadalokra serkentett történel­münk leggyászosabb esztendeiben is. Erőt öntött elfáradt izmainkba, élesztette hitünket: lesz még szabad máju­sunk! ... A legszentebb álom valóra vált. Megkínzott hazánk AA felett elvonult a vész, új lapot kezdtünk történel­münk­­könyvébe. Felszabadultunk! S megkezdtük újfajta májusaink ünneplését. Immáron tizenkettedik virágos tavaszunkat köszönt­jük — a világ proletariátusának vörös májusát. E néhány esztendő rövid pillanat csupán az emberiség történelmé­ben. Mégis alkotásai, eredményei évszázadokéval veteksze­nek. A szabadság bűvös ereje, igazsága hozta létre a kéz­zelfogható reális csodákat. A felszabadult nép pártja ve­zetésével új hazát teremtett. 1945: Még tépettek a házak és kopottak a ruhák, de már ün­nepeltünk ... 1947: „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot.. 1949: Már behegedtek a háborús sebek és az újjáépítők, az alkotók büszke öntudatával ünnepeltünk ... . 1953: Fennen lobognak a vörös zászlók, hirdetik, épülnek már­ a béke hatalmas alkotásai... Az első szabad május 1. gyár. ☆ Miénk lett a Romeltakarítás a Madách téren. Dolgozók üdülnek a Mátrában. ★ A hároméves terv eredmé­nye: a Ganz Vil­lamossági Gyár (mai Klement Gottwald Gyár) új üzemrésszel gazdagodott. Épül dolgozó népünk büszkesége, Sztálinváros.

Next