Esti Budapest, 1956. október (5. évfolyam, 231-250. szám)

1956-10-23 / 250. szám

Merre tartunk, hova vezet az ütünk? MILLIÓK KÉRDIK EZT MA. Az egész ország egy vita­fórum. Vitatkoznak a munká­sok, a mérnökök, a tisztviselők. Vitatkoznak az egyetemen, a gyárban, az utcán és a kávé­­házban .. . Hétfőn délután sok régi harcos kommunista gyűlt egybe a Fővárosi Autóbusz­­üzem székházában, hogy meg­vitassa az ország, a párt és a munkások legégetőbb problé­máit. A vita hevére jellemző volt, hogy minden bevezető előadás nélkül, csak­ úgy áradt a szelt belőlük. Forrón, néha ke­serűen beszéltek a pártmunká­sok. Szavukból a párt és az ország féltése csengett. Az egyik felszólaló, Csong­rádi István elvitárs találóan „második fordulat évének” ne­vezte a mai időszakot. De nem olyan fordulatnak, amelyben a pártmunkások világosan lát­nák, merre kell haladni, mi a­­helyes út, hanem olyannak, amelyben soik a bizonytalan­ság, s bizony kapkodás is. Majd minden felszólaló foglalkozott az egyetemeken levő forron­gással. Helyeselték, hogy az if­júság valóban fiatalos hévvel tárgyalja az ország és a fiatal­ság helyzetét, de követeléseik egy részét — a gazdasági kö­vetelésekről van szó — fenn­tartással fogadták. Többen úgy vélekedtek, hogy ezek a köve­telések nem eléggé­ megalapo­zottak, nem veszik tekintetbe az ország reális gazdasági hely­zetét, figyelmen kívül hagyják a nehézségeket. Több elvtárs vázolta, meny­nyire nehéz ma a pártmunká­sok helyzete. „Amit ma mon­donk, nem tudom, hogy holnap úgy lesz-e" — ez volt az elv­társak véleménye, majd hozzá­fűzték, hogy nehéz olyan hely­zetben kiigazodni, amikor a­ kommunisták nem tudják pon­tosan, mikor hangoztatnak „té­ves nézeteket” és mikor válnak szektássá. Mert a pártot, a munkásosztály hatalmát féltő egyszerű pártmunkások gyak­ran kapnak szektás jelzőt... De van más valódi szektás ve­szély is. Vannak, akik idegen­kedve fogadják a demokrati­zálást és létezik még az osz­tályellenség is, s a demokrati­zálást a saját pecsenyéjük meg­­sütésére akarják felhasználni. Bonyolult, nehéz kérdésekben kell ma a kommunistáknak állást foglalniuk. Mi a szocialista demokrácia? Mi pontosan Sztálin, Rákosi felelőssége? Hogyan egyeztet­hető össze a kulákok részvétele a népfrontban és a lenini hár­mas jelszó? Ezekre a kérdések­re nem ad megnyugtató vá­laszt sem a párt, sem a párt sajtója. Kétségtelen, hogy egyik­másik elvtárs néha hamis han­got ütött meg, túl sötétnek fes­tette a helyzetet. Igen ha­tározottan vitába kell szállni Szabó Zoltán elvtárssal, aki azt állította, hogy a szegedi fiatal­ság megmozdulásai hasonlíta­nak a „szegedi gondolat” elin­dulásához ... Nem érthetünk egyet Csongrádi István elvtárs­sal és azokkal az elvtársakkal sem, akik az újságírókat álta­lában esetleges vitatható néze­teikért az ellenség előhírnökei­ként festenek le. Kétségtelen, hogy sok minden új és sok minden szokatlan. Megszoktuk az évek folyamán, hogy nem vitatkoztunk, mindent felülről vártunk, hogy az újságok csak mozaikszerű frázisihalmazokat raktak össze . .. Szokatlan ez az új hang. De ez nem jelenti azt, hogy a legelemibb feltételt, a bizalmat mér az első percek­ben megvonják azoktól, akik­kel egyik-másik kérdésben nem értenek egyet. TISZTÁN AKARNAK LÁT­NI A KOMMUNISTÁK. Őszinte választ várnak rá párt­munkások égető kérdéseikre és éppen ezért teszünk eleget a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozó kommunisták kérésé­nek: minél előbb üljön össze a Központi Vezetőség, tisztázza a fennálló politikai és gazda­sági helyzetet és biztosítsa vég­re az igazi pártegység megte­remtésének feltételét! Asbóth László 300 kilométer havonta! A Ruházati Gyárban eddig két ember végezte a munkaruhák sza­bása előtt az anyag terítését. Ezzel a művelettel személyenként 300 kilométert gyalogoltak havonta. A villanyszerelő-brigád most egy terítőgépet szerkesztett, mellyel egy ember, ülő munkával, elvégzi ugyanezt a feladatot, mert a szék egy villanymotor segítségével síneken közlekedik. A közgazdász ifjúság nagygyűlése A Marx Károly Közgazda­sági Egyetem I. előadóterme izzó hangulatú diáknagy­gyűlés színhelye volt hétfő délután. A házigazda köz­gazdász hallgatókon kívül je­­len volt több budapesti egyetem és üzem fiataljainak küldöttsége. Az egyetemi hallgatók 22 pontba foglalták követelései­ket. Mit is kérnek a köz­gazdászok? Egyetemi autonómiát, 1300 forint kezdő fizetést, az ország érdekeinek megfe­lelő önálló bel- és külpoli­tikát. Továbbá: a kollé­giumokban kulturált em­beri életet, a külföldi ta­nulmányutak kiszélesíté­sét, Nagy Imre elvtárs­nak a legfelsőbb állami és pártvezetésbe való vissza­helyezését, Farkas Mihály ügyének nyílt tárgyalását. Az élénk és szenvedélyes vitában a legtöbb szó a MEFESZ-ről esett. „DISZ, vagy MEFESZ” — így tették fel a kérdést. A felszólalók elmondták, hogy nincs bi­zalmuk a DISZ-ben, amely az utóbbi években nem kép­viselte megfelelően az egye­temi fiatalok érdekeit és ezért csatlakoznak a ME­­FESZ-hez és részt vesznek a MEFESZ programjának ki­dolgozásában. Ezzel a kérdéssel foglalko­zott hozzászólásában Foga­­rasi Béla, az egyetem rekto­ra is. — Örülök, hogy az egyete­mi ifjúság részt vesz ab­ban az országos moz­galomban, amely az erköl­csi megtisztulást, a demok­ratizmust tűzi célul. Egyetértek a javaslatok­kal. Egyetértek azzal, hogy Nagy Imre elvtárs az ország politikai életében érdemének és súlyának megfelelően vegyen­­ részt. Az a feladat, hogy az egye­tem Marx nevéhez mél­tóan folytassa a harcot a XX. kongresszus elveinek maradéktalan érvényesí­téséért. Az egyetemi ifjúság önálló szervezetével kapcsolatban el­mondta: az a jó szervezet, amely szilárdan áll a népi demokratikus rendszerünk ta­laján, elismeri a párt veze­tő szerepét és kielégíti tag­jainak jogos követeléseit. Jelenleg a DISZ nem nép­szerű az egyetemisták köré-­ ben — mondotta — s a hall­gatóknak kell demokratiku­san eldönteniök, DISZ le­gyen-e, vagy MEFESZ. Sok szó esett a nagygyűlé­sen az ifjúság egységéről. A hozzászólók hangoztat­ták, együtt akarnak har­colni, haladni a munkás- és parasztfiatalokkal és ezt fejezte ki a Vörös Csillag Traktorgyár ifjú­munkásainak képviselője is, s amikor hangsúlyoz­ta, hogy a MEFESZ megalakulása nem vezet az ifjúság egységének megbontásához. Elítélték a hozzászólók a csepeli DISZ-szervezet füg­getlenített titkára által el­­mondottakat. Ő azt hang­súlyozta, hogy a csepeli fia­talok nem értenek egyet a MEFESZ megalakulásával, s azt hangoztatták, hogy ne politizáljon a fiatalság! A je­lenlévők megcáfolták ezt. Elmondták, hogy például a csepeli Martin ifjúsági par­lamentjén a legégetőbb poli­tikai kérdésekre kértek vá­laszt a fiatalok, s nem az a véleményük, hogy a fiatalság ne politizáljon. Szó esett a vitában a hon­védelmi oktatás rend­szerének megváltoztatásá­ról. Kérték a hallgatók, hogy az egyetem dolgozói és hallgatói saját ország­­gyűlési képviselőt választ­hassanak. A gyűlés rész­vevői egyetértésüket és szolidaritásukat fejezték ki a lengyel elvtársak harcá­val. A közgazdász hallgatók jo­gos követeléseit támogatja az egyetem oktatói kara és párt­­bizottsága is. A nagygyűlést lelkesedés és felelősségteljes komolyság is jellemezte. Néhány helyte­len hozzászólás is elhangzott ugyan, de a nagy többség, a gyűlés egésze elítélte ezeket a felszólalásokat és állást fog.­iárt az ország politikai, gazdasági és társadalmi éle­tének gyors demokratizálá­sa, a hibák mielőbbi meg­szüntetése mellett. S. Gy. Az egyetemi MEFESZ-szervezet megalakítását szavazzák meg a részvevőik. Egy készülő rendelet elé A készülő rendeletnek azonban nem mindenki örül, fő­leg azok nem­ örülnek, akik a régi vezetési módszerekhez ragaszkodnak. Az üzemi gazdasági vezetők közül többen mondják, hogy a rendelet hatására soha nem látott munka­­erővándorlás indul meg, s a terv teljesítése veszélybe kerül. De míg egyesek boronganak, addig mások cselekednek, s felkészül­­nek a rendelet fogadására. Máris lehet érezni a készülő rendelet frissítő, demokratikus hatását. A gyárakban régi sérelmeket gyó­gyítanak meg, régi követel­éseket elégítenek ki. Általános tapasztalat, ha a mun­kás folyamatosan dolgozhat, ha megtalálja számítását, s ha embe­rileg is megbecsülik, akkor ra­gaszkodik munkahelyéhez. A gaz­dasági vezetők ezt mindinkább megértik. A Magyar Felvonó­gyárban például néhány hónap alatt is jelentékeny változások történtek. A gyár vezetősége job­ban megszervezte a munkát. Ré­gebben a forgácsolóknál szinte egyik óráról a másikra nem volt az anyag biztosítva, most a for­gácsolók többsége két-három nap­ra el van látva. A forgácsolók ke­resete hónapról-hónapra növek­szik. A pártszervezet és a válla­­letvezetőség a gyár régi munkásait díszvacsoráin megvendégelte, ez­zel is jelezte, hogy megbecsüli a gyár iránti hűséget. Ebben az év­ben a vállalat négy romos lakást felépített és a leginkább rászo­rult munkásoknak átadta. A mun­kásszállót lakályosabbá, otthono­sabbá tette. A vállalat ezenkívül hozzákezdett a gépesítéshez, igye­kezett a jelenlegi lehetőségeken A SZOT munkaügyi osztá­lyán készül egy rendelkezés, amely biztosítja a munkavál­lalás szabadságát, áttöri a munkahely-változtatás korlá­tait, megszünteti „az önké­nyes kilépés” súlyos követ­kezményeit. A munkások köré­ben öröm és helyeslés fogad­ta ezt a hírt, a dolgozók benne a szabadságjogok kibontako­zásának újabb jelét üdvözöl­­ték. A rendelet közéletünk de­mokratizálódásának, a szaba­dabb, új légkör terjedésének, a júliusi politika megvalósulá­sának egyik fontos eredménye. Bár ez a rendelet egy a sok közül,­ mégis mélyebb, átfo­góbb a hatása, mint bárki gondolná. Lehetetlenné teszi majd az igazgatói önkényt, az embertelenséget, a meggon­dolatlan üzemi intézkedése­ket, az életszínvonal csökken­tését, a munkavédelem elha­nyagolását, s a szervezetlen termelést. A rendelet lehetősé­geivel a munkások mindezek ellen védekezhetnek, belül a jogos bérköveteléseket ki­elégíteni, a Váci úti vasszerkezeti üzemet bitumeneztette, a Lehel úti telep udvarát kikövezte, s ez­zel a szállítás dolgozóinak munká­ját megkönnyítette. A vállalat ezen az úton akar haladni, s az igazgató bízik benne, hogy a dol­gozók a gyárat a rendelet meg­jelenése után sem hagyják cser­ben. A munkások szabad munka­hely változtatási joga tehát, amint már most is láthatjuk, az igazga­tókat a munka jobb szervezésé­re, megértőbb magatartásra ösz­tönzi, aminek végső soron az egész ország látja hasznát. A rendelet pozitív hatása el­lenére azonban megfontolt ellen­vetések is elhangzottak. „Megér­tem, hogy a jogos követeléseket mielőbb ki kell elégíteni, de hogy tegyem ezt, ha kezemet megkö­tik a rendeletek, ha akadályoz benne a túlzott központosítás. Hogyan szervezzem meg a mun­kát jobban, ha a gyér anyagellá­tása rendszertelen?” Ezek az ag­godalmak jogosan hangzanak el, mivel a legtöbb vállalat igazga­tója nem tudja, hogy a vállalati bérskála kialakítására mikor kap szabad kezet. Az igazgatók ezen­kívül a régebbi szomorú tapasz­talatok alapján tartanak az anyag­­ellátás zökkenőitől is. Ezek a fenntartások elgondolkoztatnak és figyelmeztetnek. A helyi igaz­­ságtal­a­n­ságok, bérf­esz­ü­l­tsége­k kiigazításához a vállalatok veze­tőinek mielőbb önálló cselekvési lehetőségre van szükségük. Ugyanilyen égető probléma az anyagellátás folyamatos biztosí­tása. Az új rendelet csak akkor nem fog nagyarányú munkásván­­dorláshoz vezetni, ha legalább a rendelet megjelenésével egyidő­­ben, jogot kapnak az igazgatók a helyi bérrendszer önálló kiala­kítására, ha a jövő évi tervek va­­­­lóban az anyagellátás reális leh­­­hetőségeire épülnek. Az ifjúmunkások­­ parlamentje A DISZ Budapesti Bi­zottsága pénteken délután 2 órára a MÉMOSZ székhá­zába összehívta a budapesti ifjúmunkások parlament­jét. Megtárgyalják az ifjú­munkások helyzetét, a DISZ Központi Vezetőségének ja­vaslatait, amelyek az ifjú­sági szövetség újjászervezé­sét kívánják. OOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXJOOOOOOOOOOOOOO I Az Újpesti Cérnagyárban «egyéve« kísérletezés után sikerült előál­lítani a magyar nylon­cérnát, külföldi gépek és segítség nélkül. El­lenőrzik a nyloncérna minőségét. „Tavasz októberben”­­ (Folytatás az 1. oldalról) s zel függ össze egyik fontos­­ feladatunk, a magyar—szovjet­­ barátság elmélyítése, teljes­ egyenjogúság és a nemzeti­­ hagyományok tiszteletben tar-­ tása alapján. A szocialista demokráciáért­ folytatott küzdelemben már­ eddig is méltó szerepet vál­­­­lalt a magyar sajtó túlnyomó­ része, amely bátran és tisz-­ tító szenvedéllyel száll sík­­ ra a szocialista humanizmu-­ sért, tükrözi a kommunisták­ és hazafiak gondjait és tö­­­­rekvéseit és az olvasók őszin-­­­te tájékoztatásával állítja­­ helyre a kommunista és a magyar sajtó beszennyezett becsületét. A nyílt és igaz tá­jékoztatás nélkül nem lehet őszinte bizalom a pártvezetés és a párttagság, a párt és a­ nép között. Ebben a teljes és­­ őszinte tájékoztatásban a­ párt és a kormány számíthat­­ a sajtó hatásos támogatására.­­ Tévednek azok, akik a politi-­­ kai és gazdasági hibák gyö- r­kereinek, az objektív magyar­ valóságnak a vizsgálata he­­­ lyett a sajtót hibáztatják. A­­ szocializmus nemzetközi ta-­ pasztalatai és a magyar ese-­­mények azokat igazolták,­­ akik kevesellték, nem pedig­­ azokat, akik sokallták a de-­ mokratizálás menetét és üte-­ mét. A sikeres jugoszláv—ma-­ gyar tárgyalások után min-­­ den lehetőség megvan ah­hoz, hogy megteremtsük a­­ további demok­ratizálás poli-­ tikai, személyi és gazdasági ] feltételeit. A pártvezetés meg­­­­erősítésével, a pártegység­­ megszilárdításával, minden­­ hazafias erő összefogásával­ birkózhatunk csak meg az­­ előttünk álló gigászi felada-­ tokkal. Reméljük és hisz-­­ szűk, hogy a mielőbb össze- s ülő Központi Vezetőség és­­ az országgyűlés minden fele-­ másságnak és huzavonának­­ véget vetve választ ad sür­­­­gető problémáinkra. " ! Tegye csak­­ nyugodtan ! ! Cseng a telefon a szobám-­­­ban. Mikor felveszem a ( j kagylót, férfihang jelentkez­­ s zik­, s a bemutatkozás után í ! azt kéri: mondjuk meg, sza-­­­­­bad-e levenni a falról a ) i Sztálin-képeket? ! ! — Persze hogy szabad! — ! ! feleltem. — Álljon fel egy­­ székre az elvtárs, és vegye j 1 le. \ j — Nem lehet ám — így ő j r —, pedig a folyosón is van i 1 három, meg az ebédlőben is jj i egy, de a párttitkárnő nem j I engedi levenni, mert azt i 5 mondja, nem kapott rá uta- \ I sítást. t j — Honnan beszél az elv- j 1 társ? Hol mondták, hogy j * nem szabad?­­ — Hát... Szóval furcsa, I 1 hogy ott vannak a képek. * I Mert ugye, olyan friss sze- 5­­ lek fújdogálnak mindenfelé, s ' s ak­kor az ember felnéz a f [ falra, s mintha az a kép fi- ) t gyelmeztetőnek volna ott, * ' hogy: fogtok ti még hallgat- r­­­ni is! ! 5 — De hol van ez, elv- |­­ társ? f I — Ne tessék haragudni, 5 ( nem mondom meg. Inkább 1 I csak tessék egy cikket írni, j [ csak úgy általában, hogy | [ szabad levenni a képeket. 1 | Előre is köszönjük szépen, , 1 Egy halk koppanás jelzi, j [ hogy a vonal túlsó végén 5 ) letették a kagylót. Ezúton | I üzenem, tehát az ismeretlen ( ! párttitkár elvtársnőnek, 5 1 hogy mindent szabad, ami ? [ a nép ügyét előbbre viszi. ] . S ha elfogad egy jó tana- | [ csőt, javaslom, nyissa ki az 1 t ablakokat, hadd frissítse fel | í ott is a levegőt az a jó tisz- jj [ fító szél. Jobb, ha kinyitja, 1 I mert ha megerősödik a szél, 1 j esetleg betöri az ablakokat. | I Faragó Zsuzsa 1 Csehszlovák tervezők érkeztek Budapestre Bartko Michal, a bratislavai tervbizott­ság vezetőjének ve­zetésével küldöttség érkezett Budapestre, hogy tanulmá­nyozza a fővárosi tanács ter­vezési munkáját. A küldött­ségben helyet foglalnak Prága város tervbizottsága és a csehszlovák tervhivatal kép­viselői is. A küldöttség egy hétig tartózkodik Budapesten, s ez alatt az idő alatt megis­merkedik a magyarországi Tervhivatal felépítésével, a főváros tervezési munkájának módszereivel és kapcsolatai­val. ­ A decemberi országgyűlésen megtárgyalják­­ az új begyűjtési törvényt A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságának képvise­lőcsoportja hétfőn délután nyilvános ülést tartott. Meg­vitatták, milyen kérdésekben interpelláljanak az országgyű­lés legközelebbi ülésén. Földvári Rudolf, a Központi Vezetőség tagja, Borsod me-­­­gye képviselője elmondotta, hogy 16 kérdésre várnak választ a miniszterektől, így egye­bek között arra, mit tett a Minisztertanács annak ér­dekében, hogy Borsod me­gye szociális, kulturális, lakás- és kommunális hely­zetén mielőbb javítson. Ebben a kérdésben már egy­szer interpelláltak, de azóta még semmi intézkedés sem történt. Megkérdezzük a Mi­nisztertanácsot arról is, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni a nagy mértékű korrup­ció és protekció ellen? Az or­szágban ugyanis komoly hiá­nyosságok vannak egyes építő­anyagok és a lakások elosztá­sában. Javasolta: intézzenek kérdést a kor­mányhoz, hogyan és mikor kívánja­ megoldani a tör­vénytelenül elítélt dolgo­zók anyagi rehabilitálását, valamint mit akarnak tenni a vidéki értelmiségi dolgozók anyagi helyzetének megjavítá­sára. Zsofinyecz Mihály miniszter­­helyettes, a Csepel Vas- és Fémművek igazgatója az ózdi dolgozók javaslatát tolmácsol­ta. Választóim azzal bíztak meg: kérdezzem meg a város és a községgazdálkodási mi­nisztert, hogy mikor adják vissza az 1952- ben törvénytelenül államo­sított családi házakat tu­lajdonosaiknak? Ezután Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke, Borsod me­gye képviselője bejelentette, hogy még decemberben össze­hívják az országgyűlést, ame­l az új begyűjtési törvényt tá­gyalja meg. a

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék